28.fejezet: A nászút

Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy ilyen sokat késve hoztam nektek frisst. Próbálok igyekezni, de sajnos egy csomó év végi vizsgám van és muszáj vagyok rájuk készülni. NEM felejtkeztem meg rólatok!!!
Nos, nem is fecsegek tovább, íme a 28. fejezet.
Sok puxim: Vicky

A kék Audi


A sziget



(Sissy szemszöge)

A meghívott vendégek pirkadat előtt távoztak. Mindenki újból gratulált és sok boldogságot kívántak, mielőtt távoztak volna.
Tudtommal a vámpírok nem tudnak elfáradni, én mégis annak éreztem magamat. Bementem a feldíszített nappaliba és leültem a kanapéra. Visszagondolva a tegnapi napra csodálatos volt. Életem legszebb napja volt. Alice mindent eltalált kezdve a díszítéssel bezárólag a ruhákig.
Edward térdepelt le elém. Rámosolyogtam. A gyűrű az ujján megcsillant a felkelő nap fényében. Soha életemben nem voltam ennyire boldog, mint most.
- Jól vagy? – kérdezte megfogva a kezemet.
- Igen, bár kicsit fáradtnak érzem magamat.
Szerelmem felkacagott, majd felkapott az ölébe és felsétált a szobánkba, ami tele volt virágokkal és ajándékokkal. Edward talpra állított és bementem a fürdőbe, átöltözni valami kényelmesebb ruhába. A menyecske ruhát felakasztottam egy fogasra, majd egy szabadidő ruhába öltöztem át. Kibontottam a hajamat és a szőke fürtök a vállamra omlottak. Elraktam mindkét esküvői ruhámat a szekrénybe, egy emlékként őrizve. Visszasétáltam a szobába és leültem a földre, a sok ajándék közé. Miután szerelmem is átöltözött, csatlakozott hozzám és végig néztünk az ajándékokon.
- Melyikkel kezdjük? – kérdeztem.
- Amelyikkel szeretnéd. Válassz egyet!
Egy közepes méretű kék dobozért nyúltam. Megnéztem a címkét.
„- Sok szeretettel Arótól és a Volturi összes tagjától.” – olvastam fel hangosan.
- Kitűnő választás, kezdés képpen – felelte Edward szemet forgatva.
Hangosan felkacagtam. Kibontottam a csomagolásból a dobozt és kinyitottam. Eltátottam a számat. Egy gyönyörű ezüst nyakék és egy méreg drága karóra volt benne.
- Várható volt a Volturitól – szólalt meg szerelmem a fejét csóválva.
- Szerintem ez egy kicsit túlzás volt a részükről – válaszoltam és félre tettem az ajándékot.
A következő egy nagyméretű dolog volt. Óvatosan kibontottuk, és egy havas, téli tájfestmény bukkant elő. A kártyán a Denali klán nevei szerepeltek.
- Ez gyönyörű szép. Hasonlít Ausztriára – mondtam mosolyogva.
A festményt követte még sok ruha, ékszer, fényképalbumok, CD-k és vázák. Egy hosszú boríték került a kezembe. Esme és Carlisle neve szerepelt a cédulán. Finoman kibontottam és egy két személyes repülőjegy bukkant elő, ami a mai napra szólt és Kréta szigetére. Elkerekedett szemekkel néztem Edwardra, akit ugyan úgy meglepte az ajándék.
- Jesszus! A nászútról teljesen meg is feledkeztünk a nagy készülődésben – kiáltottam fel.
Szerelmem egy levelet vett ki a borítékból.
„- Drágáim! A madarak csicseregték, hogy elfelejtettek gondolni a nászútra, így arra gondoltunk, hogy mi majd gondoskodunk arról. Egy hét Kréta közelében egy eldugott szigeten csak kettesben. Érezzétek jól magatok és kellemes pihenést kívánunk! Sok boldogságot! Sok szeretettel Esme és Carlisle.” – olvasta fel hangosan.
- Jajj, istenem. Muszáj megköszönnünk nekik – mondtam felállva és elindultam lefelé.
Lent már alig látszódott abból, hogy néhány órával ezelőtt egy esküvőt tartottak itt.
A szülőket a konyhában találtuk meg az edényeket pakolgatva. Mikor beléptünk mindketten felnéztek ránk és elmosolyodtak. Mosolyogva hozzájuk rohantam és mindkettőjüket szorosan megöleltem.
- Köszönjük szépen! – mondtam.
- Nincs mit, kincsem – válaszolta Esme kicsit meghatódottan.
Utánam Edward is megölelte a szüleit. Mindketten boldogan néztek minket.
- Van számodra egy ajándékom! – szólalt meg szerelmem, felém fordulva.
Meglepődtem.
- Nevezhetjük ezt is esküvői ajándéknak.
- De hát, egyáltalán nem is volt róla szó! – mondtam még mindig ledöbbenve. – S én nem is vettem neked semmi féle ajándékot. Teljesen kiment a fej...
- Css! – válaszolta és finoman az ujját a számra tette. – Nekem Te vagy a világ legnagyobb és legcsodálatosabb ajándéka. Csukd be a szemed! – kérte, majd megfogta a kezemet.
Lehunytam a szememet, mire az ölébe kapott és elindult kifelé a házból. Hallottam, hogy a többiek is követnek minket. Végül lábra állított talán a garázsban, de nem voltam benne biztos. Anyagsuhogást hallottam, majd éreztem, hogy Edward elém lépett, megfogta a kezemet és bele helyezett valamit.
- Most már kinyithatod – mondta.
Kinyitottam a szememet és egy kocsi kulcsot pillantottam meg.
- Használd egészséggel! – felelte és elállt előlem.
A szám elé kaptam a kezemet, amikor megpillantottam a kék színű Audit. Emmett és Jasper hangosan fütyülni kezdtek a kocsi láttán. Közelebb léptem az autóhoz és megérintettem. Gyönyörű szép volt. Felcsillant a szemem.
- Kipróbálhatom? – kérdeztem.
- Miért ne? Hisz a tied!
- Köszönöm! – ugrottam boldogan szerelmem nyakába, majd megcsókoltam.
- Vidd magaddal a lányokat is! Már napok óta nyúzzák a fülemet, hogy titokban kipróbálhassák, de nem engedtem meg nekik.
- Pattanjatok be, csajok! – kiáltottam.
Mindketten felsikítottak és beszálltak a kocsiba.
- Majd jövök! – mondtam és egy csókot nyomtam még Edward szájára.
- Rendben. Érezzétek jól magatokat! A gép csak este indul, szóval lesz még időd összepakolni is!
Bólintottam, majd én is beültem az izguló csajok mellé.
Bedugtam a kulcsot, majd elfordítottam. Halkan dorombolni kezdett a kocsi. Sebességbe raktam, majd rá léptem a gázra. A kerekek felcsikorogtak, majd kilőttünk a garázsból. A lányok felsikítottak, majd nevetésben törtek ki. Felhajtottam egy közeli autópályára, majd tövig nyomtam a gázt. Felszabadultan száguldoztunk, hangosan hallgatva a zenét. Talán egy óra után értünk vissza a házhoz, ahol már minden a helyén állt. Kacagva szálltunk ki a kocsiból. Egyszerűen fantasztikus volt ez a kocsi és gyönyörű szép is. Felsétáltunk a nappaliba, ahol a többiek vártak már minket türelmesen. Mosolyogva bújtam szerelmemhez.
- Nagyon köszönöm szépen! – suttogtam.
- Nincs mit. Menj, kezdd el összeszedni a cuccaidat. Nem sokára indulnunk kell a repülőtérre.
- Segítünk össze szedni a ruháidat! – mondta Rosalie, majd belém karolt és felmentünk a szobánkba. Kapcsoltam zenét, majd hármasban álltunk neki összeszedni a ruhákat az egy hétre. Az ajándék nagyon meglepett, de mellette boldogsággal töltött el, hogy visszatérhetek oda, ahol születtem és nevelkedtem. Megmutathatok mindent Edwardnak. A lányok segítségével egy óra alatt már útra készen álltam, de a csajok nem tudtak egyszerűen lenyugodni, így felhúztak az ágyról, ahol idáig ültem és táncolni kezdtek. Együtt hárman táncoltunk a szoba közepén, amit a fiúk tátott szájjal figyeltek. Teljesen elbűvöltük őket. Mikor véget ért a szám, rákacsintottunk a fiúkra, akik megjátszották, hogy a puszitól hanyatt esnek. Hangos nevetésben törtünk ki, mikor elterültek a földön. Ráugrottam Edwardra és megcsókoltam. Boldogan csókolt vissza.
Talán negyed óra múlva, mikor mindannyian lenyugodtunk Edwarddal kettesben elmentünk vadászni. Kéz a kézben futottunk az erdőben. Aztán külön váltunk és elintéztük a dolgainkat.
A vadászat után egymás kezét fogva haza sétáltunk, majd otthon minden cuccunkat bepakoltuk a Mercedesbe. Mindenkitől elbúcsúztunk, majd Carlisle kivitt minket a reptérre. Elbúcsúztunk tőle, majd kézen fogva sétáltunk be az épületbe. Szerencsénkre a gépünk a kiérkezésünk után fél óra után indult, így egyből be tudtunk szállni. Elfoglaltuk a helyünket az első osztályon, majd nem sokkal később elindultunk. Kényelmesen elhelyezkedtem és a TV-t kezdtem el figyelni. Egy idő után meguntam, és elővettem egy-két újságot, amit még a reptéren sikerült beszereznem. Hosszú volt az út, de a vámpírságnak köszönhetően frissen és üdén szálltam le a gépről Kréta szigetén. Mélyet szippantottam a friss levegőből. Edward megfogta a bőröndjeinket és fogtunk egy taxit a reptér előtt. Szerelmem görögül közölte a taxissal, hogy a kikötőbe vigyen minket. Csendben utaztunk a célpontig, majd kiszálltunk. Edward fizetett, majd egy közepes méretű hajóhoz lépett. Belépett elsőnek, majd engem is besegített.
- Gondolom ez is a ti tulajdonotokban van – szólaltam körbe nézve.
- Igen. Foglalj helyet és azonnal indulunk.
Leültem egy kényelmes fotelbe, majd lassan elindultunk. Az égen ezernyi csillag ragyogott. Mélyet szippantottam az ismerős tenger illatából. Már nagyon hiányzott ez. Talán egy fél óra után kötöttünk ki egy sötét szigeten, a tenger kellős közepén.
- Maradj itt! Mindjárt jövök! – szólalt meg Edward és kiszállt a hajóból.
Hallottam, hogy elfut, majd csak a felkapcsolódó villanyokat láttam, amik egy házból szűrődtek ki a fák közül. Szerelmem visszatért, kisegített, majd becipeltük a cuccainkat a házba. Gyönyörű szép volt. Az egész ház modern felszereléssel volt tele. Felmentünk az emeletre, ahol egy nagyszoba volt fürdőszobával. Kinyitottam az erkélyre vezető ajtót, hogy friss levegő áramolhasson be.
- Fantasztikus ez a hely! – fordultam Edward felé, majd átöleltem a nyakát. – Egy hét kettesben – suttogtam, majd megcsókoltam. Végig dőltünk a kényelmes franciaágyon és reggelig onnan ki sem másztunk.
A következő naptól kezdve egy hétig, minden nap csak napoztunk és élveztük az életet. Néha felhívtak Esméék, hogy hogy érezzük magunkat, és hogy milyen az időjárás.
Őszintén szólva, majdnem mindig a vízben voltam és onnan csak akkor szálltam, ki ha akartam. Egy-két nap búvárkodtunk, megfigyelve a lenti élőlényeket. Edwardnak mondtam, hogy mielőtt hazamennénk, szeretném megmutatni, hogy hol laktam 17 évig, így hamarabb bementünk a fővárosba, mint ahogy a gépünk indult volna. Már sötét volt, mikor kötöttünk, majd fogtunk egy taxit és elmentünk a házhoz.
- Nos, itt laktam. Imádtam ezt a környéket, mindig csend és nyugalom volt – mondtam meg állva egy kétemeletes kertes ház előtt.
- Nagyon szép.
- Köszönöm. Anyáék sok gondot fordítottak rá, és ahol tudták csinosítgatták.
- Meglátszik rajta.
- A kertben van egy halastó aranyhalakkal, és egy medence is.
- Lassan indulnunk kéne – szólalt meg Edward halkan.
- Tudom. Menjünk – feleltem és még egy utolsó pillantást vettetem a házra, majd beszálltam a taxiba.
A hazafelé tartó repülő út hamar elszállt, és amikor földet értünk Kanadában, már Esme és Carlisle kint várt minket a reptéren. Mosolyogva öleltem át őket.
- Sziasztok! – köszöntem.
- Hogy éreztétek magatok? – kérdezte Carlisle.
- Köszönjük szépen jól! Nagyon jól éreztük magunkat!
- Örülök neki! Gyertek! Menjünk, mert a többiek otthon már nagyon haza várnak titeket!
Összemosolyogtunk, majd haza indultunk, ahol nagyon örömmel fogadtak minket.