Finom simogatásra ébredtem másnap reggel.
- Sissy, jó reggelt! – köszönt anyu.
- Neked is! – motyogtam.
Anya kiment, én még pihentem egy kicsit a párnába fúrva a fejemet. Majd egy negyed óra múlva felkeltem és a fürdőbe csoszogtam. Fogat és arcot mostam, majd a hajamon gondolkoztam.
„- Milyen frizurát csinálják?” – kérdeztem magamban.
Előkaptam a hajsütő vasat, és míg az melegedett bekapcsoltam a CD lejátszót, hogy még jobban felébredjek. Visszamentem a fürdőbe és neki álltam a hajamat begöndöríteni. Nem akartam, hogy nagyon göndör legyen, így egy kicsit az ujjaimmal megigazítottam. A hajam végeztével átmentem a gardróbba elővettem a ruhát és egy fekete harisnyát. Felöltöztem, felékszereztem magamat, megigazítottam még a hajamat és elindultam lefelé. Anyáék már felöltözve vártak rám.
- Nagyon csinos vagy, kicsim – dicsért meg anya.
- Köszönöm.
Felvettem a csizmámat és a hosszú fekete kabátomat.
- Én vezetek – szólaltam meg mosolyogva és felkaptam a slusszkulcsot. Míg anyáék bezárták a házat, addig én kiálltam az udvarról. Anya beült mellém az anyósülésre, míg apa hátraszorult. Csendben utaztunk egy ideig.
- Nagyon ügyesen vezetsz – szólalt meg hátulról apa.
- Igen. Már eléggé belejöttem.
Elhagytuk a város táblát és befordultam a kis útra.
- Edwardék biztos erre laknak? – kérdezte anya kicsit aggódva.
- Igen anya, nyugalom – feleltem, mikor kikanyarodtunk a kanyarból és előbukkant előttünk a ház.
- Tyűha, mekkora ez a ház! – képedt el apa.
- Gyönyörű szép! – szólt anya is.
Leparkoltam a ház előtt és leállítottam a motort.
- Gyertek, menjünk – mondtam.
Kiszálltunk a kocsiból és együtt elindultunk a bejárat felé. Megigazítottam a ruhámat, míg az ajtóhoz értünk. Anyáékra pillantottam még, majd kopogtattam. Néhány pillanat múlva nyílt az ajtó és Carlisle tűnt fel.
- Szia Sissy! Jó napot Mr. és Mrs. McAlister. Fáradjanak beljebb!
- Szia Carlisle – köszöntem és elsőnek beléptem a lakásba.
Körbejárattam a szememet. Mindenki ott volt. Edward a falnak támaszkodva figyelt minket. Rám emelte aranyló szemeit és mosolyra húzta a száját. Elmosolyodtam én is. Anyáék megálltak mellettem. Carlisle pedig visszasétált a családjához.
- Szeretnék bemutatkozni. A nevem Dr. Carlisle Cullen – szólalt meg a családfő. – A feleségem Esme. A gyermekeim Rosalie, Emmett, Alice, Jasper és Edward Cullen – mutatott be mindenkit.
- Peter McAlister vagyok a feleségem Laura, a lányomat, Sissyt már ismerik – mondta apu.
Mindenki elmosolyodott és kezet fogott mindenki a másikkal.
Míg a többiek ismerkedtek, én addig közelebb mentem Edwardhoz. A nyakába ugrottam. Szorosan megöleltük egymást. Sokáig öleltük egymást, míg valaki el nem köhintette magát. A többiek felé fordultunk, akik rajtunk mosolyogtak. Edward lesegítette a kabátomat, meg anyuékét is, majd helyet foglaltunk a nappaliban. Kéz a kézben ültünk egymás mellett. Egy ideig a szokásos kérdések hangoztak el: mi a foglalkozásod? Mit dolgozol?
Aztán Esme állt fel és mindannyiunkra rá pillantott.
- Az ebéd készen van. Szerintem vonuljunk át az ebédlőbe és üljünk le ebédelni.
Egyszerre mozdult meg mindenki és társalogva átsétáltunk a másik helységbe. Az asztal gyönyörű ezüst terítékkel volt megterítve. Carlisle helyet foglalt az asztalfőn. Mindenki leült. Esme feltálalta az első fogást, húslevest zöldségekkel. A fogás végeztével a lányok segítettek leszedni a tányérokat Esmének. A második fogás minden volt. Rizs, sült krumpli, rántott hús, csirkepörkölt, franciasaláta és tartármártás. Gusztusosan nézett ki az asztal ennyi ételtől. Mindenki bőségesen szedett magának mindenből. Én sült krumplit ettem rántott hússal és tartármártással. Edward töltött narancslevet a poharamba. Nagyon furcsa volt a számomra, hogy a Cullenek emberi ételt fogyasztanak, csak miattam. Hálás voltam nekik, hogy ezt mind értem teszik.
A desszert hó kifli, krémes és almás süti volt. A nyál is összefutott a számban, mikor megláttam a krémest. Azonnal lecsaptam egyre. Edward kuncogva figyelte a „vadászatomat”. Lesütöttem a szememet, mire Edward odahajolt és egy puszit nyomott az arcomra. Még megkóstoltam a hó kiflit és az almás sütit. Nagyot sóhajtva dőltem hátra a széken.
- Esme nagyon finom volt az ebéd – mondtam, mikor találkozott a szemünk.
- Egészségedre.
Az ebéd után segítettem a lányoknak leszedni az asztalt, míg a fiúk átvonultak a nappaliba. Elpakoltuk az összes ételt és bepakoltuk a koszos edényeket a mosogatógépbe.
- Sissy megkérdeznéd a fiúkat, hogy kérnek-e kávét? – kérdezte Esme.
- Persze.
Elindultam a nappali felé. Ott csak Emmettet és Jaspert találtam.
- Apáék?
- Lent vannak a garázsban.
- Aha. Gondolom nem kértek kávét?
- Nem. Elég volt az ebéd – felelte Emmett grimaszolva.
Kuncogtam, majd elindultam a garázs felé. Már hallottam apa és Carlisle hangját. Aztán Edward hangja csendült fel, az egyik kocsiról beszélt. Megálltam,a falnak dőltem és hallgattam a beszédét. Apa és Carlisle rám pillantottak, mire Edward is elhallgatott és hátrafordult. Elmosolyodott. Én is mosolyra húztam a számat.
- Bocsi a zavarásért, Esme kérdezi, kér – e valaki kávét?
- Igen, én kérnék szépen – szólalt meg Carlisle.
- Én is kérek. Köszönöm – mondta apu is.
- Rendben.
Visszaindultam a ház felé.
- Sissy! – szólt utánam valaki.
Megtorpantam. Elmosolyodtam és visszafordultam. Edward siette utánam. mire kinyithattam volna, hogy mit szeretne, megfogta a kezemet és behúzott a növények mögé. Hallottam, hogy Carlislék jönnek, de nem láttak minket a dús növények miatt. Neki dőltem a falnak és türelmesen vártam. Miután elhalt a lépésük Edward felém fordult és tekintetét összekapcsolta az enyémmel. Közelebb lépett és átkarolta a derekamat.
- Hiányoztál. Már azt hittem, hogy sosem maradunk kettesben – búgta a fülembe.
Halkan elnevettem magamat. Edward még közelebb lépett és megcsókolt. Karjaimmal átfontam a nyakát. A csók egyre vadabb lett, de élveztem. Éreztem, hogy Edward ujjai a gerincemen táncolnak. Teljesen a falnak nyomódtam. Jobb kezem vándorlásra indult. Ujjaim a mellkasára tévedtek. Majd benyúltam a póló alá. Mellkasa izmos, puha és kemény volt, mint a gyémánt. Valami dolog megmozdult bennem és még többet akarta. Ujjaimat végig húztam a mellkasán, mire belenyögött a csókunkba. Ajakaink elváltak és néhány lépéssel arrébb állt. Gyorsan vettem a levegőz és kifejezéstelen arccal néztem rá.
- Nem lehet – szólalt meg elhaló hangon.
Tudtam, hogy mire gondol.
- Miért? – suttogtam.
- Féltelek. Félek attól, hogy elvesztem a fejemet és bántani foglak. Nem tudnám elviselni, ha valami bajos esne miattam – mondta közelebb lépve.
Megsimogatta az arcomat.
- Akkor sohasem lehetetünk úgy együtt? – kérdeztem csalódva.
- Egyszer valamikor biztosan – felelte biztatólag.
Szorosan megölelt. Fejemet a váll gödrébe fúrtam.
- Ideje lenne bemennünk, mert Esme vár rád – szólalt meg bársonyos hangján.
- Igen, menjünk.
Még egy gyors csókot váltottunk és kéz a kézben sétáltunk vissza a házból.
- Gyönyörű szép vagy ebben a ruhában – jegyezte meg Edward, mielőtt beléptünk a házba.
- Köszönöm.
Bent külön váltunk. Én a konyhába mentem, míg Edward helyett foglalt a nappaliban.
- Ne haragudj Esme. Carlisle és apu kérnek kávét – mondtam kicsit szégyenkezve.
- Semmi baj. Emiatt nem kell szégyenkezned. Engem sosem zavar, ha Edwarddal együtt vagytok. Boldog vagytok, hogy szeretitek egymást, hogy vagytok egymásnak – válaszolta és megölelt.
Meglepődtem a reakcióján, de visszaöleltem.
- Köszönöm – feleltem boldogan.
Megvártam, míg elkészült a kávé és együtt bevittük a fiúknak. Helyet foglaltam anya mellett és Edwardra pillantottam. Összemosolyogtunk.
- Sissy tudsz síelni? – kérdezte Alice.
Barátnőm felé fordultam.
- Nem, nem tudok. Őszintén szólva, még havat se láttam. Krétán nem nagyon esett – mosolyodtam el.
- Aha. S lenne kedved eljönni velünk?
Nem hittem a fülemnek. Jól hallottam? Síelni hívnak? Edwardra pillantottam. Mosollyal az arcán bólintott. Hitetlenkedve néztem a többiekre. Anyáékra néztem.
- Nyugodtan elmehetsz kincsem. Elengedünk Téged.
Még jobban elképedtem. Örömömben sikítni akartam, de nagy nehezen lenyeltem.
- Igen, örömmel elfogadom a meghívást – feleltem fülig érő szájjal.
Odafordultam anyuhoz és megöleltem.
- Köszönöm szépen.
- Nincs mit Kicsim. Csak arra kérlek, hogy ne menjen a tanulás rovására!
- Ígérem nem fog.
Visszafordultam a többiek felé és meglepődve vettem észre, hogy Edward eltűnt.
A társalgás tovább folytatódott a suliról, a sportról, hobbikról és még sok más dologról. Edward bukkant fel a lépcsőn lefelé sétálva. Megállt előttem. Mosolyogva néztem fel rá. Egy fehér borítékot nyújtott felém. Elvettem tőle és kinyitottam.
Leesett az állam, ugyanis egy repülőjegy volt benne, ami Ausztriába szólt.
„- Úristen! El sem hiszem, hogy elhagyom az országot és síelni megyek Európába, ki tudja mennyi időre!” – gondoltam.
Meglepődtem az időponton is, ugyanis a jegy szerdára szólt.
- Mint látom, gyorsan össze kell pakolnom .
A többiek csak bólogattak.
- Sissy arra gondolta, hogy holnap suli után elmehetnénk bevásárolni meleg ruhákat, síléceket és egyéb dolgokat.
- Persze. Hat órám van, utána indulhatunk is.
- Megbeszéltük. Edward majd reggel elmegy érted, délután meg majd én, hazaviszlek.
- Rendben.
Az idő csak pergett és mi nagyon jól éreztük magunkat. Sokat nevettünk. Este hat fele kezdtünk el szedelőzködni. Apáék megköszönték a meghívást és elindultak a kocsi felé.
- Mindjárt megyek. Egy pillanat – szóltam anyuék után.
Visszafordultam a Cullen család felé.
- Először is szeretném megköszönni a mai napot és azt, hogy miattam emberi ételt fogyasztottatok. Másodszor pedig köszönöm a meghívást – mondtam és megöleltem Esmét, Alicet, Rosalie és persze Edwardot.
A többi fiúnak egy mosolyt küldtem.
- Sissy ne köszönj semmit. Ez mind természetes. Nekünk kéne köszönetet mondani egy csomó dologért – felelte Carlisle.
Elvörösödtem, majd bólintottam egyet.
- Hát, akkor majd találkozunk – köszöntem el. – Sziasztok.
- Szia.
Edwarddal kéz a kézben sétáltunk a kocsiig.
- Nos, akkor holnap várlak – feleltem kacsintva.
- Ígérem, időben ott leszek – válaszolta csibészes mosollyal.
Hosszabb csókot váltottunk és beültem a kocsiba anyáék mellé. Megfordultam és elindultunk haza.
- Vélemény? – kérdeztem apáékra nézve.
- Fantasztikusan éreztem magamat és nagyon kedves Mr. és Mrs. Cullen – válaszolta anya.
- Anyának igaza van. Egy rendes család a Cullen család.
Elmosolyodtam és elégedetten hajtottam haza. otthon mindenki szétszéledt a maga dolgára. Én leültem tanulni, hogy betartsam az anyának tett ígéretemet. tanulás után lefürödtem, rendbe szedtem magamat és pizsamában mászkáltam a szobában. A zene halkan ment a háttérben. Elővettem egy nagyobb bőröndöt és elkezdtem a meleg ruhákat bepakolni. Nem akartam az utolsó pillanatra hagyni a csomagolást. Kezdésnek beraktam két garbót, két farmert, két szabadidő ruhát és egy hótaposót.
Halkan kopogtattak.
- Szabad – szóltam mosolyogva.
Hallottam, hogy nyílik az erkélyajtó, majd záródik. ű
- Jó estét. Zavarhatok? – hallottam meg egy hangot.
- Persze. Gyere nyugodtan. Kicsit neki álltam összepakolni.
- Azt látom. Jó meleg ruhákat pakoljál.
Megfordultam és az érkezőre néztem.
- Tudom. Nem szeretnék megfagyni.
- Hát, azt én sem szeretném – felelte féloldalas mosollyal.
Felém nyújtotta a kezét és én készségesen elfogadtam. Felhúzott és egyből a karjaiba vett. Átsétált a szobán és leült a kanapéra.
Fejemet a vállának döntöttem és mélyen beszippantottam az illatát.
- Nagyon jól telt a mai nap. Anyáék is jól érezték magukat.
- Én sem tagadom, hogy nem volt jó. Carlislék is megkedvelték a szüleidet.
- Tudod, mindig is arra vágytam, hogy ha egyszer lesz egy barátom, akkor az én szüleim és az Ő szülei jóban lesznek egymással.
- Hát, ez a vágyad teljesült – suttogta a hajamba.
- Igen. Először féltem, hogy nem fognak majd a szüleid elfogadni, de kellemesen csalódtam egyet. Örülök, hogy minden jól sikerült.
- Én is –felelte és megpuszilta a homlokomat.
- Itt maradsz estére? – kérdeztem nagyot ásítva.
- Persze. Itt maradok és vigyázok az álmaidra – felelte mosolyogva.
Kényelmesen elhelyezkedtem a karjaiban és lehunytam a szememet. -
- Aludj jól Sissy! – köszönt el.
- Köszönöm – feleltem mosolyogva.
Edward még lehajolt és megcsókolt.
Lassan ellazultam és elaludtam.
- Sissy, jó reggelt! – köszönt anyu.
- Neked is! – motyogtam.
Anya kiment, én még pihentem egy kicsit a párnába fúrva a fejemet. Majd egy negyed óra múlva felkeltem és a fürdőbe csoszogtam. Fogat és arcot mostam, majd a hajamon gondolkoztam.
„- Milyen frizurát csinálják?” – kérdeztem magamban.
Előkaptam a hajsütő vasat, és míg az melegedett bekapcsoltam a CD lejátszót, hogy még jobban felébredjek. Visszamentem a fürdőbe és neki álltam a hajamat begöndöríteni. Nem akartam, hogy nagyon göndör legyen, így egy kicsit az ujjaimmal megigazítottam. A hajam végeztével átmentem a gardróbba elővettem a ruhát és egy fekete harisnyát. Felöltöztem, felékszereztem magamat, megigazítottam még a hajamat és elindultam lefelé. Anyáék már felöltözve vártak rám.
- Nagyon csinos vagy, kicsim – dicsért meg anya.
- Köszönöm.
Felvettem a csizmámat és a hosszú fekete kabátomat.
- Én vezetek – szólaltam meg mosolyogva és felkaptam a slusszkulcsot. Míg anyáék bezárták a házat, addig én kiálltam az udvarról. Anya beült mellém az anyósülésre, míg apa hátraszorult. Csendben utaztunk egy ideig.
- Nagyon ügyesen vezetsz – szólalt meg hátulról apa.
- Igen. Már eléggé belejöttem.
Elhagytuk a város táblát és befordultam a kis útra.
- Edwardék biztos erre laknak? – kérdezte anya kicsit aggódva.
- Igen anya, nyugalom – feleltem, mikor kikanyarodtunk a kanyarból és előbukkant előttünk a ház.
- Tyűha, mekkora ez a ház! – képedt el apa.
- Gyönyörű szép! – szólt anya is.
Leparkoltam a ház előtt és leállítottam a motort.
- Gyertek, menjünk – mondtam.
Kiszálltunk a kocsiból és együtt elindultunk a bejárat felé. Megigazítottam a ruhámat, míg az ajtóhoz értünk. Anyáékra pillantottam még, majd kopogtattam. Néhány pillanat múlva nyílt az ajtó és Carlisle tűnt fel.
- Szia Sissy! Jó napot Mr. és Mrs. McAlister. Fáradjanak beljebb!
- Szia Carlisle – köszöntem és elsőnek beléptem a lakásba.
Körbejárattam a szememet. Mindenki ott volt. Edward a falnak támaszkodva figyelt minket. Rám emelte aranyló szemeit és mosolyra húzta a száját. Elmosolyodtam én is. Anyáék megálltak mellettem. Carlisle pedig visszasétált a családjához.
- Szeretnék bemutatkozni. A nevem Dr. Carlisle Cullen – szólalt meg a családfő. – A feleségem Esme. A gyermekeim Rosalie, Emmett, Alice, Jasper és Edward Cullen – mutatott be mindenkit.
- Peter McAlister vagyok a feleségem Laura, a lányomat, Sissyt már ismerik – mondta apu.
Mindenki elmosolyodott és kezet fogott mindenki a másikkal.
Míg a többiek ismerkedtek, én addig közelebb mentem Edwardhoz. A nyakába ugrottam. Szorosan megöleltük egymást. Sokáig öleltük egymást, míg valaki el nem köhintette magát. A többiek felé fordultunk, akik rajtunk mosolyogtak. Edward lesegítette a kabátomat, meg anyuékét is, majd helyet foglaltunk a nappaliban. Kéz a kézben ültünk egymás mellett. Egy ideig a szokásos kérdések hangoztak el: mi a foglalkozásod? Mit dolgozol?
Aztán Esme állt fel és mindannyiunkra rá pillantott.
- Az ebéd készen van. Szerintem vonuljunk át az ebédlőbe és üljünk le ebédelni.
Egyszerre mozdult meg mindenki és társalogva átsétáltunk a másik helységbe. Az asztal gyönyörű ezüst terítékkel volt megterítve. Carlisle helyet foglalt az asztalfőn. Mindenki leült. Esme feltálalta az első fogást, húslevest zöldségekkel. A fogás végeztével a lányok segítettek leszedni a tányérokat Esmének. A második fogás minden volt. Rizs, sült krumpli, rántott hús, csirkepörkölt, franciasaláta és tartármártás. Gusztusosan nézett ki az asztal ennyi ételtől. Mindenki bőségesen szedett magának mindenből. Én sült krumplit ettem rántott hússal és tartármártással. Edward töltött narancslevet a poharamba. Nagyon furcsa volt a számomra, hogy a Cullenek emberi ételt fogyasztanak, csak miattam. Hálás voltam nekik, hogy ezt mind értem teszik.
A desszert hó kifli, krémes és almás süti volt. A nyál is összefutott a számban, mikor megláttam a krémest. Azonnal lecsaptam egyre. Edward kuncogva figyelte a „vadászatomat”. Lesütöttem a szememet, mire Edward odahajolt és egy puszit nyomott az arcomra. Még megkóstoltam a hó kiflit és az almás sütit. Nagyot sóhajtva dőltem hátra a széken.
- Esme nagyon finom volt az ebéd – mondtam, mikor találkozott a szemünk.
- Egészségedre.
Az ebéd után segítettem a lányoknak leszedni az asztalt, míg a fiúk átvonultak a nappaliba. Elpakoltuk az összes ételt és bepakoltuk a koszos edényeket a mosogatógépbe.
- Sissy megkérdeznéd a fiúkat, hogy kérnek-e kávét? – kérdezte Esme.
- Persze.
Elindultam a nappali felé. Ott csak Emmettet és Jaspert találtam.
- Apáék?
- Lent vannak a garázsban.
- Aha. Gondolom nem kértek kávét?
- Nem. Elég volt az ebéd – felelte Emmett grimaszolva.
Kuncogtam, majd elindultam a garázs felé. Már hallottam apa és Carlisle hangját. Aztán Edward hangja csendült fel, az egyik kocsiról beszélt. Megálltam,a falnak dőltem és hallgattam a beszédét. Apa és Carlisle rám pillantottak, mire Edward is elhallgatott és hátrafordult. Elmosolyodott. Én is mosolyra húztam a számat.
- Bocsi a zavarásért, Esme kérdezi, kér – e valaki kávét?
- Igen, én kérnék szépen – szólalt meg Carlisle.
- Én is kérek. Köszönöm – mondta apu is.
- Rendben.
Visszaindultam a ház felé.
- Sissy! – szólt utánam valaki.
Megtorpantam. Elmosolyodtam és visszafordultam. Edward siette utánam. mire kinyithattam volna, hogy mit szeretne, megfogta a kezemet és behúzott a növények mögé. Hallottam, hogy Carlislék jönnek, de nem láttak minket a dús növények miatt. Neki dőltem a falnak és türelmesen vártam. Miután elhalt a lépésük Edward felém fordult és tekintetét összekapcsolta az enyémmel. Közelebb lépett és átkarolta a derekamat.
- Hiányoztál. Már azt hittem, hogy sosem maradunk kettesben – búgta a fülembe.
Halkan elnevettem magamat. Edward még közelebb lépett és megcsókolt. Karjaimmal átfontam a nyakát. A csók egyre vadabb lett, de élveztem. Éreztem, hogy Edward ujjai a gerincemen táncolnak. Teljesen a falnak nyomódtam. Jobb kezem vándorlásra indult. Ujjaim a mellkasára tévedtek. Majd benyúltam a póló alá. Mellkasa izmos, puha és kemény volt, mint a gyémánt. Valami dolog megmozdult bennem és még többet akarta. Ujjaimat végig húztam a mellkasán, mire belenyögött a csókunkba. Ajakaink elváltak és néhány lépéssel arrébb állt. Gyorsan vettem a levegőz és kifejezéstelen arccal néztem rá.
- Nem lehet – szólalt meg elhaló hangon.
Tudtam, hogy mire gondol.
- Miért? – suttogtam.
- Féltelek. Félek attól, hogy elvesztem a fejemet és bántani foglak. Nem tudnám elviselni, ha valami bajos esne miattam – mondta közelebb lépve.
Megsimogatta az arcomat.
- Akkor sohasem lehetetünk úgy együtt? – kérdeztem csalódva.
- Egyszer valamikor biztosan – felelte biztatólag.
Szorosan megölelt. Fejemet a váll gödrébe fúrtam.
- Ideje lenne bemennünk, mert Esme vár rád – szólalt meg bársonyos hangján.
- Igen, menjünk.
Még egy gyors csókot váltottunk és kéz a kézben sétáltunk vissza a házból.
- Gyönyörű szép vagy ebben a ruhában – jegyezte meg Edward, mielőtt beléptünk a házba.
- Köszönöm.
Bent külön váltunk. Én a konyhába mentem, míg Edward helyett foglalt a nappaliban.
- Ne haragudj Esme. Carlisle és apu kérnek kávét – mondtam kicsit szégyenkezve.
- Semmi baj. Emiatt nem kell szégyenkezned. Engem sosem zavar, ha Edwarddal együtt vagytok. Boldog vagytok, hogy szeretitek egymást, hogy vagytok egymásnak – válaszolta és megölelt.
Meglepődtem a reakcióján, de visszaöleltem.
- Köszönöm – feleltem boldogan.
Megvártam, míg elkészült a kávé és együtt bevittük a fiúknak. Helyet foglaltam anya mellett és Edwardra pillantottam. Összemosolyogtunk.
- Sissy tudsz síelni? – kérdezte Alice.
Barátnőm felé fordultam.
- Nem, nem tudok. Őszintén szólva, még havat se láttam. Krétán nem nagyon esett – mosolyodtam el.
- Aha. S lenne kedved eljönni velünk?
Nem hittem a fülemnek. Jól hallottam? Síelni hívnak? Edwardra pillantottam. Mosollyal az arcán bólintott. Hitetlenkedve néztem a többiekre. Anyáékra néztem.
- Nyugodtan elmehetsz kincsem. Elengedünk Téged.
Még jobban elképedtem. Örömömben sikítni akartam, de nagy nehezen lenyeltem.
- Igen, örömmel elfogadom a meghívást – feleltem fülig érő szájjal.
Odafordultam anyuhoz és megöleltem.
- Köszönöm szépen.
- Nincs mit Kicsim. Csak arra kérlek, hogy ne menjen a tanulás rovására!
- Ígérem nem fog.
Visszafordultam a többiek felé és meglepődve vettem észre, hogy Edward eltűnt.
A társalgás tovább folytatódott a suliról, a sportról, hobbikról és még sok más dologról. Edward bukkant fel a lépcsőn lefelé sétálva. Megállt előttem. Mosolyogva néztem fel rá. Egy fehér borítékot nyújtott felém. Elvettem tőle és kinyitottam.
Leesett az állam, ugyanis egy repülőjegy volt benne, ami Ausztriába szólt.
„- Úristen! El sem hiszem, hogy elhagyom az országot és síelni megyek Európába, ki tudja mennyi időre!” – gondoltam.
Meglepődtem az időponton is, ugyanis a jegy szerdára szólt.
- Mint látom, gyorsan össze kell pakolnom .
A többiek csak bólogattak.
- Sissy arra gondolta, hogy holnap suli után elmehetnénk bevásárolni meleg ruhákat, síléceket és egyéb dolgokat.
- Persze. Hat órám van, utána indulhatunk is.
- Megbeszéltük. Edward majd reggel elmegy érted, délután meg majd én, hazaviszlek.
- Rendben.
Az idő csak pergett és mi nagyon jól éreztük magunkat. Sokat nevettünk. Este hat fele kezdtünk el szedelőzködni. Apáék megköszönték a meghívást és elindultak a kocsi felé.
- Mindjárt megyek. Egy pillanat – szóltam anyuék után.
Visszafordultam a Cullen család felé.
- Először is szeretném megköszönni a mai napot és azt, hogy miattam emberi ételt fogyasztottatok. Másodszor pedig köszönöm a meghívást – mondtam és megöleltem Esmét, Alicet, Rosalie és persze Edwardot.
A többi fiúnak egy mosolyt küldtem.
- Sissy ne köszönj semmit. Ez mind természetes. Nekünk kéne köszönetet mondani egy csomó dologért – felelte Carlisle.
Elvörösödtem, majd bólintottam egyet.
- Hát, akkor majd találkozunk – köszöntem el. – Sziasztok.
- Szia.
Edwarddal kéz a kézben sétáltunk a kocsiig.
- Nos, akkor holnap várlak – feleltem kacsintva.
- Ígérem, időben ott leszek – válaszolta csibészes mosollyal.
Hosszabb csókot váltottunk és beültem a kocsiba anyáék mellé. Megfordultam és elindultunk haza.
- Vélemény? – kérdeztem apáékra nézve.
- Fantasztikusan éreztem magamat és nagyon kedves Mr. és Mrs. Cullen – válaszolta anya.
- Anyának igaza van. Egy rendes család a Cullen család.
Elmosolyodtam és elégedetten hajtottam haza. otthon mindenki szétszéledt a maga dolgára. Én leültem tanulni, hogy betartsam az anyának tett ígéretemet. tanulás után lefürödtem, rendbe szedtem magamat és pizsamában mászkáltam a szobában. A zene halkan ment a háttérben. Elővettem egy nagyobb bőröndöt és elkezdtem a meleg ruhákat bepakolni. Nem akartam az utolsó pillanatra hagyni a csomagolást. Kezdésnek beraktam két garbót, két farmert, két szabadidő ruhát és egy hótaposót.
Halkan kopogtattak.
- Szabad – szóltam mosolyogva.
Hallottam, hogy nyílik az erkélyajtó, majd záródik. ű
- Jó estét. Zavarhatok? – hallottam meg egy hangot.
- Persze. Gyere nyugodtan. Kicsit neki álltam összepakolni.
- Azt látom. Jó meleg ruhákat pakoljál.
Megfordultam és az érkezőre néztem.
- Tudom. Nem szeretnék megfagyni.
- Hát, azt én sem szeretném – felelte féloldalas mosollyal.
Felém nyújtotta a kezét és én készségesen elfogadtam. Felhúzott és egyből a karjaiba vett. Átsétált a szobán és leült a kanapéra.
Fejemet a vállának döntöttem és mélyen beszippantottam az illatát.
- Nagyon jól telt a mai nap. Anyáék is jól érezték magukat.
- Én sem tagadom, hogy nem volt jó. Carlislék is megkedvelték a szüleidet.
- Tudod, mindig is arra vágytam, hogy ha egyszer lesz egy barátom, akkor az én szüleim és az Ő szülei jóban lesznek egymással.
- Hát, ez a vágyad teljesült – suttogta a hajamba.
- Igen. Először féltem, hogy nem fognak majd a szüleid elfogadni, de kellemesen csalódtam egyet. Örülök, hogy minden jól sikerült.
- Én is –felelte és megpuszilta a homlokomat.
- Itt maradsz estére? – kérdeztem nagyot ásítva.
- Persze. Itt maradok és vigyázok az álmaidra – felelte mosolyogva.
Kényelmesen elhelyezkedtem a karjaiban és lehunytam a szememet. -
- Aludj jól Sissy! – köszönt el.
- Köszönöm – feleltem mosolyogva.
Edward még lehajolt és megcsókolt.
Lassan ellazultam és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése