Másnap reggel a szemembe sütő napfény ébresztett fel. Kinyitottam a szememet és az ágy másik oldalára pillantottam. Edward egy könyvet olvasott. Felkönyököltem, mire rám kapta a tekintetét és elmosolyodott.
- Jó reggelt! – köszönt.
- Neked is – motyogtam.
Közelebb húzódtam hozzá és megöleltem. Letette a könyvet és simogatni kezdett. A meghitt pillanatot a kivágódó ajtó zavarta meg. Mindketten felpillantottunk. Jasper és Emmett állt az ajtóban fülig érő mosollyal. Értetlenül néztem rájuk. Aztán minden hirtelen történt és se nekem, se Edwardnak nem sikerült védekeznie a hógolyók elől. Egy-kettő telibe talált, mire hangosan felsikítottam, nevetve. Próbáltam kitérni a golyók elől, kevés sikerrel. Aztán kipattantam az ágyból és a fürdő felé próbáltam szökni, de sajnos Emmett felkapott, kinyitotta az erkélyablakot és kiugrott velem. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, majd mikor földet értünk, újra mosolyogva sikítottam. Vertem Em hátát, kevés sikerrel, hogy engedjen el.
- Emmett! Engedj el! – kiáltottam és próbáltam kiszabadulni.
- Ahogy óhajtja, hölgyem- felelte és beledobott jacuzziba.
Teljesen elmerültem a vízben. Prüszkölve jöttem fel. Hangos sikításokra lettem figyelmes. Emmett most Rose és Alice barátnőmet cipelte a vállain. A lányok is próbáltak szabadulni, aminek az lett a vége, hogy ők is nagyot csobbantak mellettem. Jasper és Emmett nagyot pacsiztak a levegőben.
- Emmett McCarthy Cullen! Ezt még nagyon meg fogod bánni! – prüszkölte Rosalie.
Hajából teljesen eltűntek a göndör fürtök és az arcához tapadt egy-két tincs.
- Jasper Hale! Ezt te sem úszod meg szárazon! – fenyegette meg Alice a férjét.
Persze a fiúk nagyot kacagtak, majd elsprinteltek a helyszínről. Esme és Carlisle döbbent kifejezéssel néztek ránk, mikor kiléptek a teraszajtón.
- Hát, itt meg mi történt? – nézett végig rajtunk Carlisle. – Várjatok, kitalálom. Emmett – válaszolta és megcsóválta a fejét.
Em öblös nevetése hangzott fel a fák közül. A lányok már épp utánuk rohantak volna, mikor megszólaltam.
- Hagyjátok lányok. Még lesz időnk bosszút állni – dideregtem.
- Sissy, kincsem, jól vagy? – kérdezte Esme kicsit aggódva. – Meg fogsz fázni így.
- Sissy! – rontott ki Edward kezében egy pokróccal. – Jól vagy? Nem esett bajod? –kérdezte.
- Ühüm – dideregtem. – Nem, egyben vagyok.
Edward betakart és kiemelt a vízből. Felfutott a fürdőszobánkba és letett ott. Ő is rendesen kapott a golyókból. A pólója teljesen elázott és a hajában is hópelyhek látszódtak.
- Gyorsan fürödj le, nehogy megfázzál emiatt a két őrült miatt! – morogta.
- Ne idegeskedj. Majd együtt a csajokkal bosszút állunk – dideregtem.
- Benne vagyok. Magadra hagylak, addig feltörlöm a szobát, mert úszik – felelte és kiment a szobából, maga után becsukva az ajtót.
Gyorsan lekaptam az összes ruhámat és beálltam a zuhanyzóba. Megengedtem a forró vizet. Megváltás volt, mikor a bőrömhöz ért. Ha már fürödtem, akkor megmostam a hajamat is. Hiába volt a jacuzzi meleg, a kinti levegő nagyon hideg volt. Megszárítottam a hajamat és egy szál törülközőben mentem ki a szobába. Edward félmeztelenül állt a szekrény előtt. Megbabonázva figyeltem. Aztán elkaptam a tekintetemet róla. A saját szekrényemhez léptem és kivettem a tiszta, meleg ruhákat. Visszafordultam, hogy visszamenjek a fürdőbe, de Edward tekintetével találtam magamat szemben. Egymás szemét figyeltük, majd Edward átszelte a kettőnk közti távolságot és megállt előttem. Mélyet szippantott az illatomból.
- Mondtam már, hogy gyönyörűen nézel ki? – szólalt meg.
Bólogattam. Átfutott rajtam a hideg.
Homlokon csókolt.
- Menj, öltözz fel! – mondta.
- Rendben – válaszoltam, egy gyors csókot nyomtam a szájára, majd besiettem a fürdőbe.
Nagyon jó érzés volt vastag, meleg ruhába bújni. Miután végeztem, kiléptem a szobába. Edward is átöltözött. Kézen fogtam és lementünk a nappaliba. Alice és Rosalie már szárazon ültek a kanapén és a bosszút tervezgették. Helyet foglaltunk mellettük. Kintről Emmett öblös nevetése hallatszódott, aztán elsiklott az ablak előtt. Hirtelen egy terv rajzolódott ki a fejemben.
- Lányok, van egy ötletem! – szólaltam meg.
Mindketten rám néztek.
- Edward, szükségünk lesz rád is – pillantottam rá.
- Rendben – bólintott.
- Szóval, arra gondoltam, hogy Edward versenyre hívhatná a két fiút. Mi lányok, pedig elbújhatnánk az egyik hóbucka mögött és mikor elhaladnak előttünk, mi meg megdobáljuk őket hógolyóval, majd ti lányok azt csináltok a fiúkkal, amit akartok. Na, mit szóltok?
- Jól hangzik – bólintott Alice.
- Igen – helyeselt Rose is.
- Már látom is a szemeim előtt, mekkorát fog szólni ez a dolog – felelte kobold barátnőm.
- Most három óra van. Mondjuk, egy óra múlva kint találkozzunk. Edward, fel kéne vinned a fiúkat a domb tetejére és onnan indítani a versenyt, hogy mi el tudjunk bújni.
Mindannyian egyszerre bólintottak. A lányok szétrebbentek, kettesben maradtunk a nappaliban.
- Tudod, nagyon jó kis ötletet találtál ki.
- Köszönöm.
Elvettem egy divatmagazint az asztalról és olvasni kezdtem. Edward a TV-t nézte csendben. Idő közben a két jó madár is bejött a házba és ledobták magukat a fotelbe. Mit sem törődve velük, olvastam tovább. Háromnegyed négykor a lányok is lejöttek, haláli nyugalommal. Edward felállt mellettem.
„Kezdődik a bosszú!” – gondoltam magamban.
- Nincs kedvetek egyet versenyezni fiúk? – kérdezte kihívóan.
- Naná, hogy van – csapta össze a kezét Emmett felpattanva.
Jasperre pillantottam, aki még ült és a helyzetet elemezgette.
„Csak le ne bukjunk!”
Így valami vidám dologra gondoltam, hogy ne érezze meg az érzéseimet. Az Edwarddal való első találkozásunkra gondoltam, mikor összeütköztünk a folyóson. Attól a pillanattól kezdve változott meg minden. Végül láttam, hogy Jasper is feláll a fotelból és kíváncsian mered Edwardra.
- Mi a tét öcskös? – kérdezte Em.
- Aki utolsóként ér le a leejtőről, az egy hónapig Alice-szel és Rosalieval megy vásárolni.
A lányok szeme egy pillanatra felizzott. Elkuncogtam magamat.
- Áll az alku – fogott kezet a három testvér.
A három fiú kiment felszerelni a sílécet, míg itt bent Alice felszaladt nekem egy meleg kabátért, majd kiosontunk a bejárton. Mivel én lassabban futottam a lányoknál, Alice felkapott és a hóbucka mögé rejtőzködtünk el. Elkezdtem hógolyókat gyúrni. Nem sokkal később már húsz-harminc hógolyó tornyosult mellettem.
- Most indulnak – szólalt meg Alice. – Még tíz másodperc és itt vannak. Rose készülj! Itt a bosszú ideje!
Tíz másodperc múlva tényleg felbukkant a három fiú. Emmett haladt elől, mögötte Edward és Jasper. A lányok támadásba lendültek. Egymás után dobták el a hógolyókat. Kicsit izgultam, nehogy Edwardot is megdobálják, mert akkor semmit nem ér a bosszú. De gondolhattam volna, hogy kedves vámpír barátnőim mindenben tökéletesek. Végül Jasper és Emmett hason feküdtek a hóban, Edward pedig megnyerte a verseny. A lányok bosszút álltak a fiúkon és még nyertek egy hónap vásárlást is velük. Győztesen csaptuk össze a kezünket.
- Fantasztikus ötlet volt! – mondta Alice és megölelt. – Én se találhattam volna, ki ennél jobbat. Edward, köszi neked is! – fordult oda testvéréhez.
- Ugyan, nincs mit – kuncogott. – Sissy, van kedves sétálni?
- Persze – válaszoltam.
Elsétáltam a két hoppon maradt fiú mellett. Visszafordultam feléjük és elmosolyodtam.
- Bocsi, de kölcsön kenyér visszajár – mondtam.
Aztán megfogtam Edward kezét és elindultunk kettesben sétálni. Nagyokat nevettünk a fiúk bosszúján. Egy idő után Edward felkapott a hátára és felmásztunk egy fa tetejére. Az egész tájat be lehetett látni.
- Ez gyönyörű szép – mondtam, miután leültem a faágon és a lemenő napot figyeltem.
Edward szorosan magához ölelt. Nagyon boldog voltam ebben a pillanatban. Negyed óra múlva a Nap eltűnt a horizontról és feltámadt a szél. Megborzongtam.
- Menjünk haza – mondta Edward, felkapott az ölébe. – Kapaszkodj. Kicsit meredek lesz.
Úgy tettem, ahogy kérte, bár nem tudtam, hogy mire készül. Lenéztem a mélységbe és már sejtettem.
- Készen állsz?
- Igen! – feleltem.
Leugrott, én meg felsikítottam örömömben. Puhán és csendesen landoltunk a földön. Újabb nevetés tört ki belőlem. Már ő is mosolyra húzta a száját. Megpörgetett óvatosan, majd feldobott a hátára. Persze én végig nevettem az egész játékot.
- Most aztán tényleg kapaszkodj! Hazamegyünk! – mondta nevetve.
Átöleltem a nyakát finoman, majd futásnak eredt. Újból felnevettem. Észrevettem magamon, hogy egyre jobban hozzá szoktam az izgalmakhoz, az extrém dolgokhoz. Miután megnyugodtam, hozzá simultam Edwardhoz és úgy utaztam. A ház előtt lábra állított. Hozzá simultam és megcsókoltam. Mikor ajkaink elváltak kézen fogott és bementünk a meleg lakásba. Emmett lépett elénk. Felnéztem rá.
- Igen?
- Minden elismerésem a mai bosszú tervért. De nem felejtettem el! Egyszer még úgy is visszakapjátok, mind a négyen.
Elmosolyodtam.
- Várom azt a napot! – feleltem kihívóan.
Mindenki meglepődött a kijelentésem, majd felnevettek.
- Felkötheted a gatyádat Emmett! Úgy látszik emberedre találtál – szólalt meg Jasper.
Em felhúzta az orrát, majd leült a kanapéra. Persze a végén rám kacsintott és ő is elmosolyodott.
Később vacsoráztam, majd elvonultam a szobámba telefonálni. Anyáék boldogok voltak, hogy hallják a hangomat. Mindenről beszéltem nekik, persze a vámpíros dolgokat kihagytam. A telefonálás után fürödtem, majd beugrottam Edward mellé az ágyba.
Szombaton felkeltem, lementem pizsamában. Nem érdekelt, hogy ciki vagy nem ciki, de éhes voltam. Köszöntem a fiúknak, akik a TV-t nézték. Carlisle telefonált, gondolom a kórházzal. Bementem a konyhába, ahol a lányok beszélgettek.
- Jó reggelt! – ásítottam.
- Neked is – válaszolták egyszerre.
A pulthoz sétáltam, öntöttem magamnak egy csésze forró teát, majd helyet foglaltam Rose mellett.
- S mára mit terveztek? – kérdeztem két korty között.
- Arra gondoltunk, hogy elmennénk a közeli városba nézelődni.
- Gondolom, a fiúknak sincs kibúvó – kuncogtam.
- Nincsen ám – vágta rá Alice.
A fiúk felmorogtak a nappaliban, mire belőlünk kiszakadt a nevetés. Csináltam magamnak reggelit, majd miután elfogyasztottam, felmentem az emeletre és felöltöztem. Csőszárú farmert, garbót és magas sarkú csizmát vettem fel. Kopogtattak az ajtón.
- Gyere be.
Edward lépett be a szobába. Elismerően nézett végig rajtam.
- Jó reggelt! – lépett közelebb. Megcsókolt. – Jól aludtál?
- Mikor nem alszok jól, mikor mellettem vagy? – kérdeztem.
- Mondjuk….soha?
Elkuncogtam magamat.
- Gyönyörűen nézel ki - mondta, megforgatott, majd az ölébe kapott. – Mehetünk?
- Persze.
Talpra állított és lesétáltunk a földszintre. Miután mindenki készen volt az utazásra, elindultunk. Esméék megint velünk jöttek. Nappal még csodásabb volt a havas táj, mint éjszaka, mikor érkeztünk. A kisváros, ahova mentünk, nagyon forgalmas volt. Volt minden fajta bolt, az olcsótól kezdve a drágáig. Leparkoltunk egy ajándékbolt előtt. Kiszálltam a kocsiból, Edward megfogta a kezemet és bementünk a boltba. Esméék is velünk tartottak, de a többiek leváltak tőlünk és másfele mentek el nézelődni. Gondolom ruha boltba mentek, ahova a vesztett fiúknak is kötelező volt menni. Hosszas nézelődés és keresgélés után találtam anyuéknak valami kis ajándékot. Anyának egy havasi tájról készült képet vittem, apunak pedig bort. Vettem még magamnak hó gömböt és egy útikönyvet, ami Innsről szólt. Miután itt végeztünk tovább sétáltunk. Egy idő után Esméék is leváltak, így kettesben maradtunk. Megálltam egy ruha bolt előtt. Sokkal színesebb és jobb ruhák voltak itt, mint Forksban vagy akár Port Angelesben. Szembe fordultam Edwarddal és boci szemekkel néztem rá.
- Bemehetek? – kérdeztem. – Nem muszáj velem jönnöd.
- Menjél csak nyugodtan, addig én is elnézek másfele. Aztán majd valahol összefutunk - mondta és még egy puszit nyomott a homlokomra.
- Köszönöm – mondtam mosolyogva.
Kettéváltunk. Én bementem a boltba, ő pedig tovább sétált az utcán. Sok fajta ruha volt, de én inkább a melegebb cuccokra hajtottam, mert fázós voltam. Végül egy pulcsival, farmerrel és egy divatos sállal távoztam. Kint időközben el kezdett szállingózni a hó. Gyönyörű szép látvány volt. Tovább sétáltam az utcán. Először Esméékbe botlottam bele, akik egy utcai zenekart hallgattak. Esme átölelte a vállamat és együtt hallgattuk a zenét. Miután meghallgattuk tovább indultunk mosolyogva. Útközben a kocsik felé bele botlottunk a Rosalie Emmett párosba. Együtt sétáltunk vissza a kocsikhoz, ahol már a család hiányzó három tagja várakozott ránk. Edward elé léptem és egy puszit nyomtam az arcára. Elmosolyodott.
- Sikerült valami szépet vásárolnod?
- Igen.
- Akkor jó. Menjünk haza. Későre jár már az idő.
A visszafelé vezető utat végig beszélgettük. Mikor a kocsiból kiszálltunk meglepődtem, ugyanis Edward rendelt nekem rántott sajtot tartármártással és sült krumplival, így Esmének nem kellett főznie. A TV előtt fogyasztottam el, míg a többiek halkan beszélgettek.
Vasárnap délelőtt síeltünk egész nap, míg ebéd után újabb hógolyó csatát rendeztünk. Esme és Carlisle boldogan figyelte a játékunkat az ablakból. Este vacsora után meglepetés fogadott az ágyon. Alice barátnőm ült ott egy ruhával együtt.
- Hello, Alice. Segíthetek?
- Igen. Hozzád jöttem. Kezelésbe veszlek.
- Micsoda?
- Hát, nem elég feltűnőek a tényezők?
Körbe pillantottam a szobába. A hajsütő vas be volt dugva a konektorba, az ágyon egy báli ruha állt egy magas sarkú cipővel együtt.
- Megyünk valahová?
- Hallom nagyot koppant! – felelte szarkasztikusan. – Talált süllyedt. Szóval, ha szépen megkérhetlek, elmész fürdeni?
- Hova megyünk? – kérdeztem, miközben befelé tuszkolt a fürdőbe.
- Majd megtudod. Siess! Még magamnak is szeretnék hajat csinálni.
Kuncogva teljesítettem barátnőm kívánságát és elmentem fürdeni. Megmostam a hajamat és egy köntösbe kimásztam a szobába. Alice megszárította, majd begöndörítette a hajamat. Feltett egy kis sminket az arcomra, majd kiviharzott a szobából. Remek munkát végzett barátnőm, mikor megnéztem magamat a tükörben. Felvettem az ágyról a ruhát és leesett az állam. Elég merész darab volt. Pánt nélküli ruha volt, aminek a háta teljesen nyitott volt. Az ágyon volt még egy szép, alkalmi kabát is. Gondolataimból barátnőm hangja szakított ki.
- Sissy! Siess! Nem sokára indulunk!
Felvettem a vajszínű ruhát, a cipővel. Felékszereztem magamat, felvettem a kabátomat és lesétáltam a lépcsőn. A lányok estélyi ruhát viseltek, míg a fiúk szmokingot. Mindenki elképesztően nézett ki. Belekaroltam Edwardba és együtt léptünk a szabadba, ahol még mindig szállingózott a hó. Beültünk a kocsiba és a város felé vettük az irányt. Nem sokkal később egy nagy épület előtt parkoltunk le. Egy tábla állt a falon.
„ Estély élő zenével ma este!”
Edward kisegített a kocsiból és együtt beléptünk az épületbe. Már a mulatság javában tartott. Leadtuk a kabátunkat a ruhatárba és a nagy terembe mentünk. Egy asztal volt fenn tartva nekünk. Leültünk és a táncolókat figyeltük. Edward elment italt hozni nekem. Carlisle felkérte Esmét táncolni. Lassan mindenki táncolt csak mi ketten maradtunk az asztalnál.
- Kinek az ötlete volt ez? – kérdeztem.
- Hát igazság szerint Esmééké. Ők látták meg a plakátot, csak úgy gondoltuk, hogy neked legyen meglepetés.
- Értem.
- Felkérhetlek táncolni? – állt fel Edward felém nyújtva a kezét.
- Természetesen.
Felvezetett a táncparkettre és egy lassú táncba kezdtünk. A fejemet a vállára hajtottam és zenét hallgattam.
- Gyönyörűen nézel ki ma este – súgta a fülembe.
- Köszönöm.
Körbe-körbe táncoltunk és élveztük a pillanatot. A zene csodás volt, a hangulat pedig kiváló volt. Leültem az asztalnál egy kicsit később és kortyoltam egyez az üdítőmből. Edward Rosaliet kérte fel táncolni. Ámulva néztem őket. A lépésük összehangolt és szép volt. Emmett foglalt mellettem helyet.
- Jól csinálják, mi?
- Az nem kifejezés.
- Edward és Rosalie a család legjobb táncosai.
- Látszik.
Mindketten felnevettünk. A zene elhalkult és Emmett felállt mellettem.
- Na, hugicám, felkérhetlek táncolni? – kérdezte mosolyogva.
- Hugica? – kérdeztem felé nyújtva a kezemet.
Felsétáltunk a parkettre és táncolni kezdtünk.
- Szóval, mi ez a hugica?
- Tudod Sissy, már a saját testvéremnek tartalak. Örülök, hogy találkoztatok azon a napon Edwarddal. Visszahoztad nekünk Őt és beloptad magadat az egész család szívébe. Mindannyian a testvérednek tartunk téged, jó persze Carlisle és Esme a saját gyerekének, na meg persze ott van Edward is, aki teljesen oda van érted. Már te is a családhoz tartozol, Sissy.
Elmosolyodtam.
- Köszönöm.
Az este folyamán még táncoltam Carlisle-zal és Jasperrel is. Persze a legtöbb időt Edwarddal táncoltam. Hajnalban jöttünk haza.
Hétfőn, délután egykor keltem fel. Nagyot nyújtózkodtam. Kint hétágra sütött a nap. Az ablakhoz léptem. A többiek a friss hóban játszottak. Mosolyogva figyeltem őket. Arcukról boldogság tükröződött.
„Már te is a családhoz tartozol, Sissy” – hangzott a fülemben Emmett szavai.
Elfordultam az ablaktól és öltözni kezdtem. Boldog vagyok, hogy kaptam egy másik családot anyuék mellé még. Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy két családja van.
Felhúztam még a csizmámat és lerohantam. Halkan kinyitottam az udvarra vezető ajtót és kiléptem. Felkaptam egy kis havat, összegyúrtam és megdobtam vele Edwardot. Hátra pillantott. Nyelvet öltöttem rá.
- Te kis.. – kezdte mosolyogva.
Újabb golyót gyártottam, majd eldobtam. Sikeresen kitért előle és megdobott ő eggyel. Felnevettem. Rám vetette magát és mindketten elterültünk a hóban. Felkacagtunk.
- Jó reggelt! – köszöntem és szerelmesen megcsókoltam.
- Neked is! – válaszolta, mikor ajkaink elváltak.
Felsegített és ment tovább a játék. Mikor már teljesen elfáradtam leültem a hóban és onnan figyeltem a többieket, akik még mindig egymást dobálták. Egy idő után felálltam, bementem, kihoztam a síléceket, felcsatoltam és lesiklottam a dombról. Észrevettem, hogy egy idő után a többiek is követték a példámat és sílécet ragadtak. Felmentem a felvonóval a hegy tetejére. Onnan indultam el. Fantasztikus érzés volt végig siklani a pályán. Később versenyt rendeztünk. Kacarászva siklottunk a pályán, legyőzve a másikat. A versenyt végül Edward nyerte. Este a fiúk vadászni mentek, mi lányok pedig otthon maradtunk. Kihasználtuk, hogy nincsenek itthon a fiúk, beizzítottuk a jacuzzit. Felvettünk fürdő ruhát és a szabd ég alatt beszélgettünk a meleg vízben. Nagyokat nevettünk a lányokkal. Az égen millió csillag ragyogott. Éjszaka a táj csendes és nyugodt volt. Késő este jöttek haza a fiúk, mikor már mi bent ültünk és a TV-t néztük.
Kedden, az utolsó napon csak síeltünk. Ki akartam élvezni az utolsó perceket, mielőtt hazamennénk. Este sötétedésig síeltünk és akkor is csak nagy nehezen tudtam letenni a síléceket. Ma este a lányok voltak vadászni. Mi Edwarddal elmentünk még sétálni egyet a sötétben. A Hold fényesen ragyogott felettünk.
- Köszönöm ezt a csodás egy hetet. Nagyon élveztem – feleltem szembe fordulva vele.
- Nincs mit. Én köszönöm, hogy itt vagy velem és a családommal. Egy nagy ajándék vagy nekünk – mondta, magához húzott és átölelt.
Fél óra múlva visszaindultunk a házhoz. Neki álltam összepakolni a ruháimat. Mindent gondosan összehajtogattam és elraktam.
Szerdán kilenckor keltem. Lefürödtem, felöltöztem, még utoljára körül néztem a szobában és lementem. A nappali csak bőröndökkel volt tele. Mindenki indulásra készen állt. Alice még készített pár képet, majd elindultunk a reptér felé. Egy felejthetetlen hetet töltöttem el az új családommal. A gép fél 11-kor indult. Újabb öt órás út állt előttünk. Az úton kártyáztunk, újságot olvasgattunk, amit még a reptéren vettünk. Egy kis késéssel, de este öt órakor leszállt a gépünk Seattle-ben. A négy kocsi ugyan ott állt, ahol hagytuk egy hete. Elbúcsúztam a többiektől. Megköszöntem az utazást és mindenkit megöleltem. Haza indultunk. Mi mentünk elől, a többiek mögöttünk jöttek. Mielőtt lefordultak volna, még mindannyian dudáltak, majd eltűntek a fák között. A házunk elé érve észre vettem, hogy a nappaliban ég a villany. Kiszálltunk, kiszedtük a cuccaimat és az ajtóhoz sétáltunk. Kinyitottam és megpillantottam anyuékat, akik az ajtóval szemben várakoztak.
- Sziasztok! – kiáltottam boldogan, letettem a cuccaimat és odarohantam hozzájuk.
Szorosan átöleltem mindkettőjüket.
- Szia Kicsim! – mondta anya. – Már nagyon hiányoztál.
- Ti is nekem.
Miután meg volt az ölelkezés Edwardot is üdvözölték és leültünk a nappaliba. Mesélni kezdtem, hogy milyen jó volt ez az egy hét. Mindenről beszámoltam anyáéknak. Odaadtam nekik az ajándékokat is.
- Sissy, ez gyönyörű szép! – mondta anya, mikor meglátta a képet.
- Tudom. Szerintem nagyon jól nézne ki, ha itt a nappaliban raknád fel.
- Igen, az lesz.
Edward este kilenc fele ment el. Kikísértem a kocsihoz.
- Hát, köszönöm újból ezt az egy hetet. Fantasztikusan éreztem magamat.
- Örülök. Én is jól éreztem magamat. Aludj jól! – mondta és megcsókolt.
- Holnap találkozunk.
Elváltunk és bementem a házba. Felmentem a szobámba, leraktam a bőröndömet és beleugrottam az ágyamba.
„Hogy ez mennyire hiányzott!” – gondoltam.
Később lefürödtem, kivittem szennyest és elmentem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése