15.fejezet: A végzetes baleset

(Sissy szemszöge)

A következő hetem nagyon jól alakult. Az összes dolgozatot megírtam, amiről lemaradtam múlt héten a síelés miatt. Anyáék el voltak tőlem ragadtatva. Büszkék voltak rám, hogy sikerült mindent bepótolnom és még a jegyeimen sem rontottam. Anyáék úgy döntöttek, hogy péntek este elvisznek vacsorázni engem és Edwardot egy kis étterembe Port Angelesbe, hogy együtt megünnepeljük ezt a dolgot. Pénteken suli után egyből hazajöttem és bevetette magamat a gardróbba.
- Mit vegyek fel estére? – kérdeztem hangosan.
A szüleim úgy döntöttek, hogy egy elegáns étterembe visznek minket, így a szép ruha kötelező volt. Kipillantottam az erkélyre, ami nyitva állt és kintről kellemes idő fújt be annak ellenére, hogy nem sütött a nap. Hamar rájöttem, hogy azért van egyre melegebb, mert közeledik a nyár. Már csak egy hónap volt hátra a suliból is. Bár néha a Forks-i időjárás meghazudtolta az aktuális évszakot is. Lehet, hogy holnap már megint esni fog az eső és lehűl a levegő.
Visszatereltem gondolataimat az esti ruhámra. Végül az egyik szekrényben megtaláltam a báli ruháimat, amiket az iskolain és az Inns-i bálon viseltem. Már csak azt kellett eldöntenem, hogy kék vagy a vajszínűt vegyem fel? Nehéz volt a döntés. Épp mikor már eldönteni készültem, valaki kopogtatott az erkély ajtón. Felálltam és kiléptem a szobába. Alice várakozott az erkélyen.
- Szia!
- Hoztam neked valamit. Láttam, hogy nincs semmid és gondoltam megleplek vele – felelte és a kezembe nyomott egy dobozt.
- Mi ez, Alice? – kérdeztem, de mire felnéztem barátnőm hűlt helyét találtam.
Kiléptem az erkélyre és az erdőt figyeltem. Még meghallottam barátnőm kuncogását. Beléptem a szobába, leültem az ágyra és kinyitottam a dobozt.
- Jézus Mária! – kiáltottam fel.
Az állam lent a földön landolt döbbenetemben. Kiemeltem egy ruhát a dobozból és majdnem hanyatt vágtam magamat. Egy vörös estélyi ruhát tartottam a kezemben. Nagyon merész darab volt. Pánt nélküli volt és a háta ki volt vágva. A telefonomért nyúltam és tárcsáztam Alice számát. Az első csengésre felvette.
- Alice, ezt mégis hogy gondoltad? – kérdeztem, majdnem sikítva.
- Láttam, hogy nem lesz ruhád estére és persze azt nem akartam, hogy olyan ruhába menjél el a vacsorára, ami már egyszer volt rajtad, így muszáj voltam elmenni és venni neked egyet – jött a válasz.
- Alice, ez a ruha…..
- Nagyon csinos leszel benne és légy szíves a fekete magas sarkút vedd fel, amit becsempésztem az utazó táskádba, még síeléskor.
Felálltam az ágyról és bementem a gardróbba. Kinyitottam a z utazó táskát és tényleg ott volt a magas sarkú.
- Sissy, tegyél fel magadnak egy kis sminket és ékszert is! Ez egy barátnői jó tanács.
Szóhoz sem jutottam.
- De, ez a ruha nagyon merész!
- Tudom, és Rád pont megy. Vékony és kecses vagy, és ez a ruha még jobban kiemeli majd az alakodat. Anyukádék véleménye is az lesz, hogy nagyon csinos vagy benne. Hagylak készülődni. Jó szórakozást! Szia!
- Alice! – szóltam, de már letette.
Fortyogtam dühömben.
„- Ezt még nagyon meg fogja bánni ez a nőszemély! Reszkess Alice!
Visszasétáltam a szobába és kiterítettem az ágyra a ruhát. Az biztos volt, hogy nagyon szép, de akkor is. Soha életemben még nem viseltem ilyen ruhát. Nagyot sóhajtva vágódtam hátra az ágyon. Még egy ideig a ruha témán rágódtam, majd felálltam bekapcsoltam valami számot. Hangosra vettem és lesétáltam a konyhába, valami nasi után kutatva. Végül egy csomag sajtos chipset találtam. Felvittem a szobámba, megbontottam és a fürdőbe mentem, hogy elképzeljem, hogy milyen lesz a hajam. A zene ritmusára egyszer csak táncolni kezdtem. Mivel senki nem volt itt, hogy lássa, mit produkálok nyugodtan elengedtem magamat. Nem volt valami jó tánc érzékem, főleg nem hip-hop stílusban, így nem nagyon táncoltam, csak mikor magamban voltam. Ez egy kicsit jobb kedvre derített, így mire vége lett a számnak, én már mosolyogtam és sokkal jobb kedvem volt. Hétre voltunk hivatalosak az étterembe. Edward hatra jön, és együtt megyünk innen. Most fél öt volt. Elmentem fürdeni és hajat mosni. Mire végeztem addigra már anya az ágyamon ült.
- Szia! – köszöntem és egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia, Kincsem! Nagyon szép ez a ruha. Kitől kaptad?
- Alicetől. Mondd, anya nem merész egy kicsit ez a ruha? – kérdeztem felemelve, hogy ő is lássa.
- Sissy, lassan tizennyolc vagy, így természetes már, hogy ilyen ruhákat hordasz. Lassan felnőtt nő vagy.
Valahol igaza volt anyának, de akkor is túl merésznek tartottam ezt a ruhát.
- Megyek, én is készülődni. Edward nem sokára itt van – mondta és kiment a szobámból.
Fél hatra már teljesen felöltözve, felékszerezve, kisminkelve álltam a tükör előtt. S Alicenek tényleg igaza lett. Még én is meglepődtem, mikor a tükörbe néztem. Egy felnőtt nő nézett vissza rám. A ruha kiemelte az alakomat, a fekete szemceruza pedig a kék szememet. Hosszú hajamat begöndörítettem és kis csatokkal felfogattam.
Hatkor pontosan csöngettek. Elmosolyodtam. Mikor apa ajtót nyitott, mi anyával egymás mellett álltunk az ajtóval szemben. Kinyílt az ajtó és majdnem hanyatt vágtam magamat. Edward fekete szmokingot viselt, melynek zsebébe egy vörös rózsa volt tűzve. Az ő szeme is elkerekedett egy pillanatra, mikor meglátott. Majd elmosolyodott, belépett üdvözölte aput, majd anyut. Közelebb lépett és egy lágy csókot lehelt az ajkamra.
- Szia! – sóhajtottam a csók után.
- Szép estét! – villantotta rám féloldalas mosolyát, és én azt hittem mindjárt elolvadok, ha nem kapaszkodtam volna belé.
Még jobban elvigyorodott, majd elindultunk. Apa kocsijával mentünk. Mi hátul utaztunk csendben.
- Gyönyörűen nézel ki.
- Köszönöm. A drágalátos húgod adta a ruhát – húztam a számat.
- Nem baj. Nagyon csinos vagy benne – súgta a fülembe, mire kirázott a hideg.
Egy gyilkos pillantást vetettem rá, mire ő halkan felkuncogott. Nem sokára átértünk Port Angelesbe. Az étterem elegáns és csendes volt. Rendeltünk mindannyian, majd halk beszélgetésbe kezdtünk.
- Sissy, arra gondoltunk, hogy holnap elmehetnénk kirándulni, mert nagyon szép idő lesz.
- Benne vagyok. Már úgyis olyan régen mozdultunk ki együtt valahová.
- Edward neked nincs kedved velünk tartani? – kérdezte apa.
Tudtam jól, hogy mit fog válaszolni, bármennyire is fájni fog a válasza.
- Köszönöm a meghívást, de sajnos holnap vendégeink érkeznek, így nem tudok Önökkel tartani.
- Rendben, természetes, hogy első a család – felelte anya barátságosan.
Az este nagyon jól telt. A hangulat fantasztikus volt. Hálás voltam Edwardnak, hogy eljött velünk és a csak a mi kedvünkért fogyasztott emberi ételt. Fél kilenc körül távoztunk az étteremből jól lakottan.
- Jól vagy? – kérdeztem nagyon halkan Edwardtól.
- Túlélem – válaszolta.
Halkan felkuncogtam.
Hazavittük Edwardot, aki beinvitált minket, de apuék mondták, hogy már túlkéső van. Az egész Cullen házban égett a villany. Kiszálltam én is Edwarddal.
- Hát, köszönöm a meghívást – felelte kicsit húzva a száját.
- Szívesen máskor is – feleltem, mire még jobban elhúzta a száját.
Egy gyors puszit nyomtam rá és rögtön elmosolyodott.
- Gyere át este, kérlek - súgtam halkan.
- Rendben. Egy óra múlva jó lesz?
- Igen.
- Akkor még találkozunk.
Még egy forró, lágy csókot váltottunk, majd visszaültem a kocsiba és hazamentünk. Otthon megköszöntem a vacsorát, majd elvonultam a szobámba. Lefürödtem, lemostam a sminket és beugrottam az ágyba. A hajam hullámos fürtökben omlott a vállamra. Még volt egy kis idő, míg Edward betoppan, így elő vettem egy könyvet és olvasgatni kezdtem. Már majdnem a közepén tartottam, mikor kopogtattak. Elmosolyodtam, leraktam a könyvet és az erkély felé néztem. Edward a nyitott ajtóban állt.
- Gyere beljebb! – intettem neki.
Belépett a szobába és az ágyhoz sétált. Lehajolt hozzám és egy csókot nyomott a homlokomra, mire én lerántottam magamra az ágyra. Mindketten felnevettünk. Végül kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyon és egymás kezével kezdtünk el játszani.
- Sajnálom, hogy holnap nem tudsz velünk jönni, kirándulni.
- Tudod jól, hogy én is, de nem leplezhetem le magamat.
- Tudom, azért is hívtalak át, hogy bepótoljuk, a holnapi napot – kuncogtam.
Szorosan átöleltem és elaludtam a mellkasán.
Reggel anya simogatására ébredtem. Felültem az ágyban és körül néztem. Edward már sehol nem volt. Egy cetli várt a könyvön, ami tegnap olvastam:
„- Jó szórakozást kívánok mára! Vigyázz magadra! Szeretlek! Edward”
Elmosolyodtam és bementem a fürdőbe-rendbe szedni magamat, majd átmentem a gardróbba átöltözni. Felvettem egy kék szabadidős ruhát baseball sapkával és lementem. Anyáék is már készen álltak az utazásra. Anya csomagolt uzsonnát későbbre.
- Hova is megyünk tulajdonképpen? –kérdeztem a kocsiban ülve.
- Seattle mellett van egy nemzeti park, oda megyünk kirándulni. Ha jól tudom, vannak állatok is, amiket meglehet simogatni.
- De jó! Még jó hogy hoztam a fényképező gépemet! – feleltem és azzal elindultunk.
Egy órát utaztunk, mire Seattle erdős részére értünk. Boldogan szálltam ki a kocsiból a nemzeti parknál. Gyalog elindultunk és követtük az ösvényt be az erdőbe. Útközben láttunk egy csomó állatot, amikről fényképet is készítettem. Dél körül leültünk egy padra és nevetgélve megebédeltünk. A levegő friss volt és a Nap néhány lombon keresztül bevilágított az erdőbe. Mindes csendes és nyugodt volt. Imádtam a természetben tartózkodni. Később tovább indultunk és végig sétáltuk az ösvényt, mely az egész parkot körbe vette. Késő délután értünk vissza a kocsihoz és indultunk haza. Mindannyian kifáradtunk a túrázásban.

(Edward szemszöge)

Egész nap rossz előérzetem volt, mióta eljöttem Sissytől. Próbáltam megnyugtatni magamat, hogy nem lesz semmi baja, hisz a szüleivel van Seattleben a nemzeti parkban, de mégis valami nem hagyott nyugodni. Egész nap a szobámban voltam és tájat figyeltem az ablakomból. Semmihez nem volt kedvem. Míg családtagjaim elfoglalták magukat valamivel, addig én magányosan álldogáltam az ablaknál. Carlisle dolgozott, már korán reggel bement, mielőtt még lebukhatott volna.
Kora este Alicenek látomása volt. Belenéztem a gondolataiba. Egy balesetet látott, de hogy ki szenvedte el azt nem tudta megmondani. Azonnal telefonért nyúltam és tárcsáztam Sissyt.

(Sissy szemszöge)

Már majdnem Forks határában jártunk, mikor csörögni kezdett a telefonom. Elmosolyodtam, mikor megláttam az ismerős számot. Boldogan vettem fel.
- Szia! – köszöntem.
- Jól vagy Sissy? – kérdezte idegesen Edward.
- Igen, miért?
- Semmiség. Csak egész nap rossz előérzetem volt, így gondoltam felhívlak. Merre jártok?
- Értem. Minden rendben van. Lassan már Forks határánál vagyunk.
Megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Rendben. Este láthatlak?
- Persze.
- Este kilencfelé jó lesz? – kérdezte.
- Aham.
- Jó. Szeretlek.
- Én is.
Letettem a telefont és a tájat kezdtem el figyelni. Aztán előrenéztem az útra. Egy éles kanyart vettünk be, majd egy autó tűnt fel a mi sávunkban.
- Apa, vigyázz! – kiáltottam.
Sajnos nem sikerült időben kikerülnünk az ütközést. Először egy nagy csattanást hallottam, majd az ütközéstől előre bicsaklott a fejem és bevertem anya ülésébe, majd minden elsötétült.

( Edward szemszöge)

Megkönnyebbülten tettem le a telefont, de a rossz előérzet akkor sem tágított a mellkasomból. A nappaliban voltam a többiekkel, akik is megnyugodtak, hogy beszéltem Sissyvel Alice látomása után. Néhány perccel később pedig még bele is nyílalt a fájdalom a mellkasomba. Masszírozni kezdtem, hátha jobb lesz. Nem tudtam, hogy mi történik velem, hosszú életem során még sohasem fordult elő velem ilyen elő. Az üvegnek támaszkodtam és még mindig a tájat fürkésztem. Agyamban a gondolatok csak úgy cikáztak.
„- Nyugodj meg, nincs semmi baja. Jól van. Még néhány óra és láthatod.” – mondtam magamnak.
Fél óra múlva megszólalt a házi telefon. Esme vette fel.
- Haló?
- Szia, drágám.
Carlisle volt.
- Minden rendben? Idegesnek tűnsz. Történt valami? – kérdezte anyám aggódva.
Én is odanéztem már, ahogy a többiek.
- Az nem lehet – felelte és kiejtette a kezéből a telefont.
Mindannyian, egyszerre ugrottunk oda hozzá.
- Mi történt? – kérdeztük egyszerre.
Anyám zokogásba tört ki és rám emelte fájdalommal és aggódással teli szemeit.
- Sissyék balesetet szenvedtek. Most vitték be őket a kórház.
- NEM! – ordítottam.
- Carlisle mondta, hogy minél előbb menj be.
- Azonnal indulok! – feleltem és már ki is ugrottam az ablakon.
- Mi is megyünk! – hallottam még a többieket.
Úgy száguldottam a fák között, ahogy még sohasem. A félelem teljesen elszorította nem dobogó szívemet. Néhány fát,ami az utamba került kitéptem a helyéről és messzire hajítottam.
„- Lehet, hogy örökre elveszíthetem.” – gondoltam. „- Nem!” – torkoltam le magamat.
Már láttam a város fényét és rajtam a félelem még jobban eluralkodott. A kórház előtt lefékeztem, de gyorsított tempóban léptem be a kórházba, várva, hogy mi fog elém tárulni.

14.rész: A Volturi

Csütörtök reggel nyűgösen ébredtem. Kimásztam az ágyból és elvégeztem a reggeli teendőimet. Felvettem farmert, garbót és nyakláncot. Megnéztem az órarendemet, hogy milyen óráim lesznek ma. Bepakoltam a tankönyveimet és lementem. Már senki nem volt itthon. Felhúztam a csizmámat és indultam is. A parkolóban már ott voltak Cullenék. Mosolyogva szálltam ki a kocsiból. Ráraktam a riasztót a kocsira, és elindultam feléjük.
- Sziasztok! – köszöntem.
- Hali! – integettek.
Megfogtam Edward kezét és egy csókot nyomtam a szájára.
- Hmm, kérek még egyet – szólalt meg.
Elmosolyodtam és még egyszer megcsókoltam.
- Úgy látom, jó napom lesz ma – felelte, mire mindannyian felnevettünk.
Elindultunk a bejárat felé. Nicole lépett ki az oszlopok mögül. Rám nézett, és állta a tekintetemet.
- Beszélni szeretne veled – súgta halkan Edward.
Nicole elénk lépett.
- Szia. Beszélhetnénk? – kérdezte tőlem.
- Persze – válaszoltam.
- Majd később találkozunk – szólalt meg Edward és még egy puszit nyomott a homlokomra, mire elmosolyodtam.
- Rendben.
Elengedte a kezemet és elindult. A távolodó alakját figyeltem, majd Nicolera néztem.
- Hallgatlak.
- Először is, mi újság?
- Semmi különös. Meg vagyok.
- Hol jártál az elmúlt egy hétben? Aggódtam miattad. Senki nem tudott felőled semmit. Eltűntél te is és Cullenék is.
- Síelni voltam a barátommal és a családjával Ausztriában. Nem kell aggódni miattam. Nincs semmi bajom és anyumék engedtek el, ők tudták, hogy hol vagyok. Másnak nem kellett tudnia róla.
- Kérlek, Sissy, ne haragudj rám a múltkori miatt.
- Nem gondolod, hogy egy kicsit későn kérsz bocsánatot? Úgy gondolom, hogy semmi közöd a magánéletemhez, se az iskolának. Mert mint később megtudtam, hamar körbe ment a suliban, amit sikerült kiszedned belőlem. Egy igazi barátnő sosem tenne ilyet, és ha most megbocsátasz, órára mennék. Van mit bepótolnom egy hét után. – Azzal hátat fordítottam neki és besétáltam az épületbe. Történelem óra volt az első órám. Leültem Alice mellé és az órán jegyzeteltem, hogy behozzam a lemaradást. Persze barátnőm végigunatkozta az egészet. Ki tudja, hányszor hallotta már idáig ezt az anyagot.
A nap további részében is szorgalmasan jegyzeteltem, otthon pedig tanultam, hogy behozzam a lemaradást és megtartsam az anyumnak tett ígéretemet. Délután felé Edward is meglátogatott és segített a tanulásban. Pénteken is ugyan ez ment. Folyamatosan figyeltem, jegyzeteltem és tanultam. Hiába volt péntek délután, én szórakozás helyett pótoltam a sok anyagot. Csak akkor álltam fel az asztaltól, mikor már anya szólt fel, hogy vacsora van. Fejfájással mentem le vacsorázni. A sok fogalomtól és számoktól már fájt a fejem. Az étkezés után visszamentem a szobámba, ahol egy vendég várt már. Odasétáltam az érkezőhöz és leültem mellé a kanapéra.
- Szia – köszöntem fáradtan.
- Minden rendben van?
- Persze, csak már nagyon fáradt vagyok.
Hozzá dőltem és átkarolt.
- Mit tervezel hétvégére? – kérdezte Edward simogatva.
- Tanulás, tanulás, tanulás – feleltem.
- Mi lenne, ha kicsit félre raknád, pihentetnéd a kis bucidat és inkább átjönnél holnap hozzánk.
- Hát, nem is tudom – gondoltam bele a dologba.
Edward kérlelő szemekkel nézett rám.
- Jó, rendben. Legyen, de csak azután miután felébredtem. Szeretnék addig aludni, míg fel nem ébredek.
- Megegyeztünk.
- Itt maradsz estére? – kérdeztem felállva és a fürdő felé vettem az irányt.
- Ha szeretnéd.
- Igen, szeretném, mert akkor biztos, hogy holnap sokáig alszok, ha mellettem vagy.
Halkan felnevetett.
- Megbeszéltük.
Elmentem fürdeni, majd bebújtam az ágyba. Edward csatlakozott hozzám. A fejemet a mellkasára fektettem és így aludtam el.
Szombat reggel madárcsicsergésre ébredtem. Kinyitottam a szememet és felpillantottam. Edward engem figyelt.
- Jó reggelt! – köszönt.
- Neked is! – ásítottam és még szorosabban hozzá bújtam. – Mennyi az idő?
- Kilenc múlt nem sokkal.
- Ühüm.
Még egy ideig lustálkodtam, majd felültem. Kint sütött a nap.
- Jól aludtál?
Edwardra néztem és elmosolyodtam.
- Tudod jól, hogy mindig jól alszok, ha itt vagy.
Kiszálltam az ágyból. Bementem a fürdőbe, megmosakodtam, fogat mostam és kifésültem a hajamat. Átbandukoltam a gardróbba.
- Anyáék még nem tudják, hogy a mai napot veletek töltöm – szóltam ki.
- Még nem, de két perc és Esme fel fogja hívni anyukádat és el fog kérni téged mára.
- Aha.
S tényleg két perc múlva megszólalt a telefon. Anya boldogan cseverészett el Esmével. A két anyuka nagyon megtalálta a közös hangot, már az első találkozásnál.
- Igazad volt.
- Megsúgom, hogy Alice mondta meg nekem is. Most megyek. Nem sokára itt vagyok érted kocsival.
- Rendben.
Hallottam, hogy kinyitja az erkély ajtót és finom virágillat száll be kintről. Nyitva hagyta az ajtót, így a kinti meleg beáramlott a szobába. Leakasztottam egy egyrészes ruhát, aminek a vége fodros volt. Előszedtem egy harisnyát is. Aztán felöltöztem itthoni ruhába, mint aki semmit nem tud a mai programról. Lesétáltam a nappaliba. Anyáék még köntösben voltak.
- Jó reggelt! – köszöntek elsőnek.
- Nektek is! – válaszoltam és mindkettőjüket megpusziltam.
- Sissy, nem olyan régen hívott fel Esme és elkért a mai napra.
- Tényleg? – adtam az ártatlant.
- Igen és mi elengedtünk.
- Köszönöm – mondtam és megöleltem mindkettőjüket.
Leültünk, együtt megreggeliztünk, majd felmentem átöltözni. Felraktam egy kis festéket is, majd lementem. Felhúztam a magas sarkú csizmámat, pont időben ugyanis Edward dudált egyet.
- Anya, Apa elmentem!
- Rendben Kicsim! Érezd jól magad!
- Sziasztok!
Kiléptem az ajtón a napsütésbe. Gyönyörű idő volt. Edward ámulva figyelte közeledésemet. Kinyitottam az ajtót és beültem.
- Csinos vagy – jegyezte meg, egy puszi után.
- Köszönöm.
Bekötöttem magamat és elindultunk. Csendben utaztunk. Az utcák tele voltak sétáló, kiránduló emberekkel. Mindenki élvezte ezt a kellemes időt. Befordultunk a házhoz vezető útra. A kinti tájat figyeltem, mikor Edward hirtelen lefékezett, mielőtt még beállhattunk volna a ház elé. Értetlenül néztem rá, majd felnéztem a ház előtt álló csuklyás emberekre és Carlislera.
- Mi történt Edward? Kik ezek az emberek? – kérdeztem.
- A Volturi tagjai.
- A micsoda?
- Már nincs idő elmenni innen. Ígérem, később mindent elmagyarázok. Kérlek, ha bemegyünk, maradj csendben, csak akkor beszélj, ha kérdeznek, jó?
Megrémültem.
- Edward, mi folyik itt? – kérdeztem ijedten.
- Kérlek, ne félj. Csak ígérd meg! Nem lesz semmi gond. Mi vigyázunk rád. Később mindent el fogok magyarázni. Bízz bennem és a családomban.
Bólintottam. Beállt a ház elé. Felém fordult.
- Szeretlek – mondta és megcsókolt.
- Én is.
Kiszállt a kocsiból, az oldalamra sietett és kinyitotta az ajtót. Carlisle jött elénk. Aggodalmasan nézett ránk.
- Ne haragudj, Edward, de nem tudtuk, hogy jönnek.
- Semmi baj, apa.
- Nagyon csinos vagy – mondta Carlisle és rám mosolygott. – Gyertek, menjünk.
- Köszönöm.
Megfogtam Edward kezét és kéz a kézben sétáltunk be a házba. A nappaliban a többiek kicsit aggódva pillantottak ránk, mikor beléptünk. Esme és Alice a kanapén ültek, míg a többiek mögöttük álltak. Velük szemben két férfi és egy nő állt. Rájuk pillantottam és egy pillanatra kihagyott a szívem is. Az érkezők szeme ugyanis piros volt, mint a vér. Kicsit félve visszahúzódtam Edward mögé. Azóta a támadás után féltem az ilyen szempároktól.
- Edward! Milyen rég találkoztunk! – szólalt meg a középen álló férfi.
- Én is örülök a találkozásnak, Aro.
- S ki a bájos hölgy? – pillantott rám.
Felnéztem Edwardra, aki aprót bólintott. Kiléptem mögüle és a férfi szemébe néztem.
- A nevem Elizabeth McAlister – mutatkoztam be félénken.
- Akkor te volnál Sissy. Örülök, hogy találkoztunk. Elég sokat hallottam már rólad.
Értetlenül néztem rá. Edward kicsit felém fordult.
- Aro érintéssel képes olvasni az összes gondolatainkban. Carlisle-zal kezet fogott, mikor megérkeztek. Onnan tud rólad és szeretett volna megismerni.
Visszanéztem az Aro nevű férfira, majd a másik két idegenre pillantottam.
- Oh, el is felejtettem a többieket bemutatni. A hölgy Jane, az úr pedig Alec.
Mindketten biccentettek felém.
- Megengeded, hogy megérintselek? – kérdezte Aro, felém nyújtva a kezét.
Félve néztem fel Edwardra. Nehezen, de bólintott. Aggodalom tükröződött a szemében. Rá mosolyogtam, hátha jobb kedvre deríti. Szemeiben megjelent a szerelem jelei és elmosolyodott. Elengedtem a kezét és lassan Aro felé indultam. A lányok aggódva figyeltek. Félénken kinyújtottam a kezemet a férfi felé. Egy tisztes távolságban megálltam. Először csak összeért a kezünk, majd megfogta és közelebb húzott magához. Láttam, hogy Edward is megmozdult felénk a két idegennel együtt. Carlisle megfogta Edward karját, hogy visszatartsa. Türelmetlenül figyeltem, hogy mi lesz a dolog vége. Aro a kezemet simogatta lecsukott szemekkel. Aztán felnézett rám és elmosolyodott.
- Érdekes. Nem hallottam egyetlen egy gondolatodat sem. Vajon Jane..
- Nem!– kiáltotta Edward és már közénk akart ugrani, de testvérei lefogták.
Értetlenül néztem rájuk.
- Jane, kedvesem – szólt Aro.
- Igenis, mesterem.
A szőke hajú lány kilépett a férfi mögül és a szemembe nézett. Vártam, de nem történt semmi.
- Köszönöm, Jane. Alec, ha megkérhetlek.
Edward felmorgott és szabadulni próbált a testvérei karjaiból. Alice csitítgatni kezdte.
- Mesterem.
A fiú, mert, hogy annak tűnt, nem pedig férfinak, mélyen a szemembe nézett. Vártam a reakciót vagy valamit, de nem jött semmi. Aro hangosan felnevetett.
- Egyszerűen hihetetlen. Egy ember, akin nem hat egyetlen egy vámpírképesség sem.
Nem értettem, hogy mi történt az elmúlt percekben, de nem akartam kérdezősködni sem. Lassan megfordultam és visszasétáltam Edwardhoz, akit testvérei elengedtek és szorosan magához ölelt. Kicsit megnyugodtam, hogy újra mellettem volt. Aro most újra felénk nyújtotta a kezét. Edward elengedett és közelebb lépett hozzá. Aro megfogta a kezét és mély csend telepedett az egész szobára. Alice barátnőm mellettem állt és a karomat simogatta nyugtatólag.
- Tényleg nagyon finom illata van a vérének. Csábító és édes – szólalt meg Aro és nyelt egy nagyot. – Hogy bírod ki, hogy nem kóstolod meg?
Hátrébb léptem egyet. Tudtam, hogy Cullenék vámpírok, de sohasem gondoltam bele, hogy embert öljenek a táplálkozás miatt. Most mégis kicsit megijedtem. Csak egy harapás lenne az egész.
„- Állj le, Sissy!” – hurrogtam le magamat fejben. „- És mi van akkor, ha vámpírok? Bántottak? Nem! Hát akkor meg? S tudod jól, hogy állatokra vadásznak, nem pedig emberekre, mint a nomád vámpírok. Nem ételként tekintenek rád, hanem mint egy családtagra! Emlékezz Emmett szavaira! Szeretnek!” – gondoltam.
- Egyszerűen. Mert szeretem és a szerelem sokkal erősebb bennem, mint a vadállat. Az életemnél is jobban szeretem.
A válasz meglepett. Idáig is tudtam, hogy szeret, de soha nem nyilvánította ki ennyire. Elmosolyodtam.
- Mert a családhoz tartozik – mondta még és a többiek körém gyűltek.
Aro elengedte a kezét és Edward visszasétált mellém. Megfogtam a kezét, a szemébe néztem és elmosolyodtam. Ő is elmosolyodott.
- Jól van, mi most távozunk. Carlisle barátom, örülök, hogy találkoztunk. Remélem, egyszer majd ti is meglátogattok minket Volterrában. Örültem a találkozásnak, Sissy – nézett rám.
Az ajtó felé indultak.
- Köszönjük, Aro – szólalt meg hirtelen Edward.
Visszanézett ránk. A két másik idegen már kint volt az udvaron a másik két csuklyással együtt.
- Nincs mit – mosolyodott el barátságosan.
Feltette a kapucnit a fejére és kilépett a szabadba. Néhány perccel később már eltűntek a szemünk elől. Egyszerre sóhajtottunk fel a szobába, amit egy hangos nevetés követett. Megöleltem Edwardot.
- Köszönöm szépen. Nagyon jól estek a szavak.
- Én csak az igazságot mondtam el – nézett rám boldogan.
- Tudom. Kérlek, most már magyarázd el, hogy mi volt ez az egész.
Bólintott és a kanapé felé húzott. Mindketten helyet foglaltunk. A többiek is követték a példánkat.
- Azt már tudom, hogy mind az öten vámpírok voltak. Nomádok.
- Igen, ez igaz. Akik itt voltak, ők a Volturi. A Volturi egy nagy, régi vámpír család. Mondhatjuk úgy is, hogy a vámpírok királyi családja. Olaszországban élnek. Ők mások, mint mi. Emberi vérrel táplálkoznak, ők vigyáznak a rendre, hogy nehogy kiderüljön a titkunk az emberek előtt. Ez az egy törvényünk van. Ember sohasem tudhatja meg a titkunkat. Aro a vezetőjük, mellet uralkodik még Caius és Marcus.
- Értem. Mit köszöntél meg Aronak?
- Tudod a törvény szerint, ha egy ember megtudja a titkunkat, akkor meg kell halnia vagy ugyan olyanná kell változnia, mint amilyenek mi vagyunk. Vámpírokká. Mégis valamiért, Aro úgy döntött, hogy most eltekint a törvénytől és nem fog elítélni minket és otthon, Volterrában sem fogja szóba hozni a másik két vezető előtt.
- Ennek mondjuk, nagyon örülök – szólalt meg Carlisle.
- Én is. Nem szerettem volna bajt hozni rátok – mondtam.
Carlisle elmosolyodott.
- Ha bármi történt is volna, harcoltunk volna értetek.
- S a másik két vámpír milyen képességgel rendelkeztek?
- Jane a gondolataival fájdalmat tud okozni, míg Alec képes megfosztani a vámpírokat az érzékszerveitől.
Összeborzongtam.
- Na, kinek van kedve megnézni a síelésről készült képeket? – csapta össze a kezét Alice.
- Nekem! – mondtam.
- Gyere, fent vannak a szobámban.
Megfogta a kezemet és húzni kezdett felfele a szobájukba. Fent a szobában leültetett az ágyra, majd elővette a laptopját, meg egy teljes fényképalbumot.
- Tessék, ez itt pedig a tiéd! – nyújtott át egy CD-t.
- Köszönöm.
Lehuppant mellém és együtt megnéztük az összes képet. Készület egy csomó olyan is, amiről nem tudtam. Például ott van az az este, mikor Edwarddal a fán ültünk és a csillagos eget figyeltük. Persze Alice úgy válogatta ki a képeket a számunkra, hogy ne legyen benne vámpíros dolog. Ha pedig én kíváncsi voltam rájuk, akkor csak lekell majd vennem a fotóalbumot Edward polcáról. Barátnőm mellett ültem, aki egyszer csak megmerevedett mellettem és üveges szemmel nézett az ablakra.
- Alice, jól vagy? – kérdeztem.
Nem válaszolt.
- Alice! – ráztam meg egy kicsit, mire pislogott egyet és rám nézett.
- Ne haragudj, látomáson volt.
- Értem. S mit láttál?
- Azt, hogy ma itt fogsz aludni.
- S hogyan jött ez, mikor én nem is gondoltam semmi ilyesmire.
- Tudod, azért mert én fel fogom hívni anyukádat és elkérlek ma estére, s persze megígérem neki, hogy tanulni fogunk holnap, így ő könnyedén belemegy.
Csak értetlenül néztem rá, majd felpattant felvette a telefonját és tárcsázott.
S tényleg megtörtént, amit Alice jósolt. Anyáék belementek a dologba, hogy itt aludhassak. Elképesztő volt ez a csaj. A fejemet csóváltam, mikor barátnőm visszahuppant mellém az ágyra, az arcán „ugye én megmondtam” kifejezéssel.
Fogtam egy párnát és az hozzávágtam. Villant egyet a szeme, majd ő is fogott egyet és párnacsatába kezdtünk. Hangosan nevettünk, még akkor is mikor kiterülve feküdtem az ágyon levegő után kapkodva. A többiek is az ajtóban álltak már egy ideje és minket figyeltek. Mosolyogtak a mi kis játékunkon. Esme a kedvencemet főzte. Rántott sajtot, sült krumplival és tartármártással. Vacsora után Alicetől kölcsön kértem valami ruhát, amiben aludhatnák. Végül játékosan hozzám dobott egy pamut térdgatyát és egy pólót. Fürdés után lementem és együtt megnéztünk egy vígjátékot DVD-n.
Filmezés után elmentem aludni.
Vasárnap, ahogy megígértük anyáéknak leültünk tanulni. Edward szobájában az ágyon tanultunk. Amit nem értettem azt Edward magyarázta el nekem. A délután fenn maradó kis idejében zongoráztunk. Kora este mentem haza. Otthon anyáékkal megnéztük a képeket, amiket hazavittem. Mindegyik nagyon tetszett nekik, főleg az, ahol Edwarddal összebújva álltunk egy hegycsúcs előtt és belemosolyogtunk a kamarába. Később apa ki is nyomtatta és a kandalló párkányára rakta a fotót a többi családi fénykép mellé, ezzel jelezve, hogy Edward is a családhoz tartozik és szeretik.

A síelés 2.rész

Másnap reggel a szemembe sütő napfény ébresztett fel. Kinyitottam a szememet és az ágy másik oldalára pillantottam. Edward egy könyvet olvasott. Felkönyököltem, mire rám kapta a tekintetét és elmosolyodott.
- Jó reggelt! – köszönt.
- Neked is – motyogtam.
Közelebb húzódtam hozzá és megöleltem. Letette a könyvet és simogatni kezdett. A meghitt pillanatot a kivágódó ajtó zavarta meg. Mindketten felpillantottunk. Jasper és Emmett állt az ajtóban fülig érő mosollyal. Értetlenül néztem rájuk. Aztán minden hirtelen történt és se nekem, se Edwardnak nem sikerült védekeznie a hógolyók elől. Egy-kettő telibe talált, mire hangosan felsikítottam, nevetve. Próbáltam kitérni a golyók elől, kevés sikerrel. Aztán kipattantam az ágyból és a fürdő felé próbáltam szökni, de sajnos Emmett felkapott, kinyitotta az erkélyablakot és kiugrott velem. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, majd mikor földet értünk, újra mosolyogva sikítottam. Vertem Em hátát, kevés sikerrel, hogy engedjen el.
- Emmett! Engedj el! – kiáltottam és próbáltam kiszabadulni.
- Ahogy óhajtja, hölgyem- felelte és beledobott jacuzziba.
Teljesen elmerültem a vízben. Prüszkölve jöttem fel. Hangos sikításokra lettem figyelmes. Emmett most Rose és Alice barátnőmet cipelte a vállain. A lányok is próbáltak szabadulni, aminek az lett a vége, hogy ők is nagyot csobbantak mellettem. Jasper és Emmett nagyot pacsiztak a levegőben.
- Emmett McCarthy Cullen! Ezt még nagyon meg fogod bánni! – prüszkölte Rosalie.
Hajából teljesen eltűntek a göndör fürtök és az arcához tapadt egy-két tincs.
- Jasper Hale! Ezt te sem úszod meg szárazon! – fenyegette meg Alice a férjét.
Persze a fiúk nagyot kacagtak, majd elsprinteltek a helyszínről. Esme és Carlisle döbbent kifejezéssel néztek ránk, mikor kiléptek a teraszajtón.
- Hát, itt meg mi történt? – nézett végig rajtunk Carlisle. – Várjatok, kitalálom. Emmett – válaszolta és megcsóválta a fejét.
Em öblös nevetése hangzott fel a fák közül. A lányok már épp utánuk rohantak volna, mikor megszólaltam.
- Hagyjátok lányok. Még lesz időnk bosszút állni – dideregtem.
- Sissy, kincsem, jól vagy? – kérdezte Esme kicsit aggódva. – Meg fogsz fázni így.
- Sissy! – rontott ki Edward kezében egy pokróccal. – Jól vagy? Nem esett bajod? –kérdezte.
- Ühüm – dideregtem. – Nem, egyben vagyok.
Edward betakart és kiemelt a vízből. Felfutott a fürdőszobánkba és letett ott. Ő is rendesen kapott a golyókból. A pólója teljesen elázott és a hajában is hópelyhek látszódtak.
- Gyorsan fürödj le, nehogy megfázzál emiatt a két őrült miatt! – morogta.
- Ne idegeskedj. Majd együtt a csajokkal bosszút állunk – dideregtem.
- Benne vagyok. Magadra hagylak, addig feltörlöm a szobát, mert úszik – felelte és kiment a szobából, maga után becsukva az ajtót.
Gyorsan lekaptam az összes ruhámat és beálltam a zuhanyzóba. Megengedtem a forró vizet. Megváltás volt, mikor a bőrömhöz ért. Ha már fürödtem, akkor megmostam a hajamat is. Hiába volt a jacuzzi meleg, a kinti levegő nagyon hideg volt. Megszárítottam a hajamat és egy szál törülközőben mentem ki a szobába. Edward félmeztelenül állt a szekrény előtt. Megbabonázva figyeltem. Aztán elkaptam a tekintetemet róla. A saját szekrényemhez léptem és kivettem a tiszta, meleg ruhákat. Visszafordultam, hogy visszamenjek a fürdőbe, de Edward tekintetével találtam magamat szemben. Egymás szemét figyeltük, majd Edward átszelte a kettőnk közti távolságot és megállt előttem. Mélyet szippantott az illatomból.
- Mondtam már, hogy gyönyörűen nézel ki? – szólalt meg.
Bólogattam. Átfutott rajtam a hideg.
Homlokon csókolt.
- Menj, öltözz fel! – mondta.
- Rendben – válaszoltam, egy gyors csókot nyomtam a szájára, majd besiettem a fürdőbe.
Nagyon jó érzés volt vastag, meleg ruhába bújni. Miután végeztem, kiléptem a szobába. Edward is átöltözött. Kézen fogtam és lementünk a nappaliba. Alice és Rosalie már szárazon ültek a kanapén és a bosszút tervezgették. Helyet foglaltunk mellettük. Kintről Emmett öblös nevetése hallatszódott, aztán elsiklott az ablak előtt. Hirtelen egy terv rajzolódott ki a fejemben.
- Lányok, van egy ötletem! – szólaltam meg.
Mindketten rám néztek.
- Edward, szükségünk lesz rád is – pillantottam rá.
- Rendben – bólintott.
- Szóval, arra gondoltam, hogy Edward versenyre hívhatná a két fiút. Mi lányok, pedig elbújhatnánk az egyik hóbucka mögött és mikor elhaladnak előttünk, mi meg megdobáljuk őket hógolyóval, majd ti lányok azt csináltok a fiúkkal, amit akartok. Na, mit szóltok?
- Jól hangzik – bólintott Alice.
- Igen – helyeselt Rose is.
- Már látom is a szemeim előtt, mekkorát fog szólni ez a dolog – felelte kobold barátnőm.
- Most három óra van. Mondjuk, egy óra múlva kint találkozzunk. Edward, fel kéne vinned a fiúkat a domb tetejére és onnan indítani a versenyt, hogy mi el tudjunk bújni.
Mindannyian egyszerre bólintottak. A lányok szétrebbentek, kettesben maradtunk a nappaliban.
- Tudod, nagyon jó kis ötletet találtál ki.
- Köszönöm.
Elvettem egy divatmagazint az asztalról és olvasni kezdtem. Edward a TV-t nézte csendben. Idő közben a két jó madár is bejött a házba és ledobták magukat a fotelbe. Mit sem törődve velük, olvastam tovább. Háromnegyed négykor a lányok is lejöttek, haláli nyugalommal. Edward felállt mellettem.
„Kezdődik a bosszú!” – gondoltam magamban.
- Nincs kedvetek egyet versenyezni fiúk? – kérdezte kihívóan.
- Naná, hogy van – csapta össze a kezét Emmett felpattanva.
Jasperre pillantottam, aki még ült és a helyzetet elemezgette.
„Csak le ne bukjunk!”
Így valami vidám dologra gondoltam, hogy ne érezze meg az érzéseimet. Az Edwarddal való első találkozásunkra gondoltam, mikor összeütköztünk a folyóson. Attól a pillanattól kezdve változott meg minden. Végül láttam, hogy Jasper is feláll a fotelból és kíváncsian mered Edwardra.
- Mi a tét öcskös? – kérdezte Em.
- Aki utolsóként ér le a leejtőről, az egy hónapig Alice-szel és Rosalieval megy vásárolni.
A lányok szeme egy pillanatra felizzott. Elkuncogtam magamat.
- Áll az alku – fogott kezet a három testvér.
A három fiú kiment felszerelni a sílécet, míg itt bent Alice felszaladt nekem egy meleg kabátért, majd kiosontunk a bejárton. Mivel én lassabban futottam a lányoknál, Alice felkapott és a hóbucka mögé rejtőzködtünk el. Elkezdtem hógolyókat gyúrni. Nem sokkal később már húsz-harminc hógolyó tornyosult mellettem.
- Most indulnak – szólalt meg Alice. – Még tíz másodperc és itt vannak. Rose készülj! Itt a bosszú ideje!
Tíz másodperc múlva tényleg felbukkant a három fiú. Emmett haladt elől, mögötte Edward és Jasper. A lányok támadásba lendültek. Egymás után dobták el a hógolyókat. Kicsit izgultam, nehogy Edwardot is megdobálják, mert akkor semmit nem ér a bosszú. De gondolhattam volna, hogy kedves vámpír barátnőim mindenben tökéletesek. Végül Jasper és Emmett hason feküdtek a hóban, Edward pedig megnyerte a verseny. A lányok bosszút álltak a fiúkon és még nyertek egy hónap vásárlást is velük. Győztesen csaptuk össze a kezünket.
- Fantasztikus ötlet volt! – mondta Alice és megölelt. – Én se találhattam volna, ki ennél jobbat. Edward, köszi neked is! – fordult oda testvéréhez.
- Ugyan, nincs mit – kuncogott. – Sissy, van kedves sétálni?
- Persze – válaszoltam.
Elsétáltam a két hoppon maradt fiú mellett. Visszafordultam feléjük és elmosolyodtam.
- Bocsi, de kölcsön kenyér visszajár – mondtam.
Aztán megfogtam Edward kezét és elindultunk kettesben sétálni. Nagyokat nevettünk a fiúk bosszúján. Egy idő után Edward felkapott a hátára és felmásztunk egy fa tetejére. Az egész tájat be lehetett látni.
- Ez gyönyörű szép – mondtam, miután leültem a faágon és a lemenő napot figyeltem.
Edward szorosan magához ölelt. Nagyon boldog voltam ebben a pillanatban. Negyed óra múlva a Nap eltűnt a horizontról és feltámadt a szél. Megborzongtam.
- Menjünk haza – mondta Edward, felkapott az ölébe. – Kapaszkodj. Kicsit meredek lesz.
Úgy tettem, ahogy kérte, bár nem tudtam, hogy mire készül. Lenéztem a mélységbe és már sejtettem.
- Készen állsz?
- Igen! – feleltem.
Leugrott, én meg felsikítottam örömömben. Puhán és csendesen landoltunk a földön. Újabb nevetés tört ki belőlem. Már ő is mosolyra húzta a száját. Megpörgetett óvatosan, majd feldobott a hátára. Persze én végig nevettem az egész játékot.
- Most aztán tényleg kapaszkodj! Hazamegyünk! – mondta nevetve.
Átöleltem a nyakát finoman, majd futásnak eredt. Újból felnevettem. Észrevettem magamon, hogy egyre jobban hozzá szoktam az izgalmakhoz, az extrém dolgokhoz. Miután megnyugodtam, hozzá simultam Edwardhoz és úgy utaztam. A ház előtt lábra állított. Hozzá simultam és megcsókoltam. Mikor ajkaink elváltak kézen fogott és bementünk a meleg lakásba. Emmett lépett elénk. Felnéztem rá.
- Igen?
- Minden elismerésem a mai bosszú tervért. De nem felejtettem el! Egyszer még úgy is visszakapjátok, mind a négyen.
Elmosolyodtam.
- Várom azt a napot! – feleltem kihívóan.
Mindenki meglepődött a kijelentésem, majd felnevettek.
- Felkötheted a gatyádat Emmett! Úgy látszik emberedre találtál – szólalt meg Jasper.
Em felhúzta az orrát, majd leült a kanapéra. Persze a végén rám kacsintott és ő is elmosolyodott.
Később vacsoráztam, majd elvonultam a szobámba telefonálni. Anyáék boldogok voltak, hogy hallják a hangomat. Mindenről beszéltem nekik, persze a vámpíros dolgokat kihagytam. A telefonálás után fürödtem, majd beugrottam Edward mellé az ágyba.
Szombaton felkeltem, lementem pizsamában. Nem érdekelt, hogy ciki vagy nem ciki, de éhes voltam. Köszöntem a fiúknak, akik a TV-t nézték. Carlisle telefonált, gondolom a kórházzal. Bementem a konyhába, ahol a lányok beszélgettek.
- Jó reggelt! – ásítottam.
- Neked is – válaszolták egyszerre.
A pulthoz sétáltam, öntöttem magamnak egy csésze forró teát, majd helyet foglaltam Rose mellett.
- S mára mit terveztek? – kérdeztem két korty között.
- Arra gondoltunk, hogy elmennénk a közeli városba nézelődni.
- Gondolom, a fiúknak sincs kibúvó – kuncogtam.
- Nincsen ám – vágta rá Alice.
A fiúk felmorogtak a nappaliban, mire belőlünk kiszakadt a nevetés. Csináltam magamnak reggelit, majd miután elfogyasztottam, felmentem az emeletre és felöltöztem. Csőszárú farmert, garbót és magas sarkú csizmát vettem fel. Kopogtattak az ajtón.
- Gyere be.
Edward lépett be a szobába. Elismerően nézett végig rajtam.
- Jó reggelt! – lépett közelebb. Megcsókolt. – Jól aludtál?
- Mikor nem alszok jól, mikor mellettem vagy? – kérdeztem.
- Mondjuk….soha?
Elkuncogtam magamat.
- Gyönyörűen nézel ki - mondta, megforgatott, majd az ölébe kapott. – Mehetünk?
- Persze.
Talpra állított és lesétáltunk a földszintre. Miután mindenki készen volt az utazásra, elindultunk. Esméék megint velünk jöttek. Nappal még csodásabb volt a havas táj, mint éjszaka, mikor érkeztünk. A kisváros, ahova mentünk, nagyon forgalmas volt. Volt minden fajta bolt, az olcsótól kezdve a drágáig. Leparkoltunk egy ajándékbolt előtt. Kiszálltam a kocsiból, Edward megfogta a kezemet és bementünk a boltba. Esméék is velünk tartottak, de a többiek leváltak tőlünk és másfele mentek el nézelődni. Gondolom ruha boltba mentek, ahova a vesztett fiúknak is kötelező volt menni. Hosszas nézelődés és keresgélés után találtam anyuéknak valami kis ajándékot. Anyának egy havasi tájról készült képet vittem, apunak pedig bort. Vettem még magamnak hó gömböt és egy útikönyvet, ami Innsről szólt. Miután itt végeztünk tovább sétáltunk. Egy idő után Esméék is leváltak, így kettesben maradtunk. Megálltam egy ruha bolt előtt. Sokkal színesebb és jobb ruhák voltak itt, mint Forksban vagy akár Port Angelesben. Szembe fordultam Edwarddal és boci szemekkel néztem rá.
- Bemehetek? – kérdeztem. – Nem muszáj velem jönnöd.
- Menjél csak nyugodtan, addig én is elnézek másfele. Aztán majd valahol összefutunk - mondta és még egy puszit nyomott a homlokomra.
- Köszönöm – mondtam mosolyogva.
Kettéváltunk. Én bementem a boltba, ő pedig tovább sétált az utcán. Sok fajta ruha volt, de én inkább a melegebb cuccokra hajtottam, mert fázós voltam. Végül egy pulcsival, farmerrel és egy divatos sállal távoztam. Kint időközben el kezdett szállingózni a hó. Gyönyörű szép látvány volt. Tovább sétáltam az utcán. Először Esméékbe botlottam bele, akik egy utcai zenekart hallgattak. Esme átölelte a vállamat és együtt hallgattuk a zenét. Miután meghallgattuk tovább indultunk mosolyogva. Útközben a kocsik felé bele botlottunk a Rosalie Emmett párosba. Együtt sétáltunk vissza a kocsikhoz, ahol már a család hiányzó három tagja várakozott ránk. Edward elé léptem és egy puszit nyomtam az arcára. Elmosolyodott.
- Sikerült valami szépet vásárolnod?
- Igen.
- Akkor jó. Menjünk haza. Későre jár már az idő.
A visszafelé vezető utat végig beszélgettük. Mikor a kocsiból kiszálltunk meglepődtem, ugyanis Edward rendelt nekem rántott sajtot tartármártással és sült krumplival, így Esmének nem kellett főznie. A TV előtt fogyasztottam el, míg a többiek halkan beszélgettek.
Vasárnap délelőtt síeltünk egész nap, míg ebéd után újabb hógolyó csatát rendeztünk. Esme és Carlisle boldogan figyelte a játékunkat az ablakból. Este vacsora után meglepetés fogadott az ágyon. Alice barátnőm ült ott egy ruhával együtt.
- Hello, Alice. Segíthetek?
- Igen. Hozzád jöttem. Kezelésbe veszlek.
- Micsoda?
- Hát, nem elég feltűnőek a tényezők?
Körbe pillantottam a szobába. A hajsütő vas be volt dugva a konektorba, az ágyon egy báli ruha állt egy magas sarkú cipővel együtt.
- Megyünk valahová?
- Hallom nagyot koppant! – felelte szarkasztikusan. – Talált süllyedt. Szóval, ha szépen megkérhetlek, elmész fürdeni?
- Hova megyünk? – kérdeztem, miközben befelé tuszkolt a fürdőbe.
- Majd megtudod. Siess! Még magamnak is szeretnék hajat csinálni.
Kuncogva teljesítettem barátnőm kívánságát és elmentem fürdeni. Megmostam a hajamat és egy köntösbe kimásztam a szobába. Alice megszárította, majd begöndörítette a hajamat. Feltett egy kis sminket az arcomra, majd kiviharzott a szobából. Remek munkát végzett barátnőm, mikor megnéztem magamat a tükörben. Felvettem az ágyról a ruhát és leesett az állam. Elég merész darab volt. Pánt nélküli ruha volt, aminek a háta teljesen nyitott volt. Az ágyon volt még egy szép, alkalmi kabát is. Gondolataimból barátnőm hangja szakított ki.
- Sissy! Siess! Nem sokára indulunk!
Felvettem a vajszínű ruhát, a cipővel. Felékszereztem magamat, felvettem a kabátomat és lesétáltam a lépcsőn. A lányok estélyi ruhát viseltek, míg a fiúk szmokingot. Mindenki elképesztően nézett ki. Belekaroltam Edwardba és együtt léptünk a szabadba, ahol még mindig szállingózott a hó. Beültünk a kocsiba és a város felé vettük az irányt. Nem sokkal később egy nagy épület előtt parkoltunk le. Egy tábla állt a falon.
„ Estély élő zenével ma este!”
Edward kisegített a kocsiból és együtt beléptünk az épületbe. Már a mulatság javában tartott. Leadtuk a kabátunkat a ruhatárba és a nagy terembe mentünk. Egy asztal volt fenn tartva nekünk. Leültünk és a táncolókat figyeltük. Edward elment italt hozni nekem. Carlisle felkérte Esmét táncolni. Lassan mindenki táncolt csak mi ketten maradtunk az asztalnál.
- Kinek az ötlete volt ez? – kérdeztem.
- Hát igazság szerint Esmééké. Ők látták meg a plakátot, csak úgy gondoltuk, hogy neked legyen meglepetés.
- Értem.
- Felkérhetlek táncolni? – állt fel Edward felém nyújtva a kezét.
- Természetesen.
Felvezetett a táncparkettre és egy lassú táncba kezdtünk. A fejemet a vállára hajtottam és zenét hallgattam.
- Gyönyörűen nézel ki ma este – súgta a fülembe.
- Köszönöm.
Körbe-körbe táncoltunk és élveztük a pillanatot. A zene csodás volt, a hangulat pedig kiváló volt. Leültem az asztalnál egy kicsit később és kortyoltam egyez az üdítőmből. Edward Rosaliet kérte fel táncolni. Ámulva néztem őket. A lépésük összehangolt és szép volt. Emmett foglalt mellettem helyet.
- Jól csinálják, mi?
- Az nem kifejezés.
- Edward és Rosalie a család legjobb táncosai.
- Látszik.
Mindketten felnevettünk. A zene elhalkult és Emmett felállt mellettem.
- Na, hugicám, felkérhetlek táncolni? – kérdezte mosolyogva.
- Hugica? – kérdeztem felé nyújtva a kezemet.
Felsétáltunk a parkettre és táncolni kezdtünk.
- Szóval, mi ez a hugica?
- Tudod Sissy, már a saját testvéremnek tartalak. Örülök, hogy találkoztatok azon a napon Edwarddal. Visszahoztad nekünk Őt és beloptad magadat az egész család szívébe. Mindannyian a testvérednek tartunk téged, jó persze Carlisle és Esme a saját gyerekének, na meg persze ott van Edward is, aki teljesen oda van érted. Már te is a családhoz tartozol, Sissy.
Elmosolyodtam.
- Köszönöm.
Az este folyamán még táncoltam Carlisle-zal és Jasperrel is. Persze a legtöbb időt Edwarddal táncoltam. Hajnalban jöttünk haza.
Hétfőn, délután egykor keltem fel. Nagyot nyújtózkodtam. Kint hétágra sütött a nap. Az ablakhoz léptem. A többiek a friss hóban játszottak. Mosolyogva figyeltem őket. Arcukról boldogság tükröződött.
„Már te is a családhoz tartozol, Sissy” – hangzott a fülemben Emmett szavai.
Elfordultam az ablaktól és öltözni kezdtem. Boldog vagyok, hogy kaptam egy másik családot anyuék mellé még. Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy két családja van.
Felhúztam még a csizmámat és lerohantam. Halkan kinyitottam az udvarra vezető ajtót és kiléptem. Felkaptam egy kis havat, összegyúrtam és megdobtam vele Edwardot. Hátra pillantott. Nyelvet öltöttem rá.
- Te kis.. – kezdte mosolyogva.
Újabb golyót gyártottam, majd eldobtam. Sikeresen kitért előle és megdobott ő eggyel. Felnevettem. Rám vetette magát és mindketten elterültünk a hóban. Felkacagtunk.
- Jó reggelt! – köszöntem és szerelmesen megcsókoltam.
- Neked is! – válaszolta, mikor ajkaink elváltak.
Felsegített és ment tovább a játék. Mikor már teljesen elfáradtam leültem a hóban és onnan figyeltem a többieket, akik még mindig egymást dobálták. Egy idő után felálltam, bementem, kihoztam a síléceket, felcsatoltam és lesiklottam a dombról. Észrevettem, hogy egy idő után a többiek is követték a példámat és sílécet ragadtak. Felmentem a felvonóval a hegy tetejére. Onnan indultam el. Fantasztikus érzés volt végig siklani a pályán. Később versenyt rendeztünk. Kacarászva siklottunk a pályán, legyőzve a másikat. A versenyt végül Edward nyerte. Este a fiúk vadászni mentek, mi lányok pedig otthon maradtunk. Kihasználtuk, hogy nincsenek itthon a fiúk, beizzítottuk a jacuzzit. Felvettünk fürdő ruhát és a szabd ég alatt beszélgettünk a meleg vízben. Nagyokat nevettünk a lányokkal. Az égen millió csillag ragyogott. Éjszaka a táj csendes és nyugodt volt. Késő este jöttek haza a fiúk, mikor már mi bent ültünk és a TV-t néztük.
Kedden, az utolsó napon csak síeltünk. Ki akartam élvezni az utolsó perceket, mielőtt hazamennénk. Este sötétedésig síeltünk és akkor is csak nagy nehezen tudtam letenni a síléceket. Ma este a lányok voltak vadászni. Mi Edwarddal elmentünk még sétálni egyet a sötétben. A Hold fényesen ragyogott felettünk.
- Köszönöm ezt a csodás egy hetet. Nagyon élveztem – feleltem szembe fordulva vele.
- Nincs mit. Én köszönöm, hogy itt vagy velem és a családommal. Egy nagy ajándék vagy nekünk – mondta, magához húzott és átölelt.
Fél óra múlva visszaindultunk a házhoz. Neki álltam összepakolni a ruháimat. Mindent gondosan összehajtogattam és elraktam.
Szerdán kilenckor keltem. Lefürödtem, felöltöztem, még utoljára körül néztem a szobában és lementem. A nappali csak bőröndökkel volt tele. Mindenki indulásra készen állt. Alice még készített pár képet, majd elindultunk a reptér felé. Egy felejthetetlen hetet töltöttem el az új családommal. A gép fél 11-kor indult. Újabb öt órás út állt előttünk. Az úton kártyáztunk, újságot olvasgattunk, amit még a reptéren vettünk. Egy kis késéssel, de este öt órakor leszállt a gépünk Seattle-ben. A négy kocsi ugyan ott állt, ahol hagytuk egy hete. Elbúcsúztam a többiektől. Megköszöntem az utazást és mindenkit megöleltem. Haza indultunk. Mi mentünk elől, a többiek mögöttünk jöttek. Mielőtt lefordultak volna, még mindannyian dudáltak, majd eltűntek a fák között. A házunk elé érve észre vettem, hogy a nappaliban ég a villany. Kiszálltunk, kiszedtük a cuccaimat és az ajtóhoz sétáltunk. Kinyitottam és megpillantottam anyuékat, akik az ajtóval szemben várakoztak.
- Sziasztok! – kiáltottam boldogan, letettem a cuccaimat és odarohantam hozzájuk.
Szorosan átöleltem mindkettőjüket.
- Szia Kicsim! – mondta anya. – Már nagyon hiányoztál.
- Ti is nekem.
Miután meg volt az ölelkezés Edwardot is üdvözölték és leültünk a nappaliba. Mesélni kezdtem, hogy milyen jó volt ez az egy hét. Mindenről beszámoltam anyáéknak. Odaadtam nekik az ajándékokat is.
- Sissy, ez gyönyörű szép! – mondta anya, mikor meglátta a képet.
- Tudom. Szerintem nagyon jól nézne ki, ha itt a nappaliban raknád fel.
- Igen, az lesz.
Edward este kilenc fele ment el. Kikísértem a kocsihoz.
- Hát, köszönöm újból ezt az egy hetet. Fantasztikusan éreztem magamat.
- Örülök. Én is jól éreztem magamat. Aludj jól! – mondta és megcsókolt.
- Holnap találkozunk.
Elváltunk és bementem a házba. Felmentem a szobámba, leraktam a bőröndömet és beleugrottam az ágyamba.
„Hogy ez mennyire hiányzott!” – gondoltam.
Később lefürödtem, kivittem szennyest és elmentem aludni.

13.fejezet: A síelés 1.rész

Szerdán reggel hétkor csörgött az órám. Nagyot nyújtózkodtam és izgatottan kiugrottam az ágyból. Bekapcsoltam a rádiót, ami még jobban fokozta a jó kedvemet. Fogat mostam, felöltöztem és lementem reggelizni.
- Jóó reggelt! – rikkantottam boldogan, mikor beléptem a konyhába.
- Neked is kicsim! Hűha, látom, nagyon izgulsz és milyen vidám vagy – mondta anya és megölelt.
- Az nem kifejezés! Majd szétvet az izgalom! – válaszoltam.
Elfogyasztottam a lekváros pirítós kenyeret és a narancslevet. Megköszöntem a reggelit és apa keresésére indultam. Fent a dolgozószobában találtam rá.
- Jó reggelt apu! – köszöntem.
- Neked is napsugaram! Készen állsz egy egyhetes síelésre? – kérdezte, miközben egy puszit nyomott az arcomra.
- Igen! Már nagyon várom, hogy ott legyünk! – feleltem izgatottan.
Apa felnevetett.
- Jól van.
- Segítesz nekem levinni a táskáimat?
- Persze.
Átmentünk a szobámba, apu felkapta a két nagy utazótáskát, én meg a kis táskámat, amibe az utazáshoz fontos dolgokat pakoltam. Lementünk, apa lerakta az előszobában a két táskát és még leültünk a konyhába. Már épp elkalandoztam volna, mikor kopogtattak. Azonnal felpattantam, ajtóhoz siettem és kinyitottam. Edward állt ott.
- Jó reggelt! – köszönt mosolyogva.
- Szia! – mondtam, adtam egy csókot neki, megfogtam a kezét és behúztam a házba.
Beléptünk a konyhába.
- Jó reggelt Mr. és Mrs. McAlister! – köszönt illedelmesen Edward.
- Szervusz.
- Mindent összeszedtél? – kérdezte Edward.
- Szerintem igen. Nálatok is mindenki készen van?
- Persze. Már csak Te hiányzol.
Elmosolyodtunk. Felöltöztem, Edward és apu kivitték a két táskát, majd visszajöttek.
- Jól van kislányom, menjetek. Érezzétek jól magatokat és vigyázzatok egymásra! – ölelt meg anya. – Aztán ha megérkeztetek mindenféleképpen hívjál fel!
- Rendben anyu. Köszi, ígérem, csörgök.
Apát is megöleltem.
- Jó szórakozást kicsim! Érezzétek jól magatokat! – mondta apu is.
- Meglesz – feleltem és még mindkettőjüknek egy-egy puszit nyomtam az arcukra.
- Vigyázzatok magatokra! – fordult még oda anya Edwardhoz mosolyogva.
- Természetesen – válaszolta.
Beültünk a kocsiba és elindultunk. Anyáék utánunk integettek.
- Minden rendben van otthon? – kérdeztem.
- Igen. Már tegnap éjszaka óta készen állunk.
Még hazaugrottunk Edwardékhoz. Az egész család már induláshoz készen állt. Bepakoltunk a három kocsiba és elindultunk Seattle felé. Háromnegyed óra múlva már a reptéren voltunk. Egy csomó cuccunk volt. Mosolyogva sétáltam végig a folyosón. Megnéztük az indulás kijelző táblát. Tízkor indult a gépünk. Elindultunk a D beszállókapuhoz, mikor bemondták a gépünket.
- Kérem az Innsbruckba tartó 9652 számú repülőgép kedves utasait, hogy fáradjanak a D beszállókapuhoz. A gép fél óra múlva indul.
- Induljunk. Ez a miénk – mondta Edward és a kapu felé kezdett el húzni.
A pult előtt boldogan nyújtottam át a jegyemet a nőnek.
- Jó napot! – köszönt. Ellenőrizte a jegyemet, majd visszaadta. – Jó utazást kívánok!
- Köszönöm.
Beléptünk a folyosóra és mosolyogva sétáltunk, majd felszálltunk gépre. Egy stewardess állt az ajtóban.
- Üdvözlöm Önöket a fedélzeten. Megnézhetném a jegyüket? – kérdezte bájosan.
Átadtam a jegyemet, megvizsgálta, majd mosolyogva visszanyújtotta.
- Balra találják az első osztályt. Jó utazást!
-„Ezt most komoly? Első osztály?”- képedtem el.
Még anyáékkal is a turista osztályon utazunk, mikor Forskba költöztünk. Edward előre ment, maga után húzva.
Mit ne mondjak, gyönyörű szép és kényelmes volt az első osztály. Carlisle és Esme ültek legelöl, utánuk mi következtünk, majd Alice és Jasper, a sort pedig Rose és Emmett zárta. Ámulva néztem körbe.
- Tetszik? – kérdezte Edward.
- Az nem kifejezés! – feleltem még mindig csodálkozva.
- Mi lesz majd, ha később meglátod a házat és a tájat! – felelte csibészes mosollyal.
- Te tudod?
- Persze. Én foglaltam le mindent. A többiek is csak vasárnap, az érkezésetek előtt tudták meg. Már régen el akartunk menni, kikapcsolódni, szóval ez most pont jól jött, főleg, hogy Te is velünk tartasz.
- Hát, akkor neked kell, megköszönnöm! Köszönöm – mondtam és puszit nyomtam az arcára.
Elmosolyodott és egy csókot lehelt a számra. Nem sokkal később a gép megmozdult és elindultunk. Kényelembe helyeztem magamat, hiszen öt óra utazás várt rám. Egy ideig Edwardból próbáltam valami információt kiszedni, hogy milyen, meg hol lesz a szállás, de Ő konokul hallgatott. Végül Jasperrel helyet cseréltünk és Alice-szel megvitattuk a Vogue újságban szereplő összes új ruha kollekciót. Két óra múlva visszaültem Edward mellé és egy könyvet kezdtem el olvasni. Nemsokára be is fejeztem a könyvet. Edward vállára hajtottam a fejemet és onnan figyeltem a filmet, amit a TV-ben adtak. Később kiszaladtam a mosdóba és elvégeztem a dolgomat. Visszaslattyogtam a helyemre, pont időben, mert felszolgálták az ebédet. Hát, nem volt valami sok az étel. Kis sült krumpli és két darab kicsi rántott hús. Az utolsó egy órát már azzal töltöttem, hogy az ablakban lógtam és a tájat figyeltem. Havas hegycsúcsok tűntek fel a láthatáron. Nagyon megörültem.
- Kérem kedves utasainkat, hogy foglalják el a helyüket és csatolják be az övüket. Pár perc múlva leszállunk! – mondta be a stewardess.
Mindenki helyet foglalt. Én személy szerint már nagyon vártam, hogy földet érjünk. Nem sokkal később a pilóta zökkenőmentesen lerakta a gépet. Mindenki szedelődzködni kezdett. Felvettem a kabátot, majd Edwarddal kisétáltunk a folyosóra, be a repülőtér egyik termináljába. Felvettük a táskáinkat.
- Mindjárt jövök! Maradjatok itt! – szólalt meg Edward és elsietett.
Mindannyian kíváncsian néztünk utána. Pár perccel később visszajött, felvette az én és a saját táskáját, majd a kijárat felé indult meg. Értetlenül néztünk utána, de követtük. Kint megállt két Range Rover mellett. Emmett füttyentett egyet. A számat is eltátottam.
- Emmett! – kiáltotta Edward és egy kocsi kulcsot dobott felé. Emmett ámulva elkapta és csodálva közelebb lépett a kocsihoz. Bepakoltunk a két járműbe.
- Esme jöttök velünk? – kérdeztem.
- Persze.
Edward és Emmett kiterítettek a motorháztetőre egy térképet és megbeszélték, hogy merre menjünk. Hosszas vitatkozás után indultunk el. Kihajtottunk a fedett parkolóból és eltátottam a számat. Az egész tájat ragyogó, fehér hó borította be.
- Gyönyörű szép! – mondtam még mindig a tájat szemlélve.
Nem tudom, mennyi lehetett az idő, de gondolom már jó későre járhatott. Edwardra pillantottam. Ő is rám nézett, elmosolyodott és megfogta a kezemet. Így utaztunk. Az út alatt csak akkor vette el, mikor váltott. Az úttest elkezdett emelkedni, miután lekanyarodtunk a főútról. Már egy fél órája úton voltunk és már nagyon sötét volt. Aztán tíz perc múlva Edward lefékezett a sötétségben. Mindannyian kiszálltunk.
- Hol vagyunk? – kérdeztem.
- Mindjárt megtudod. Alice, ha megkérlek, befogod a szemét? – kérdezte Edward és eltűnt mellőlem.
Barátnőm termett mögöttem és hideg kezeivel befogta a szememet. Mellettem a többiek megszólaltak.
- Ohh – mondták.
Majd szétvetett az izgalom. Már én is látni akartam, amit a többiek látnak.
- Kösz Alice! – hallottam meg újból Edward hangját.
Helyet cseréltek, Edward finoman eltakarta a szemeimet és a fülemhez hajolt.
- Remélem felkészültél! – súgta. – Üdvözöllek Inns-ben! – szólt és elvette a kezét. Először elképedtem, majd elakadt a lélegzetem is. Gyönyörű szép táj terült el előttem. Elsőnek a fényárban úszó kétszintes faházat láttam meg, majd a havas tájat. A ház egy domboldalon volt, a hegyek pedig körbe vettek és egy nagy terület feküdt a ház mellett, ami gondolom a sípálya volt. Ámulva néztem körül.
- Tetszik? – kérdezte megölelve.
- Ez… úristen, ez gyönyörű szép! – mondtam, megfordultam és megöleltem.
- Örülök, hogy tetszik! – felelte és megcsókolt. – Gyertek! Pakoljunk be! – adta ki az utasítást.
Megfogtam az egyik táskámat, míg Edward felkapta a maradékot, kézen fogott és elsétáltunk a házhoz. Edward ajtót nyitott és előre engedett. Az előtérben levetettem a cipőmet, majd tovább sétáltam. Egy hatalmas nappali tárult elém, aminek két fala csak üvegből állt. Utána következett egy ebédlő, majd a tágas konyha. Persze azt nem kell mondanom, hogy minden modern felszereléssel volt felszerelve. A konyhából nyílt kifele egy ajtó a teraszra, ahol volt egy asztal székekkel, és…
Úristen! Sikítottam fel majdnem hangosan, ugyanis a szabad ég alatt egy jacuzzi állt. Kinyitottam az ajtót és kiléptem.
- Te jóságos ég! – szólaltam meg és belenyúltam a vízbe, ami meleg volt.
- Látom nagyon megtetszett neked! - lépett ki mellém Edward.
- Nagyon is! Már régóta szerettem volna egyet valahol a kertben, de hát nem lehetett.
- Hát, most egy teljes hétig a rendelkezésedre áll.
- Elhiheted nekem hogy, ki fogom használni.
- Rendben, de gyere be, mert még van mit megnézni – felelte, kézen fogott és behúzott a szobába.
Volt még lent egy fürdő és egy szoba, ahol a sícuccokat lehetett tárolni. Felsétáltunk az emeletre. A folyosóról négy szoba nyílt. Edward a jobb oldalon lévő utolsó ajtóhoz húzott. Kinyitotta előttem és egy szoba tárult fel, amiben volt egy franciaágy és még innen nyílt egy külön bejáratú fürdőszoba is. Ágy mellől nyílt egy ajtó az erkélyre. Kinyitottam és kiléptem. Hűvös szél fújt kint.
- Csodálatos ez a hely! – mondtam, miután Edward megölelt.
- Örülök, hogy tetszik.
Eszembe jutott valami. Megfordultam és Edward szemébe néztem.
- Kaphatok néhány percet, hogy felhívjam anyáékat? – kérdeztem.
- Persze. Addig magadra hagylak – felelte, egy csókot nyomott a homlokomra és visszament a szobába.
Én is követtem a példáját, elővettem a telefont és tárcsáztam. Néhány percig kicsöngött, majd anya felvette.
- Haló?
- Szia Anya!
- Szia Kicsim! Drágám gyere ide! Sissyék megérkeztek! – kiáltotta boldogan anyu. – Kicsim kihangosítalak, hogy apa is halljon téged! – mondta és pötyögött néhányat a telefonon. – Na, itt vagyunk! Mi újság? Hogy utaztál? Milyen a szállás?
- Anya, nem fogod elhinni, olyan gyönyörű szép helyen vagyok! – mondtam lelkesen. – Az út hosszú volt, de elviselhető. A szállás pedig egyszerűen fantasztikus! Még jacuzzi is van kint a szabadban!
- Komolyan? Nem semmi! – jött a reakció. – Mesélj még!
- Hát, a ház egy domboldalon van saját sípályával. Van még egy hatalmas nappali, aminek két fala csak üveg, egy ebédlő, egy konyha és egy terasz. Ez csak a földszint. Az emeleten négy szoba található és ezekből külön bejáratú fürdőszobák nyílnak. A szobákban van franciaágy, szekrény és még erkély. A tájat még nem láttam, mert sötétben érkeztünk, de amit láttam belőle szép volt.
- Tudod kislányom, szerencsés vagy, hogy eljutottál oda!
- Igen, tudom!
- Sissy! – hallottam meg Esme hangját.
- Anya, ne haragudj, de mennem kell. Esme elkészült a vacsorával.
- Rendben kicsim, menjél csak nyugodtan. Jó étvágyat kívánunk! Aztán sok sikert a síeléshez! Vigyázz magadra! Szeretünk! Szia, puszi – köszönt el anya.
- Rendben, köszönöm. Sziasztok! – válaszoltam.
- Szia! – köszönt apu is.
Letettem a telefont, levettem a kabátomat, amibe már belesültem. Kezet mostam és lesétáltam a lépcsőn. A fiúk már birtokba vették a TV-t. Carlisle begyújtott a kandallóba, ami még hangulatosabbá tette a helységet. Bementem a konyhába, ahol a lányok társalogtak.
- Sikerült beszélned anyukádékkal? – kérdezte Rose.
- Persze.
Helyet foglaltam Alice mellett és Esme elém rakta a rántott tojást, virslivel, baconnal és kenyérrel.
- Ne haragudj Sissy, de nem volt most sok időm összeütni valami laktatóbbat – mondta Esme szégyenkezve.
- Nem baj Esme. Megértem, hisz még csak most érkeztünk meg. Ez is olyan laktató, mint bármely más étel – mondtam és megöleltem biztatólag.
- Köszönöm Sissy.
Visszaültem a helyemre és neki álltam elfogyasztani a vacsorát.
- Holnap mit csinálunk? – kérdeztem két falat között.
- Hát, megtanítunk téged síelni – felelte Rosie.
- Szóval azt tanácsolom, hogy minél előbb pihenjél le. Hosszú napod lesz holnap.
- Rendben.
Megettem az utolsó falatot és Alice-szel felsétáltunk a szobába. Elővettem a hosszú pizsamámat meg a törülközőt. Barátnőm kivette a táskámból a síeléshez szükséges ruhadarabokat és a szekrényre hajtogatta. Elmentem fürdeni. Fantasztikus volt egy forró zuhanyt venni hat óra utazás után. Felvettem a pizsamámat és kiléptem a szobába. Elraktam a ruháimat, majd megigazítottam az ágyat. Leültem. Majdnem elsüllyedtem az ágyban, olyan puha volt. Összefogtam a hajamat és még bekentem a kezemet. Nyílt az ajtó. Edward lépett be, hajában hópelyhek csillogtak.
- Hát, te meg hol jártál? – kérdeztem nevetve.
- Körbe jártam a területet – mondta és egy csókot nyomott a homlokomra.
- Juj, milyen hideg vagy most! – borzongtam össze.
Edward elmosolyodott és megrázta a fejét. Az összes vízcsepp rám esett. Mosolyogva felsikítottam és hozzávágtam egy párnát. Edward elterült a földön a párnával együtt és mozdulatlanul feküdt ott. Megijedtem.
- Edward! – szóltam.
Nem jött válasz.
- Edward! – mondtam újból és megremegett a hangom.
Kiszálltam az ágyból és odafutottam hozzá. Már épp le akartam guggolni hozzá, mikor megfogta a bal kezemet és lerántott magára. Először felsikítottam majd kacagásban törtem ki. Edward levette a fejéről a párnát, majd a feje alá gyűrte. Fejemet a mellkasára hajtottam, Ő meg elkezdte simogatni a hátamat. A szemem kezdett elnehezedni. Végül lecsukódott és elaludtam.
Csütörtök reggel egyedül ébredtem az ágyban. Nagyot nyújtózkodtam és körbepillantottam. Kiszálltam az ágyból, az ablakhoz sétáltam, elhúztam a sötétítőfüggönyt és kinéztem. Egy pillanatra elvakított a fehér hó. Pislogtam néhányat, majd egy gyönyörű szép táj tárult elém. Mindent hó borított. Az ablakkal szemben jó messze egy hegycsúcs magaslott az ég felé. Aztán Rosalie bukkant fel, szélsebesen síelve lefelé a lejtőn. Mögötte Emmett száguldozott. Elmosolyodtam, a fürdőbe rohantam, fogat mostam és kifésültem a hajamat. Visszasiettem a szobába, felvettem a tegnap kikészített ruhákat. Belenéztem a tükörbe még. Összekötöttem a hajamat, a kabátot a kezemre hajtottam és lesiettem a földszintre. Senki nem volt sehol. Kinyitottam a hűtőt, ami tele volt élelemmel. Elővettem vajat, párizsit, paradicsomot, majd a szekrényből kenyeret, tányért, poharat és kést. Összedobtam két szendvicset, majd lassan elfogyasztottam. Ittam egy pohár vizet még mellé. Kintről beszűrődött a csajok nevetése. A reggeli végezte után mindent elpakoltam, felvettem a kabátomat és épp kifelé mentem volna, mikor nyílt a terasz ajtó. Edward tűnt fel.
- Jó reggelt! – köszöntem vidáman.
- Neked is! – válaszolta, átfogta a derekamat és megcsókolt. – Készen állsz?
- Igen.
- Jól van, akkor kezdjük! – mondta, bement a kis szobába és kihozta a sífelszerelésemet. – Először is vedd fel a cipődet.
Leültem és úgy tettem, ahogy mondta. Mikor nem nagyon ment a beállítás, Edward leguggolt elém és megcsinálta.
- Jó így, vagy húzzam még meg?
- Még egy kicsit, légy szíves!
Húzott egyet rajta.
- Köszönöm, jó lesz.
- Rendben, akkor induljunk.
Felálltam és léptem egyet.
- Jesszus, milyen nehéz ebben a cipőben lépni! – mondtam.
Edward halkan felnevetett, belém karolt és így sétáltunk ki. Kint friss szellő fújt. Kellemes idő volt.
- Gyere, felsétálunk egy kicsit a domboldalon.
A vállára vette a sílécemet, és elindultunk felfele. Tíz percig sétáltunk, míg meg nem állt. Beállította a léceket a hóba.
- Először elmondom, hogy mit kell csinálnod és utána megpróbáljuk, rendben?
- Persze.
- Szóval, míg nem megy jól a síelés, addig állandóan felsétálunk, később pedig a sífelvonóval megyünk a dombtetőig.
- Értem.
- Na, most akkor felcsatoljuk a lécet és majd mondom tovább – felelte, kivette a hóból őket és letette elém egymás mellé.
- Csúsztasd be a cipőd orrát, majd a sarkadat illeszd a végébe, majd nehezedj rá az egész testsúlyoddal, ha bekattant, akkor jó. Ha nem, akkor próbálkozol addig, míg nem sikerül.
- Rendben. Segítesz?
Bólintott. Belekaroltam, először a jobb lábamat kattintottam be, majd a balt.
- Ügyes vagy. Mindig úgy csináld ezt, hogy a vízszintesen álljon a léced a dombhoz képest. Most pedig tégy úgy, mintha lépkednél, s közben csúsztasd magad. Csak kicsit emeld meg a lábadat. Próbáljuk meg.
- Értettem.
- Ha úgy érzed, hogy el fogsz esni, hajlítsd be a lábadat és ülj le.
- Oké.
Megemeltem a lábamat, majd lassan elindultam.
- Lehet csúsztatni is?
- Igen, ha megy.
Elkezdtem csúszni. A síléc csak úgy siklott a havon. Elmosolyodtam és egyre gyorsabban csúszkáltam.
- Hogy tudok megállni?
- A síléceket zárd fordított V alakba!
Úgy tettem, majd néhány pillanat múlva megálltam. Edward futott oda hozzám.
- Ügyes vagy! – felelte és egy csókot nyomott a számra.
- Mi a következő? – kérdeztem türelmetlenül.
- Megpróbálunk kanyarodni. Mindig amerre kanyarodni szeretnél, arra a lábadra helyezd a testsúlyt. Hajlítsd be a térdeidet. Csináld úgy, hogy a domb egyik végétől a másikig csúszol, majd csak ott kanyarodsz.
- Rendben.
- Ha fékezni akarsz, akkor csinálsz egy V betűt.
Elindultam. Először csigalassúsággal haladtam. Öt perccel később már lent voltam. Edward tűnt fel hirtelen mellettem.
- Nagyon jól csinálod! – mondta mosolyogva.
Megfogtam a kezét és közelebb húztam magamhoz. Hirtelen tört rám a romantikázás. Megöleltem. Annyira jó volt hozzá bújni. Felnéztem a szemeibe. Edward kicsit megemelt és megcsókolt. Ajka hideg és édes volt. Finoman megharaptam az ajkait, mire szerelmesen felnyögött.
- Na de, fiatalok, nem lehetne ezt inkább a négy fal közé hagyni? – kérdezte egy hang.
Elszakadtam Edwardtól és fülig pirosodva néztem Emmettre, aki fülig érő kaján vigyorral nézett ránk. Edward még mindig szerelmesen nézett rám, így visszakaptam rá a tekintetemet, mit sem foglalkozva Emmettel.
- Se kép, se hang. Vesztett ügy Em! – kiáltotta Jasper.
- Igen, látom – mondta megadóan és tovább állt.
Mi még mindig egymást figyeltük. Szemeiben teljesen elmerültem már. Egyáltalán nem érzékeltem a külvilágot, addig, míg Edward maga mögé nem tolt, majd hallottam, hogy valami puffan a mellkasán. Kinéztem mögüle. Emmett a következő hógolyót gyúrta.
- Hogy tudom leszedni a lécet? – kérdeztem.
- Hátul van egy pöcök a cipő mögött. A pálcáddal lenyomod, és akkor kiszabadulsz.
Két másodperccel később már szabad voltam és Edward mögött gyúrtam a hógolyót.
- Ha szólok, akkor bukj le – suttogtam.
Egy jó nagyot gyúrtam össze. Elmosolyodtam.
- Most! – kiáltottam.
Edward lehajolt, míg én mögötte felálltam és eldobtam a golyót, mely a teljesen meglepődött Emmett arcában landolt. Nagy hahotázásban törtünk ki Edwarddal, majd összecsaptuk a kezünket.
- Jó ötlet volt! – mondta.
- Az ám. Legközelebb is bevethetjük – feleltem.
Aztán Edward elugrott maga után húzva, így mindketten a puha hóban landoltunk. Láttam, hogy Edward feje fölött hógolyók húznak el. Felpillantottam a szemeibe.
- Köszönöm.
- Ugyan, nincs mit. – mosolyodott el. – Csinálunk egy újabb kört? – kérdezte csibészes mosollyal.
- Persze. Be tudod innen azonosítani, hogy merre állhat?
- Igen. A gondolatai ordítanak a sok perverz dolgokról.
Elvörösödtem. Feltérdepeltem és egy hógolyót gyúrtam.
- Készen van.
- Rendben. Tőled egy kicsit balra, ÉNy-i irányban. Mehet?
- Igen.
- Most!
Felpattantam, eldobtam a golyót, mire kaptam én is egyet a karomba. Felnevettem. Lehajoltam és újat gyúrta. Edward is csatlakozott hozzám. Emmett oldalán feltűnt Jasper és Rosalie. Háromszoros hógolyó zápor zúdult ránk. Alice barátnőm és Esme léptek mellénk. A túloldalt Carlisle Jasperék mellé lépett, mosollyal az arcán. Aztán elkezdődött a játék. Egymás után gyúrtuk a hógolyókat és dobtuk a másikhoz. A végén már úgy bemelegedtünk, hogy elhagytuk a saját csapatainkat és egymást dobáltuk. Nevetésünk az egész domboldal levegőjét betöltötte. A Nap már lefele bandukolt a horizonton. Az ég a játék közben kitisztult és már lehetett látni egy-két csillagot. Mindannyian leültünk a hóba. Edward mögöttem foglalt helyet és átölelt. A Nap aranysárga volt. A többiekre pillantottam, akik ragyogtak az utolsó sugarakban. Elmosolyodtam és felnéztem Edwardra. Lecsukott szemekkel élvezte az élményt.
Mikor a legutolsó napsugár is eltűnt a látóhatáron, még egy ideig csendben ültünk, majd felálltunk.
- Ez egy csodálatos látvány volt – szólalt meg Esme.
- Igen az – válaszoltam és Edwardra pillantottam.
Átölelte a derekamat, egy puszit nyomott a homlokomra és elindultunk a ház felé. Útközben felszedtük a síléceimet, majd a házba belépve elpakoltuk a kis szobába. Kezet mostam és a konyhába mentem, ahol forró csirke leves és rántott párizsi várt rizibizivel. Visszatérve a nappaliba mindenki ott volt. Carlisle könyvet olvasott, míg a többiek egy horror filmet néztek. Beültem Edward mellé, hozzábújtam és én is a filmre koncentráltam. Horror film létére az egészet végig nevettem a többiekkel együtt. Késő este mentem elaludni.

12.fejezet: A készülődés

- Sissy – hallottam egy távolról jövő hangot.
Nem reagáltam.
- Sissy! Jó reggelt! – hallottam újból a hangot és már valaki az arcomat simogatta finoman.
Kiszakadtam az álomvilágból és kinyitottam a szememet. Anyát láttam meg.
- Szia! – köszöntem suttogva.
Fáradtan felültem az ágyban és körbe néztem. Edward nem volt sehol. Felsóhajtottam.
- Nemsokára itt van érted Edward – szólalt meg anyu újból és elhúzta a sötétítő függönyt.
- Tudom – feleltem.
Anya kiment a szobából. Beletúrtam a hajamba és kinéztem az ablakon. Az idő felhős volt hála.
- Remélem jól aludtál – hallottam meg egy kedves hangot.
A fürdő felé kaptam a fejemet. Edward az ajtófélfának dőlve figyelt.
- Igen, köszönöm jól. Azt hittem, hogy elmentél. Gyere ide – mondtam gyengéden a karjaimat felé nyújtva, mint egy kisgyerek.
Edward elmosolyodott, közelebb lépett és letérdepelt elém, s én szorosan megöleltem.
- Tudod, most olyan érzésem van, mintha ezer éve nem öleltelek volna meg – suttogtam a fülébe.
- Nem akarok neked hazudni, de én is így érzek, pedig egész éjszaka itt voltam melletted – válaszolta.
Kicsit eltoltam magamtól és megcsókoltam. Először Edward meglepődött, végül ő is viszonozta. Mikor ajkaink elváltak szemei boldogságot tükröztek. Elmosolyodtam, adtam egy puszit az arcára, majd felálltam és elindultam a fürdő felé.
- Szerintem lassan haza kéne menned – fordultam még vissza.
Edward Csibészes mosolyt küldött felém.
- Negyed óra múlva itt vagyok érted.
Neki dőltem a falnak és onnan figyeltem.
- Rendben. Még mindig itt vagy? – kérdeztem viccesen.
Edward vette a célzást és elindult felém. Gyorsan berohantam a fürdőbe és becsuktam az ajtót. Edward szelíden felmorgott kintről.
- Szia Edward! Nemsokára találkozunk! – mondtam kacagva.
Hallottam, hogy Edward kimegy a szobából. Gyorsan rendbe szedtem magamat, felöltöztem és lementem. Anya már oda készítette a reggelimet, ami hamar elfogyasztottam. Elpakoltam mindent, felvettem a kabátot és a cipőt.
- Anya! Elmentem! Majd este jövök! – kiáltottam.
- Rendben kicsim. Szia!
Az ajtón kilépve azonnal megláttam az ezüst Volvot. Az autóhoz siettem és beültem.
- Hali! – köszöntem vidáman.
- Indulhatunk? – kérdezte Edward is mosolyogva.
- Persze.
Elindultunk a suliba. Útközben végig fogtuk egymás kezét. A parkolóban kiszálltam és elindultam a többiek felé. Edward mögöttem sétált. Egyszer csak valaki hátulról megcsikizett, mire én először felsikítottam majd nevetésben törtem ki. Hátra nézte, ahol Edward állt a hasát fogva a nevetéstől.
- Bocsi, ez visszajárt! – válaszolta még mindig kuncogva.
Nyelvet öltöttem rá.
- Ti meg mit csináltok itt? – lépett mellém Alice.
- Semmit. Játszunk – válaszoltam még mindig Edwardot figyelve.
- Aha. Gyere Sissy, menjünk – szólt barátnőm, megfogta a kezemet és a suli felé kezdett húzni.
Még hátra fordultam kinyújtottam a nyelvelemet, aztán belekaroltam Alicebe és beléptünk a suliba. Edward mosolyogva a fejét csóválta. Alice-szel helyet foglaltunk a kémia teremben és ezzel elkezdődött a mai tanítási nap. Az órákon majdnem elaludtam, olyan unalmasak volta. A hatodik óra után elbúcsúztam Edwardtól és Alice-szel elindultunk vásárolni Port Angelesbe. Ott egy sportüzletbe tértünk be. Azonnal neki álltunk a keresgélésnek. Végül v ettünk kék színű sílécet sícipővel és síbottal, síruhát, és sí szemüveget. Aztán átmentünk egy ruhaboltba. Garbót, gatyát, sapkát, kesztyűt és sálat vettünk. Mire végeztünk már nagyon fáradt voltam. A kocsi tele volt a síeléshez kellő cuccokkal. Alice kirakott a ház előtt, kivettem a szatyrokat és bementem. Anya elképedt a sok cucc láttán.
- Biztosan kell ennyi dolog egy síeléshez? – kérdezte.
- Nem tudom. Még soha életemben nem voltam síelni – válaszoltam.
Felvittem a ruhákat a szobámba és még elővettem egy bőröndöt. Így is a sílécek Alicenél maradtak. Dudorászva összepakoltam az összes dolgot, ami kelhet az utazáshoz. Minden meleg ruhám már be volt készítve, csak a nagyon alapvető dolgokat hagytam elől. Ahogy most belegondoltam még egy nap és elutazok a barátom családjával. Már izgatottan vártam a napot. Sajnáltam, hogy anyuék nem tudnak velünk jönni. Őket sajnos a munka visszatartja. Elmentem pancsolni és mire visszamentem a szobába egy vendég várt rám.
- Szia! – köszöntem mosolyogva és az ágyhoz sétáltam.
Leültem az érkező mellém.
- Szép estét – válaszolta és megcsókolt. – Hogy sikerült a vásárlás? Mindent meg tudtatok venni?
- Az nem kifejezés! Alice megvette majdnem az egész boltot – feleltem és közben a két táskára mutattam.
Edward halkan felnevetett. Magához húzott és átölelt.
- Ez még semmi, ahhoz képest, hogy Alice otthon mit pakolt be magának. Mintha egy hónapra mennénk kikapcsolódni, pedig csak egy hétre megyünk. Még Rose se pakolt be annyi ruhát, mint ő – mondta a szemét forgatva.
Felkacagtam.
- Sissy, szeretnék szólni, hogy holnap este nem biztos, hogy jövök, ha jövök, akkor is nagyon későn. Szóval, ne nagyon várjál rám. Aludj el nyugodtan
Kérdőn néztem fel rá.
- Nincs semmi baj, csak vadászni megyünk, mert előre még nem tudjuk, hogy ahol a szállásunk lesz milyen a választék, lehetőség.
Nagyot nevettem a választék szón. Mikor megnyugodtam, elhelyezkedtem kényelmesen az ágyban és intettem Edwardnak, hogy csatlakozzon hozzám. Odabújt mellém, átölelt és így aludtam el. Kedden miután felébredtem, egész nap úgy éreztem, mintha rohanna az idő. Reggel hétkor keltem és már azon kaptam magamat, hogy hajat mosok és izgatottan várom a holnapi napot. Elég korán elraktam
magamat aludni, hogy ne legyek fáradt. Edward lefekvésig nem jelent meg nálam, így lefeküdtem, ahogy megkért rá.

Felhívás, pályázat, kérés vagy nem tom mi..... :S

Sziasztok!
Mint láthatjátok, az oldal fejlécének nincsen képe. Próbáltam keresni olyat, ami ráillik Sissyre, de sajnos nem találtam. Ezért fordulok hozzátok, hátha Ti tudtok nekem segíteni.
Kérlek, segítsetek, hogy legyen kép Sissyről, hogy el tudjátok képzelni, mikor olvassátok a történetet.
Szóval, olyan képeket szeretnék kérni, ahol egy szőke hosszú hajú(legalább derékig érő), kék szemű lány található, akár Edwarddal vagy az egész Cullen családdal van.
Nagyon hálás lennék, ha valaki segíteni rajtam.
Az ötleteket a vicki17@citromail.hu email címre várom. Kérlek, ha találtok egy lányról képet és tudjátok a nevét, kérlek, írjátok meg, hogy később én magam is összetudjak állítani majd. Kérlek a tárgyba írd, be hogy Sissy.
Nagyon köszönöm.
Puszil titeket Vicky
=)

11. fejezet: A meghívás

Finom simogatásra ébredtem másnap reggel.
- Sissy, jó reggelt! – köszönt anyu.
- Neked is! – motyogtam.
Anya kiment, én még pihentem egy kicsit a párnába fúrva a fejemet. Majd egy negyed óra múlva felkeltem és a fürdőbe csoszogtam. Fogat és arcot mostam, majd a hajamon gondolkoztam.
„- Milyen frizurát csinálják?” – kérdeztem magamban.
Előkaptam a hajsütő vasat, és míg az melegedett bekapcsoltam a CD lejátszót, hogy még jobban felébredjek. Visszamentem a fürdőbe és neki álltam a hajamat begöndöríteni. Nem akartam, hogy nagyon göndör legyen, így egy kicsit az ujjaimmal megigazítottam. A hajam végeztével átmentem a gardróbba elővettem a ruhát és egy fekete harisnyát. Felöltöztem, felékszereztem magamat, megigazítottam még a hajamat és elindultam lefelé. Anyáék már felöltözve vártak rám.
- Nagyon csinos vagy, kicsim – dicsért meg anya.
- Köszönöm.
Felvettem a csizmámat és a hosszú fekete kabátomat.
- Én vezetek – szólaltam meg mosolyogva és felkaptam a slusszkulcsot. Míg anyáék bezárták a házat, addig én kiálltam az udvarról. Anya beült mellém az anyósülésre, míg apa hátraszorult. Csendben utaztunk egy ideig.
- Nagyon ügyesen vezetsz – szólalt meg hátulról apa.
- Igen. Már eléggé belejöttem.
Elhagytuk a város táblát és befordultam a kis útra.
- Edwardék biztos erre laknak? – kérdezte anya kicsit aggódva.
- Igen anya, nyugalom – feleltem, mikor kikanyarodtunk a kanyarból és előbukkant előttünk a ház.
- Tyűha, mekkora ez a ház! – képedt el apa.
- Gyönyörű szép! – szólt anya is.
Leparkoltam a ház előtt és leállítottam a motort.
- Gyertek, menjünk – mondtam.
Kiszálltunk a kocsiból és együtt elindultunk a bejárat felé. Megigazítottam a ruhámat, míg az ajtóhoz értünk. Anyáékra pillantottam még, majd kopogtattam. Néhány pillanat múlva nyílt az ajtó és Carlisle tűnt fel.
- Szia Sissy! Jó napot Mr. és Mrs. McAlister. Fáradjanak beljebb!
- Szia Carlisle – köszöntem és elsőnek beléptem a lakásba.
Körbejárattam a szememet. Mindenki ott volt. Edward a falnak támaszkodva figyelt minket. Rám emelte aranyló szemeit és mosolyra húzta a száját. Elmosolyodtam én is. Anyáék megálltak mellettem. Carlisle pedig visszasétált a családjához.
- Szeretnék bemutatkozni. A nevem Dr. Carlisle Cullen – szólalt meg a családfő. – A feleségem Esme. A gyermekeim Rosalie, Emmett, Alice, Jasper és Edward Cullen – mutatott be mindenkit.
- Peter McAlister vagyok a feleségem Laura, a lányomat, Sissyt már ismerik – mondta apu.
Mindenki elmosolyodott és kezet fogott mindenki a másikkal.
Míg a többiek ismerkedtek, én addig közelebb mentem Edwardhoz. A nyakába ugrottam. Szorosan megöleltük egymást. Sokáig öleltük egymást, míg valaki el nem köhintette magát. A többiek felé fordultunk, akik rajtunk mosolyogtak. Edward lesegítette a kabátomat, meg anyuékét is, majd helyet foglaltunk a nappaliban. Kéz a kézben ültünk egymás mellett. Egy ideig a szokásos kérdések hangoztak el: mi a foglalkozásod? Mit dolgozol?
Aztán Esme állt fel és mindannyiunkra rá pillantott.
- Az ebéd készen van. Szerintem vonuljunk át az ebédlőbe és üljünk le ebédelni.
Egyszerre mozdult meg mindenki és társalogva átsétáltunk a másik helységbe. Az asztal gyönyörű ezüst terítékkel volt megterítve. Carlisle helyet foglalt az asztalfőn. Mindenki leült. Esme feltálalta az első fogást, húslevest zöldségekkel. A fogás végeztével a lányok segítettek leszedni a tányérokat Esmének. A második fogás minden volt. Rizs, sült krumpli, rántott hús, csirkepörkölt, franciasaláta és tartármártás. Gusztusosan nézett ki az asztal ennyi ételtől. Mindenki bőségesen szedett magának mindenből. Én sült krumplit ettem rántott hússal és tartármártással. Edward töltött narancslevet a poharamba. Nagyon furcsa volt a számomra, hogy a Cullenek emberi ételt fogyasztanak, csak miattam. Hálás voltam nekik, hogy ezt mind értem teszik.
A desszert hó kifli, krémes és almás süti volt. A nyál is összefutott a számban, mikor megláttam a krémest. Azonnal lecsaptam egyre. Edward kuncogva figyelte a „vadászatomat”. Lesütöttem a szememet, mire Edward odahajolt és egy puszit nyomott az arcomra. Még megkóstoltam a hó kiflit és az almás sütit. Nagyot sóhajtva dőltem hátra a széken.
- Esme nagyon finom volt az ebéd – mondtam, mikor találkozott a szemünk.
- Egészségedre.
Az ebéd után segítettem a lányoknak leszedni az asztalt, míg a fiúk átvonultak a nappaliba. Elpakoltuk az összes ételt és bepakoltuk a koszos edényeket a mosogatógépbe.
- Sissy megkérdeznéd a fiúkat, hogy kérnek-e kávét? – kérdezte Esme.
- Persze.
Elindultam a nappali felé. Ott csak Emmettet és Jaspert találtam.
- Apáék?
- Lent vannak a garázsban.
- Aha. Gondolom nem kértek kávét?
- Nem. Elég volt az ebéd – felelte Emmett grimaszolva.
Kuncogtam, majd elindultam a garázs felé. Már hallottam apa és Carlisle hangját. Aztán Edward hangja csendült fel, az egyik kocsiról beszélt. Megálltam,a falnak dőltem és hallgattam a beszédét. Apa és Carlisle rám pillantottak, mire Edward is elhallgatott és hátrafordult. Elmosolyodott. Én is mosolyra húztam a számat.
- Bocsi a zavarásért, Esme kérdezi, kér – e valaki kávét?
- Igen, én kérnék szépen – szólalt meg Carlisle.
- Én is kérek. Köszönöm – mondta apu is.
- Rendben.
Visszaindultam a ház felé.
- Sissy! – szólt utánam valaki.
Megtorpantam. Elmosolyodtam és visszafordultam. Edward siette utánam. mire kinyithattam volna, hogy mit szeretne, megfogta a kezemet és behúzott a növények mögé. Hallottam, hogy Carlislék jönnek, de nem láttak minket a dús növények miatt. Neki dőltem a falnak és türelmesen vártam. Miután elhalt a lépésük Edward felém fordult és tekintetét összekapcsolta az enyémmel. Közelebb lépett és átkarolta a derekamat.
- Hiányoztál. Már azt hittem, hogy sosem maradunk kettesben – búgta a fülembe.
Halkan elnevettem magamat. Edward még közelebb lépett és megcsókolt. Karjaimmal átfontam a nyakát. A csók egyre vadabb lett, de élveztem. Éreztem, hogy Edward ujjai a gerincemen táncolnak. Teljesen a falnak nyomódtam. Jobb kezem vándorlásra indult. Ujjaim a mellkasára tévedtek. Majd benyúltam a póló alá. Mellkasa izmos, puha és kemény volt, mint a gyémánt. Valami dolog megmozdult bennem és még többet akarta. Ujjaimat végig húztam a mellkasán, mire belenyögött a csókunkba. Ajakaink elváltak és néhány lépéssel arrébb állt. Gyorsan vettem a levegőz és kifejezéstelen arccal néztem rá.
- Nem lehet – szólalt meg elhaló hangon.
Tudtam, hogy mire gondol.
- Miért? – suttogtam.
- Féltelek. Félek attól, hogy elvesztem a fejemet és bántani foglak. Nem tudnám elviselni, ha valami bajos esne miattam – mondta közelebb lépve.
Megsimogatta az arcomat.
- Akkor sohasem lehetetünk úgy együtt? – kérdeztem csalódva.
- Egyszer valamikor biztosan – felelte biztatólag.
Szorosan megölelt. Fejemet a váll gödrébe fúrtam.
- Ideje lenne bemennünk, mert Esme vár rád – szólalt meg bársonyos hangján.
- Igen, menjünk.
Még egy gyors csókot váltottunk és kéz a kézben sétáltunk vissza a házból.
- Gyönyörű szép vagy ebben a ruhában – jegyezte meg Edward, mielőtt beléptünk a házba.
- Köszönöm.
Bent külön váltunk. Én a konyhába mentem, míg Edward helyett foglalt a nappaliban.
- Ne haragudj Esme. Carlisle és apu kérnek kávét – mondtam kicsit szégyenkezve.
- Semmi baj. Emiatt nem kell szégyenkezned. Engem sosem zavar, ha Edwarddal együtt vagytok. Boldog vagytok, hogy szeretitek egymást, hogy vagytok egymásnak – válaszolta és megölelt.
Meglepődtem a reakcióján, de visszaöleltem.
- Köszönöm – feleltem boldogan.
Megvártam, míg elkészült a kávé és együtt bevittük a fiúknak. Helyet foglaltam anya mellett és Edwardra pillantottam. Összemosolyogtunk.
- Sissy tudsz síelni? – kérdezte Alice.
Barátnőm felé fordultam.
- Nem, nem tudok. Őszintén szólva, még havat se láttam. Krétán nem nagyon esett – mosolyodtam el.
- Aha. S lenne kedved eljönni velünk?
Nem hittem a fülemnek. Jól hallottam? Síelni hívnak? Edwardra pillantottam. Mosollyal az arcán bólintott. Hitetlenkedve néztem a többiekre. Anyáékra néztem.
- Nyugodtan elmehetsz kincsem. Elengedünk Téged.
Még jobban elképedtem. Örömömben sikítni akartam, de nagy nehezen lenyeltem.
- Igen, örömmel elfogadom a meghívást – feleltem fülig érő szájjal.
Odafordultam anyuhoz és megöleltem.
- Köszönöm szépen.
- Nincs mit Kicsim. Csak arra kérlek, hogy ne menjen a tanulás rovására!
- Ígérem nem fog.
Visszafordultam a többiek felé és meglepődve vettem észre, hogy Edward eltűnt.
A társalgás tovább folytatódott a suliról, a sportról, hobbikról és még sok más dologról. Edward bukkant fel a lépcsőn lefelé sétálva. Megállt előttem. Mosolyogva néztem fel rá. Egy fehér borítékot nyújtott felém. Elvettem tőle és kinyitottam.
Leesett az állam, ugyanis egy repülőjegy volt benne, ami Ausztriába szólt.
„- Úristen! El sem hiszem, hogy elhagyom az országot és síelni megyek Európába, ki tudja mennyi időre!” – gondoltam.
Meglepődtem az időponton is, ugyanis a jegy szerdára szólt.
- Mint látom, gyorsan össze kell pakolnom .
A többiek csak bólogattak.
- Sissy arra gondolta, hogy holnap suli után elmehetnénk bevásárolni meleg ruhákat, síléceket és egyéb dolgokat.
- Persze. Hat órám van, utána indulhatunk is.
- Megbeszéltük. Edward majd reggel elmegy érted, délután meg majd én, hazaviszlek.
- Rendben.
Az idő csak pergett és mi nagyon jól éreztük magunkat. Sokat nevettünk. Este hat fele kezdtünk el szedelőzködni. Apáék megköszönték a meghívást és elindultak a kocsi felé.
- Mindjárt megyek. Egy pillanat – szóltam anyuék után.
Visszafordultam a Cullen család felé.
- Először is szeretném megköszönni a mai napot és azt, hogy miattam emberi ételt fogyasztottatok. Másodszor pedig köszönöm a meghívást – mondtam és megöleltem Esmét, Alicet, Rosalie és persze Edwardot.
A többi fiúnak egy mosolyt küldtem.
- Sissy ne köszönj semmit. Ez mind természetes. Nekünk kéne köszönetet mondani egy csomó dologért – felelte Carlisle.
Elvörösödtem, majd bólintottam egyet.
- Hát, akkor majd találkozunk – köszöntem el. – Sziasztok.
- Szia.
Edwarddal kéz a kézben sétáltunk a kocsiig.
- Nos, akkor holnap várlak – feleltem kacsintva.
- Ígérem, időben ott leszek – válaszolta csibészes mosollyal.
Hosszabb csókot váltottunk és beültem a kocsiba anyáék mellé. Megfordultam és elindultunk haza.
- Vélemény? – kérdeztem apáékra nézve.
- Fantasztikusan éreztem magamat és nagyon kedves Mr. és Mrs. Cullen – válaszolta anya.
- Anyának igaza van. Egy rendes család a Cullen család.
Elmosolyodtam és elégedetten hajtottam haza. otthon mindenki szétszéledt a maga dolgára. Én leültem tanulni, hogy betartsam az anyának tett ígéretemet. tanulás után lefürödtem, rendbe szedtem magamat és pizsamában mászkáltam a szobában. A zene halkan ment a háttérben. Elővettem egy nagyobb bőröndöt és elkezdtem a meleg ruhákat bepakolni. Nem akartam az utolsó pillanatra hagyni a csomagolást. Kezdésnek beraktam két garbót, két farmert, két szabadidő ruhát és egy hótaposót.
Halkan kopogtattak.
- Szabad – szóltam mosolyogva.
Hallottam, hogy nyílik az erkélyajtó, majd záródik. ű
- Jó estét. Zavarhatok? – hallottam meg egy hangot.
- Persze. Gyere nyugodtan. Kicsit neki álltam összepakolni.
- Azt látom. Jó meleg ruhákat pakoljál.
Megfordultam és az érkezőre néztem.
- Tudom. Nem szeretnék megfagyni.
- Hát, azt én sem szeretném – felelte féloldalas mosollyal.
Felém nyújtotta a kezét és én készségesen elfogadtam. Felhúzott és egyből a karjaiba vett. Átsétált a szobán és leült a kanapéra.
Fejemet a vállának döntöttem és mélyen beszippantottam az illatát.
- Nagyon jól telt a mai nap. Anyáék is jól érezték magukat.
- Én sem tagadom, hogy nem volt jó. Carlislék is megkedvelték a szüleidet.
- Tudod, mindig is arra vágytam, hogy ha egyszer lesz egy barátom, akkor az én szüleim és az Ő szülei jóban lesznek egymással.
- Hát, ez a vágyad teljesült – suttogta a hajamba.
- Igen. Először féltem, hogy nem fognak majd a szüleid elfogadni, de kellemesen csalódtam egyet. Örülök, hogy minden jól sikerült.
- Én is –felelte és megpuszilta a homlokomat.
- Itt maradsz estére? – kérdeztem nagyot ásítva.
- Persze. Itt maradok és vigyázok az álmaidra – felelte mosolyogva.
Kényelmesen elhelyezkedtem a karjaiban és lehunytam a szememet. -
- Aludj jól Sissy! – köszönt el.
- Köszönöm – feleltem mosolyogva.
Edward még lehajolt és megcsókolt.
Lassan ellazultam és elaludtam.