2010. június 29., kedd

12.fejezet: A készülődés

- Sissy – hallottam egy távolról jövő hangot.
Nem reagáltam.
- Sissy! Jó reggelt! – hallottam újból a hangot és már valaki az arcomat simogatta finoman.
Kiszakadtam az álomvilágból és kinyitottam a szememet. Anyát láttam meg.
- Szia! – köszöntem suttogva.
Fáradtan felültem az ágyban és körbe néztem. Edward nem volt sehol. Felsóhajtottam.
- Nemsokára itt van érted Edward – szólalt meg anyu újból és elhúzta a sötétítő függönyt.
- Tudom – feleltem.
Anya kiment a szobából. Beletúrtam a hajamba és kinéztem az ablakon. Az idő felhős volt hála.
- Remélem jól aludtál – hallottam meg egy kedves hangot.
A fürdő felé kaptam a fejemet. Edward az ajtófélfának dőlve figyelt.
- Igen, köszönöm jól. Azt hittem, hogy elmentél. Gyere ide – mondtam gyengéden a karjaimat felé nyújtva, mint egy kisgyerek.
Edward elmosolyodott, közelebb lépett és letérdepelt elém, s én szorosan megöleltem.
- Tudod, most olyan érzésem van, mintha ezer éve nem öleltelek volna meg – suttogtam a fülébe.
- Nem akarok neked hazudni, de én is így érzek, pedig egész éjszaka itt voltam melletted – válaszolta.
Kicsit eltoltam magamtól és megcsókoltam. Először Edward meglepődött, végül ő is viszonozta. Mikor ajkaink elváltak szemei boldogságot tükröztek. Elmosolyodtam, adtam egy puszit az arcára, majd felálltam és elindultam a fürdő felé.
- Szerintem lassan haza kéne menned – fordultam még vissza.
Edward Csibészes mosolyt küldött felém.
- Negyed óra múlva itt vagyok érted.
Neki dőltem a falnak és onnan figyeltem.
- Rendben. Még mindig itt vagy? – kérdeztem viccesen.
Edward vette a célzást és elindult felém. Gyorsan berohantam a fürdőbe és becsuktam az ajtót. Edward szelíden felmorgott kintről.
- Szia Edward! Nemsokára találkozunk! – mondtam kacagva.
Hallottam, hogy Edward kimegy a szobából. Gyorsan rendbe szedtem magamat, felöltöztem és lementem. Anya már oda készítette a reggelimet, ami hamar elfogyasztottam. Elpakoltam mindent, felvettem a kabátot és a cipőt.
- Anya! Elmentem! Majd este jövök! – kiáltottam.
- Rendben kicsim. Szia!
Az ajtón kilépve azonnal megláttam az ezüst Volvot. Az autóhoz siettem és beültem.
- Hali! – köszöntem vidáman.
- Indulhatunk? – kérdezte Edward is mosolyogva.
- Persze.
Elindultunk a suliba. Útközben végig fogtuk egymás kezét. A parkolóban kiszálltam és elindultam a többiek felé. Edward mögöttem sétált. Egyszer csak valaki hátulról megcsikizett, mire én először felsikítottam majd nevetésben törtem ki. Hátra nézte, ahol Edward állt a hasát fogva a nevetéstől.
- Bocsi, ez visszajárt! – válaszolta még mindig kuncogva.
Nyelvet öltöttem rá.
- Ti meg mit csináltok itt? – lépett mellém Alice.
- Semmit. Játszunk – válaszoltam még mindig Edwardot figyelve.
- Aha. Gyere Sissy, menjünk – szólt barátnőm, megfogta a kezemet és a suli felé kezdett húzni.
Még hátra fordultam kinyújtottam a nyelvelemet, aztán belekaroltam Alicebe és beléptünk a suliba. Edward mosolyogva a fejét csóválta. Alice-szel helyet foglaltunk a kémia teremben és ezzel elkezdődött a mai tanítási nap. Az órákon majdnem elaludtam, olyan unalmasak volta. A hatodik óra után elbúcsúztam Edwardtól és Alice-szel elindultunk vásárolni Port Angelesbe. Ott egy sportüzletbe tértünk be. Azonnal neki álltunk a keresgélésnek. Végül v ettünk kék színű sílécet sícipővel és síbottal, síruhát, és sí szemüveget. Aztán átmentünk egy ruhaboltba. Garbót, gatyát, sapkát, kesztyűt és sálat vettünk. Mire végeztünk már nagyon fáradt voltam. A kocsi tele volt a síeléshez kellő cuccokkal. Alice kirakott a ház előtt, kivettem a szatyrokat és bementem. Anya elképedt a sok cucc láttán.
- Biztosan kell ennyi dolog egy síeléshez? – kérdezte.
- Nem tudom. Még soha életemben nem voltam síelni – válaszoltam.
Felvittem a ruhákat a szobámba és még elővettem egy bőröndöt. Így is a sílécek Alicenél maradtak. Dudorászva összepakoltam az összes dolgot, ami kelhet az utazáshoz. Minden meleg ruhám már be volt készítve, csak a nagyon alapvető dolgokat hagytam elől. Ahogy most belegondoltam még egy nap és elutazok a barátom családjával. Már izgatottan vártam a napot. Sajnáltam, hogy anyuék nem tudnak velünk jönni. Őket sajnos a munka visszatartja. Elmentem pancsolni és mire visszamentem a szobába egy vendég várt rám.
- Szia! – köszöntem mosolyogva és az ágyhoz sétáltam.
Leültem az érkező mellém.
- Szép estét – válaszolta és megcsókolt. – Hogy sikerült a vásárlás? Mindent meg tudtatok venni?
- Az nem kifejezés! Alice megvette majdnem az egész boltot – feleltem és közben a két táskára mutattam.
Edward halkan felnevetett. Magához húzott és átölelt.
- Ez még semmi, ahhoz képest, hogy Alice otthon mit pakolt be magának. Mintha egy hónapra mennénk kikapcsolódni, pedig csak egy hétre megyünk. Még Rose se pakolt be annyi ruhát, mint ő – mondta a szemét forgatva.
Felkacagtam.
- Sissy, szeretnék szólni, hogy holnap este nem biztos, hogy jövök, ha jövök, akkor is nagyon későn. Szóval, ne nagyon várjál rám. Aludj el nyugodtan
Kérdőn néztem fel rá.
- Nincs semmi baj, csak vadászni megyünk, mert előre még nem tudjuk, hogy ahol a szállásunk lesz milyen a választék, lehetőség.
Nagyot nevettem a választék szón. Mikor megnyugodtam, elhelyezkedtem kényelmesen az ágyban és intettem Edwardnak, hogy csatlakozzon hozzám. Odabújt mellém, átölelt és így aludtam el. Kedden miután felébredtem, egész nap úgy éreztem, mintha rohanna az idő. Reggel hétkor keltem és már azon kaptam magamat, hogy hajat mosok és izgatottan várom a holnapi napot. Elég korán elraktam
magamat aludni, hogy ne legyek fáradt. Edward lefekvésig nem jelent meg nálam, így lefeküdtem, ahogy megkért rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése