Másnap reggel a szemembe sütő napfény ébresztett fel. Kinyitottam a szememet és az ágy másik oldalára pillantottam. Edward egy könyvet olvasott. Felkönyököltem, mire rám kapta a tekintetét és elmosolyodott.
- Jó reggelt! – köszönt.
- Neked is – motyogtam.
Közelebb húzódtam hozzá és megöleltem. Letette a könyvet és simogatni kezdett. A meghitt pillanatot a kivágódó ajtó zavarta meg. Mindketten felpillantottunk. Jasper és Emmett állt az ajtóban fülig érő mosollyal. Értetlenül néztem rájuk. Aztán minden hirtelen történt és se nekem, se Edwardnak nem sikerült védekeznie a hógolyók elől. Egy-kettő telibe talált, mire hangosan felsikítottam, nevetve. Próbáltam kitérni a golyók elől, kevés sikerrel. Aztán kipattantam az ágyból és a fürdő felé próbáltam szökni, de sajnos Emmett felkapott, kinyitotta az erkélyablakot és kiugrott velem. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, majd mikor földet értünk, újra mosolyogva sikítottam. Vertem Em hátát, kevés sikerrel, hogy engedjen el.
- Emmett! Engedj el! – kiáltottam és próbáltam kiszabadulni.
- Ahogy óhajtja, hölgyem- felelte és beledobott jacuzziba.
Teljesen elmerültem a vízben. Prüszkölve jöttem fel. Hangos sikításokra lettem figyelmes. Emmett most Rose és Alice barátnőmet cipelte a vállain. A lányok is próbáltak szabadulni, aminek az lett a vége, hogy ők is nagyot csobbantak mellettem. Jasper és Emmett nagyot pacsiztak a levegőben.
- Emmett McCarthy Cullen! Ezt még nagyon meg fogod bánni! – prüszkölte Rosalie.
Hajából teljesen eltűntek a göndör fürtök és az arcához tapadt egy-két tincs.
- Jasper Hale! Ezt te sem úszod meg szárazon! – fenyegette meg Alice a férjét.
Persze a fiúk nagyot kacagtak, majd elsprinteltek a helyszínről. Esme és Carlisle döbbent kifejezéssel néztek ránk, mikor kiléptek a teraszajtón.
- Hát, itt meg mi történt? – nézett végig rajtunk Carlisle. – Várjatok, kitalálom. Emmett – válaszolta és megcsóválta a fejét.
Em öblös nevetése hangzott fel a fák közül. A lányok már épp utánuk rohantak volna, mikor megszólaltam.
- Hagyjátok lányok. Még lesz időnk bosszút állni – dideregtem.
- Sissy, kincsem, jól vagy? – kérdezte Esme kicsit aggódva. – Meg fogsz fázni így.
- Sissy! – rontott ki Edward kezében egy pokróccal. – Jól vagy? Nem esett bajod? –kérdezte.
- Ühüm – dideregtem. – Nem, egyben vagyok.
Edward betakart és kiemelt a vízből. Felfutott a fürdőszobánkba és letett ott. Ő is rendesen kapott a golyókból. A pólója teljesen elázott és a hajában is hópelyhek látszódtak.
- Gyorsan fürödj le, nehogy megfázzál emiatt a két őrült miatt! – morogta.
- Ne idegeskedj. Majd együtt a csajokkal bosszút állunk – dideregtem.
- Benne vagyok. Magadra hagylak, addig feltörlöm a szobát, mert úszik – felelte és kiment a szobából, maga után becsukva az ajtót.
Gyorsan lekaptam az összes ruhámat és beálltam a zuhanyzóba. Megengedtem a forró vizet. Megváltás volt, mikor a bőrömhöz ért. Ha már fürödtem, akkor megmostam a hajamat is. Hiába volt a jacuzzi meleg, a kinti levegő nagyon hideg volt. Megszárítottam a hajamat és egy szál törülközőben mentem ki a szobába. Edward félmeztelenül állt a szekrény előtt. Megbabonázva figyeltem. Aztán elkaptam a tekintetemet róla. A saját szekrényemhez léptem és kivettem a tiszta, meleg ruhákat. Visszafordultam, hogy visszamenjek a fürdőbe, de Edward tekintetével találtam magamat szemben. Egymás szemét figyeltük, majd Edward átszelte a kettőnk közti távolságot és megállt előttem. Mélyet szippantott az illatomból.
- Mondtam már, hogy gyönyörűen nézel ki? – szólalt meg.
Bólogattam. Átfutott rajtam a hideg.
Homlokon csókolt.
- Menj, öltözz fel! – mondta.
- Rendben – válaszoltam, egy gyors csókot nyomtam a szájára, majd besiettem a fürdőbe.
Nagyon jó érzés volt vastag, meleg ruhába bújni. Miután végeztem, kiléptem a szobába. Edward is átöltözött. Kézen fogtam és lementünk a nappaliba. Alice és Rosalie már szárazon ültek a kanapén és a bosszút tervezgették. Helyet foglaltunk mellettük. Kintről Emmett öblös nevetése hallatszódott, aztán elsiklott az ablak előtt. Hirtelen egy terv rajzolódott ki a fejemben.
- Lányok, van egy ötletem! – szólaltam meg.
Mindketten rám néztek.
- Edward, szükségünk lesz rád is – pillantottam rá.
- Rendben – bólintott.
- Szóval, arra gondoltam, hogy Edward versenyre hívhatná a két fiút. Mi lányok, pedig elbújhatnánk az egyik hóbucka mögött és mikor elhaladnak előttünk, mi meg megdobáljuk őket hógolyóval, majd ti lányok azt csináltok a fiúkkal, amit akartok. Na, mit szóltok?
- Jól hangzik – bólintott Alice.
- Igen – helyeselt Rose is.
- Már látom is a szemeim előtt, mekkorát fog szólni ez a dolog – felelte kobold barátnőm.
- Most három óra van. Mondjuk, egy óra múlva kint találkozzunk. Edward, fel kéne vinned a fiúkat a domb tetejére és onnan indítani a versenyt, hogy mi el tudjunk bújni.
Mindannyian egyszerre bólintottak. A lányok szétrebbentek, kettesben maradtunk a nappaliban.
- Tudod, nagyon jó kis ötletet találtál ki.
- Köszönöm.
Elvettem egy divatmagazint az asztalról és olvasni kezdtem. Edward a TV-t nézte csendben. Idő közben a két jó madár is bejött a házba és ledobták magukat a fotelbe. Mit sem törődve velük, olvastam tovább. Háromnegyed négykor a lányok is lejöttek, haláli nyugalommal. Edward felállt mellettem.
„Kezdődik a bosszú!” – gondoltam magamban.
- Nincs kedvetek egyet versenyezni fiúk? – kérdezte kihívóan.
- Naná, hogy van – csapta össze a kezét Emmett felpattanva.
Jasperre pillantottam, aki még ült és a helyzetet elemezgette.
„Csak le ne bukjunk!”
Így valami vidám dologra gondoltam, hogy ne érezze meg az érzéseimet. Az Edwarddal való első találkozásunkra gondoltam, mikor összeütköztünk a folyóson. Attól a pillanattól kezdve változott meg minden. Végül láttam, hogy Jasper is feláll a fotelból és kíváncsian mered Edwardra.
- Mi a tét öcskös? – kérdezte Em.
- Aki utolsóként ér le a leejtőről, az egy hónapig Alice-szel és Rosalieval megy vásárolni.
A lányok szeme egy pillanatra felizzott. Elkuncogtam magamat.
- Áll az alku – fogott kezet a három testvér.
A három fiú kiment felszerelni a sílécet, míg itt bent Alice felszaladt nekem egy meleg kabátért, majd kiosontunk a bejárton. Mivel én lassabban futottam a lányoknál, Alice felkapott és a hóbucka mögé rejtőzködtünk el. Elkezdtem hógolyókat gyúrni. Nem sokkal később már húsz-harminc hógolyó tornyosult mellettem.
- Most indulnak – szólalt meg Alice. – Még tíz másodperc és itt vannak. Rose készülj! Itt a bosszú ideje!
Tíz másodperc múlva tényleg felbukkant a három fiú. Emmett haladt elől, mögötte Edward és Jasper. A lányok támadásba lendültek. Egymás után dobták el a hógolyókat. Kicsit izgultam, nehogy Edwardot is megdobálják, mert akkor semmit nem ér a bosszú. De gondolhattam volna, hogy kedves vámpír barátnőim mindenben tökéletesek. Végül Jasper és Emmett hason feküdtek a hóban, Edward pedig megnyerte a verseny. A lányok bosszút álltak a fiúkon és még nyertek egy hónap vásárlást is velük. Győztesen csaptuk össze a kezünket.
- Fantasztikus ötlet volt! – mondta Alice és megölelt. – Én se találhattam volna, ki ennél jobbat. Edward, köszi neked is! – fordult oda testvéréhez.
- Ugyan, nincs mit – kuncogott. – Sissy, van kedves sétálni?
- Persze – válaszoltam.
Elsétáltam a két hoppon maradt fiú mellett. Visszafordultam feléjük és elmosolyodtam.
- Bocsi, de kölcsön kenyér visszajár – mondtam.
Aztán megfogtam Edward kezét és elindultunk kettesben sétálni. Nagyokat nevettünk a fiúk bosszúján. Egy idő után Edward felkapott a hátára és felmásztunk egy fa tetejére. Az egész tájat be lehetett látni.
- Ez gyönyörű szép – mondtam, miután leültem a faágon és a lemenő napot figyeltem.
Edward szorosan magához ölelt. Nagyon boldog voltam ebben a pillanatban. Negyed óra múlva a Nap eltűnt a horizontról és feltámadt a szél. Megborzongtam.
- Menjünk haza – mondta Edward, felkapott az ölébe. – Kapaszkodj. Kicsit meredek lesz.
Úgy tettem, ahogy kérte, bár nem tudtam, hogy mire készül. Lenéztem a mélységbe és már sejtettem.
- Készen állsz?
- Igen! – feleltem.
Leugrott, én meg felsikítottam örömömben. Puhán és csendesen landoltunk a földön. Újabb nevetés tört ki belőlem. Már ő is mosolyra húzta a száját. Megpörgetett óvatosan, majd feldobott a hátára. Persze én végig nevettem az egész játékot.
- Most aztán tényleg kapaszkodj! Hazamegyünk! – mondta nevetve.
Átöleltem a nyakát finoman, majd futásnak eredt. Újból felnevettem. Észrevettem magamon, hogy egyre jobban hozzá szoktam az izgalmakhoz, az extrém dolgokhoz. Miután megnyugodtam, hozzá simultam Edwardhoz és úgy utaztam. A ház előtt lábra állított. Hozzá simultam és megcsókoltam. Mikor ajkaink elváltak kézen fogott és bementünk a meleg lakásba. Emmett lépett elénk. Felnéztem rá.
- Igen?
- Minden elismerésem a mai bosszú tervért. De nem felejtettem el! Egyszer még úgy is visszakapjátok, mind a négyen.
Elmosolyodtam.
- Várom azt a napot! – feleltem kihívóan.
Mindenki meglepődött a kijelentésem, majd felnevettek.
- Felkötheted a gatyádat Emmett! Úgy látszik emberedre találtál – szólalt meg Jasper.
Em felhúzta az orrát, majd leült a kanapéra. Persze a végén rám kacsintott és ő is elmosolyodott.
Később vacsoráztam, majd elvonultam a szobámba telefonálni. Anyáék boldogok voltak, hogy hallják a hangomat. Mindenről beszéltem nekik, persze a vámpíros dolgokat kihagytam. A telefonálás után fürödtem, majd beugrottam Edward mellé az ágyba.
Szombaton felkeltem, lementem pizsamában. Nem érdekelt, hogy ciki vagy nem ciki, de éhes voltam. Köszöntem a fiúknak, akik a TV-t nézték. Carlisle telefonált, gondolom a kórházzal. Bementem a konyhába, ahol a lányok beszélgettek.
- Jó reggelt! – ásítottam.
- Neked is – válaszolták egyszerre.
A pulthoz sétáltam, öntöttem magamnak egy csésze forró teát, majd helyet foglaltam Rose mellett.
- S mára mit terveztek? – kérdeztem két korty között.
- Arra gondoltunk, hogy elmennénk a közeli városba nézelődni.
- Gondolom, a fiúknak sincs kibúvó – kuncogtam.
- Nincsen ám – vágta rá Alice.
A fiúk felmorogtak a nappaliban, mire belőlünk kiszakadt a nevetés. Csináltam magamnak reggelit, majd miután elfogyasztottam, felmentem az emeletre és felöltöztem. Csőszárú farmert, garbót és magas sarkú csizmát vettem fel. Kopogtattak az ajtón.
- Gyere be.
Edward lépett be a szobába. Elismerően nézett végig rajtam.
- Jó reggelt! – lépett közelebb. Megcsókolt. – Jól aludtál?
- Mikor nem alszok jól, mikor mellettem vagy? – kérdeztem.
- Mondjuk….soha?
Elkuncogtam magamat.
- Gyönyörűen nézel ki - mondta, megforgatott, majd az ölébe kapott. – Mehetünk?
- Persze.
Talpra állított és lesétáltunk a földszintre. Miután mindenki készen volt az utazásra, elindultunk. Esméék megint velünk jöttek. Nappal még csodásabb volt a havas táj, mint éjszaka, mikor érkeztünk. A kisváros, ahova mentünk, nagyon forgalmas volt. Volt minden fajta bolt, az olcsótól kezdve a drágáig. Leparkoltunk egy ajándékbolt előtt. Kiszálltam a kocsiból, Edward megfogta a kezemet és bementünk a boltba. Esméék is velünk tartottak, de a többiek leváltak tőlünk és másfele mentek el nézelődni. Gondolom ruha boltba mentek, ahova a vesztett fiúknak is kötelező volt menni. Hosszas nézelődés és keresgélés után találtam anyuéknak valami kis ajándékot. Anyának egy havasi tájról készült képet vittem, apunak pedig bort. Vettem még magamnak hó gömböt és egy útikönyvet, ami Innsről szólt. Miután itt végeztünk tovább sétáltunk. Egy idő után Esméék is leváltak, így kettesben maradtunk. Megálltam egy ruha bolt előtt. Sokkal színesebb és jobb ruhák voltak itt, mint Forksban vagy akár Port Angelesben. Szembe fordultam Edwarddal és boci szemekkel néztem rá.
- Bemehetek? – kérdeztem. – Nem muszáj velem jönnöd.
- Menjél csak nyugodtan, addig én is elnézek másfele. Aztán majd valahol összefutunk - mondta és még egy puszit nyomott a homlokomra.
- Köszönöm – mondtam mosolyogva.
Kettéváltunk. Én bementem a boltba, ő pedig tovább sétált az utcán. Sok fajta ruha volt, de én inkább a melegebb cuccokra hajtottam, mert fázós voltam. Végül egy pulcsival, farmerrel és egy divatos sállal távoztam. Kint időközben el kezdett szállingózni a hó. Gyönyörű szép látvány volt. Tovább sétáltam az utcán. Először Esméékbe botlottam bele, akik egy utcai zenekart hallgattak. Esme átölelte a vállamat és együtt hallgattuk a zenét. Miután meghallgattuk tovább indultunk mosolyogva. Útközben a kocsik felé bele botlottunk a Rosalie Emmett párosba. Együtt sétáltunk vissza a kocsikhoz, ahol már a család hiányzó három tagja várakozott ránk. Edward elé léptem és egy puszit nyomtam az arcára. Elmosolyodott.
- Sikerült valami szépet vásárolnod?
- Igen.
- Akkor jó. Menjünk haza. Későre jár már az idő.
A visszafelé vezető utat végig beszélgettük. Mikor a kocsiból kiszálltunk meglepődtem, ugyanis Edward rendelt nekem rántott sajtot tartármártással és sült krumplival, így Esmének nem kellett főznie. A TV előtt fogyasztottam el, míg a többiek halkan beszélgettek.
Vasárnap délelőtt síeltünk egész nap, míg ebéd után újabb hógolyó csatát rendeztünk. Esme és Carlisle boldogan figyelte a játékunkat az ablakból. Este vacsora után meglepetés fogadott az ágyon. Alice barátnőm ült ott egy ruhával együtt.
- Hello, Alice. Segíthetek?
- Igen. Hozzád jöttem. Kezelésbe veszlek.
- Micsoda?
- Hát, nem elég feltűnőek a tényezők?
Körbe pillantottam a szobába. A hajsütő vas be volt dugva a konektorba, az ágyon egy báli ruha állt egy magas sarkú cipővel együtt.
- Megyünk valahová?
- Hallom nagyot koppant! – felelte szarkasztikusan. – Talált süllyedt. Szóval, ha szépen megkérhetlek, elmész fürdeni?
- Hova megyünk? – kérdeztem, miközben befelé tuszkolt a fürdőbe.
- Majd megtudod. Siess! Még magamnak is szeretnék hajat csinálni.
Kuncogva teljesítettem barátnőm kívánságát és elmentem fürdeni. Megmostam a hajamat és egy köntösbe kimásztam a szobába. Alice megszárította, majd begöndörítette a hajamat. Feltett egy kis sminket az arcomra, majd kiviharzott a szobából. Remek munkát végzett barátnőm, mikor megnéztem magamat a tükörben. Felvettem az ágyról a ruhát és leesett az állam. Elég merész darab volt. Pánt nélküli ruha volt, aminek a háta teljesen nyitott volt. Az ágyon volt még egy szép, alkalmi kabát is. Gondolataimból barátnőm hangja szakított ki.
- Sissy! Siess! Nem sokára indulunk!
Felvettem a vajszínű ruhát, a cipővel. Felékszereztem magamat, felvettem a kabátomat és lesétáltam a lépcsőn. A lányok estélyi ruhát viseltek, míg a fiúk szmokingot. Mindenki elképesztően nézett ki. Belekaroltam Edwardba és együtt léptünk a szabadba, ahol még mindig szállingózott a hó. Beültünk a kocsiba és a város felé vettük az irányt. Nem sokkal később egy nagy épület előtt parkoltunk le. Egy tábla állt a falon.
„ Estély élő zenével ma este!”
Edward kisegített a kocsiból és együtt beléptünk az épületbe. Már a mulatság javában tartott. Leadtuk a kabátunkat a ruhatárba és a nagy terembe mentünk. Egy asztal volt fenn tartva nekünk. Leültünk és a táncolókat figyeltük. Edward elment italt hozni nekem. Carlisle felkérte Esmét táncolni. Lassan mindenki táncolt csak mi ketten maradtunk az asztalnál.
- Kinek az ötlete volt ez? – kérdeztem.
- Hát igazság szerint Esmééké. Ők látták meg a plakátot, csak úgy gondoltuk, hogy neked legyen meglepetés.
- Értem.
- Felkérhetlek táncolni? – állt fel Edward felém nyújtva a kezét.
- Természetesen.
Felvezetett a táncparkettre és egy lassú táncba kezdtünk. A fejemet a vállára hajtottam és zenét hallgattam.
- Gyönyörűen nézel ki ma este – súgta a fülembe.
- Köszönöm.
Körbe-körbe táncoltunk és élveztük a pillanatot. A zene csodás volt, a hangulat pedig kiváló volt. Leültem az asztalnál egy kicsit később és kortyoltam egyez az üdítőmből. Edward Rosaliet kérte fel táncolni. Ámulva néztem őket. A lépésük összehangolt és szép volt. Emmett foglalt mellettem helyet.
- Jól csinálják, mi?
- Az nem kifejezés.
- Edward és Rosalie a család legjobb táncosai.
- Látszik.
Mindketten felnevettünk. A zene elhalkult és Emmett felállt mellettem.
- Na, hugicám, felkérhetlek táncolni? – kérdezte mosolyogva.
- Hugica? – kérdeztem felé nyújtva a kezemet.
Felsétáltunk a parkettre és táncolni kezdtünk.
- Szóval, mi ez a hugica?
- Tudod Sissy, már a saját testvéremnek tartalak. Örülök, hogy találkoztatok azon a napon Edwarddal. Visszahoztad nekünk Őt és beloptad magadat az egész család szívébe. Mindannyian a testvérednek tartunk téged, jó persze Carlisle és Esme a saját gyerekének, na meg persze ott van Edward is, aki teljesen oda van érted. Már te is a családhoz tartozol, Sissy.
Elmosolyodtam.
- Köszönöm.
Az este folyamán még táncoltam Carlisle-zal és Jasperrel is. Persze a legtöbb időt Edwarddal táncoltam. Hajnalban jöttünk haza.
Hétfőn, délután egykor keltem fel. Nagyot nyújtózkodtam. Kint hétágra sütött a nap. Az ablakhoz léptem. A többiek a friss hóban játszottak. Mosolyogva figyeltem őket. Arcukról boldogság tükröződött.
„Már te is a családhoz tartozol, Sissy” – hangzott a fülemben Emmett szavai.
Elfordultam az ablaktól és öltözni kezdtem. Boldog vagyok, hogy kaptam egy másik családot anyuék mellé még. Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy két családja van.
Felhúztam még a csizmámat és lerohantam. Halkan kinyitottam az udvarra vezető ajtót és kiléptem. Felkaptam egy kis havat, összegyúrtam és megdobtam vele Edwardot. Hátra pillantott. Nyelvet öltöttem rá.
- Te kis.. – kezdte mosolyogva.
Újabb golyót gyártottam, majd eldobtam. Sikeresen kitért előle és megdobott ő eggyel. Felnevettem. Rám vetette magát és mindketten elterültünk a hóban. Felkacagtunk.
- Jó reggelt! – köszöntem és szerelmesen megcsókoltam.
- Neked is! – válaszolta, mikor ajkaink elváltak.
Felsegített és ment tovább a játék. Mikor már teljesen elfáradtam leültem a hóban és onnan figyeltem a többieket, akik még mindig egymást dobálták. Egy idő után felálltam, bementem, kihoztam a síléceket, felcsatoltam és lesiklottam a dombról. Észrevettem, hogy egy idő után a többiek is követték a példámat és sílécet ragadtak. Felmentem a felvonóval a hegy tetejére. Onnan indultam el. Fantasztikus érzés volt végig siklani a pályán. Később versenyt rendeztünk. Kacarászva siklottunk a pályán, legyőzve a másikat. A versenyt végül Edward nyerte. Este a fiúk vadászni mentek, mi lányok pedig otthon maradtunk. Kihasználtuk, hogy nincsenek itthon a fiúk, beizzítottuk a jacuzzit. Felvettünk fürdő ruhát és a szabd ég alatt beszélgettünk a meleg vízben. Nagyokat nevettünk a lányokkal. Az égen millió csillag ragyogott. Éjszaka a táj csendes és nyugodt volt. Késő este jöttek haza a fiúk, mikor már mi bent ültünk és a TV-t néztük.
Kedden, az utolsó napon csak síeltünk. Ki akartam élvezni az utolsó perceket, mielőtt hazamennénk. Este sötétedésig síeltünk és akkor is csak nagy nehezen tudtam letenni a síléceket. Ma este a lányok voltak vadászni. Mi Edwarddal elmentünk még sétálni egyet a sötétben. A Hold fényesen ragyogott felettünk.
- Köszönöm ezt a csodás egy hetet. Nagyon élveztem – feleltem szembe fordulva vele.
- Nincs mit. Én köszönöm, hogy itt vagy velem és a családommal. Egy nagy ajándék vagy nekünk – mondta, magához húzott és átölelt.
Fél óra múlva visszaindultunk a házhoz. Neki álltam összepakolni a ruháimat. Mindent gondosan összehajtogattam és elraktam.
Szerdán kilenckor keltem. Lefürödtem, felöltöztem, még utoljára körül néztem a szobában és lementem. A nappali csak bőröndökkel volt tele. Mindenki indulásra készen állt. Alice még készített pár képet, majd elindultunk a reptér felé. Egy felejthetetlen hetet töltöttem el az új családommal. A gép fél 11-kor indult. Újabb öt órás út állt előttünk. Az úton kártyáztunk, újságot olvasgattunk, amit még a reptéren vettünk. Egy kis késéssel, de este öt órakor leszállt a gépünk Seattle-ben. A négy kocsi ugyan ott állt, ahol hagytuk egy hete. Elbúcsúztam a többiektől. Megköszöntem az utazást és mindenkit megöleltem. Haza indultunk. Mi mentünk elől, a többiek mögöttünk jöttek. Mielőtt lefordultak volna, még mindannyian dudáltak, majd eltűntek a fák között. A házunk elé érve észre vettem, hogy a nappaliban ég a villany. Kiszálltunk, kiszedtük a cuccaimat és az ajtóhoz sétáltunk. Kinyitottam és megpillantottam anyuékat, akik az ajtóval szemben várakoztak.
- Sziasztok! – kiáltottam boldogan, letettem a cuccaimat és odarohantam hozzájuk.
Szorosan átöleltem mindkettőjüket.
- Szia Kicsim! – mondta anya. – Már nagyon hiányoztál.
- Ti is nekem.
Miután meg volt az ölelkezés Edwardot is üdvözölték és leültünk a nappaliba. Mesélni kezdtem, hogy milyen jó volt ez az egy hét. Mindenről beszámoltam anyáéknak. Odaadtam nekik az ajándékokat is.
- Sissy, ez gyönyörű szép! – mondta anya, mikor meglátta a képet.
- Tudom. Szerintem nagyon jól nézne ki, ha itt a nappaliban raknád fel.
- Igen, az lesz.
Edward este kilenc fele ment el. Kikísértem a kocsihoz.
- Hát, köszönöm újból ezt az egy hetet. Fantasztikusan éreztem magamat.
- Örülök. Én is jól éreztem magamat. Aludj jól! – mondta és megcsókolt.
- Holnap találkozunk.
Elváltunk és bementem a házba. Felmentem a szobámba, leraktam a bőröndömet és beleugrottam az ágyamba.
„Hogy ez mennyire hiányzott!” – gondoltam.
Később lefürödtem, kivittem szennyest és elmentem aludni.
2010. augusztus 24., kedd
2010. augusztus 6., péntek
13.fejezet: A síelés 1.rész
Szerdán reggel hétkor csörgött az órám. Nagyot nyújtózkodtam és izgatottan kiugrottam az ágyból. Bekapcsoltam a rádiót, ami még jobban fokozta a jó kedvemet. Fogat mostam, felöltöztem és lementem reggelizni.
- Jóó reggelt! – rikkantottam boldogan, mikor beléptem a konyhába.
- Neked is kicsim! Hűha, látom, nagyon izgulsz és milyen vidám vagy – mondta anya és megölelt.
- Az nem kifejezés! Majd szétvet az izgalom! – válaszoltam.
Elfogyasztottam a lekváros pirítós kenyeret és a narancslevet. Megköszöntem a reggelit és apa keresésére indultam. Fent a dolgozószobában találtam rá.
- Jó reggelt apu! – köszöntem.
- Neked is napsugaram! Készen állsz egy egyhetes síelésre? – kérdezte, miközben egy puszit nyomott az arcomra.
- Igen! Már nagyon várom, hogy ott legyünk! – feleltem izgatottan.
Apa felnevetett.
- Jól van.
- Segítesz nekem levinni a táskáimat?
- Persze.
Átmentünk a szobámba, apu felkapta a két nagy utazótáskát, én meg a kis táskámat, amibe az utazáshoz fontos dolgokat pakoltam. Lementünk, apa lerakta az előszobában a két táskát és még leültünk a konyhába. Már épp elkalandoztam volna, mikor kopogtattak. Azonnal felpattantam, ajtóhoz siettem és kinyitottam. Edward állt ott.
- Jó reggelt! – köszönt mosolyogva.
- Szia! – mondtam, adtam egy csókot neki, megfogtam a kezét és behúztam a házba.
Beléptünk a konyhába.
- Jó reggelt Mr. és Mrs. McAlister! – köszönt illedelmesen Edward.
- Szervusz.
- Mindent összeszedtél? – kérdezte Edward.
- Szerintem igen. Nálatok is mindenki készen van?
- Persze. Már csak Te hiányzol.
Elmosolyodtunk. Felöltöztem, Edward és apu kivitték a két táskát, majd visszajöttek.
- Jól van kislányom, menjetek. Érezzétek jól magatokat és vigyázzatok egymásra! – ölelt meg anya. – Aztán ha megérkeztetek mindenféleképpen hívjál fel!
- Rendben anyu. Köszi, ígérem, csörgök.
Apát is megöleltem.
- Jó szórakozást kicsim! Érezzétek jól magatokat! – mondta apu is.
- Meglesz – feleltem és még mindkettőjüknek egy-egy puszit nyomtam az arcukra.
- Vigyázzatok magatokra! – fordult még oda anya Edwardhoz mosolyogva.
- Természetesen – válaszolta.
Beültünk a kocsiba és elindultunk. Anyáék utánunk integettek.
- Minden rendben van otthon? – kérdeztem.
- Igen. Már tegnap éjszaka óta készen állunk.
Még hazaugrottunk Edwardékhoz. Az egész család már induláshoz készen állt. Bepakoltunk a három kocsiba és elindultunk Seattle felé. Háromnegyed óra múlva már a reptéren voltunk. Egy csomó cuccunk volt. Mosolyogva sétáltam végig a folyosón. Megnéztük az indulás kijelző táblát. Tízkor indult a gépünk. Elindultunk a D beszállókapuhoz, mikor bemondták a gépünket.
- Kérem az Innsbruckba tartó 9652 számú repülőgép kedves utasait, hogy fáradjanak a D beszállókapuhoz. A gép fél óra múlva indul.
- Induljunk. Ez a miénk – mondta Edward és a kapu felé kezdett el húzni.
A pult előtt boldogan nyújtottam át a jegyemet a nőnek.
- Jó napot! – köszönt. Ellenőrizte a jegyemet, majd visszaadta. – Jó utazást kívánok!
- Köszönöm.
Beléptünk a folyosóra és mosolyogva sétáltunk, majd felszálltunk gépre. Egy stewardess állt az ajtóban.
- Üdvözlöm Önöket a fedélzeten. Megnézhetném a jegyüket? – kérdezte bájosan.
Átadtam a jegyemet, megvizsgálta, majd mosolyogva visszanyújtotta.
- Balra találják az első osztályt. Jó utazást!
-„Ezt most komoly? Első osztály?”- képedtem el.
Még anyáékkal is a turista osztályon utazunk, mikor Forskba költöztünk. Edward előre ment, maga után húzva.
Mit ne mondjak, gyönyörű szép és kényelmes volt az első osztály. Carlisle és Esme ültek legelöl, utánuk mi következtünk, majd Alice és Jasper, a sort pedig Rose és Emmett zárta. Ámulva néztem körbe.
- Tetszik? – kérdezte Edward.
- Az nem kifejezés! – feleltem még mindig csodálkozva.
- Mi lesz majd, ha később meglátod a házat és a tájat! – felelte csibészes mosollyal.
- Te tudod?
- Persze. Én foglaltam le mindent. A többiek is csak vasárnap, az érkezésetek előtt tudták meg. Már régen el akartunk menni, kikapcsolódni, szóval ez most pont jól jött, főleg, hogy Te is velünk tartasz.
- Hát, akkor neked kell, megköszönnöm! Köszönöm – mondtam és puszit nyomtam az arcára.
Elmosolyodott és egy csókot lehelt a számra. Nem sokkal később a gép megmozdult és elindultunk. Kényelembe helyeztem magamat, hiszen öt óra utazás várt rám. Egy ideig Edwardból próbáltam valami információt kiszedni, hogy milyen, meg hol lesz a szállás, de Ő konokul hallgatott. Végül Jasperrel helyet cseréltünk és Alice-szel megvitattuk a Vogue újságban szereplő összes új ruha kollekciót. Két óra múlva visszaültem Edward mellé és egy könyvet kezdtem el olvasni. Nemsokára be is fejeztem a könyvet. Edward vállára hajtottam a fejemet és onnan figyeltem a filmet, amit a TV-ben adtak. Később kiszaladtam a mosdóba és elvégeztem a dolgomat. Visszaslattyogtam a helyemre, pont időben, mert felszolgálták az ebédet. Hát, nem volt valami sok az étel. Kis sült krumpli és két darab kicsi rántott hús. Az utolsó egy órát már azzal töltöttem, hogy az ablakban lógtam és a tájat figyeltem. Havas hegycsúcsok tűntek fel a láthatáron. Nagyon megörültem.
- Kérem kedves utasainkat, hogy foglalják el a helyüket és csatolják be az övüket. Pár perc múlva leszállunk! – mondta be a stewardess.
Mindenki helyet foglalt. Én személy szerint már nagyon vártam, hogy földet érjünk. Nem sokkal később a pilóta zökkenőmentesen lerakta a gépet. Mindenki szedelődzködni kezdett. Felvettem a kabátot, majd Edwarddal kisétáltunk a folyosóra, be a repülőtér egyik termináljába. Felvettük a táskáinkat.
- Mindjárt jövök! Maradjatok itt! – szólalt meg Edward és elsietett.
Mindannyian kíváncsian néztünk utána. Pár perccel később visszajött, felvette az én és a saját táskáját, majd a kijárat felé indult meg. Értetlenül néztünk utána, de követtük. Kint megállt két Range Rover mellett. Emmett füttyentett egyet. A számat is eltátottam.
- Emmett! – kiáltotta Edward és egy kocsi kulcsot dobott felé. Emmett ámulva elkapta és csodálva közelebb lépett a kocsihoz. Bepakoltunk a két járműbe.
- Esme jöttök velünk? – kérdeztem.
- Persze.
Edward és Emmett kiterítettek a motorháztetőre egy térképet és megbeszélték, hogy merre menjünk. Hosszas vitatkozás után indultunk el. Kihajtottunk a fedett parkolóból és eltátottam a számat. Az egész tájat ragyogó, fehér hó borította be.
- Gyönyörű szép! – mondtam még mindig a tájat szemlélve.
Nem tudom, mennyi lehetett az idő, de gondolom már jó későre járhatott. Edwardra pillantottam. Ő is rám nézett, elmosolyodott és megfogta a kezemet. Így utaztunk. Az út alatt csak akkor vette el, mikor váltott. Az úttest elkezdett emelkedni, miután lekanyarodtunk a főútról. Már egy fél órája úton voltunk és már nagyon sötét volt. Aztán tíz perc múlva Edward lefékezett a sötétségben. Mindannyian kiszálltunk.
- Hol vagyunk? – kérdeztem.
- Mindjárt megtudod. Alice, ha megkérlek, befogod a szemét? – kérdezte Edward és eltűnt mellőlem.
Barátnőm termett mögöttem és hideg kezeivel befogta a szememet. Mellettem a többiek megszólaltak.
- Ohh – mondták.
Majd szétvetett az izgalom. Már én is látni akartam, amit a többiek látnak.
- Kösz Alice! – hallottam meg újból Edward hangját.
Helyet cseréltek, Edward finoman eltakarta a szemeimet és a fülemhez hajolt.
- Remélem felkészültél! – súgta. – Üdvözöllek Inns-ben! – szólt és elvette a kezét. Először elképedtem, majd elakadt a lélegzetem is. Gyönyörű szép táj terült el előttem. Elsőnek a fényárban úszó kétszintes faházat láttam meg, majd a havas tájat. A ház egy domboldalon volt, a hegyek pedig körbe vettek és egy nagy terület feküdt a ház mellett, ami gondolom a sípálya volt. Ámulva néztem körül.
- Tetszik? – kérdezte megölelve.
- Ez… úristen, ez gyönyörű szép! – mondtam, megfordultam és megöleltem.
- Örülök, hogy tetszik! – felelte és megcsókolt. – Gyertek! Pakoljunk be! – adta ki az utasítást.
Megfogtam az egyik táskámat, míg Edward felkapta a maradékot, kézen fogott és elsétáltunk a házhoz. Edward ajtót nyitott és előre engedett. Az előtérben levetettem a cipőmet, majd tovább sétáltam. Egy hatalmas nappali tárult elém, aminek két fala csak üvegből állt. Utána következett egy ebédlő, majd a tágas konyha. Persze azt nem kell mondanom, hogy minden modern felszereléssel volt felszerelve. A konyhából nyílt kifele egy ajtó a teraszra, ahol volt egy asztal székekkel, és…
Úristen! Sikítottam fel majdnem hangosan, ugyanis a szabad ég alatt egy jacuzzi állt. Kinyitottam az ajtót és kiléptem.
- Te jóságos ég! – szólaltam meg és belenyúltam a vízbe, ami meleg volt.
- Látom nagyon megtetszett neked! - lépett ki mellém Edward.
- Nagyon is! Már régóta szerettem volna egyet valahol a kertben, de hát nem lehetett.
- Hát, most egy teljes hétig a rendelkezésedre áll.
- Elhiheted nekem hogy, ki fogom használni.
- Rendben, de gyere be, mert még van mit megnézni – felelte, kézen fogott és behúzott a szobába.
Volt még lent egy fürdő és egy szoba, ahol a sícuccokat lehetett tárolni. Felsétáltunk az emeletre. A folyosóról négy szoba nyílt. Edward a jobb oldalon lévő utolsó ajtóhoz húzott. Kinyitotta előttem és egy szoba tárult fel, amiben volt egy franciaágy és még innen nyílt egy külön bejáratú fürdőszoba is. Ágy mellől nyílt egy ajtó az erkélyre. Kinyitottam és kiléptem. Hűvös szél fújt kint.
- Csodálatos ez a hely! – mondtam, miután Edward megölelt.
- Örülök, hogy tetszik.
Eszembe jutott valami. Megfordultam és Edward szemébe néztem.
- Kaphatok néhány percet, hogy felhívjam anyáékat? – kérdeztem.
- Persze. Addig magadra hagylak – felelte, egy csókot nyomott a homlokomra és visszament a szobába.
Én is követtem a példáját, elővettem a telefont és tárcsáztam. Néhány percig kicsöngött, majd anya felvette.
- Haló?
- Szia Anya!
- Szia Kicsim! Drágám gyere ide! Sissyék megérkeztek! – kiáltotta boldogan anyu. – Kicsim kihangosítalak, hogy apa is halljon téged! – mondta és pötyögött néhányat a telefonon. – Na, itt vagyunk! Mi újság? Hogy utaztál? Milyen a szállás?
- Anya, nem fogod elhinni, olyan gyönyörű szép helyen vagyok! – mondtam lelkesen. – Az út hosszú volt, de elviselhető. A szállás pedig egyszerűen fantasztikus! Még jacuzzi is van kint a szabadban!
- Komolyan? Nem semmi! – jött a reakció. – Mesélj még!
- Hát, a ház egy domboldalon van saját sípályával. Van még egy hatalmas nappali, aminek két fala csak üveg, egy ebédlő, egy konyha és egy terasz. Ez csak a földszint. Az emeleten négy szoba található és ezekből külön bejáratú fürdőszobák nyílnak. A szobákban van franciaágy, szekrény és még erkély. A tájat még nem láttam, mert sötétben érkeztünk, de amit láttam belőle szép volt.
- Tudod kislányom, szerencsés vagy, hogy eljutottál oda!
- Igen, tudom!
- Sissy! – hallottam meg Esme hangját.
- Anya, ne haragudj, de mennem kell. Esme elkészült a vacsorával.
- Rendben kicsim, menjél csak nyugodtan. Jó étvágyat kívánunk! Aztán sok sikert a síeléshez! Vigyázz magadra! Szeretünk! Szia, puszi – köszönt el anya.
- Rendben, köszönöm. Sziasztok! – válaszoltam.
- Szia! – köszönt apu is.
Letettem a telefont, levettem a kabátomat, amibe már belesültem. Kezet mostam és lesétáltam a lépcsőn. A fiúk már birtokba vették a TV-t. Carlisle begyújtott a kandallóba, ami még hangulatosabbá tette a helységet. Bementem a konyhába, ahol a lányok társalogtak.
- Sikerült beszélned anyukádékkal? – kérdezte Rose.
- Persze.
Helyet foglaltam Alice mellett és Esme elém rakta a rántott tojást, virslivel, baconnal és kenyérrel.
- Ne haragudj Sissy, de nem volt most sok időm összeütni valami laktatóbbat – mondta Esme szégyenkezve.
- Nem baj Esme. Megértem, hisz még csak most érkeztünk meg. Ez is olyan laktató, mint bármely más étel – mondtam és megöleltem biztatólag.
- Köszönöm Sissy.
Visszaültem a helyemre és neki álltam elfogyasztani a vacsorát.
- Holnap mit csinálunk? – kérdeztem két falat között.
- Hát, megtanítunk téged síelni – felelte Rosie.
- Szóval azt tanácsolom, hogy minél előbb pihenjél le. Hosszú napod lesz holnap.
- Rendben.
Megettem az utolsó falatot és Alice-szel felsétáltunk a szobába. Elővettem a hosszú pizsamámat meg a törülközőt. Barátnőm kivette a táskámból a síeléshez szükséges ruhadarabokat és a szekrényre hajtogatta. Elmentem fürdeni. Fantasztikus volt egy forró zuhanyt venni hat óra utazás után. Felvettem a pizsamámat és kiléptem a szobába. Elraktam a ruháimat, majd megigazítottam az ágyat. Leültem. Majdnem elsüllyedtem az ágyban, olyan puha volt. Összefogtam a hajamat és még bekentem a kezemet. Nyílt az ajtó. Edward lépett be, hajában hópelyhek csillogtak.
- Hát, te meg hol jártál? – kérdeztem nevetve.
- Körbe jártam a területet – mondta és egy csókot nyomott a homlokomra.
- Juj, milyen hideg vagy most! – borzongtam össze.
Edward elmosolyodott és megrázta a fejét. Az összes vízcsepp rám esett. Mosolyogva felsikítottam és hozzávágtam egy párnát. Edward elterült a földön a párnával együtt és mozdulatlanul feküdt ott. Megijedtem.
- Edward! – szóltam.
Nem jött válasz.
- Edward! – mondtam újból és megremegett a hangom.
Kiszálltam az ágyból és odafutottam hozzá. Már épp le akartam guggolni hozzá, mikor megfogta a bal kezemet és lerántott magára. Először felsikítottam majd kacagásban törtem ki. Edward levette a fejéről a párnát, majd a feje alá gyűrte. Fejemet a mellkasára hajtottam, Ő meg elkezdte simogatni a hátamat. A szemem kezdett elnehezedni. Végül lecsukódott és elaludtam.
Csütörtök reggel egyedül ébredtem az ágyban. Nagyot nyújtózkodtam és körbepillantottam. Kiszálltam az ágyból, az ablakhoz sétáltam, elhúztam a sötétítőfüggönyt és kinéztem. Egy pillanatra elvakított a fehér hó. Pislogtam néhányat, majd egy gyönyörű szép táj tárult elém. Mindent hó borított. Az ablakkal szemben jó messze egy hegycsúcs magaslott az ég felé. Aztán Rosalie bukkant fel, szélsebesen síelve lefelé a lejtőn. Mögötte Emmett száguldozott. Elmosolyodtam, a fürdőbe rohantam, fogat mostam és kifésültem a hajamat. Visszasiettem a szobába, felvettem a tegnap kikészített ruhákat. Belenéztem a tükörbe még. Összekötöttem a hajamat, a kabátot a kezemre hajtottam és lesiettem a földszintre. Senki nem volt sehol. Kinyitottam a hűtőt, ami tele volt élelemmel. Elővettem vajat, párizsit, paradicsomot, majd a szekrényből kenyeret, tányért, poharat és kést. Összedobtam két szendvicset, majd lassan elfogyasztottam. Ittam egy pohár vizet még mellé. Kintről beszűrődött a csajok nevetése. A reggeli végezte után mindent elpakoltam, felvettem a kabátomat és épp kifelé mentem volna, mikor nyílt a terasz ajtó. Edward tűnt fel.
- Jó reggelt! – köszöntem vidáman.
- Neked is! – válaszolta, átfogta a derekamat és megcsókolt. – Készen állsz?
- Igen.
- Jól van, akkor kezdjük! – mondta, bement a kis szobába és kihozta a sífelszerelésemet. – Először is vedd fel a cipődet.
Leültem és úgy tettem, ahogy mondta. Mikor nem nagyon ment a beállítás, Edward leguggolt elém és megcsinálta.
- Jó így, vagy húzzam még meg?
- Még egy kicsit, légy szíves!
Húzott egyet rajta.
- Köszönöm, jó lesz.
- Rendben, akkor induljunk.
Felálltam és léptem egyet.
- Jesszus, milyen nehéz ebben a cipőben lépni! – mondtam.
Edward halkan felnevetett, belém karolt és így sétáltunk ki. Kint friss szellő fújt. Kellemes idő volt.
- Gyere, felsétálunk egy kicsit a domboldalon.
A vállára vette a sílécemet, és elindultunk felfele. Tíz percig sétáltunk, míg meg nem állt. Beállította a léceket a hóba.
- Először elmondom, hogy mit kell csinálnod és utána megpróbáljuk, rendben?
- Persze.
- Szóval, míg nem megy jól a síelés, addig állandóan felsétálunk, később pedig a sífelvonóval megyünk a dombtetőig.
- Értem.
- Na, most akkor felcsatoljuk a lécet és majd mondom tovább – felelte, kivette a hóból őket és letette elém egymás mellé.
- Csúsztasd be a cipőd orrát, majd a sarkadat illeszd a végébe, majd nehezedj rá az egész testsúlyoddal, ha bekattant, akkor jó. Ha nem, akkor próbálkozol addig, míg nem sikerül.
- Rendben. Segítesz?
Bólintott. Belekaroltam, először a jobb lábamat kattintottam be, majd a balt.
- Ügyes vagy. Mindig úgy csináld ezt, hogy a vízszintesen álljon a léced a dombhoz képest. Most pedig tégy úgy, mintha lépkednél, s közben csúsztasd magad. Csak kicsit emeld meg a lábadat. Próbáljuk meg.
- Értettem.
- Ha úgy érzed, hogy el fogsz esni, hajlítsd be a lábadat és ülj le.
- Oké.
Megemeltem a lábamat, majd lassan elindultam.
- Lehet csúsztatni is?
- Igen, ha megy.
Elkezdtem csúszni. A síléc csak úgy siklott a havon. Elmosolyodtam és egyre gyorsabban csúszkáltam.
- Hogy tudok megállni?
- A síléceket zárd fordított V alakba!
Úgy tettem, majd néhány pillanat múlva megálltam. Edward futott oda hozzám.
- Ügyes vagy! – felelte és egy csókot nyomott a számra.
- Mi a következő? – kérdeztem türelmetlenül.
- Megpróbálunk kanyarodni. Mindig amerre kanyarodni szeretnél, arra a lábadra helyezd a testsúlyt. Hajlítsd be a térdeidet. Csináld úgy, hogy a domb egyik végétől a másikig csúszol, majd csak ott kanyarodsz.
- Rendben.
- Ha fékezni akarsz, akkor csinálsz egy V betűt.
Elindultam. Először csigalassúsággal haladtam. Öt perccel később már lent voltam. Edward tűnt fel hirtelen mellettem.
- Nagyon jól csinálod! – mondta mosolyogva.
Megfogtam a kezét és közelebb húztam magamhoz. Hirtelen tört rám a romantikázás. Megöleltem. Annyira jó volt hozzá bújni. Felnéztem a szemeibe. Edward kicsit megemelt és megcsókolt. Ajka hideg és édes volt. Finoman megharaptam az ajkait, mire szerelmesen felnyögött.
- Na de, fiatalok, nem lehetne ezt inkább a négy fal közé hagyni? – kérdezte egy hang.
Elszakadtam Edwardtól és fülig pirosodva néztem Emmettre, aki fülig érő kaján vigyorral nézett ránk. Edward még mindig szerelmesen nézett rám, így visszakaptam rá a tekintetemet, mit sem foglalkozva Emmettel.
- Se kép, se hang. Vesztett ügy Em! – kiáltotta Jasper.
- Igen, látom – mondta megadóan és tovább állt.
Mi még mindig egymást figyeltük. Szemeiben teljesen elmerültem már. Egyáltalán nem érzékeltem a külvilágot, addig, míg Edward maga mögé nem tolt, majd hallottam, hogy valami puffan a mellkasán. Kinéztem mögüle. Emmett a következő hógolyót gyúrta.
- Hogy tudom leszedni a lécet? – kérdeztem.
- Hátul van egy pöcök a cipő mögött. A pálcáddal lenyomod, és akkor kiszabadulsz.
Két másodperccel később már szabad voltam és Edward mögött gyúrtam a hógolyót.
- Ha szólok, akkor bukj le – suttogtam.
Egy jó nagyot gyúrtam össze. Elmosolyodtam.
- Most! – kiáltottam.
Edward lehajolt, míg én mögötte felálltam és eldobtam a golyót, mely a teljesen meglepődött Emmett arcában landolt. Nagy hahotázásban törtünk ki Edwarddal, majd összecsaptuk a kezünket.
- Jó ötlet volt! – mondta.
- Az ám. Legközelebb is bevethetjük – feleltem.
Aztán Edward elugrott maga után húzva, így mindketten a puha hóban landoltunk. Láttam, hogy Edward feje fölött hógolyók húznak el. Felpillantottam a szemeibe.
- Köszönöm.
- Ugyan, nincs mit. – mosolyodott el. – Csinálunk egy újabb kört? – kérdezte csibészes mosollyal.
- Persze. Be tudod innen azonosítani, hogy merre állhat?
- Igen. A gondolatai ordítanak a sok perverz dolgokról.
Elvörösödtem. Feltérdepeltem és egy hógolyót gyúrtam.
- Készen van.
- Rendben. Tőled egy kicsit balra, ÉNy-i irányban. Mehet?
- Igen.
- Most!
Felpattantam, eldobtam a golyót, mire kaptam én is egyet a karomba. Felnevettem. Lehajoltam és újat gyúrta. Edward is csatlakozott hozzám. Emmett oldalán feltűnt Jasper és Rosalie. Háromszoros hógolyó zápor zúdult ránk. Alice barátnőm és Esme léptek mellénk. A túloldalt Carlisle Jasperék mellé lépett, mosollyal az arcán. Aztán elkezdődött a játék. Egymás után gyúrtuk a hógolyókat és dobtuk a másikhoz. A végén már úgy bemelegedtünk, hogy elhagytuk a saját csapatainkat és egymást dobáltuk. Nevetésünk az egész domboldal levegőjét betöltötte. A Nap már lefele bandukolt a horizonton. Az ég a játék közben kitisztult és már lehetett látni egy-két csillagot. Mindannyian leültünk a hóba. Edward mögöttem foglalt helyet és átölelt. A Nap aranysárga volt. A többiekre pillantottam, akik ragyogtak az utolsó sugarakban. Elmosolyodtam és felnéztem Edwardra. Lecsukott szemekkel élvezte az élményt.
Mikor a legutolsó napsugár is eltűnt a látóhatáron, még egy ideig csendben ültünk, majd felálltunk.
- Ez egy csodálatos látvány volt – szólalt meg Esme.
- Igen az – válaszoltam és Edwardra pillantottam.
Átölelte a derekamat, egy puszit nyomott a homlokomra és elindultunk a ház felé. Útközben felszedtük a síléceimet, majd a házba belépve elpakoltuk a kis szobába. Kezet mostam és a konyhába mentem, ahol forró csirke leves és rántott párizsi várt rizibizivel. Visszatérve a nappaliba mindenki ott volt. Carlisle könyvet olvasott, míg a többiek egy horror filmet néztek. Beültem Edward mellé, hozzábújtam és én is a filmre koncentráltam. Horror film létére az egészet végig nevettem a többiekkel együtt. Késő este mentem elaludni.
- Jóó reggelt! – rikkantottam boldogan, mikor beléptem a konyhába.
- Neked is kicsim! Hűha, látom, nagyon izgulsz és milyen vidám vagy – mondta anya és megölelt.
- Az nem kifejezés! Majd szétvet az izgalom! – válaszoltam.
Elfogyasztottam a lekváros pirítós kenyeret és a narancslevet. Megköszöntem a reggelit és apa keresésére indultam. Fent a dolgozószobában találtam rá.
- Jó reggelt apu! – köszöntem.
- Neked is napsugaram! Készen állsz egy egyhetes síelésre? – kérdezte, miközben egy puszit nyomott az arcomra.
- Igen! Már nagyon várom, hogy ott legyünk! – feleltem izgatottan.
Apa felnevetett.
- Jól van.
- Segítesz nekem levinni a táskáimat?
- Persze.
Átmentünk a szobámba, apu felkapta a két nagy utazótáskát, én meg a kis táskámat, amibe az utazáshoz fontos dolgokat pakoltam. Lementünk, apa lerakta az előszobában a két táskát és még leültünk a konyhába. Már épp elkalandoztam volna, mikor kopogtattak. Azonnal felpattantam, ajtóhoz siettem és kinyitottam. Edward állt ott.
- Jó reggelt! – köszönt mosolyogva.
- Szia! – mondtam, adtam egy csókot neki, megfogtam a kezét és behúztam a házba.
Beléptünk a konyhába.
- Jó reggelt Mr. és Mrs. McAlister! – köszönt illedelmesen Edward.
- Szervusz.
- Mindent összeszedtél? – kérdezte Edward.
- Szerintem igen. Nálatok is mindenki készen van?
- Persze. Már csak Te hiányzol.
Elmosolyodtunk. Felöltöztem, Edward és apu kivitték a két táskát, majd visszajöttek.
- Jól van kislányom, menjetek. Érezzétek jól magatokat és vigyázzatok egymásra! – ölelt meg anya. – Aztán ha megérkeztetek mindenféleképpen hívjál fel!
- Rendben anyu. Köszi, ígérem, csörgök.
Apát is megöleltem.
- Jó szórakozást kicsim! Érezzétek jól magatokat! – mondta apu is.
- Meglesz – feleltem és még mindkettőjüknek egy-egy puszit nyomtam az arcukra.
- Vigyázzatok magatokra! – fordult még oda anya Edwardhoz mosolyogva.
- Természetesen – válaszolta.
Beültünk a kocsiba és elindultunk. Anyáék utánunk integettek.
- Minden rendben van otthon? – kérdeztem.
- Igen. Már tegnap éjszaka óta készen állunk.
Még hazaugrottunk Edwardékhoz. Az egész család már induláshoz készen állt. Bepakoltunk a három kocsiba és elindultunk Seattle felé. Háromnegyed óra múlva már a reptéren voltunk. Egy csomó cuccunk volt. Mosolyogva sétáltam végig a folyosón. Megnéztük az indulás kijelző táblát. Tízkor indult a gépünk. Elindultunk a D beszállókapuhoz, mikor bemondták a gépünket.
- Kérem az Innsbruckba tartó 9652 számú repülőgép kedves utasait, hogy fáradjanak a D beszállókapuhoz. A gép fél óra múlva indul.
- Induljunk. Ez a miénk – mondta Edward és a kapu felé kezdett el húzni.
A pult előtt boldogan nyújtottam át a jegyemet a nőnek.
- Jó napot! – köszönt. Ellenőrizte a jegyemet, majd visszaadta. – Jó utazást kívánok!
- Köszönöm.
Beléptünk a folyosóra és mosolyogva sétáltunk, majd felszálltunk gépre. Egy stewardess állt az ajtóban.
- Üdvözlöm Önöket a fedélzeten. Megnézhetném a jegyüket? – kérdezte bájosan.
Átadtam a jegyemet, megvizsgálta, majd mosolyogva visszanyújtotta.
- Balra találják az első osztályt. Jó utazást!
-„Ezt most komoly? Első osztály?”- képedtem el.
Még anyáékkal is a turista osztályon utazunk, mikor Forskba költöztünk. Edward előre ment, maga után húzva.
Mit ne mondjak, gyönyörű szép és kényelmes volt az első osztály. Carlisle és Esme ültek legelöl, utánuk mi következtünk, majd Alice és Jasper, a sort pedig Rose és Emmett zárta. Ámulva néztem körbe.
- Tetszik? – kérdezte Edward.
- Az nem kifejezés! – feleltem még mindig csodálkozva.
- Mi lesz majd, ha később meglátod a házat és a tájat! – felelte csibészes mosollyal.
- Te tudod?
- Persze. Én foglaltam le mindent. A többiek is csak vasárnap, az érkezésetek előtt tudták meg. Már régen el akartunk menni, kikapcsolódni, szóval ez most pont jól jött, főleg, hogy Te is velünk tartasz.
- Hát, akkor neked kell, megköszönnöm! Köszönöm – mondtam és puszit nyomtam az arcára.
Elmosolyodott és egy csókot lehelt a számra. Nem sokkal később a gép megmozdult és elindultunk. Kényelembe helyeztem magamat, hiszen öt óra utazás várt rám. Egy ideig Edwardból próbáltam valami információt kiszedni, hogy milyen, meg hol lesz a szállás, de Ő konokul hallgatott. Végül Jasperrel helyet cseréltünk és Alice-szel megvitattuk a Vogue újságban szereplő összes új ruha kollekciót. Két óra múlva visszaültem Edward mellé és egy könyvet kezdtem el olvasni. Nemsokára be is fejeztem a könyvet. Edward vállára hajtottam a fejemet és onnan figyeltem a filmet, amit a TV-ben adtak. Később kiszaladtam a mosdóba és elvégeztem a dolgomat. Visszaslattyogtam a helyemre, pont időben, mert felszolgálták az ebédet. Hát, nem volt valami sok az étel. Kis sült krumpli és két darab kicsi rántott hús. Az utolsó egy órát már azzal töltöttem, hogy az ablakban lógtam és a tájat figyeltem. Havas hegycsúcsok tűntek fel a láthatáron. Nagyon megörültem.
- Kérem kedves utasainkat, hogy foglalják el a helyüket és csatolják be az övüket. Pár perc múlva leszállunk! – mondta be a stewardess.
Mindenki helyet foglalt. Én személy szerint már nagyon vártam, hogy földet érjünk. Nem sokkal később a pilóta zökkenőmentesen lerakta a gépet. Mindenki szedelődzködni kezdett. Felvettem a kabátot, majd Edwarddal kisétáltunk a folyosóra, be a repülőtér egyik termináljába. Felvettük a táskáinkat.
- Mindjárt jövök! Maradjatok itt! – szólalt meg Edward és elsietett.
Mindannyian kíváncsian néztünk utána. Pár perccel később visszajött, felvette az én és a saját táskáját, majd a kijárat felé indult meg. Értetlenül néztünk utána, de követtük. Kint megállt két Range Rover mellett. Emmett füttyentett egyet. A számat is eltátottam.
- Emmett! – kiáltotta Edward és egy kocsi kulcsot dobott felé. Emmett ámulva elkapta és csodálva közelebb lépett a kocsihoz. Bepakoltunk a két járműbe.
- Esme jöttök velünk? – kérdeztem.
- Persze.
Edward és Emmett kiterítettek a motorháztetőre egy térképet és megbeszélték, hogy merre menjünk. Hosszas vitatkozás után indultunk el. Kihajtottunk a fedett parkolóból és eltátottam a számat. Az egész tájat ragyogó, fehér hó borította be.
- Gyönyörű szép! – mondtam még mindig a tájat szemlélve.
Nem tudom, mennyi lehetett az idő, de gondolom már jó későre járhatott. Edwardra pillantottam. Ő is rám nézett, elmosolyodott és megfogta a kezemet. Így utaztunk. Az út alatt csak akkor vette el, mikor váltott. Az úttest elkezdett emelkedni, miután lekanyarodtunk a főútról. Már egy fél órája úton voltunk és már nagyon sötét volt. Aztán tíz perc múlva Edward lefékezett a sötétségben. Mindannyian kiszálltunk.
- Hol vagyunk? – kérdeztem.
- Mindjárt megtudod. Alice, ha megkérlek, befogod a szemét? – kérdezte Edward és eltűnt mellőlem.
Barátnőm termett mögöttem és hideg kezeivel befogta a szememet. Mellettem a többiek megszólaltak.
- Ohh – mondták.
Majd szétvetett az izgalom. Már én is látni akartam, amit a többiek látnak.
- Kösz Alice! – hallottam meg újból Edward hangját.
Helyet cseréltek, Edward finoman eltakarta a szemeimet és a fülemhez hajolt.
- Remélem felkészültél! – súgta. – Üdvözöllek Inns-ben! – szólt és elvette a kezét. Először elképedtem, majd elakadt a lélegzetem is. Gyönyörű szép táj terült el előttem. Elsőnek a fényárban úszó kétszintes faházat láttam meg, majd a havas tájat. A ház egy domboldalon volt, a hegyek pedig körbe vettek és egy nagy terület feküdt a ház mellett, ami gondolom a sípálya volt. Ámulva néztem körül.
- Tetszik? – kérdezte megölelve.
- Ez… úristen, ez gyönyörű szép! – mondtam, megfordultam és megöleltem.
- Örülök, hogy tetszik! – felelte és megcsókolt. – Gyertek! Pakoljunk be! – adta ki az utasítást.
Megfogtam az egyik táskámat, míg Edward felkapta a maradékot, kézen fogott és elsétáltunk a házhoz. Edward ajtót nyitott és előre engedett. Az előtérben levetettem a cipőmet, majd tovább sétáltam. Egy hatalmas nappali tárult elém, aminek két fala csak üvegből állt. Utána következett egy ebédlő, majd a tágas konyha. Persze azt nem kell mondanom, hogy minden modern felszereléssel volt felszerelve. A konyhából nyílt kifele egy ajtó a teraszra, ahol volt egy asztal székekkel, és…
Úristen! Sikítottam fel majdnem hangosan, ugyanis a szabad ég alatt egy jacuzzi állt. Kinyitottam az ajtót és kiléptem.
- Te jóságos ég! – szólaltam meg és belenyúltam a vízbe, ami meleg volt.
- Látom nagyon megtetszett neked! - lépett ki mellém Edward.
- Nagyon is! Már régóta szerettem volna egyet valahol a kertben, de hát nem lehetett.
- Hát, most egy teljes hétig a rendelkezésedre áll.
- Elhiheted nekem hogy, ki fogom használni.
- Rendben, de gyere be, mert még van mit megnézni – felelte, kézen fogott és behúzott a szobába.
Volt még lent egy fürdő és egy szoba, ahol a sícuccokat lehetett tárolni. Felsétáltunk az emeletre. A folyosóról négy szoba nyílt. Edward a jobb oldalon lévő utolsó ajtóhoz húzott. Kinyitotta előttem és egy szoba tárult fel, amiben volt egy franciaágy és még innen nyílt egy külön bejáratú fürdőszoba is. Ágy mellől nyílt egy ajtó az erkélyre. Kinyitottam és kiléptem. Hűvös szél fújt kint.
- Csodálatos ez a hely! – mondtam, miután Edward megölelt.
- Örülök, hogy tetszik.
Eszembe jutott valami. Megfordultam és Edward szemébe néztem.
- Kaphatok néhány percet, hogy felhívjam anyáékat? – kérdeztem.
- Persze. Addig magadra hagylak – felelte, egy csókot nyomott a homlokomra és visszament a szobába.
Én is követtem a példáját, elővettem a telefont és tárcsáztam. Néhány percig kicsöngött, majd anya felvette.
- Haló?
- Szia Anya!
- Szia Kicsim! Drágám gyere ide! Sissyék megérkeztek! – kiáltotta boldogan anyu. – Kicsim kihangosítalak, hogy apa is halljon téged! – mondta és pötyögött néhányat a telefonon. – Na, itt vagyunk! Mi újság? Hogy utaztál? Milyen a szállás?
- Anya, nem fogod elhinni, olyan gyönyörű szép helyen vagyok! – mondtam lelkesen. – Az út hosszú volt, de elviselhető. A szállás pedig egyszerűen fantasztikus! Még jacuzzi is van kint a szabadban!
- Komolyan? Nem semmi! – jött a reakció. – Mesélj még!
- Hát, a ház egy domboldalon van saját sípályával. Van még egy hatalmas nappali, aminek két fala csak üveg, egy ebédlő, egy konyha és egy terasz. Ez csak a földszint. Az emeleten négy szoba található és ezekből külön bejáratú fürdőszobák nyílnak. A szobákban van franciaágy, szekrény és még erkély. A tájat még nem láttam, mert sötétben érkeztünk, de amit láttam belőle szép volt.
- Tudod kislányom, szerencsés vagy, hogy eljutottál oda!
- Igen, tudom!
- Sissy! – hallottam meg Esme hangját.
- Anya, ne haragudj, de mennem kell. Esme elkészült a vacsorával.
- Rendben kicsim, menjél csak nyugodtan. Jó étvágyat kívánunk! Aztán sok sikert a síeléshez! Vigyázz magadra! Szeretünk! Szia, puszi – köszönt el anya.
- Rendben, köszönöm. Sziasztok! – válaszoltam.
- Szia! – köszönt apu is.
Letettem a telefont, levettem a kabátomat, amibe már belesültem. Kezet mostam és lesétáltam a lépcsőn. A fiúk már birtokba vették a TV-t. Carlisle begyújtott a kandallóba, ami még hangulatosabbá tette a helységet. Bementem a konyhába, ahol a lányok társalogtak.
- Sikerült beszélned anyukádékkal? – kérdezte Rose.
- Persze.
Helyet foglaltam Alice mellett és Esme elém rakta a rántott tojást, virslivel, baconnal és kenyérrel.
- Ne haragudj Sissy, de nem volt most sok időm összeütni valami laktatóbbat – mondta Esme szégyenkezve.
- Nem baj Esme. Megértem, hisz még csak most érkeztünk meg. Ez is olyan laktató, mint bármely más étel – mondtam és megöleltem biztatólag.
- Köszönöm Sissy.
Visszaültem a helyemre és neki álltam elfogyasztani a vacsorát.
- Holnap mit csinálunk? – kérdeztem két falat között.
- Hát, megtanítunk téged síelni – felelte Rosie.
- Szóval azt tanácsolom, hogy minél előbb pihenjél le. Hosszú napod lesz holnap.
- Rendben.
Megettem az utolsó falatot és Alice-szel felsétáltunk a szobába. Elővettem a hosszú pizsamámat meg a törülközőt. Barátnőm kivette a táskámból a síeléshez szükséges ruhadarabokat és a szekrényre hajtogatta. Elmentem fürdeni. Fantasztikus volt egy forró zuhanyt venni hat óra utazás után. Felvettem a pizsamámat és kiléptem a szobába. Elraktam a ruháimat, majd megigazítottam az ágyat. Leültem. Majdnem elsüllyedtem az ágyban, olyan puha volt. Összefogtam a hajamat és még bekentem a kezemet. Nyílt az ajtó. Edward lépett be, hajában hópelyhek csillogtak.
- Hát, te meg hol jártál? – kérdeztem nevetve.
- Körbe jártam a területet – mondta és egy csókot nyomott a homlokomra.
- Juj, milyen hideg vagy most! – borzongtam össze.
Edward elmosolyodott és megrázta a fejét. Az összes vízcsepp rám esett. Mosolyogva felsikítottam és hozzávágtam egy párnát. Edward elterült a földön a párnával együtt és mozdulatlanul feküdt ott. Megijedtem.
- Edward! – szóltam.
Nem jött válasz.
- Edward! – mondtam újból és megremegett a hangom.
Kiszálltam az ágyból és odafutottam hozzá. Már épp le akartam guggolni hozzá, mikor megfogta a bal kezemet és lerántott magára. Először felsikítottam majd kacagásban törtem ki. Edward levette a fejéről a párnát, majd a feje alá gyűrte. Fejemet a mellkasára hajtottam, Ő meg elkezdte simogatni a hátamat. A szemem kezdett elnehezedni. Végül lecsukódott és elaludtam.
Csütörtök reggel egyedül ébredtem az ágyban. Nagyot nyújtózkodtam és körbepillantottam. Kiszálltam az ágyból, az ablakhoz sétáltam, elhúztam a sötétítőfüggönyt és kinéztem. Egy pillanatra elvakított a fehér hó. Pislogtam néhányat, majd egy gyönyörű szép táj tárult elém. Mindent hó borított. Az ablakkal szemben jó messze egy hegycsúcs magaslott az ég felé. Aztán Rosalie bukkant fel, szélsebesen síelve lefelé a lejtőn. Mögötte Emmett száguldozott. Elmosolyodtam, a fürdőbe rohantam, fogat mostam és kifésültem a hajamat. Visszasiettem a szobába, felvettem a tegnap kikészített ruhákat. Belenéztem a tükörbe még. Összekötöttem a hajamat, a kabátot a kezemre hajtottam és lesiettem a földszintre. Senki nem volt sehol. Kinyitottam a hűtőt, ami tele volt élelemmel. Elővettem vajat, párizsit, paradicsomot, majd a szekrényből kenyeret, tányért, poharat és kést. Összedobtam két szendvicset, majd lassan elfogyasztottam. Ittam egy pohár vizet még mellé. Kintről beszűrődött a csajok nevetése. A reggeli végezte után mindent elpakoltam, felvettem a kabátomat és épp kifelé mentem volna, mikor nyílt a terasz ajtó. Edward tűnt fel.
- Jó reggelt! – köszöntem vidáman.
- Neked is! – válaszolta, átfogta a derekamat és megcsókolt. – Készen állsz?
- Igen.
- Jól van, akkor kezdjük! – mondta, bement a kis szobába és kihozta a sífelszerelésemet. – Először is vedd fel a cipődet.
Leültem és úgy tettem, ahogy mondta. Mikor nem nagyon ment a beállítás, Edward leguggolt elém és megcsinálta.
- Jó így, vagy húzzam még meg?
- Még egy kicsit, légy szíves!
Húzott egyet rajta.
- Köszönöm, jó lesz.
- Rendben, akkor induljunk.
Felálltam és léptem egyet.
- Jesszus, milyen nehéz ebben a cipőben lépni! – mondtam.
Edward halkan felnevetett, belém karolt és így sétáltunk ki. Kint friss szellő fújt. Kellemes idő volt.
- Gyere, felsétálunk egy kicsit a domboldalon.
A vállára vette a sílécemet, és elindultunk felfele. Tíz percig sétáltunk, míg meg nem állt. Beállította a léceket a hóba.
- Először elmondom, hogy mit kell csinálnod és utána megpróbáljuk, rendben?
- Persze.
- Szóval, míg nem megy jól a síelés, addig állandóan felsétálunk, később pedig a sífelvonóval megyünk a dombtetőig.
- Értem.
- Na, most akkor felcsatoljuk a lécet és majd mondom tovább – felelte, kivette a hóból őket és letette elém egymás mellé.
- Csúsztasd be a cipőd orrát, majd a sarkadat illeszd a végébe, majd nehezedj rá az egész testsúlyoddal, ha bekattant, akkor jó. Ha nem, akkor próbálkozol addig, míg nem sikerül.
- Rendben. Segítesz?
Bólintott. Belekaroltam, először a jobb lábamat kattintottam be, majd a balt.
- Ügyes vagy. Mindig úgy csináld ezt, hogy a vízszintesen álljon a léced a dombhoz képest. Most pedig tégy úgy, mintha lépkednél, s közben csúsztasd magad. Csak kicsit emeld meg a lábadat. Próbáljuk meg.
- Értettem.
- Ha úgy érzed, hogy el fogsz esni, hajlítsd be a lábadat és ülj le.
- Oké.
Megemeltem a lábamat, majd lassan elindultam.
- Lehet csúsztatni is?
- Igen, ha megy.
Elkezdtem csúszni. A síléc csak úgy siklott a havon. Elmosolyodtam és egyre gyorsabban csúszkáltam.
- Hogy tudok megállni?
- A síléceket zárd fordított V alakba!
Úgy tettem, majd néhány pillanat múlva megálltam. Edward futott oda hozzám.
- Ügyes vagy! – felelte és egy csókot nyomott a számra.
- Mi a következő? – kérdeztem türelmetlenül.
- Megpróbálunk kanyarodni. Mindig amerre kanyarodni szeretnél, arra a lábadra helyezd a testsúlyt. Hajlítsd be a térdeidet. Csináld úgy, hogy a domb egyik végétől a másikig csúszol, majd csak ott kanyarodsz.
- Rendben.
- Ha fékezni akarsz, akkor csinálsz egy V betűt.
Elindultam. Először csigalassúsággal haladtam. Öt perccel később már lent voltam. Edward tűnt fel hirtelen mellettem.
- Nagyon jól csinálod! – mondta mosolyogva.
Megfogtam a kezét és közelebb húztam magamhoz. Hirtelen tört rám a romantikázás. Megöleltem. Annyira jó volt hozzá bújni. Felnéztem a szemeibe. Edward kicsit megemelt és megcsókolt. Ajka hideg és édes volt. Finoman megharaptam az ajkait, mire szerelmesen felnyögött.
- Na de, fiatalok, nem lehetne ezt inkább a négy fal közé hagyni? – kérdezte egy hang.
Elszakadtam Edwardtól és fülig pirosodva néztem Emmettre, aki fülig érő kaján vigyorral nézett ránk. Edward még mindig szerelmesen nézett rám, így visszakaptam rá a tekintetemet, mit sem foglalkozva Emmettel.
- Se kép, se hang. Vesztett ügy Em! – kiáltotta Jasper.
- Igen, látom – mondta megadóan és tovább állt.
Mi még mindig egymást figyeltük. Szemeiben teljesen elmerültem már. Egyáltalán nem érzékeltem a külvilágot, addig, míg Edward maga mögé nem tolt, majd hallottam, hogy valami puffan a mellkasán. Kinéztem mögüle. Emmett a következő hógolyót gyúrta.
- Hogy tudom leszedni a lécet? – kérdeztem.
- Hátul van egy pöcök a cipő mögött. A pálcáddal lenyomod, és akkor kiszabadulsz.
Két másodperccel később már szabad voltam és Edward mögött gyúrtam a hógolyót.
- Ha szólok, akkor bukj le – suttogtam.
Egy jó nagyot gyúrtam össze. Elmosolyodtam.
- Most! – kiáltottam.
Edward lehajolt, míg én mögötte felálltam és eldobtam a golyót, mely a teljesen meglepődött Emmett arcában landolt. Nagy hahotázásban törtünk ki Edwarddal, majd összecsaptuk a kezünket.
- Jó ötlet volt! – mondta.
- Az ám. Legközelebb is bevethetjük – feleltem.
Aztán Edward elugrott maga után húzva, így mindketten a puha hóban landoltunk. Láttam, hogy Edward feje fölött hógolyók húznak el. Felpillantottam a szemeibe.
- Köszönöm.
- Ugyan, nincs mit. – mosolyodott el. – Csinálunk egy újabb kört? – kérdezte csibészes mosollyal.
- Persze. Be tudod innen azonosítani, hogy merre állhat?
- Igen. A gondolatai ordítanak a sok perverz dolgokról.
Elvörösödtem. Feltérdepeltem és egy hógolyót gyúrtam.
- Készen van.
- Rendben. Tőled egy kicsit balra, ÉNy-i irányban. Mehet?
- Igen.
- Most!
Felpattantam, eldobtam a golyót, mire kaptam én is egyet a karomba. Felnevettem. Lehajoltam és újat gyúrta. Edward is csatlakozott hozzám. Emmett oldalán feltűnt Jasper és Rosalie. Háromszoros hógolyó zápor zúdult ránk. Alice barátnőm és Esme léptek mellénk. A túloldalt Carlisle Jasperék mellé lépett, mosollyal az arcán. Aztán elkezdődött a játék. Egymás után gyúrtuk a hógolyókat és dobtuk a másikhoz. A végén már úgy bemelegedtünk, hogy elhagytuk a saját csapatainkat és egymást dobáltuk. Nevetésünk az egész domboldal levegőjét betöltötte. A Nap már lefele bandukolt a horizonton. Az ég a játék közben kitisztult és már lehetett látni egy-két csillagot. Mindannyian leültünk a hóba. Edward mögöttem foglalt helyet és átölelt. A Nap aranysárga volt. A többiekre pillantottam, akik ragyogtak az utolsó sugarakban. Elmosolyodtam és felnéztem Edwardra. Lecsukott szemekkel élvezte az élményt.
Mikor a legutolsó napsugár is eltűnt a látóhatáron, még egy ideig csendben ültünk, majd felálltunk.
- Ez egy csodálatos látvány volt – szólalt meg Esme.
- Igen az – válaszoltam és Edwardra pillantottam.
Átölelte a derekamat, egy puszit nyomott a homlokomra és elindultunk a ház felé. Útközben felszedtük a síléceimet, majd a házba belépve elpakoltuk a kis szobába. Kezet mostam és a konyhába mentem, ahol forró csirke leves és rántott párizsi várt rizibizivel. Visszatérve a nappaliba mindenki ott volt. Carlisle könyvet olvasott, míg a többiek egy horror filmet néztek. Beültem Edward mellé, hozzábújtam és én is a filmre koncentráltam. Horror film létére az egészet végig nevettem a többiekkel együtt. Késő este mentem elaludni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)