Sziasztok!
Sikerült végre időben hozni a friss fejezetet!
remélem, tetszik majd. Gondolom a fejezetből rájöttök majd, hogy még sehol sincs vége a történetnek!
Jó olvasását kívánok!
Puxim Vicky
(Sissy szemszöge)
Hazatérve a nászútról még volt majdnem egy másfél hetem az iskolakezdésig. Mivel a többiek már a múlt héten beíratták magukat, így már csak ketten maradtunk Edwarddal, aki úgy döntött, hogy holnap megy el, mert ma fiúk elvitték messzebbre vadászni. Ezáltal egyedül mentem el beiratkozni. Esme vásárolni volt egy árvaház számára, míg a lányok Esmével ellentétben ruhákat vásároltak. Carlisle bent volt a kórházban dolgozott. Összeszedtem az összes fontos papíromat, majd beültem a vadonatúj kék Audimbe és az új sulim felé vettem az irányt. Mondanom se kell, hogy mindenki tágra nyílt szemekkel figyelte a kocsit, na persze meg engem is. Halványan elmosolyodtam, majd besétáltam a tanirodába.
- Jó napot! – köszöntem. – Elizabeth McAlister vagyok, és szeretnék beiratkozni.
Edwarddal és a családdal megbeszéltük, hogy megtartom a régi nevemet az emberek világában, hogy ne legyen olyan feltűnő, az új nevemet, pedig a vámpír világban fogom használni.
- Üdvözlöm. Elhozott minden fontos papírt?
- Igen. Tessék – mondtam átnyújtva őket.
- A Cullen családnál lakik?
- Igen. A szüleim néhány hónappal meghaltak és magukhoz vettek.
- Értem. Őszinte részvétem a szülei miatt.
- Köszönöm.
- Gondolom, akkor szeretne a többi Cullen gyerekkel egy osztályba kerülni.
- Igen. Megköszönném, ha megoldható.
Néhány percig csend volt, míg a nő bevitte az adataimat a számítógépbe.
- Meg is volnánk. Itt van az új órarendje, a tankönyveit pedig mindjárt egy hölgy ide hozza.
- Köszönöm.
Néhány perc múlva egy idős hölgy lépett ki az egyik szobából, kezében sok tankkönyvvel. Odasiettem.
- Tessék várni, elveszem őket – mondtam.
Átvettem tőle az összes tankönyvet.
- Köszönöm, drágám. Sok szerencsét kívánok itt az iskolában.
- Köszönöm. Viszlát! – elköszöntem, majd kisétáltam az irodából.
A kocsihoz léptem, bepakoltam a könyveket, majd hazafelé indultam. Az egész város csendes volt, mintha senki nem lett volna itt. Lassan hazahajtottam. Beálltam a garázsba. Csak a fiúk kocsija volt itthon, ami azt jelentette, hogy senki nem ért még haza. Megfogtam az összes cuccomat, kiszálltam a kocsiból és az udvar felé kezdtem el sétálni. Megnyomtam a garázsajtó záró gombját és mögöttem automatikusan becsukódott a garázs. Kellemes idő volt, bár a nap nem sütött, a levegő pedig tele volt sokféle virág illatával. Már épp a lépcsőhöz értem, mikor halk sírásra lettem figyelmes. Felkaptam a fejemet és a lépcső tetejére néztem. Vámpír sebességgel felrohantam és egy mózeskosarat pillantottam meg, amiben egy bebugyolált gyermek feküdt és nyöszörgött. Egy levél volt rakva a pokróc tetejére. Körbe néztem. Sehol nem volt senki. Beleszagoltam a levegőbe. Már csak halványan lehetett érezni az illető illatát, aki itt járt. Gyorsan kinyitottam az ajtót és bevittem a gyereket, majd a tankönyveket. A kanapéra tettem a kosarat, majd a kezembe vettem a levelet.
„ Kedves Cullen család!
Már régebb óta figyelem Önöket, Dr. Cullent pedig személyesen is ismerem a kórházból. Kérem, Önöket, hogy vegyék magukhoz eme csöppséget, mert én nem tudnék róla gondoskodni. Tudom, hogy a legjobbat fogják neki adni és kiváló szülők lesznek. Hálás vagyok, hogy helyettem is felnevelik.
Köszönöm.”
Éreztem, hogy égnek a szemeim. Óvatosan kitakartam a csecsemőt és egy apró kislányt pillantottam meg. Halkan sírdogálni kezdett.
- Css! Gyere ide! –mondtam nyugtatgatva. Finoman magamhoz vettem, rendesen betakarva. Ringatni kezdtem a kezemben. Gyönyörű szép kislány volt. Az ablakhoz sétáltam. Őszintén, amikor már megláttam beleszerettem. Elhatároztam, hogy bármi áron, de felnevelem. Eszembe jutottak a többiek. Egy pillanatra lehunytam a szememet és mindenkire koncentráltam.
„- Sziasztok! Aki tud, jöjjön haza minél előbb. Történt valami.” – küldtem el az üzenetet egyszerre mindenkinek.
„ - Máris indulok.” – jött Carlisletól az első üzenet, majd ezt követte a többiek visszajelzése is.
Néhány perc múlva futás és kocsi zajára lettem figyelmes. A három kocsi egyszerre fékezett le a ház előtt és a fiúk ebben a percben értek vissza a hosszú vadászatról. Sietve sétáltak fel a lépcsőn és szinte egyszerre léptek be az ajtón. Feléjük fordultam, mire ők egy pillanatra elnémultak és megdermedtek a látványra. Halkan felnevettem.
- Nem harap és nem is fog bántani senkit – mondtam mosolyogva.
Elindultam feléjük, mire ők is közeledni kezdtek felém, majd végül körbe álltak engem.
- Sissy, kicsoda a szépséges hölgy és hogy kerül ide? – kérdezte Carlisle a kislányt figyelve.
- A suliból hazaérve találtam a küszöbön, a kosárban egy levéllel együtt.
Carlisle felvette a levelet és hangosan felolvasta, hogy a többiek is hallják. Miután végzett mindannyian egymásra néztünk.
- Annyi várandós anyuka volt, most ebben a hónapban, hogy nem tudom, hogy ki lehetett az, aki így döntött.
- S most mi lesz a kicsivel? – kérdezte Esme.
- Nem tudom.
- Én szeretném megtartani és felnevelni – szólaltam meg, mire mindannyian rám néztek.
Mindenkinek ragyogott a szeme az ötlettől.
- Amikor már a kezembe vettem, már akkor elhatároztam, hogy bármi áron, de felnevelem és magamhoz veszem – mondtam.
Edward lépett mellém és átölelte a derekamat.
- Én pedig itt leszek melletted és segítek neked – mondta a szemembe nézve.
- Mi pedig támogatunk titeket mindenben – jelentette ki Esme közelebb lépve.
- Úgy látom, hogy ezt megbeszéltük. Milyen nevet adjunk neki? – kérdezte Carlisle.
„ – Mit szólnál, ha Miának neveznénk el?” – kérdeztem Edwardtól.
„- Szép név. Nekem tetszik.”
Összemosolyogtunk.
- Legyen Mia a neve – szólaltam meg halkan.
- Gyönyörű szép név.
- Üdvözlünk a családban, Mia!
A kislány résnyire kinyitotta a szemeit és egy nagyot sóhajtott, mintha érezte volna, hogy hazaért.
- Akkor ki kell alakítanunk neki egy saját szobát – jelentette ki Esme.
- Ott van az a szoba, ami mellettünk van, és csak tárolásra használjuk. Szerintem kialakíthatnánk azt gyerek szobának, és akkor mi is a közelében tudunk lenni, ha bármi baj van – válaszoltam.
- Igen, az egy ideális hely lenne a számára.
- Mire várunk még? Essünk neki! – ugrott fel Alice.
2011. május 21., szombat
2011. május 17., kedd
Hírek
Sziasztok!
Tudom, lehet hogy őrültnek tartotok, de egyszerűen imádok írni és ennek következtében létrehoztam egy új blogot, mely a Gyémántszív nevet viseli.Ha érdekel titeket, akkor nézzetek be: http://gyemantsziv-vicky.blogspot.com .
A másik hírem pedig az, hogy már félig készen van a kövi fejezet, így talán most hétvégén időben tudom hozni a frisst.
Addig is legyetek jók és jó olvasást!
Puxim
Tudom, lehet hogy őrültnek tartotok, de egyszerűen imádok írni és ennek következtében létrehoztam egy új blogot, mely a Gyémántszív nevet viseli.Ha érdekel titeket, akkor nézzetek be: http://gyemantsziv-vicky.blogspot.com .
A másik hírem pedig az, hogy már félig készen van a kövi fejezet, így talán most hétvégén időben tudom hozni a frisst.
Addig is legyetek jók és jó olvasást!
Puxim
2011. május 12., csütörtök
28.fejezet: A nászút
Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy ilyen sokat késve hoztam nektek frisst. Próbálok igyekezni, de sajnos egy csomó év végi vizsgám van és muszáj vagyok rájuk készülni. NEM felejtkeztem meg rólatok!!!
Nos, nem is fecsegek tovább, íme a 28. fejezet.
Sok puxim: Vicky
A kék Audi
A sziget
(Sissy szemszöge)
A meghívott vendégek pirkadat előtt távoztak. Mindenki újból gratulált és sok boldogságot kívántak, mielőtt távoztak volna.
Tudtommal a vámpírok nem tudnak elfáradni, én mégis annak éreztem magamat. Bementem a feldíszített nappaliba és leültem a kanapéra. Visszagondolva a tegnapi napra csodálatos volt. Életem legszebb napja volt. Alice mindent eltalált kezdve a díszítéssel bezárólag a ruhákig.
Edward térdepelt le elém. Rámosolyogtam. A gyűrű az ujján megcsillant a felkelő nap fényében. Soha életemben nem voltam ennyire boldog, mint most.
- Jól vagy? – kérdezte megfogva a kezemet.
- Igen, bár kicsit fáradtnak érzem magamat.
Szerelmem felkacagott, majd felkapott az ölébe és felsétált a szobánkba, ami tele volt virágokkal és ajándékokkal. Edward talpra állított és bementem a fürdőbe, átöltözni valami kényelmesebb ruhába. A menyecske ruhát felakasztottam egy fogasra, majd egy szabadidő ruhába öltöztem át. Kibontottam a hajamat és a szőke fürtök a vállamra omlottak. Elraktam mindkét esküvői ruhámat a szekrénybe, egy emlékként őrizve. Visszasétáltam a szobába és leültem a földre, a sok ajándék közé. Miután szerelmem is átöltözött, csatlakozott hozzám és végig néztünk az ajándékokon.
- Melyikkel kezdjük? – kérdeztem.
- Amelyikkel szeretnéd. Válassz egyet!
Egy közepes méretű kék dobozért nyúltam. Megnéztem a címkét.
„- Sok szeretettel Arótól és a Volturi összes tagjától.” – olvastam fel hangosan.
- Kitűnő választás, kezdés képpen – felelte Edward szemet forgatva.
Hangosan felkacagtam. Kibontottam a csomagolásból a dobozt és kinyitottam. Eltátottam a számat. Egy gyönyörű ezüst nyakék és egy méreg drága karóra volt benne.
- Várható volt a Volturitól – szólalt meg szerelmem a fejét csóválva.
- Szerintem ez egy kicsit túlzás volt a részükről – válaszoltam és félre tettem az ajándékot.
A következő egy nagyméretű dolog volt. Óvatosan kibontottuk, és egy havas, téli tájfestmény bukkant elő. A kártyán a Denali klán nevei szerepeltek.
- Ez gyönyörű szép. Hasonlít Ausztriára – mondtam mosolyogva.
A festményt követte még sok ruha, ékszer, fényképalbumok, CD-k és vázák. Egy hosszú boríték került a kezembe. Esme és Carlisle neve szerepelt a cédulán. Finoman kibontottam és egy két személyes repülőjegy bukkant elő, ami a mai napra szólt és Kréta szigetére. Elkerekedett szemekkel néztem Edwardra, akit ugyan úgy meglepte az ajándék.
- Jesszus! A nászútról teljesen meg is feledkeztünk a nagy készülődésben – kiáltottam fel.
Szerelmem egy levelet vett ki a borítékból.
„- Drágáim! A madarak csicseregték, hogy elfelejtettek gondolni a nászútra, így arra gondoltunk, hogy mi majd gondoskodunk arról. Egy hét Kréta közelében egy eldugott szigeten csak kettesben. Érezzétek jól magatok és kellemes pihenést kívánunk! Sok boldogságot! Sok szeretettel Esme és Carlisle.” – olvasta fel hangosan.
- Jajj, istenem. Muszáj megköszönnünk nekik – mondtam felállva és elindultam lefelé.
Lent már alig látszódott abból, hogy néhány órával ezelőtt egy esküvőt tartottak itt.
A szülőket a konyhában találtuk meg az edényeket pakolgatva. Mikor beléptünk mindketten felnéztek ránk és elmosolyodtak. Mosolyogva hozzájuk rohantam és mindkettőjüket szorosan megöleltem.
- Köszönjük szépen! – mondtam.
- Nincs mit, kincsem – válaszolta Esme kicsit meghatódottan.
Utánam Edward is megölelte a szüleit. Mindketten boldogan néztek minket.
- Van számodra egy ajándékom! – szólalt meg szerelmem, felém fordulva.
Meglepődtem.
- Nevezhetjük ezt is esküvői ajándéknak.
- De hát, egyáltalán nem is volt róla szó! – mondtam még mindig ledöbbenve. – S én nem is vettem neked semmi féle ajándékot. Teljesen kiment a fej...
- Css! – válaszolta és finoman az ujját a számra tette. – Nekem Te vagy a világ legnagyobb és legcsodálatosabb ajándéka. Csukd be a szemed! – kérte, majd megfogta a kezemet.
Lehunytam a szememet, mire az ölébe kapott és elindult kifelé a házból. Hallottam, hogy a többiek is követnek minket. Végül lábra állított talán a garázsban, de nem voltam benne biztos. Anyagsuhogást hallottam, majd éreztem, hogy Edward elém lépett, megfogta a kezemet és bele helyezett valamit.
- Most már kinyithatod – mondta.
Kinyitottam a szememet és egy kocsi kulcsot pillantottam meg.
- Használd egészséggel! – felelte és elállt előlem.
A szám elé kaptam a kezemet, amikor megpillantottam a kék színű Audit. Emmett és Jasper hangosan fütyülni kezdtek a kocsi láttán. Közelebb léptem az autóhoz és megérintettem. Gyönyörű szép volt. Felcsillant a szemem.
- Kipróbálhatom? – kérdeztem.
- Miért ne? Hisz a tied!
- Köszönöm! – ugrottam boldogan szerelmem nyakába, majd megcsókoltam.
- Vidd magaddal a lányokat is! Már napok óta nyúzzák a fülemet, hogy titokban kipróbálhassák, de nem engedtem meg nekik.
- Pattanjatok be, csajok! – kiáltottam.
Mindketten felsikítottak és beszálltak a kocsiba.
- Majd jövök! – mondtam és egy csókot nyomtam még Edward szájára.
- Rendben. Érezzétek jól magatokat! A gép csak este indul, szóval lesz még időd összepakolni is!
Bólintottam, majd én is beültem az izguló csajok mellé.
Bedugtam a kulcsot, majd elfordítottam. Halkan dorombolni kezdett a kocsi. Sebességbe raktam, majd rá léptem a gázra. A kerekek felcsikorogtak, majd kilőttünk a garázsból. A lányok felsikítottak, majd nevetésben törtek ki. Felhajtottam egy közeli autópályára, majd tövig nyomtam a gázt. Felszabadultan száguldoztunk, hangosan hallgatva a zenét. Talán egy óra után értünk vissza a házhoz, ahol már minden a helyén állt. Kacagva szálltunk ki a kocsiból. Egyszerűen fantasztikus volt ez a kocsi és gyönyörű szép is. Felsétáltunk a nappaliba, ahol a többiek vártak már minket türelmesen. Mosolyogva bújtam szerelmemhez.
- Nagyon köszönöm szépen! – suttogtam.
- Nincs mit. Menj, kezdd el összeszedni a cuccaidat. Nem sokára indulnunk kell a repülőtérre.
- Segítünk össze szedni a ruháidat! – mondta Rosalie, majd belém karolt és felmentünk a szobánkba. Kapcsoltam zenét, majd hármasban álltunk neki összeszedni a ruhákat az egy hétre. Az ajándék nagyon meglepett, de mellette boldogsággal töltött el, hogy visszatérhetek oda, ahol születtem és nevelkedtem. Megmutathatok mindent Edwardnak. A lányok segítségével egy óra alatt már útra készen álltam, de a csajok nem tudtak egyszerűen lenyugodni, így felhúztak az ágyról, ahol idáig ültem és táncolni kezdtek. Együtt hárman táncoltunk a szoba közepén, amit a fiúk tátott szájjal figyeltek. Teljesen elbűvöltük őket. Mikor véget ért a szám, rákacsintottunk a fiúkra, akik megjátszották, hogy a puszitól hanyatt esnek. Hangos nevetésben törtünk ki, mikor elterültek a földön. Ráugrottam Edwardra és megcsókoltam. Boldogan csókolt vissza.
Talán negyed óra múlva, mikor mindannyian lenyugodtunk Edwarddal kettesben elmentünk vadászni. Kéz a kézben futottunk az erdőben. Aztán külön váltunk és elintéztük a dolgainkat.
A vadászat után egymás kezét fogva haza sétáltunk, majd otthon minden cuccunkat bepakoltuk a Mercedesbe. Mindenkitől elbúcsúztunk, majd Carlisle kivitt minket a reptérre. Elbúcsúztunk tőle, majd kézen fogva sétáltunk be az épületbe. Szerencsénkre a gépünk a kiérkezésünk után fél óra után indult, így egyből be tudtunk szállni. Elfoglaltuk a helyünket az első osztályon, majd nem sokkal később elindultunk. Kényelmesen elhelyezkedtem és a TV-t kezdtem el figyelni. Egy idő után meguntam, és elővettem egy-két újságot, amit még a reptéren sikerült beszereznem. Hosszú volt az út, de a vámpírságnak köszönhetően frissen és üdén szálltam le a gépről Kréta szigetén. Mélyet szippantottam a friss levegőből. Edward megfogta a bőröndjeinket és fogtunk egy taxit a reptér előtt. Szerelmem görögül közölte a taxissal, hogy a kikötőbe vigyen minket. Csendben utaztunk a célpontig, majd kiszálltunk. Edward fizetett, majd egy közepes méretű hajóhoz lépett. Belépett elsőnek, majd engem is besegített.
- Gondolom ez is a ti tulajdonotokban van – szólaltam körbe nézve.
- Igen. Foglalj helyet és azonnal indulunk.
Leültem egy kényelmes fotelbe, majd lassan elindultunk. Az égen ezernyi csillag ragyogott. Mélyet szippantottam az ismerős tenger illatából. Már nagyon hiányzott ez. Talán egy fél óra után kötöttünk ki egy sötét szigeten, a tenger kellős közepén.
- Maradj itt! Mindjárt jövök! – szólalt meg Edward és kiszállt a hajóból.
Hallottam, hogy elfut, majd csak a felkapcsolódó villanyokat láttam, amik egy házból szűrődtek ki a fák közül. Szerelmem visszatért, kisegített, majd becipeltük a cuccainkat a házba. Gyönyörű szép volt. Az egész ház modern felszereléssel volt tele. Felmentünk az emeletre, ahol egy nagyszoba volt fürdőszobával. Kinyitottam az erkélyre vezető ajtót, hogy friss levegő áramolhasson be.
- Fantasztikus ez a hely! – fordultam Edward felé, majd átöleltem a nyakát. – Egy hét kettesben – suttogtam, majd megcsókoltam. Végig dőltünk a kényelmes franciaágyon és reggelig onnan ki sem másztunk.
A következő naptól kezdve egy hétig, minden nap csak napoztunk és élveztük az életet. Néha felhívtak Esméék, hogy hogy érezzük magunkat, és hogy milyen az időjárás.
Őszintén szólva, majdnem mindig a vízben voltam és onnan csak akkor szálltam, ki ha akartam. Egy-két nap búvárkodtunk, megfigyelve a lenti élőlényeket. Edwardnak mondtam, hogy mielőtt hazamennénk, szeretném megmutatni, hogy hol laktam 17 évig, így hamarabb bementünk a fővárosba, mint ahogy a gépünk indult volna. Már sötét volt, mikor kötöttünk, majd fogtunk egy taxit és elmentünk a házhoz.
- Nos, itt laktam. Imádtam ezt a környéket, mindig csend és nyugalom volt – mondtam meg állva egy kétemeletes kertes ház előtt.
- Nagyon szép.
- Köszönöm. Anyáék sok gondot fordítottak rá, és ahol tudták csinosítgatták.
- Meglátszik rajta.
- A kertben van egy halastó aranyhalakkal, és egy medence is.
- Lassan indulnunk kéne – szólalt meg Edward halkan.
- Tudom. Menjünk – feleltem és még egy utolsó pillantást vettetem a házra, majd beszálltam a taxiba.
A hazafelé tartó repülő út hamar elszállt, és amikor földet értünk Kanadában, már Esme és Carlisle kint várt minket a reptéren. Mosolyogva öleltem át őket.
- Sziasztok! – köszöntem.
- Hogy éreztétek magatok? – kérdezte Carlisle.
- Köszönjük szépen jól! Nagyon jól éreztük magunkat!
- Örülök neki! Gyertek! Menjünk, mert a többiek otthon már nagyon haza várnak titeket!
Összemosolyogtunk, majd haza indultunk, ahol nagyon örömmel fogadtak minket.
Ne haragudjatok, hogy ilyen sokat késve hoztam nektek frisst. Próbálok igyekezni, de sajnos egy csomó év végi vizsgám van és muszáj vagyok rájuk készülni. NEM felejtkeztem meg rólatok!!!
Nos, nem is fecsegek tovább, íme a 28. fejezet.
Sok puxim: Vicky
A kék Audi
A sziget
(Sissy szemszöge)
A meghívott vendégek pirkadat előtt távoztak. Mindenki újból gratulált és sok boldogságot kívántak, mielőtt távoztak volna.
Tudtommal a vámpírok nem tudnak elfáradni, én mégis annak éreztem magamat. Bementem a feldíszített nappaliba és leültem a kanapéra. Visszagondolva a tegnapi napra csodálatos volt. Életem legszebb napja volt. Alice mindent eltalált kezdve a díszítéssel bezárólag a ruhákig.
Edward térdepelt le elém. Rámosolyogtam. A gyűrű az ujján megcsillant a felkelő nap fényében. Soha életemben nem voltam ennyire boldog, mint most.
- Jól vagy? – kérdezte megfogva a kezemet.
- Igen, bár kicsit fáradtnak érzem magamat.
Szerelmem felkacagott, majd felkapott az ölébe és felsétált a szobánkba, ami tele volt virágokkal és ajándékokkal. Edward talpra állított és bementem a fürdőbe, átöltözni valami kényelmesebb ruhába. A menyecske ruhát felakasztottam egy fogasra, majd egy szabadidő ruhába öltöztem át. Kibontottam a hajamat és a szőke fürtök a vállamra omlottak. Elraktam mindkét esküvői ruhámat a szekrénybe, egy emlékként őrizve. Visszasétáltam a szobába és leültem a földre, a sok ajándék közé. Miután szerelmem is átöltözött, csatlakozott hozzám és végig néztünk az ajándékokon.
- Melyikkel kezdjük? – kérdeztem.
- Amelyikkel szeretnéd. Válassz egyet!
Egy közepes méretű kék dobozért nyúltam. Megnéztem a címkét.
„- Sok szeretettel Arótól és a Volturi összes tagjától.” – olvastam fel hangosan.
- Kitűnő választás, kezdés képpen – felelte Edward szemet forgatva.
Hangosan felkacagtam. Kibontottam a csomagolásból a dobozt és kinyitottam. Eltátottam a számat. Egy gyönyörű ezüst nyakék és egy méreg drága karóra volt benne.
- Várható volt a Volturitól – szólalt meg szerelmem a fejét csóválva.
- Szerintem ez egy kicsit túlzás volt a részükről – válaszoltam és félre tettem az ajándékot.
A következő egy nagyméretű dolog volt. Óvatosan kibontottuk, és egy havas, téli tájfestmény bukkant elő. A kártyán a Denali klán nevei szerepeltek.
- Ez gyönyörű szép. Hasonlít Ausztriára – mondtam mosolyogva.
A festményt követte még sok ruha, ékszer, fényképalbumok, CD-k és vázák. Egy hosszú boríték került a kezembe. Esme és Carlisle neve szerepelt a cédulán. Finoman kibontottam és egy két személyes repülőjegy bukkant elő, ami a mai napra szólt és Kréta szigetére. Elkerekedett szemekkel néztem Edwardra, akit ugyan úgy meglepte az ajándék.
- Jesszus! A nászútról teljesen meg is feledkeztünk a nagy készülődésben – kiáltottam fel.
Szerelmem egy levelet vett ki a borítékból.
„- Drágáim! A madarak csicseregték, hogy elfelejtettek gondolni a nászútra, így arra gondoltunk, hogy mi majd gondoskodunk arról. Egy hét Kréta közelében egy eldugott szigeten csak kettesben. Érezzétek jól magatok és kellemes pihenést kívánunk! Sok boldogságot! Sok szeretettel Esme és Carlisle.” – olvasta fel hangosan.
- Jajj, istenem. Muszáj megköszönnünk nekik – mondtam felállva és elindultam lefelé.
Lent már alig látszódott abból, hogy néhány órával ezelőtt egy esküvőt tartottak itt.
A szülőket a konyhában találtuk meg az edényeket pakolgatva. Mikor beléptünk mindketten felnéztek ránk és elmosolyodtak. Mosolyogva hozzájuk rohantam és mindkettőjüket szorosan megöleltem.
- Köszönjük szépen! – mondtam.
- Nincs mit, kincsem – válaszolta Esme kicsit meghatódottan.
Utánam Edward is megölelte a szüleit. Mindketten boldogan néztek minket.
- Van számodra egy ajándékom! – szólalt meg szerelmem, felém fordulva.
Meglepődtem.
- Nevezhetjük ezt is esküvői ajándéknak.
- De hát, egyáltalán nem is volt róla szó! – mondtam még mindig ledöbbenve. – S én nem is vettem neked semmi féle ajándékot. Teljesen kiment a fej...
- Css! – válaszolta és finoman az ujját a számra tette. – Nekem Te vagy a világ legnagyobb és legcsodálatosabb ajándéka. Csukd be a szemed! – kérte, majd megfogta a kezemet.
Lehunytam a szememet, mire az ölébe kapott és elindult kifelé a házból. Hallottam, hogy a többiek is követnek minket. Végül lábra állított talán a garázsban, de nem voltam benne biztos. Anyagsuhogást hallottam, majd éreztem, hogy Edward elém lépett, megfogta a kezemet és bele helyezett valamit.
- Most már kinyithatod – mondta.
Kinyitottam a szememet és egy kocsi kulcsot pillantottam meg.
- Használd egészséggel! – felelte és elállt előlem.
A szám elé kaptam a kezemet, amikor megpillantottam a kék színű Audit. Emmett és Jasper hangosan fütyülni kezdtek a kocsi láttán. Közelebb léptem az autóhoz és megérintettem. Gyönyörű szép volt. Felcsillant a szemem.
- Kipróbálhatom? – kérdeztem.
- Miért ne? Hisz a tied!
- Köszönöm! – ugrottam boldogan szerelmem nyakába, majd megcsókoltam.
- Vidd magaddal a lányokat is! Már napok óta nyúzzák a fülemet, hogy titokban kipróbálhassák, de nem engedtem meg nekik.
- Pattanjatok be, csajok! – kiáltottam.
Mindketten felsikítottak és beszálltak a kocsiba.
- Majd jövök! – mondtam és egy csókot nyomtam még Edward szájára.
- Rendben. Érezzétek jól magatokat! A gép csak este indul, szóval lesz még időd összepakolni is!
Bólintottam, majd én is beültem az izguló csajok mellé.
Bedugtam a kulcsot, majd elfordítottam. Halkan dorombolni kezdett a kocsi. Sebességbe raktam, majd rá léptem a gázra. A kerekek felcsikorogtak, majd kilőttünk a garázsból. A lányok felsikítottak, majd nevetésben törtek ki. Felhajtottam egy közeli autópályára, majd tövig nyomtam a gázt. Felszabadultan száguldoztunk, hangosan hallgatva a zenét. Talán egy óra után értünk vissza a házhoz, ahol már minden a helyén állt. Kacagva szálltunk ki a kocsiból. Egyszerűen fantasztikus volt ez a kocsi és gyönyörű szép is. Felsétáltunk a nappaliba, ahol a többiek vártak már minket türelmesen. Mosolyogva bújtam szerelmemhez.
- Nagyon köszönöm szépen! – suttogtam.
- Nincs mit. Menj, kezdd el összeszedni a cuccaidat. Nem sokára indulnunk kell a repülőtérre.
- Segítünk össze szedni a ruháidat! – mondta Rosalie, majd belém karolt és felmentünk a szobánkba. Kapcsoltam zenét, majd hármasban álltunk neki összeszedni a ruhákat az egy hétre. Az ajándék nagyon meglepett, de mellette boldogsággal töltött el, hogy visszatérhetek oda, ahol születtem és nevelkedtem. Megmutathatok mindent Edwardnak. A lányok segítségével egy óra alatt már útra készen álltam, de a csajok nem tudtak egyszerűen lenyugodni, így felhúztak az ágyról, ahol idáig ültem és táncolni kezdtek. Együtt hárman táncoltunk a szoba közepén, amit a fiúk tátott szájjal figyeltek. Teljesen elbűvöltük őket. Mikor véget ért a szám, rákacsintottunk a fiúkra, akik megjátszották, hogy a puszitól hanyatt esnek. Hangos nevetésben törtünk ki, mikor elterültek a földön. Ráugrottam Edwardra és megcsókoltam. Boldogan csókolt vissza.
Talán negyed óra múlva, mikor mindannyian lenyugodtunk Edwarddal kettesben elmentünk vadászni. Kéz a kézben futottunk az erdőben. Aztán külön váltunk és elintéztük a dolgainkat.
A vadászat után egymás kezét fogva haza sétáltunk, majd otthon minden cuccunkat bepakoltuk a Mercedesbe. Mindenkitől elbúcsúztunk, majd Carlisle kivitt minket a reptérre. Elbúcsúztunk tőle, majd kézen fogva sétáltunk be az épületbe. Szerencsénkre a gépünk a kiérkezésünk után fél óra után indult, így egyből be tudtunk szállni. Elfoglaltuk a helyünket az első osztályon, majd nem sokkal később elindultunk. Kényelmesen elhelyezkedtem és a TV-t kezdtem el figyelni. Egy idő után meguntam, és elővettem egy-két újságot, amit még a reptéren sikerült beszereznem. Hosszú volt az út, de a vámpírságnak köszönhetően frissen és üdén szálltam le a gépről Kréta szigetén. Mélyet szippantottam a friss levegőből. Edward megfogta a bőröndjeinket és fogtunk egy taxit a reptér előtt. Szerelmem görögül közölte a taxissal, hogy a kikötőbe vigyen minket. Csendben utaztunk a célpontig, majd kiszálltunk. Edward fizetett, majd egy közepes méretű hajóhoz lépett. Belépett elsőnek, majd engem is besegített.
- Gondolom ez is a ti tulajdonotokban van – szólaltam körbe nézve.
- Igen. Foglalj helyet és azonnal indulunk.
Leültem egy kényelmes fotelbe, majd lassan elindultunk. Az égen ezernyi csillag ragyogott. Mélyet szippantottam az ismerős tenger illatából. Már nagyon hiányzott ez. Talán egy fél óra után kötöttünk ki egy sötét szigeten, a tenger kellős közepén.
- Maradj itt! Mindjárt jövök! – szólalt meg Edward és kiszállt a hajóból.
Hallottam, hogy elfut, majd csak a felkapcsolódó villanyokat láttam, amik egy házból szűrődtek ki a fák közül. Szerelmem visszatért, kisegített, majd becipeltük a cuccainkat a házba. Gyönyörű szép volt. Az egész ház modern felszereléssel volt tele. Felmentünk az emeletre, ahol egy nagyszoba volt fürdőszobával. Kinyitottam az erkélyre vezető ajtót, hogy friss levegő áramolhasson be.
- Fantasztikus ez a hely! – fordultam Edward felé, majd átöleltem a nyakát. – Egy hét kettesben – suttogtam, majd megcsókoltam. Végig dőltünk a kényelmes franciaágyon és reggelig onnan ki sem másztunk.
A következő naptól kezdve egy hétig, minden nap csak napoztunk és élveztük az életet. Néha felhívtak Esméék, hogy hogy érezzük magunkat, és hogy milyen az időjárás.
Őszintén szólva, majdnem mindig a vízben voltam és onnan csak akkor szálltam, ki ha akartam. Egy-két nap búvárkodtunk, megfigyelve a lenti élőlényeket. Edwardnak mondtam, hogy mielőtt hazamennénk, szeretném megmutatni, hogy hol laktam 17 évig, így hamarabb bementünk a fővárosba, mint ahogy a gépünk indult volna. Már sötét volt, mikor kötöttünk, majd fogtunk egy taxit és elmentünk a házhoz.
- Nos, itt laktam. Imádtam ezt a környéket, mindig csend és nyugalom volt – mondtam meg állva egy kétemeletes kertes ház előtt.
- Nagyon szép.
- Köszönöm. Anyáék sok gondot fordítottak rá, és ahol tudták csinosítgatták.
- Meglátszik rajta.
- A kertben van egy halastó aranyhalakkal, és egy medence is.
- Lassan indulnunk kéne – szólalt meg Edward halkan.
- Tudom. Menjünk – feleltem és még egy utolsó pillantást vettetem a házra, majd beszálltam a taxiba.
A hazafelé tartó repülő út hamar elszállt, és amikor földet értünk Kanadában, már Esme és Carlisle kint várt minket a reptéren. Mosolyogva öleltem át őket.
- Sziasztok! – köszöntem.
- Hogy éreztétek magatok? – kérdezte Carlisle.
- Köszönjük szépen jól! Nagyon jól éreztük magunkat!
- Örülök neki! Gyertek! Menjünk, mert a többiek otthon már nagyon haza várnak titeket!
Összemosolyogtunk, majd haza indultunk, ahol nagyon örömmel fogadtak minket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)