Szerdán reggel hétkor csörgött az órám. Nagyot nyújtózkodtam és izgatottan kiugrottam az ágyból. Bekapcsoltam a rádiót, ami még jobban fokozta a jó kedvemet. Fogat mostam, felöltöztem és lementem reggelizni.
- Jóó reggelt! – rikkantottam boldogan, mikor beléptem a konyhába.
- Neked is kicsim! Hűha, látom, nagyon izgulsz és milyen vidám vagy – mondta anya és megölelt.
- Az nem kifejezés! Majd szétvet az izgalom! – válaszoltam.
Elfogyasztottam a lekváros pirítós kenyeret és a narancslevet. Megköszöntem a reggelit és apa keresésére indultam. Fent a dolgozószobában találtam rá.
- Jó reggelt apu! – köszöntem.
- Neked is napsugaram! Készen állsz egy egyhetes síelésre? – kérdezte, miközben egy puszit nyomott az arcomra.
- Igen! Már nagyon várom, hogy ott legyünk! – feleltem izgatottan.
Apa felnevetett.
- Jól van.
- Segítesz nekem levinni a táskáimat?
- Persze.
Átmentünk a szobámba, apu felkapta a két nagy utazótáskát, én meg a kis táskámat, amibe az utazáshoz fontos dolgokat pakoltam. Lementünk, apa lerakta az előszobában a két táskát és még leültünk a konyhába. Már épp elkalandoztam volna, mikor kopogtattak. Azonnal felpattantam, ajtóhoz siettem és kinyitottam. Edward állt ott.
- Jó reggelt! – köszönt mosolyogva.
- Szia! – mondtam, adtam egy csókot neki, megfogtam a kezét és behúztam a házba.
Beléptünk a konyhába.
- Jó reggelt Mr. és Mrs. McAlister! – köszönt illedelmesen Edward.
- Szervusz.
- Mindent összeszedtél? – kérdezte Edward.
- Szerintem igen. Nálatok is mindenki készen van?
- Persze. Már csak Te hiányzol.
Elmosolyodtunk. Felöltöztem, Edward és apu kivitték a két táskát, majd visszajöttek.
- Jól van kislányom, menjetek. Érezzétek jól magatokat és vigyázzatok egymásra! – ölelt meg anya. – Aztán ha megérkeztetek mindenféleképpen hívjál fel!
- Rendben anyu. Köszi, ígérem, csörgök.
Apát is megöleltem.
- Jó szórakozást kicsim! Érezzétek jól magatokat! – mondta apu is.
- Meglesz – feleltem és még mindkettőjüknek egy-egy puszit nyomtam az arcukra.
- Vigyázzatok magatokra! – fordult még oda anya Edwardhoz mosolyogva.
- Természetesen – válaszolta.
Beültünk a kocsiba és elindultunk. Anyáék utánunk integettek.
- Minden rendben van otthon? – kérdeztem.
- Igen. Már tegnap éjszaka óta készen állunk.
Még hazaugrottunk Edwardékhoz. Az egész család már induláshoz készen állt. Bepakoltunk a három kocsiba és elindultunk Seattle felé. Háromnegyed óra múlva már a reptéren voltunk. Egy csomó cuccunk volt. Mosolyogva sétáltam végig a folyosón. Megnéztük az indulás kijelző táblát. Tízkor indult a gépünk. Elindultunk a D beszállókapuhoz, mikor bemondták a gépünket.
- Kérem az Innsbruckba tartó 9652 számú repülőgép kedves utasait, hogy fáradjanak a D beszállókapuhoz. A gép fél óra múlva indul.
- Induljunk. Ez a miénk – mondta Edward és a kapu felé kezdett el húzni.
A pult előtt boldogan nyújtottam át a jegyemet a nőnek.
- Jó napot! – köszönt. Ellenőrizte a jegyemet, majd visszaadta. – Jó utazást kívánok!
- Köszönöm.
Beléptünk a folyosóra és mosolyogva sétáltunk, majd felszálltunk gépre. Egy stewardess állt az ajtóban.
- Üdvözlöm Önöket a fedélzeten. Megnézhetném a jegyüket? – kérdezte bájosan.
Átadtam a jegyemet, megvizsgálta, majd mosolyogva visszanyújtotta.
- Balra találják az első osztályt. Jó utazást!
-„Ezt most komoly? Első osztály?”- képedtem el.
Még anyáékkal is a turista osztályon utazunk, mikor Forskba költöztünk. Edward előre ment, maga után húzva.
Mit ne mondjak, gyönyörű szép és kényelmes volt az első osztály. Carlisle és Esme ültek legelöl, utánuk mi következtünk, majd Alice és Jasper, a sort pedig Rose és Emmett zárta. Ámulva néztem körbe.
- Tetszik? – kérdezte Edward.
- Az nem kifejezés! – feleltem még mindig csodálkozva.
- Mi lesz majd, ha később meglátod a házat és a tájat! – felelte csibészes mosollyal.
- Te tudod?
- Persze. Én foglaltam le mindent. A többiek is csak vasárnap, az érkezésetek előtt tudták meg. Már régen el akartunk menni, kikapcsolódni, szóval ez most pont jól jött, főleg, hogy Te is velünk tartasz.
- Hát, akkor neked kell, megköszönnöm! Köszönöm – mondtam és puszit nyomtam az arcára.
Elmosolyodott és egy csókot lehelt a számra. Nem sokkal később a gép megmozdult és elindultunk. Kényelembe helyeztem magamat, hiszen öt óra utazás várt rám. Egy ideig Edwardból próbáltam valami információt kiszedni, hogy milyen, meg hol lesz a szállás, de Ő konokul hallgatott. Végül Jasperrel helyet cseréltünk és Alice-szel megvitattuk a Vogue újságban szereplő összes új ruha kollekciót. Két óra múlva visszaültem Edward mellé és egy könyvet kezdtem el olvasni. Nemsokára be is fejeztem a könyvet. Edward vállára hajtottam a fejemet és onnan figyeltem a filmet, amit a TV-ben adtak. Később kiszaladtam a mosdóba és elvégeztem a dolgomat. Visszaslattyogtam a helyemre, pont időben, mert felszolgálták az ebédet. Hát, nem volt valami sok az étel. Kis sült krumpli és két darab kicsi rántott hús. Az utolsó egy órát már azzal töltöttem, hogy az ablakban lógtam és a tájat figyeltem. Havas hegycsúcsok tűntek fel a láthatáron. Nagyon megörültem.
- Kérem kedves utasainkat, hogy foglalják el a helyüket és csatolják be az övüket. Pár perc múlva leszállunk! – mondta be a stewardess.
Mindenki helyet foglalt. Én személy szerint már nagyon vártam, hogy földet érjünk. Nem sokkal később a pilóta zökkenőmentesen lerakta a gépet. Mindenki szedelődzködni kezdett. Felvettem a kabátot, majd Edwarddal kisétáltunk a folyosóra, be a repülőtér egyik termináljába. Felvettük a táskáinkat.
- Mindjárt jövök! Maradjatok itt! – szólalt meg Edward és elsietett.
Mindannyian kíváncsian néztünk utána. Pár perccel később visszajött, felvette az én és a saját táskáját, majd a kijárat felé indult meg. Értetlenül néztünk utána, de követtük. Kint megállt két Range Rover mellett. Emmett füttyentett egyet. A számat is eltátottam.
- Emmett! – kiáltotta Edward és egy kocsi kulcsot dobott felé. Emmett ámulva elkapta és csodálva közelebb lépett a kocsihoz. Bepakoltunk a két járműbe.
- Esme jöttök velünk? – kérdeztem.
- Persze.
Edward és Emmett kiterítettek a motorháztetőre egy térképet és megbeszélték, hogy merre menjünk. Hosszas vitatkozás után indultunk el. Kihajtottunk a fedett parkolóból és eltátottam a számat. Az egész tájat ragyogó, fehér hó borította be.
- Gyönyörű szép! – mondtam még mindig a tájat szemlélve.
Nem tudom, mennyi lehetett az idő, de gondolom már jó későre járhatott. Edwardra pillantottam. Ő is rám nézett, elmosolyodott és megfogta a kezemet. Így utaztunk. Az út alatt csak akkor vette el, mikor váltott. Az úttest elkezdett emelkedni, miután lekanyarodtunk a főútról. Már egy fél órája úton voltunk és már nagyon sötét volt. Aztán tíz perc múlva Edward lefékezett a sötétségben. Mindannyian kiszálltunk.
- Hol vagyunk? – kérdeztem.
- Mindjárt megtudod. Alice, ha megkérlek, befogod a szemét? – kérdezte Edward és eltűnt mellőlem.
Barátnőm termett mögöttem és hideg kezeivel befogta a szememet. Mellettem a többiek megszólaltak.
- Ohh – mondták.
Majd szétvetett az izgalom. Már én is látni akartam, amit a többiek látnak.
- Kösz Alice! – hallottam meg újból Edward hangját.
Helyet cseréltek, Edward finoman eltakarta a szemeimet és a fülemhez hajolt.
- Remélem felkészültél! – súgta. – Üdvözöllek Inns-ben! – szólt és elvette a kezét. Először elképedtem, majd elakadt a lélegzetem is. Gyönyörű szép táj terült el előttem. Elsőnek a fényárban úszó kétszintes faházat láttam meg, majd a havas tájat. A ház egy domboldalon volt, a hegyek pedig körbe vettek és egy nagy terület feküdt a ház mellett, ami gondolom a sípálya volt. Ámulva néztem körül.
- Tetszik? – kérdezte megölelve.
- Ez… úristen, ez gyönyörű szép! – mondtam, megfordultam és megöleltem.
- Örülök, hogy tetszik! – felelte és megcsókolt. – Gyertek! Pakoljunk be! – adta ki az utasítást.
Megfogtam az egyik táskámat, míg Edward felkapta a maradékot, kézen fogott és elsétáltunk a házhoz. Edward ajtót nyitott és előre engedett. Az előtérben levetettem a cipőmet, majd tovább sétáltam. Egy hatalmas nappali tárult elém, aminek két fala csak üvegből állt. Utána következett egy ebédlő, majd a tágas konyha. Persze azt nem kell mondanom, hogy minden modern felszereléssel volt felszerelve. A konyhából nyílt kifele egy ajtó a teraszra, ahol volt egy asztal székekkel, és…
Úristen! Sikítottam fel majdnem hangosan, ugyanis a szabad ég alatt egy jacuzzi állt. Kinyitottam az ajtót és kiléptem.
- Te jóságos ég! – szólaltam meg és belenyúltam a vízbe, ami meleg volt.
- Látom nagyon megtetszett neked! - lépett ki mellém Edward.
- Nagyon is! Már régóta szerettem volna egyet valahol a kertben, de hát nem lehetett.
- Hát, most egy teljes hétig a rendelkezésedre áll.
- Elhiheted nekem hogy, ki fogom használni.
- Rendben, de gyere be, mert még van mit megnézni – felelte, kézen fogott és behúzott a szobába.
Volt még lent egy fürdő és egy szoba, ahol a sícuccokat lehetett tárolni. Felsétáltunk az emeletre. A folyosóról négy szoba nyílt. Edward a jobb oldalon lévő utolsó ajtóhoz húzott. Kinyitotta előttem és egy szoba tárult fel, amiben volt egy franciaágy és még innen nyílt egy külön bejáratú fürdőszoba is. Ágy mellől nyílt egy ajtó az erkélyre. Kinyitottam és kiléptem. Hűvös szél fújt kint.
- Csodálatos ez a hely! – mondtam, miután Edward megölelt.
- Örülök, hogy tetszik.
Eszembe jutott valami. Megfordultam és Edward szemébe néztem.
- Kaphatok néhány percet, hogy felhívjam anyáékat? – kérdeztem.
- Persze. Addig magadra hagylak – felelte, egy csókot nyomott a homlokomra és visszament a szobába.
Én is követtem a példáját, elővettem a telefont és tárcsáztam. Néhány percig kicsöngött, majd anya felvette.
- Haló?
- Szia Anya!
- Szia Kicsim! Drágám gyere ide! Sissyék megérkeztek! – kiáltotta boldogan anyu. – Kicsim kihangosítalak, hogy apa is halljon téged! – mondta és pötyögött néhányat a telefonon. – Na, itt vagyunk! Mi újság? Hogy utaztál? Milyen a szállás?
- Anya, nem fogod elhinni, olyan gyönyörű szép helyen vagyok! – mondtam lelkesen. – Az út hosszú volt, de elviselhető. A szállás pedig egyszerűen fantasztikus! Még jacuzzi is van kint a szabadban!
- Komolyan? Nem semmi! – jött a reakció. – Mesélj még!
- Hát, a ház egy domboldalon van saját sípályával. Van még egy hatalmas nappali, aminek két fala csak üveg, egy ebédlő, egy konyha és egy terasz. Ez csak a földszint. Az emeleten négy szoba található és ezekből külön bejáratú fürdőszobák nyílnak. A szobákban van franciaágy, szekrény és még erkély. A tájat még nem láttam, mert sötétben érkeztünk, de amit láttam belőle szép volt.
- Tudod kislányom, szerencsés vagy, hogy eljutottál oda!
- Igen, tudom!
- Sissy! – hallottam meg Esme hangját.
- Anya, ne haragudj, de mennem kell. Esme elkészült a vacsorával.
- Rendben kicsim, menjél csak nyugodtan. Jó étvágyat kívánunk! Aztán sok sikert a síeléshez! Vigyázz magadra! Szeretünk! Szia, puszi – köszönt el anya.
- Rendben, köszönöm. Sziasztok! – válaszoltam.
- Szia! – köszönt apu is.
Letettem a telefont, levettem a kabátomat, amibe már belesültem. Kezet mostam és lesétáltam a lépcsőn. A fiúk már birtokba vették a TV-t. Carlisle begyújtott a kandallóba, ami még hangulatosabbá tette a helységet. Bementem a konyhába, ahol a lányok társalogtak.
- Sikerült beszélned anyukádékkal? – kérdezte Rose.
- Persze.
Helyet foglaltam Alice mellett és Esme elém rakta a rántott tojást, virslivel, baconnal és kenyérrel.
- Ne haragudj Sissy, de nem volt most sok időm összeütni valami laktatóbbat – mondta Esme szégyenkezve.
- Nem baj Esme. Megértem, hisz még csak most érkeztünk meg. Ez is olyan laktató, mint bármely más étel – mondtam és megöleltem biztatólag.
- Köszönöm Sissy.
Visszaültem a helyemre és neki álltam elfogyasztani a vacsorát.
- Holnap mit csinálunk? – kérdeztem két falat között.
- Hát, megtanítunk téged síelni – felelte Rosie.
- Szóval azt tanácsolom, hogy minél előbb pihenjél le. Hosszú napod lesz holnap.
- Rendben.
Megettem az utolsó falatot és Alice-szel felsétáltunk a szobába. Elővettem a hosszú pizsamámat meg a törülközőt. Barátnőm kivette a táskámból a síeléshez szükséges ruhadarabokat és a szekrényre hajtogatta. Elmentem fürdeni. Fantasztikus volt egy forró zuhanyt venni hat óra utazás után. Felvettem a pizsamámat és kiléptem a szobába. Elraktam a ruháimat, majd megigazítottam az ágyat. Leültem. Majdnem elsüllyedtem az ágyban, olyan puha volt. Összefogtam a hajamat és még bekentem a kezemet. Nyílt az ajtó. Edward lépett be, hajában hópelyhek csillogtak.
- Hát, te meg hol jártál? – kérdeztem nevetve.
- Körbe jártam a területet – mondta és egy csókot nyomott a homlokomra.
- Juj, milyen hideg vagy most! – borzongtam össze.
Edward elmosolyodott és megrázta a fejét. Az összes vízcsepp rám esett. Mosolyogva felsikítottam és hozzávágtam egy párnát. Edward elterült a földön a párnával együtt és mozdulatlanul feküdt ott. Megijedtem.
- Edward! – szóltam.
Nem jött válasz.
- Edward! – mondtam újból és megremegett a hangom.
Kiszálltam az ágyból és odafutottam hozzá. Már épp le akartam guggolni hozzá, mikor megfogta a bal kezemet és lerántott magára. Először felsikítottam majd kacagásban törtem ki. Edward levette a fejéről a párnát, majd a feje alá gyűrte. Fejemet a mellkasára hajtottam, Ő meg elkezdte simogatni a hátamat. A szemem kezdett elnehezedni. Végül lecsukódott és elaludtam.
Csütörtök reggel egyedül ébredtem az ágyban. Nagyot nyújtózkodtam és körbepillantottam. Kiszálltam az ágyból, az ablakhoz sétáltam, elhúztam a sötétítőfüggönyt és kinéztem. Egy pillanatra elvakított a fehér hó. Pislogtam néhányat, majd egy gyönyörű szép táj tárult elém. Mindent hó borított. Az ablakkal szemben jó messze egy hegycsúcs magaslott az ég felé. Aztán Rosalie bukkant fel, szélsebesen síelve lefelé a lejtőn. Mögötte Emmett száguldozott. Elmosolyodtam, a fürdőbe rohantam, fogat mostam és kifésültem a hajamat. Visszasiettem a szobába, felvettem a tegnap kikészített ruhákat. Belenéztem a tükörbe még. Összekötöttem a hajamat, a kabátot a kezemre hajtottam és lesiettem a földszintre. Senki nem volt sehol. Kinyitottam a hűtőt, ami tele volt élelemmel. Elővettem vajat, párizsit, paradicsomot, majd a szekrényből kenyeret, tányért, poharat és kést. Összedobtam két szendvicset, majd lassan elfogyasztottam. Ittam egy pohár vizet még mellé. Kintről beszűrődött a csajok nevetése. A reggeli végezte után mindent elpakoltam, felvettem a kabátomat és épp kifelé mentem volna, mikor nyílt a terasz ajtó. Edward tűnt fel.
- Jó reggelt! – köszöntem vidáman.
- Neked is! – válaszolta, átfogta a derekamat és megcsókolt. – Készen állsz?
- Igen.
- Jól van, akkor kezdjük! – mondta, bement a kis szobába és kihozta a sífelszerelésemet. – Először is vedd fel a cipődet.
Leültem és úgy tettem, ahogy mondta. Mikor nem nagyon ment a beállítás, Edward leguggolt elém és megcsinálta.
- Jó így, vagy húzzam még meg?
- Még egy kicsit, légy szíves!
Húzott egyet rajta.
- Köszönöm, jó lesz.
- Rendben, akkor induljunk.
Felálltam és léptem egyet.
- Jesszus, milyen nehéz ebben a cipőben lépni! – mondtam.
Edward halkan felnevetett, belém karolt és így sétáltunk ki. Kint friss szellő fújt. Kellemes idő volt.
- Gyere, felsétálunk egy kicsit a domboldalon.
A vállára vette a sílécemet, és elindultunk felfele. Tíz percig sétáltunk, míg meg nem állt. Beállította a léceket a hóba.
- Először elmondom, hogy mit kell csinálnod és utána megpróbáljuk, rendben?
- Persze.
- Szóval, míg nem megy jól a síelés, addig állandóan felsétálunk, később pedig a sífelvonóval megyünk a dombtetőig.
- Értem.
- Na, most akkor felcsatoljuk a lécet és majd mondom tovább – felelte, kivette a hóból őket és letette elém egymás mellé.
- Csúsztasd be a cipőd orrát, majd a sarkadat illeszd a végébe, majd nehezedj rá az egész testsúlyoddal, ha bekattant, akkor jó. Ha nem, akkor próbálkozol addig, míg nem sikerül.
- Rendben. Segítesz?
Bólintott. Belekaroltam, először a jobb lábamat kattintottam be, majd a balt.
- Ügyes vagy. Mindig úgy csináld ezt, hogy a vízszintesen álljon a léced a dombhoz képest. Most pedig tégy úgy, mintha lépkednél, s közben csúsztasd magad. Csak kicsit emeld meg a lábadat. Próbáljuk meg.
- Értettem.
- Ha úgy érzed, hogy el fogsz esni, hajlítsd be a lábadat és ülj le.
- Oké.
Megemeltem a lábamat, majd lassan elindultam.
- Lehet csúsztatni is?
- Igen, ha megy.
Elkezdtem csúszni. A síléc csak úgy siklott a havon. Elmosolyodtam és egyre gyorsabban csúszkáltam.
- Hogy tudok megállni?
- A síléceket zárd fordított V alakba!
Úgy tettem, majd néhány pillanat múlva megálltam. Edward futott oda hozzám.
- Ügyes vagy! – felelte és egy csókot nyomott a számra.
- Mi a következő? – kérdeztem türelmetlenül.
- Megpróbálunk kanyarodni. Mindig amerre kanyarodni szeretnél, arra a lábadra helyezd a testsúlyt. Hajlítsd be a térdeidet. Csináld úgy, hogy a domb egyik végétől a másikig csúszol, majd csak ott kanyarodsz.
- Rendben.
- Ha fékezni akarsz, akkor csinálsz egy V betűt.
Elindultam. Először csigalassúsággal haladtam. Öt perccel később már lent voltam. Edward tűnt fel hirtelen mellettem.
- Nagyon jól csinálod! – mondta mosolyogva.
Megfogtam a kezét és közelebb húztam magamhoz. Hirtelen tört rám a romantikázás. Megöleltem. Annyira jó volt hozzá bújni. Felnéztem a szemeibe. Edward kicsit megemelt és megcsókolt. Ajka hideg és édes volt. Finoman megharaptam az ajkait, mire szerelmesen felnyögött.
- Na de, fiatalok, nem lehetne ezt inkább a négy fal közé hagyni? – kérdezte egy hang.
Elszakadtam Edwardtól és fülig pirosodva néztem Emmettre, aki fülig érő kaján vigyorral nézett ránk. Edward még mindig szerelmesen nézett rám, így visszakaptam rá a tekintetemet, mit sem foglalkozva Emmettel.
- Se kép, se hang. Vesztett ügy Em! – kiáltotta Jasper.
- Igen, látom – mondta megadóan és tovább állt.
Mi még mindig egymást figyeltük. Szemeiben teljesen elmerültem már. Egyáltalán nem érzékeltem a külvilágot, addig, míg Edward maga mögé nem tolt, majd hallottam, hogy valami puffan a mellkasán. Kinéztem mögüle. Emmett a következő hógolyót gyúrta.
- Hogy tudom leszedni a lécet? – kérdeztem.
- Hátul van egy pöcök a cipő mögött. A pálcáddal lenyomod, és akkor kiszabadulsz.
Két másodperccel később már szabad voltam és Edward mögött gyúrtam a hógolyót.
- Ha szólok, akkor bukj le – suttogtam.
Egy jó nagyot gyúrtam össze. Elmosolyodtam.
- Most! – kiáltottam.
Edward lehajolt, míg én mögötte felálltam és eldobtam a golyót, mely a teljesen meglepődött Emmett arcában landolt. Nagy hahotázásban törtünk ki Edwarddal, majd összecsaptuk a kezünket.
- Jó ötlet volt! – mondta.
- Az ám. Legközelebb is bevethetjük – feleltem.
Aztán Edward elugrott maga után húzva, így mindketten a puha hóban landoltunk. Láttam, hogy Edward feje fölött hógolyók húznak el. Felpillantottam a szemeibe.
- Köszönöm.
- Ugyan, nincs mit. – mosolyodott el. – Csinálunk egy újabb kört? – kérdezte csibészes mosollyal.
- Persze. Be tudod innen azonosítani, hogy merre állhat?
- Igen. A gondolatai ordítanak a sok perverz dolgokról.
Elvörösödtem. Feltérdepeltem és egy hógolyót gyúrtam.
- Készen van.
- Rendben. Tőled egy kicsit balra, ÉNy-i irányban. Mehet?
- Igen.
- Most!
Felpattantam, eldobtam a golyót, mire kaptam én is egyet a karomba. Felnevettem. Lehajoltam és újat gyúrta. Edward is csatlakozott hozzám. Emmett oldalán feltűnt Jasper és Rosalie. Háromszoros hógolyó zápor zúdult ránk. Alice barátnőm és Esme léptek mellénk. A túloldalt Carlisle Jasperék mellé lépett, mosollyal az arcán. Aztán elkezdődött a játék. Egymás után gyúrtuk a hógolyókat és dobtuk a másikhoz. A végén már úgy bemelegedtünk, hogy elhagytuk a saját csapatainkat és egymást dobáltuk. Nevetésünk az egész domboldal levegőjét betöltötte. A Nap már lefele bandukolt a horizonton. Az ég a játék közben kitisztult és már lehetett látni egy-két csillagot. Mindannyian leültünk a hóba. Edward mögöttem foglalt helyet és átölelt. A Nap aranysárga volt. A többiekre pillantottam, akik ragyogtak az utolsó sugarakban. Elmosolyodtam és felnéztem Edwardra. Lecsukott szemekkel élvezte az élményt.
Mikor a legutolsó napsugár is eltűnt a látóhatáron, még egy ideig csendben ültünk, majd felálltunk.
- Ez egy csodálatos látvány volt – szólalt meg Esme.
- Igen az – válaszoltam és Edwardra pillantottam.
Átölelte a derekamat, egy puszit nyomott a homlokomra és elindultunk a ház felé. Útközben felszedtük a síléceimet, majd a házba belépve elpakoltuk a kis szobába. Kezet mostam és a konyhába mentem, ahol forró csirke leves és rántott párizsi várt rizibizivel. Visszatérve a nappaliba mindenki ott volt. Carlisle könyvet olvasott, míg a többiek egy horror filmet néztek. Beültem Edward mellé, hozzábújtam és én is a filmre koncentráltam. Horror film létére az egészet végig nevettem a többiekkel együtt. Késő este mentem elaludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése