2.fejezet: A bronzvörös hajú fiú

Másnap már sokkal nehezebben keltem fel, mint előző nap. Kinyitottam az ablakot és jég hideg szél csapott az arcomba. Megborzongtam. Visszacsuktam, s a fürdőbe mentem és szántam magamra tíz percet, hogy valami emberi formát csináljak magamból. Később átmásztam a gardróbba és elővettem egy fekete garbót, egy sötét kék farmert és egy hozzá illő fekete lapos sarkú topánkát. Hosszú frufrumat csattal hátra fogtam a fejem tetején. Lent a konyhában felkaptam egy müzli szeletet és már indultam is a suliba. Amint leparkoltam a parkolóban, észre vettem az ezüst színű dzsipet, a piros BMW-t és egy ezüst Volvót, amely mellett egy srác állt. Fantasztikusan nézett ki. Bronzvörös haja szanaszét állt.
"- Mint egy görög isten" - gondoltam.
Rám emelte karamell színű szemeit és elmosolyodott. Azt hittem elolvadok. Én is mosolyra húztam a számat és lesütöttem a szememet. Sietős léptekkel indultam el az épület felé. Mind végig éreztem a tekintetét rajtam. Nicole jött elém.
- Szia Sissy. Mizujs?
- Hello Nicole. Semmi különös. Hideg van - borzongtam össze.
- Szokj hozzá. Itt mindig ilyen idő van - szólt bíztatólag.
Az első órám matek volt. Nicollal helyet foglaltuk és feszült figyelemmel koncentráltunk a tananyagra, de az óra végére már kezdtük unni így elkezdtünk vicces történeteket mesélni egymásnak. Alig tudtuk visszafojtani a nevetésünket. Nevetve léptünk ki az osztályteremből. A kezemben matek lapok és tankönyvek voltak. Befordultunk az egyik sarkon és véletlenül neki mentem az ott álló srácnak. Az összes cucc kiesett a kezemből és a földön kötött ki. Nicole megdermedt mellettem, míg én leguggoltam, hogy összeszedjem a cuccaimat. Hirtelen a semmiből tűnt fel két kréta fehér kéz és kezdett el segíteni összeszedni a dolgaimat. Felpillantottam és egy karamell színű szempár nézett vissza rám. Elpirultam. Felálltam és bele néztem abba a meseszép arcba.
- Ne haragudj. Nem vettelek észre - habogtam.
- Semmi baj. Nem ütötted meg magadat? - kérdezte átnyújtva a cuccaimat.
- Nem. Köszönöm - vettem át a saját dolgaimat.
- Ennek örülök. Edward Cullen vagyok - mutatkozott be egy fél oldalas mosoly kíséretében.
- Elizabeth McAlister - mondtam és elmosolyodtam.
- Jössz Edward? Mrs. Rowling nem fog örülni, ha elkésünk az órájáról! - szólt egy mélyebb hang.
- Megyek Emmett! - szóét vissza egy izmosabb srácnak. - Egy perc még - odafordult hozzám. - Örültem a találkozásnak Elizabeth. Később találkozunk - felelte s azzal sarkon fordult, zsebre tette a kezét és csatlakozott a másik fiúhoz.
Ott álltam Edward után nézve. A szívem őrülten dobogott, még levegőt is alig vettem.
- Wáó, gratulálok csajszikám - csicseregte Nicole.
- Ugyan mihez? - fordultam felé.
- Hozzá - mutatott a távolodó fiú után. - Edward Cullen két éve jár ebbe a suliba és senki nem felelt meg neki. S most úgy látszik, hogy bejössz neki. Látnod kellett volna, hogy nézett rád. Én a helyedben már rég elolvadtam volna.
- Jajj Nicole, ne csináld már. Biztos rosszul láttad. Hidd el, hogy nem én vagyok az, aki bejövök neki.
- Majd kiderül - azzal tovább sétáltunk a következő óránkra. Ezt az órát egyedül ültem végig, de Edward Cullent nem tudtam kiverni a fejemből. Azok a szemek teljesen megigéztek. Arca pedig földöntúli szép volt. Álmodozásomból a csengő zökkentett ki. A harmadik órám fizika volt. Egyszerűen nekem ez a tantárgy kínai volt, sosem értettem. Csöngetés után azonnal kislisszoltam a teremből. Nicole jött velem szembe.
- Nicole mond, hol találom a .... - néztem az órarendemre - a biológia terem?
- Lent a kémia előadó mellett kettővel, na én mentem. Majd ebédkor találkozunk - válaszolta és elviharzott.
Az órámra pillantottam. Még öt perc volt csöngetésig. Sietős léptekkel elindultam a szekrényem felé. Kivettem a biosz füzetemet, becsuktam az ajtót és siettem tovább. Csengetés előtt pár perccel értem be a terembe. Felfedeztem már egy csomó ismerős arcot a teremben.
- Jó napot! Elizabeth McAlister vagyok, az új diák - mondtam a tanárnak.
- Üdvözlöm hölgyem. Mr. Banner vagyok. Itt vannak a tankkönyvei és még van egy szabad hely. Kérem foglaljon helyet - mutatott egy helyre.
Odanéztem és a lélegzetem is elállt. Ugyanis a padtársam nem más, mint Edward Cullen volt. Gyorsan elkaptam róla a tekintetemet és körbe néztem az osztályban más hely után kutatva, de nem találtam. Megláttam Alicet a szőke hajú Cullen mellett. Végül a maradék két testvért is kiszúrtam Alicék mellett. Vettem egy mély lélegzetet és elindultam a helyem felé. Óvatosan kihúztam a széket és helyet foglaltam.
- Szia Elizabeth - köszönt egy bársonyos hang.
A lélegzetem is elakadt. A hang irányába fordultam.
- Szia. Kérlek szólíts inkább Sissynek. Nem szeretem az Elizebethet - néztem bele a karamell színű szemekbe.
- Rendben.
- Jól van figyelem! Ma szabad foglalkozást tartunk, ugyanis sok munkám van. Csendben foglaljátok el magatokat - szólalt meg a tanár.
Mindenki halk sustorgásba kezdett el. Én elővettem a füzetemet és neki álltam rajzolni. A rajz kézségem nem egy tizenhét éves lányhoz viszonyítható alkotás, inkább maradtam a koöcka rajzolásnál.
- Hallottam elég messziről utaztál ide - szólt egy bársonyos hang.
Elfordítottam a tekintetemet a hang irányába.
- Igen, pontosabban Kréta szigetéről érkeztem ide a szüleimmel együtt.
- Akkor gondolom elég furcsa neked még ez az időjárás. Itt nagyon ritkán süt a nap. Inkább a felhőké és az esőé a főszerep.
- Igen ezt észrevettem ma - nevettem el magamat halkan oldalra pillantva.
A lélegzetem is elállt mikor láttam hogy Edward is elneveti magát.
- Te is mindig Forksban éltél? - kérdeztem a padlót fixírozva.
- Nem. Két évvel ezelőtt költöztem ide a családommal együtt Alaszkából.
- Miért? Túl hideg volt Alaszka?
- Igen.
- Az egyik testvéreddel, Aliceszel már találkoztam. Nagyon kedves lány. Együtt van néhány óránk.
- Igen, mondta ő is, hogy új lány költözött ide.
Hátrafordultam Alice felé, aki rám mosolygott és integetett nekem. Visszaintettem neki.
- Látom jó sokan vagytok testvérek.
- Igen - mondta és hátra fordult a testvérihez.
Követtem a példáját.
- Alice mellett ülő srácot Jasper Halenek hívják. A szőke, hosszú hajú lány, Rosalie pedig a testvére. Rose mellett pedig Emmett ül.
- Rosalie és Jasper tényleg hasonlítanak egymásra. Mióta éltek együtt? Kérlek, ha zavaróak a kérdéseim nem muszáj válaszolnod rájuk - sütöttem le a szememet.
- Jajj, dehogy. Szeretek beszélgetni. Igazság szerint nem nagyon barátkoznak velünk a többiek valamilyen oknál fogva. Hát legalább öt éve élünk együtt. Carlisle és Esme fogadtak minket örökbe.
- Csak tisztelni tudom őket ezért a tettért.
Mélyen egymás szemébe néztünk. A csengő szakította félbe azt a csodás pillanatot.
- Most megyek mert a testvéreim várnak már rám. Még találkozunk - mondta felállva és féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Szia - köszöntem el tőle.
Kisietett a teremből. Teljesen kábán ültem ott utána nézve. Aztán eszembe jutott, hogy ebéd szünet van, szóval gyorsan összekapkodtam a cuccaimat és siettem is az ebédlő felé. Beléptem, leraktam a cuccaimat Nicolék asztalánál és siettem is a pulthoz, hogy vegyek valamit ennivalót. Azt persze nem is vettem észre, hogy valaki minden egyes lépésemet figyeli. Úgy döntöttem, hogy ma salátát fogok ebédelni, mert mást most nem tud elviselni a gyomrom a mai biosz óra után meg főleg nem. Helyet foglaltam barátnőm mellett az asztalnál és neki láttam a saláta elfogyasztásának.
- Milyen volt a biológia óra? - kérdezte Nicole.
- Semmilyen, ugyanis nem tartottak rendes órát. Sok munkája volt a tanárnak.
- Aha.
Megkönnyebbültem, hogy Nicole nem faggatózik tovább, mert nem sok kedvem van elmondani neki, hogy Edward Cullen mellett ülök és egyben a mai órán beszélgettünk is. Biztos erről csacsogna egész nap. Fel rémlett előttem Edward karamell színű szeme. Teljesen elbűvölt. Gyorsan megráztam a fejemet, hogy kiverjem Edward Cullent onnan minél előbb. Újból a salátára koncentráltam. Körbe néztem az ebédlőben. Szemeim egy asztalra tévedtek. Megpillantottam a Culleneket, ahogy egymással beszélgetnek. A lélegzetem is elállt mikor megláttam Edwardot, amint engem figyel hosszú pillanatok óta. Rámosolyogtam, mire ő intett felém egyet. Elkaptam a tekintetemet. Az arcom piros színre váltott.
- Jól vagy Sissy? Minden rendben? - szólított meg Nicole.
- Igen, persze.
- Mi történt? - nézett körbe hátha kiszúrja a pirosodásom okát, de oldalra pillantva láttam, hogy Edward már nem engem figyel.
- Semmi. Most megyek mert még egy kis dolgom van óra előtt - feleltem, azzal fel álltam, kivittem a tálcámat, majd visszasiettem az asztalhoz és fölkaptam a cuccaimat. Sietős léptekkel indultam el az ajtó felé, mindvégig érezve Edward Cullen pillantását.
Hála ma csak öt órám volt, így elég korán hazaértem. Anya már rég otthon volt és főzött.
- Szia kicsim. Milyen volt a napod? - kérdezte miután megpusziltam. - Olyan izgatott vagy. Mi történt a suliban?
- Szia anyu. Semmi különös. A szokásos volt - feleltem, de tudtam, hogy anyut elég nehéz becsapnom, szóval muszáj neki elmondanom vagy nyúzni fog egy ideig. - Hát van egy srác a suliban, aki irtó helyes és nekem nagyon bejön. Képzeld ma véletlenül belebotlottam. Jujj, nagyon gáz volt. Aztán később kiderült, hogy együtt van biológiánk, s ráadásul még egymás mellett is ülünk.
- Hűha. Úgy látom nagyon tetszik neked ez a fiú. S beszélgetettek már?
Elpirultam.
-Igen, de nem sokat anya. Lehet, hogy nem is tetszek neki. Attól, hogy szóba áll velem, az még nem jelenti azt, hogy kedvel is.
- Tudom kicsim. De akkor is drukkolok neked.
- Köszi anyu. Most megyek, mert sok tanulni valóm van - feleltem és a lépcső felé vettem az irányt.
Fent a szobában átöltöztem, bekapcsoltam a rádiót, ahol a PussyCat Dolls új száma ment. A dallam már ismerős volt, így könnyebb tudtam dúdolni, később pedig énekelni. Sokáig tanultam este. Vacsora, majd fürdés után azonnal álomba merültem

1.fejezet: Új iskola, új barátok

A nevem Elizabeth McAlister, de jobban szeretem a Sissyt. Tizenhét éves vagyok. Most költöztem Kréta szigetéről az Egyesült Államokba, pontosabban Forksba a családommal együtt.
Apám egy új állást kapott a városban így hát ide költözünk. Anyám is felmondott az előző munkahelyén ás vállalt itt egy újat. Apám egy biztosító cégnél fog dolgozni, anyám pedig egy bankban. Testvérem nincs, egyedüli gyerek vagyok.
Fájdalmas volt otthagyni a napsütéses szigetet. Odakötött minden emlékem a kiskoromtól kezdve. Barátaim nem nagyon voltak. Egyedül is feltaláltam magamat. Bementem az egyik szobába, amibe rögtön bele is szerettem. Tágas, barátságos és világos volt. Ehhez a szobához külön fürdőszoba és gardrób is tartozott. Érkezésünk után megérkeztek a holmiaink is. Azonnal neki álltam a kipakolásnak. A festéssel nem volt probléma, mert mindenkinek tetszett az összes szín a házban. Az én szobám kék volt, mert imádtam a kéket. A szemem is kék volt, tengerkék. Derékig érő hosszú, szőke hajam volt. Késő este végeztem az összes dobozzal. Felsóhajtva dobtam magamat az ágyra.
- Kész vacsora! - kiáltott fel Laura, azaz anyu.
- Megyek - válaszoltam és lerohantam a húsz fokos lépcsőn.
Anya spagettit készített vacsorára. Ahogy körbe néztem, lassan minden a helyére került.
- Sissy mit szólnál, ha kapnál egy kocsit? - kérdezte apám, azaz rendes nevén Peter.
- Jól hangzik. Persze, hogy nagyon örülnék neki - kerekedett el a szemem a kérdéstől.
- Arra gondoltunk anyáddal, hogy itt lenne az ideje, hogy használd a jogosítványodat.
- Igaz - mutattam rá a dologra.
- Ezért holnap már meg is kapod. Még mielőtt eljöttünk volna Krétáról megvásároltam. Remélem tetszik majd.
- Biztosan - nevettem el magamat.
Vacsora után lefürödtem és bebújtam a hatalmas franciaágyba. Az utazás teljesen leszívta az energiámat.
Vasárnap reggel csöpörgő esőre ébredtem. Kinéztem az ablakon és megláttam egy ismeretlen kocsit parkolni az udvarunkon. Felkaptam egy köntöst és leszaladtam a lépcsőn, az ajtón át a szabadba. Az udvaron egy fekete színű Peugeot 206-os parkolt. A számat is eltátottam. Gyönyörű szép volt.
- Tetszik? - kérdezte egy hang.
- Nagyon. Elképesztően néz ki - válaszoltam, és odafutottam anyuhoz és megöleltem. - Köszönöm.
- Nincs mit, kincsem. Használd egészséggel. Apád már elintézte az ügyeket és beíratott a helyi középiskolába.
- Jól hangzik.
- -Ennek örülök. Remélem hamar összebarátkozol a többiekkel és sok barátod lesz majd.
- Én is anya.
A nap maradék idejében még segítettem szétpakolni anyáéknak és fölfedeztem a ház összes eldugott zugát. Este felé nyitottam ki az erkélyajtót és léptem ki a teraszra. Alkonyodott. Gyönyörű szép látvány volt. Felültem a korlátra és végig néztem, ahogy a Nap utolsó sugara is eltűnnek a horizontról. Este hosszas áztatás és ápolás után feküdtem le, felkészülve a holnapi napomra. Az éjszaka gyorsan elrepült. A csörgő órám pontban hét órakor csörgött. Kimásztam az ágyból és elvégeztem a reggeli teendőimet. Félnyolckor indultam el az iskolába. Elég könnyen odataláltam. Beérve a parkolóba rögtön észre vettem, hogy majdnem mindegyik kocsi új volt. Még jó, hogy apám most vett egy új kocsit, ami nagyon kényelmes és gyors volt. Leparkoltam, majd elindultam a titkárságra, ahol nagyon kedvesen fogadtak és elmagyarázták , hogy merre találom az osztálytermeket. Egy hosszú barna hajú lány lépett mellém.
- Szia. Te vagy az új lány? - kérdezte barátságosan.
- Igen. A nevem Elizabeth McAlister, de maradjunk a Sissynél. - mutatkoztam be.
- Engem Nicole Taylornak hívnak. Segítsek megkeresni az első órád tantermét?
- Igen, köszönöm.
Azzal elindultunk együtt, amerre Nicole mondta és közben beszélgettünk. Sok egyforma érdeklődésű körünk van.
- Nos, megérkeztünk. Ez itt a kémia előadó. Sok sikert kívánok az első naphoz.
- Köszi.
Nicole tovább sétált. Mély levegőt vettem és beléptem a terembe. Amint átléptem a küszöböt becsöngettek. A tanári asztalhoz siettem.
- Jó napot. A nevem Elizabeth McAlister.
- Áhh, Miss McAlister, örülök, hogy megérkezett - mosolygott rám. - A nevem Adam Smith. Osztály egy kis figyelmet kérek. Szeretném bemutatni az új osztálytársatokat Elizabeth McAlistert. Még van egy üres hely Miss Cullen mellett. Foglaljon helyet.
Félénken elindultam az utolsó padsorba, a helyemre. Óvatosan leültem és mellettem ülő lányra mosolyogtam.
- Szia. Alice Cullen vagyok - szólított meg barátságosan.
- Szia. Elizabeth vagyok, de jobban kedvelem a Sissyt.
- Jól van emberek figyelem - szólalt meg a tanár - Egy kísérletet fogunk ma elvégezni. A tankönyvetekben a huszonharmadik oldalon találjátok a kísérlet menetét. Az asztalotokon megtaláljátok az összes hozzávalót. Jó munkát kívánok.
- Kezdhetjük? - kérdezte Alice.
- Persze.
Neki álltunk közösen és megcsináltuk. Negyed óra múlva Mr. Smith ellenőrizte és gratulált a sikeres munkához.
- Hallottam Krétáról költöztél ide. Nagyon sokat utazhattál. Megtudhatom, hogy miért?
- Persze. Apám egy új, jobb állást kapott itt a városban egy biztosítócégnél. Így kerültem ide.
- Értem. S nem hiányoznak a barátaid?
- Nem. Nem nagyon voltak barátaim, inkább a tengerpartot és a napsütést fogom hiányolni.
Az óra maradék részében jobban megismerkedtünk. Mosolyogva váltunk el mikor kicsöngettek.
A folyósón sétálva futottam össze újból Nicolelal. A matek volt a következő órám ,ahova együtt mentünk be. Bemutatkoztam itt is, majd helyet foglaltam az új barátnőm mellett. A matekot idáig sem értettem, de most nagyon elképedtem, hogy miket tanulnak itt a többiek. Az amerikai angol nem volt nehéz nyelv, ugyanis két nyelvet beszélek folyékonyan. Görögül és amerikai angolul.
Az idő pergett és mire észbe kaptam már a negyedik órámra siettem, ami történelem volt. Meglepődtem mikor megláttam Alicet a középső padsorban. Megint bemutatkoztam és leültem újdonsült barátnőm mellé.
- Üdv újra - köszönt.
- Szia - válaszoltam.
- Hogy telt idáig a mai napod? - kérdezte.
- Jól. Lassacskán kezdtem kiismerni az iskolát. Még csak most veszem észre, milyen jól áll rajtad ez a ruha. Hol vetted?
- Köszi szépen. Port Angelesben vettem nem olyan régen. De mint látom te is szeretsz öltözködni - mutatott a kék pólóra és a sötét farmerra.
- Kösz. A vásárlás mellett még a hobbim a zene hallgatás és röplabdázás.
- Aha. A testvéreim is szeretnek sportolni. Mi a baseballt szeretjük.
- Hány testvéred van? - kíváncsiskodtam.
- Négy. Öten vagyunk testvérek.
- Uhh az jó sok.
- Az ám.
- Melyikőtök a legidősebb?
- Edward.
- Aha.
Az óra további részében a ruhákról és a divatról beszélgettünk. Kicsöngetéskor együtt indultunk el az ebédlő felé. Beléptünk és hangos nyüzsi csapott meg.
- Én most megyek. A testvéreim már várnak rám. Majd még találkozunk - búcsúzott el.
- Szia - köszöntem el tőle.
Megpillantottam Nicolet egy asztalnál. Integetett felé és én elindultam az asztal felé.
- Szia. Nem veszel valamit? - kérdezte és a pultra mutatott.
- De máris - feleltem.
Vásároltam salátát, majd újból csatlakoztam barátnőmhöz. Leültem és körbe néztem. Azonnal kiszúrtam Alicet a testvérei társaságában. De az asztalnál öt helyett csak négyen ültek. Mind a négyen gyönyörűen néztek, főleg Alice lánytestvére. Hosszú szőke haját hullámod fürtökben viselte. A másik két fiú is álom szépen nézett ki. Nicole is kiszúrta, hogy nagyon figyelem őket.
- Látom már megismerkedtél Alicesszel.
- Igen. Együtt van kémiánk és történelmünk.
- Értem.
- Jó sokan vannak testvérek.
- Nem vér szerinti testvérek.
Elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Mr. és Mrs. Cullen mindannyiukat örökbe fogadták. Egy nagy összetartó nagy család a Cullenék.
- Most, hogy mondod tényleg nem nagyon hasonlítanak egymásra - vettem őket szemügyre.
- Nem ám.
Aztán az egyik srác, aki az asztalnál ült feldobott egy új témát. A maradék utolsó két órám irodalom és marketing volt. Az utolsó óra után siettem a parkolóba. A szám is tátva maradt mikor megláttam Alicet lánytestvérével együtt egy piros, nyitott fedelű BMW-ben és a maradék Cullen fiúkat is egy ezüst színű dzsipben. Mindegyik kocsi méreg drága volt. Az már biztos volt, hogy a Cullenék gazdagok. Beültem a kocsimba, indítottam és néhány perccel később már úton voltam. Otthon még nem volt senki. Felmentem a szobámba és leültem tanulni, ugyanis már rögtön az első napomon sok leckét kaptam.
Este öt fele értek haza anyáék, addigra én is kész voltam az összes leckémmel és zenét hallgattam.
- Szia kicsim! Milyen volt az első napod? - puszilt meg anya, mikor lent találkoztunk.
- Jól köszönöm. Megismerkedtem Alice Cullennel és Nicole Tylorral is.
- S kedvesek?
- Nagyon, de Alice sokkal közvetlenebb, mint Nicole. Vele többet tudok beszélgetni.
Anya gyorsan készített tojásrántottát, majd mindenki elvonult a saját szobájába. Gyorsan lefürödtem és lefeküdtem az ágyba.