12.fejezet: A készülődés

- Sissy – hallottam egy távolról jövő hangot.
Nem reagáltam.
- Sissy! Jó reggelt! – hallottam újból a hangot és már valaki az arcomat simogatta finoman.
Kiszakadtam az álomvilágból és kinyitottam a szememet. Anyát láttam meg.
- Szia! – köszöntem suttogva.
Fáradtan felültem az ágyban és körbe néztem. Edward nem volt sehol. Felsóhajtottam.
- Nemsokára itt van érted Edward – szólalt meg anyu újból és elhúzta a sötétítő függönyt.
- Tudom – feleltem.
Anya kiment a szobából. Beletúrtam a hajamba és kinéztem az ablakon. Az idő felhős volt hála.
- Remélem jól aludtál – hallottam meg egy kedves hangot.
A fürdő felé kaptam a fejemet. Edward az ajtófélfának dőlve figyelt.
- Igen, köszönöm jól. Azt hittem, hogy elmentél. Gyere ide – mondtam gyengéden a karjaimat felé nyújtva, mint egy kisgyerek.
Edward elmosolyodott, közelebb lépett és letérdepelt elém, s én szorosan megöleltem.
- Tudod, most olyan érzésem van, mintha ezer éve nem öleltelek volna meg – suttogtam a fülébe.
- Nem akarok neked hazudni, de én is így érzek, pedig egész éjszaka itt voltam melletted – válaszolta.
Kicsit eltoltam magamtól és megcsókoltam. Először Edward meglepődött, végül ő is viszonozta. Mikor ajkaink elváltak szemei boldogságot tükröztek. Elmosolyodtam, adtam egy puszit az arcára, majd felálltam és elindultam a fürdő felé.
- Szerintem lassan haza kéne menned – fordultam még vissza.
Edward Csibészes mosolyt küldött felém.
- Negyed óra múlva itt vagyok érted.
Neki dőltem a falnak és onnan figyeltem.
- Rendben. Még mindig itt vagy? – kérdeztem viccesen.
Edward vette a célzást és elindult felém. Gyorsan berohantam a fürdőbe és becsuktam az ajtót. Edward szelíden felmorgott kintről.
- Szia Edward! Nemsokára találkozunk! – mondtam kacagva.
Hallottam, hogy Edward kimegy a szobából. Gyorsan rendbe szedtem magamat, felöltöztem és lementem. Anya már oda készítette a reggelimet, ami hamar elfogyasztottam. Elpakoltam mindent, felvettem a kabátot és a cipőt.
- Anya! Elmentem! Majd este jövök! – kiáltottam.
- Rendben kicsim. Szia!
Az ajtón kilépve azonnal megláttam az ezüst Volvot. Az autóhoz siettem és beültem.
- Hali! – köszöntem vidáman.
- Indulhatunk? – kérdezte Edward is mosolyogva.
- Persze.
Elindultunk a suliba. Útközben végig fogtuk egymás kezét. A parkolóban kiszálltam és elindultam a többiek felé. Edward mögöttem sétált. Egyszer csak valaki hátulról megcsikizett, mire én először felsikítottam majd nevetésben törtem ki. Hátra nézte, ahol Edward állt a hasát fogva a nevetéstől.
- Bocsi, ez visszajárt! – válaszolta még mindig kuncogva.
Nyelvet öltöttem rá.
- Ti meg mit csináltok itt? – lépett mellém Alice.
- Semmit. Játszunk – válaszoltam még mindig Edwardot figyelve.
- Aha. Gyere Sissy, menjünk – szólt barátnőm, megfogta a kezemet és a suli felé kezdett húzni.
Még hátra fordultam kinyújtottam a nyelvelemet, aztán belekaroltam Alicebe és beléptünk a suliba. Edward mosolyogva a fejét csóválta. Alice-szel helyet foglaltunk a kémia teremben és ezzel elkezdődött a mai tanítási nap. Az órákon majdnem elaludtam, olyan unalmasak volta. A hatodik óra után elbúcsúztam Edwardtól és Alice-szel elindultunk vásárolni Port Angelesbe. Ott egy sportüzletbe tértünk be. Azonnal neki álltunk a keresgélésnek. Végül v ettünk kék színű sílécet sícipővel és síbottal, síruhát, és sí szemüveget. Aztán átmentünk egy ruhaboltba. Garbót, gatyát, sapkát, kesztyűt és sálat vettünk. Mire végeztünk már nagyon fáradt voltam. A kocsi tele volt a síeléshez kellő cuccokkal. Alice kirakott a ház előtt, kivettem a szatyrokat és bementem. Anya elképedt a sok cucc láttán.
- Biztosan kell ennyi dolog egy síeléshez? – kérdezte.
- Nem tudom. Még soha életemben nem voltam síelni – válaszoltam.
Felvittem a ruhákat a szobámba és még elővettem egy bőröndöt. Így is a sílécek Alicenél maradtak. Dudorászva összepakoltam az összes dolgot, ami kelhet az utazáshoz. Minden meleg ruhám már be volt készítve, csak a nagyon alapvető dolgokat hagytam elől. Ahogy most belegondoltam még egy nap és elutazok a barátom családjával. Már izgatottan vártam a napot. Sajnáltam, hogy anyuék nem tudnak velünk jönni. Őket sajnos a munka visszatartja. Elmentem pancsolni és mire visszamentem a szobába egy vendég várt rám.
- Szia! – köszöntem mosolyogva és az ágyhoz sétáltam.
Leültem az érkező mellém.
- Szép estét – válaszolta és megcsókolt. – Hogy sikerült a vásárlás? Mindent meg tudtatok venni?
- Az nem kifejezés! Alice megvette majdnem az egész boltot – feleltem és közben a két táskára mutattam.
Edward halkan felnevetett. Magához húzott és átölelt.
- Ez még semmi, ahhoz képest, hogy Alice otthon mit pakolt be magának. Mintha egy hónapra mennénk kikapcsolódni, pedig csak egy hétre megyünk. Még Rose se pakolt be annyi ruhát, mint ő – mondta a szemét forgatva.
Felkacagtam.
- Sissy, szeretnék szólni, hogy holnap este nem biztos, hogy jövök, ha jövök, akkor is nagyon későn. Szóval, ne nagyon várjál rám. Aludj el nyugodtan
Kérdőn néztem fel rá.
- Nincs semmi baj, csak vadászni megyünk, mert előre még nem tudjuk, hogy ahol a szállásunk lesz milyen a választék, lehetőség.
Nagyot nevettem a választék szón. Mikor megnyugodtam, elhelyezkedtem kényelmesen az ágyban és intettem Edwardnak, hogy csatlakozzon hozzám. Odabújt mellém, átölelt és így aludtam el. Kedden miután felébredtem, egész nap úgy éreztem, mintha rohanna az idő. Reggel hétkor keltem és már azon kaptam magamat, hogy hajat mosok és izgatottan várom a holnapi napot. Elég korán elraktam
magamat aludni, hogy ne legyek fáradt. Edward lefekvésig nem jelent meg nálam, így lefeküdtem, ahogy megkért rá.

Felhívás, pályázat, kérés vagy nem tom mi..... :S

Sziasztok!
Mint láthatjátok, az oldal fejlécének nincsen képe. Próbáltam keresni olyat, ami ráillik Sissyre, de sajnos nem találtam. Ezért fordulok hozzátok, hátha Ti tudtok nekem segíteni.
Kérlek, segítsetek, hogy legyen kép Sissyről, hogy el tudjátok képzelni, mikor olvassátok a történetet.
Szóval, olyan képeket szeretnék kérni, ahol egy szőke hosszú hajú(legalább derékig érő), kék szemű lány található, akár Edwarddal vagy az egész Cullen családdal van.
Nagyon hálás lennék, ha valaki segíteni rajtam.
Az ötleteket a vicki17@citromail.hu email címre várom. Kérlek, ha találtok egy lányról képet és tudjátok a nevét, kérlek, írjátok meg, hogy később én magam is összetudjak állítani majd. Kérlek a tárgyba írd, be hogy Sissy.
Nagyon köszönöm.
Puszil titeket Vicky
=)

11. fejezet: A meghívás

Finom simogatásra ébredtem másnap reggel.
- Sissy, jó reggelt! – köszönt anyu.
- Neked is! – motyogtam.
Anya kiment, én még pihentem egy kicsit a párnába fúrva a fejemet. Majd egy negyed óra múlva felkeltem és a fürdőbe csoszogtam. Fogat és arcot mostam, majd a hajamon gondolkoztam.
„- Milyen frizurát csinálják?” – kérdeztem magamban.
Előkaptam a hajsütő vasat, és míg az melegedett bekapcsoltam a CD lejátszót, hogy még jobban felébredjek. Visszamentem a fürdőbe és neki álltam a hajamat begöndöríteni. Nem akartam, hogy nagyon göndör legyen, így egy kicsit az ujjaimmal megigazítottam. A hajam végeztével átmentem a gardróbba elővettem a ruhát és egy fekete harisnyát. Felöltöztem, felékszereztem magamat, megigazítottam még a hajamat és elindultam lefelé. Anyáék már felöltözve vártak rám.
- Nagyon csinos vagy, kicsim – dicsért meg anya.
- Köszönöm.
Felvettem a csizmámat és a hosszú fekete kabátomat.
- Én vezetek – szólaltam meg mosolyogva és felkaptam a slusszkulcsot. Míg anyáék bezárták a házat, addig én kiálltam az udvarról. Anya beült mellém az anyósülésre, míg apa hátraszorult. Csendben utaztunk egy ideig.
- Nagyon ügyesen vezetsz – szólalt meg hátulról apa.
- Igen. Már eléggé belejöttem.
Elhagytuk a város táblát és befordultam a kis útra.
- Edwardék biztos erre laknak? – kérdezte anya kicsit aggódva.
- Igen anya, nyugalom – feleltem, mikor kikanyarodtunk a kanyarból és előbukkant előttünk a ház.
- Tyűha, mekkora ez a ház! – képedt el apa.
- Gyönyörű szép! – szólt anya is.
Leparkoltam a ház előtt és leállítottam a motort.
- Gyertek, menjünk – mondtam.
Kiszálltunk a kocsiból és együtt elindultunk a bejárat felé. Megigazítottam a ruhámat, míg az ajtóhoz értünk. Anyáékra pillantottam még, majd kopogtattam. Néhány pillanat múlva nyílt az ajtó és Carlisle tűnt fel.
- Szia Sissy! Jó napot Mr. és Mrs. McAlister. Fáradjanak beljebb!
- Szia Carlisle – köszöntem és elsőnek beléptem a lakásba.
Körbejárattam a szememet. Mindenki ott volt. Edward a falnak támaszkodva figyelt minket. Rám emelte aranyló szemeit és mosolyra húzta a száját. Elmosolyodtam én is. Anyáék megálltak mellettem. Carlisle pedig visszasétált a családjához.
- Szeretnék bemutatkozni. A nevem Dr. Carlisle Cullen – szólalt meg a családfő. – A feleségem Esme. A gyermekeim Rosalie, Emmett, Alice, Jasper és Edward Cullen – mutatott be mindenkit.
- Peter McAlister vagyok a feleségem Laura, a lányomat, Sissyt már ismerik – mondta apu.
Mindenki elmosolyodott és kezet fogott mindenki a másikkal.
Míg a többiek ismerkedtek, én addig közelebb mentem Edwardhoz. A nyakába ugrottam. Szorosan megöleltük egymást. Sokáig öleltük egymást, míg valaki el nem köhintette magát. A többiek felé fordultunk, akik rajtunk mosolyogtak. Edward lesegítette a kabátomat, meg anyuékét is, majd helyet foglaltunk a nappaliban. Kéz a kézben ültünk egymás mellett. Egy ideig a szokásos kérdések hangoztak el: mi a foglalkozásod? Mit dolgozol?
Aztán Esme állt fel és mindannyiunkra rá pillantott.
- Az ebéd készen van. Szerintem vonuljunk át az ebédlőbe és üljünk le ebédelni.
Egyszerre mozdult meg mindenki és társalogva átsétáltunk a másik helységbe. Az asztal gyönyörű ezüst terítékkel volt megterítve. Carlisle helyet foglalt az asztalfőn. Mindenki leült. Esme feltálalta az első fogást, húslevest zöldségekkel. A fogás végeztével a lányok segítettek leszedni a tányérokat Esmének. A második fogás minden volt. Rizs, sült krumpli, rántott hús, csirkepörkölt, franciasaláta és tartármártás. Gusztusosan nézett ki az asztal ennyi ételtől. Mindenki bőségesen szedett magának mindenből. Én sült krumplit ettem rántott hússal és tartármártással. Edward töltött narancslevet a poharamba. Nagyon furcsa volt a számomra, hogy a Cullenek emberi ételt fogyasztanak, csak miattam. Hálás voltam nekik, hogy ezt mind értem teszik.
A desszert hó kifli, krémes és almás süti volt. A nyál is összefutott a számban, mikor megláttam a krémest. Azonnal lecsaptam egyre. Edward kuncogva figyelte a „vadászatomat”. Lesütöttem a szememet, mire Edward odahajolt és egy puszit nyomott az arcomra. Még megkóstoltam a hó kiflit és az almás sütit. Nagyot sóhajtva dőltem hátra a széken.
- Esme nagyon finom volt az ebéd – mondtam, mikor találkozott a szemünk.
- Egészségedre.
Az ebéd után segítettem a lányoknak leszedni az asztalt, míg a fiúk átvonultak a nappaliba. Elpakoltuk az összes ételt és bepakoltuk a koszos edényeket a mosogatógépbe.
- Sissy megkérdeznéd a fiúkat, hogy kérnek-e kávét? – kérdezte Esme.
- Persze.
Elindultam a nappali felé. Ott csak Emmettet és Jaspert találtam.
- Apáék?
- Lent vannak a garázsban.
- Aha. Gondolom nem kértek kávét?
- Nem. Elég volt az ebéd – felelte Emmett grimaszolva.
Kuncogtam, majd elindultam a garázs felé. Már hallottam apa és Carlisle hangját. Aztán Edward hangja csendült fel, az egyik kocsiról beszélt. Megálltam,a falnak dőltem és hallgattam a beszédét. Apa és Carlisle rám pillantottak, mire Edward is elhallgatott és hátrafordult. Elmosolyodott. Én is mosolyra húztam a számat.
- Bocsi a zavarásért, Esme kérdezi, kér – e valaki kávét?
- Igen, én kérnék szépen – szólalt meg Carlisle.
- Én is kérek. Köszönöm – mondta apu is.
- Rendben.
Visszaindultam a ház felé.
- Sissy! – szólt utánam valaki.
Megtorpantam. Elmosolyodtam és visszafordultam. Edward siette utánam. mire kinyithattam volna, hogy mit szeretne, megfogta a kezemet és behúzott a növények mögé. Hallottam, hogy Carlislék jönnek, de nem láttak minket a dús növények miatt. Neki dőltem a falnak és türelmesen vártam. Miután elhalt a lépésük Edward felém fordult és tekintetét összekapcsolta az enyémmel. Közelebb lépett és átkarolta a derekamat.
- Hiányoztál. Már azt hittem, hogy sosem maradunk kettesben – búgta a fülembe.
Halkan elnevettem magamat. Edward még közelebb lépett és megcsókolt. Karjaimmal átfontam a nyakát. A csók egyre vadabb lett, de élveztem. Éreztem, hogy Edward ujjai a gerincemen táncolnak. Teljesen a falnak nyomódtam. Jobb kezem vándorlásra indult. Ujjaim a mellkasára tévedtek. Majd benyúltam a póló alá. Mellkasa izmos, puha és kemény volt, mint a gyémánt. Valami dolog megmozdult bennem és még többet akarta. Ujjaimat végig húztam a mellkasán, mire belenyögött a csókunkba. Ajakaink elváltak és néhány lépéssel arrébb állt. Gyorsan vettem a levegőz és kifejezéstelen arccal néztem rá.
- Nem lehet – szólalt meg elhaló hangon.
Tudtam, hogy mire gondol.
- Miért? – suttogtam.
- Féltelek. Félek attól, hogy elvesztem a fejemet és bántani foglak. Nem tudnám elviselni, ha valami bajos esne miattam – mondta közelebb lépve.
Megsimogatta az arcomat.
- Akkor sohasem lehetetünk úgy együtt? – kérdeztem csalódva.
- Egyszer valamikor biztosan – felelte biztatólag.
Szorosan megölelt. Fejemet a váll gödrébe fúrtam.
- Ideje lenne bemennünk, mert Esme vár rád – szólalt meg bársonyos hangján.
- Igen, menjünk.
Még egy gyors csókot váltottunk és kéz a kézben sétáltunk vissza a házból.
- Gyönyörű szép vagy ebben a ruhában – jegyezte meg Edward, mielőtt beléptünk a házba.
- Köszönöm.
Bent külön váltunk. Én a konyhába mentem, míg Edward helyett foglalt a nappaliban.
- Ne haragudj Esme. Carlisle és apu kérnek kávét – mondtam kicsit szégyenkezve.
- Semmi baj. Emiatt nem kell szégyenkezned. Engem sosem zavar, ha Edwarddal együtt vagytok. Boldog vagytok, hogy szeretitek egymást, hogy vagytok egymásnak – válaszolta és megölelt.
Meglepődtem a reakcióján, de visszaöleltem.
- Köszönöm – feleltem boldogan.
Megvártam, míg elkészült a kávé és együtt bevittük a fiúknak. Helyet foglaltam anya mellett és Edwardra pillantottam. Összemosolyogtunk.
- Sissy tudsz síelni? – kérdezte Alice.
Barátnőm felé fordultam.
- Nem, nem tudok. Őszintén szólva, még havat se láttam. Krétán nem nagyon esett – mosolyodtam el.
- Aha. S lenne kedved eljönni velünk?
Nem hittem a fülemnek. Jól hallottam? Síelni hívnak? Edwardra pillantottam. Mosollyal az arcán bólintott. Hitetlenkedve néztem a többiekre. Anyáékra néztem.
- Nyugodtan elmehetsz kincsem. Elengedünk Téged.
Még jobban elképedtem. Örömömben sikítni akartam, de nagy nehezen lenyeltem.
- Igen, örömmel elfogadom a meghívást – feleltem fülig érő szájjal.
Odafordultam anyuhoz és megöleltem.
- Köszönöm szépen.
- Nincs mit Kicsim. Csak arra kérlek, hogy ne menjen a tanulás rovására!
- Ígérem nem fog.
Visszafordultam a többiek felé és meglepődve vettem észre, hogy Edward eltűnt.
A társalgás tovább folytatódott a suliról, a sportról, hobbikról és még sok más dologról. Edward bukkant fel a lépcsőn lefelé sétálva. Megállt előttem. Mosolyogva néztem fel rá. Egy fehér borítékot nyújtott felém. Elvettem tőle és kinyitottam.
Leesett az állam, ugyanis egy repülőjegy volt benne, ami Ausztriába szólt.
„- Úristen! El sem hiszem, hogy elhagyom az országot és síelni megyek Európába, ki tudja mennyi időre!” – gondoltam.
Meglepődtem az időponton is, ugyanis a jegy szerdára szólt.
- Mint látom, gyorsan össze kell pakolnom .
A többiek csak bólogattak.
- Sissy arra gondolta, hogy holnap suli után elmehetnénk bevásárolni meleg ruhákat, síléceket és egyéb dolgokat.
- Persze. Hat órám van, utána indulhatunk is.
- Megbeszéltük. Edward majd reggel elmegy érted, délután meg majd én, hazaviszlek.
- Rendben.
Az idő csak pergett és mi nagyon jól éreztük magunkat. Sokat nevettünk. Este hat fele kezdtünk el szedelőzködni. Apáék megköszönték a meghívást és elindultak a kocsi felé.
- Mindjárt megyek. Egy pillanat – szóltam anyuék után.
Visszafordultam a Cullen család felé.
- Először is szeretném megköszönni a mai napot és azt, hogy miattam emberi ételt fogyasztottatok. Másodszor pedig köszönöm a meghívást – mondtam és megöleltem Esmét, Alicet, Rosalie és persze Edwardot.
A többi fiúnak egy mosolyt küldtem.
- Sissy ne köszönj semmit. Ez mind természetes. Nekünk kéne köszönetet mondani egy csomó dologért – felelte Carlisle.
Elvörösödtem, majd bólintottam egyet.
- Hát, akkor majd találkozunk – köszöntem el. – Sziasztok.
- Szia.
Edwarddal kéz a kézben sétáltunk a kocsiig.
- Nos, akkor holnap várlak – feleltem kacsintva.
- Ígérem, időben ott leszek – válaszolta csibészes mosollyal.
Hosszabb csókot váltottunk és beültem a kocsiba anyáék mellé. Megfordultam és elindultunk haza.
- Vélemény? – kérdeztem apáékra nézve.
- Fantasztikusan éreztem magamat és nagyon kedves Mr. és Mrs. Cullen – válaszolta anya.
- Anyának igaza van. Egy rendes család a Cullen család.
Elmosolyodtam és elégedetten hajtottam haza. otthon mindenki szétszéledt a maga dolgára. Én leültem tanulni, hogy betartsam az anyának tett ígéretemet. tanulás után lefürödtem, rendbe szedtem magamat és pizsamában mászkáltam a szobában. A zene halkan ment a háttérben. Elővettem egy nagyobb bőröndöt és elkezdtem a meleg ruhákat bepakolni. Nem akartam az utolsó pillanatra hagyni a csomagolást. Kezdésnek beraktam két garbót, két farmert, két szabadidő ruhát és egy hótaposót.
Halkan kopogtattak.
- Szabad – szóltam mosolyogva.
Hallottam, hogy nyílik az erkélyajtó, majd záródik. ű
- Jó estét. Zavarhatok? – hallottam meg egy hangot.
- Persze. Gyere nyugodtan. Kicsit neki álltam összepakolni.
- Azt látom. Jó meleg ruhákat pakoljál.
Megfordultam és az érkezőre néztem.
- Tudom. Nem szeretnék megfagyni.
- Hát, azt én sem szeretném – felelte féloldalas mosollyal.
Felém nyújtotta a kezét és én készségesen elfogadtam. Felhúzott és egyből a karjaiba vett. Átsétált a szobán és leült a kanapéra.
Fejemet a vállának döntöttem és mélyen beszippantottam az illatát.
- Nagyon jól telt a mai nap. Anyáék is jól érezték magukat.
- Én sem tagadom, hogy nem volt jó. Carlislék is megkedvelték a szüleidet.
- Tudod, mindig is arra vágytam, hogy ha egyszer lesz egy barátom, akkor az én szüleim és az Ő szülei jóban lesznek egymással.
- Hát, ez a vágyad teljesült – suttogta a hajamba.
- Igen. Először féltem, hogy nem fognak majd a szüleid elfogadni, de kellemesen csalódtam egyet. Örülök, hogy minden jól sikerült.
- Én is –felelte és megpuszilta a homlokomat.
- Itt maradsz estére? – kérdeztem nagyot ásítva.
- Persze. Itt maradok és vigyázok az álmaidra – felelte mosolyogva.
Kényelmesen elhelyezkedtem a karjaiban és lehunytam a szememet. -
- Aludj jól Sissy! – köszönt el.
- Köszönöm – feleltem mosolyogva.
Edward még lehajolt és megcsókolt.
Lassan ellazultam és elaludtam.

10.fejezet: Békés napok

Hétfő reggel a szemembe sütő napfény ébresztett fel. Felültem és nagyot nyújtózkodtam. Sóhajtottam és a kinti tájat figyeltem, ahogy a napfényben fürdik. Reggeli teendőimet hamar elvégeztem. Felöltöztem, összepakoltam a cuccaimat, beraktam az Ipodomat és indultam is. Lent még összedobtam egy sonkás-sajtos szendvicset és már mentem is. Nem hajtottam, ráértem, hisz az Edwardék ma nem lesznek suliban. Mielőtt kiszálltam volna a kocsiból, bedugtam a fülembe a fülhallgatót és bekapcsoltam a zenelejátszómat. Így ki tudtam zárni a külvilágot és unatkozni se fogok. Elindultam az első órám tanterme felé. Alice nélkül unalmas volt a kémi. A percek lassan peregtek.
„ – Vajon mit csinálhat most Edward?” – tettem fel a kérdést magamban.
Ezer meg ezer ötletem támadt három óra alatt.
Ebédnél egyedül ültem a Cullenek asztalánál. Éreztem, hogy rezeg a telefonom. Előkaptam és felvettem.
- Haló?
- Szia Sissy.
- Á, szia Alice – mosolyodtam el.
- Mi újság a suliban?
- Unalom. Mi lenne nélkületek?
Alice felkacagott.
- Türelem kislány. Még egy óra és szabadulsz, ugyanis marketing órád elmarad.
- Komolyan? Jaj, de jó.
- Azám. Tegnap itt hagytad a ruháidat. Gondoltam átugorhatnál értük suli után.
Felcsillant a szemem.
- Benne vagyok.
- Tudtam én – nevetett fel.
- Alice, Edwardnak ne említsd, hogy megyek, jó? Szeretnék meglepetést okozni neki. Remélem most sem hall téged.
- Rendben. Dehogy, fent van a szobájában. Ki se mozdult onnan tegnap este óta. Nagyon rossz neki, hogy nem mehet suliba. Fel-alá járkál, s várja, hogy lemenjen a nap.
- Nah, akkor jó, hogy megyek. Megyek megmenteni – válaszoltam és elnevettem magamat.
Barátnőm is csatlakozott hozzám. Nevetésünket a csengő szakította félbe.
- Most mennem kell Alice. Másfél óra múlva találkozunk.
- Rendben. Szia – köszönt el.
- Ja és Alice vigyázz el ne áruld magad!
- Ígérem, ügyelek a gondolataimra.
Mindketten még elnevettünk magunkat, majd letettem a telefont. Az a maradék egy irodalom óra gyorsan elrepült. Fél egy fele már nagyon erősen sütött a nap és meleg volt. Beültem a kocsiba, felvettem a napszemüveget és indultam is. Majdnem elfelejtettem bekanyarodni a házhoz vezető útra. Éreztem, hogy a pillangók elkezdenek repdesni a gyomromban. Elmosolyodtam. Leparkoltam a hát előtt. Még megnéztem magamat a tükörben és kiszálltam. Felsétáltam a lépcsőn az ajtóig és kopogtattam. Gyorsan megigazítottam még a napszemüveget és kihúztam magamat. Nyílt az ajtó és Edward tűnt fel. Arca meglepettséget tükrözött, aztán elmosolyodott.
- Sissy! – kiáltotta boldogan, s szorosan magához ölelt és megpörgetett.
Nagyot nevettem.
- Szia! – köszöntem.
Lábra állított és megcsókolt. A csók után felnéztem a szemébe, ami csak úgy csillogott a boldogságtól.
- Gyere beljebb! – invitált be.
Beléptem. A nagy hangzavarra az egész család összegyűlt a nappaliban.
- Sziasztok – köszöntem mosolyogva.
- Szia – válaszolta mindenki.
- Hogy vagy Sissy? – kérdezte közelebb lépve Carlisle.
- Köszönöm szépen, jól – feleltem levéve a napszemüveget és a szemébe néztem.
- Ennek örülök.
- S minek köszönhetjük a látogatásodat? – kérdezte Emmett fülig érő mosollyal.
- Hát…. úgy hallottam, hogy valaki bajban van és jöttem megmenteni – sandítottam Edwardra.
Emmettből kirobbant a nevetés, míg a többiek halkan kuncogtak. Edward letérdepelt elém és hálásan nézett fel rám.
- Köszönöm, hogy megmentettél, én hősöm! – mondta hálásan.
Először csak kuncogtam, majd kitört belőlem a nevetés. Hangos nevetésem betöltötte az egész szobát. A család többi tagjai is hangosan kacagtak. Letöröltem a könnyeimet, felhúztam Edwardot és egy puszit nyomtam az arcára.
- Esme mi finomat főzöl? – kérdeztem néhány pillanattal később bele szimatolva a levegőbe.
- Brassóit. Alice megsúgta, hogy jössz, így neki álltam főzni valamit. Persze azt is megsúgta, hogy nagyon éhes leszel.
Már ellenkezésre nyitottam a számat, mire a gyomrom válaszolt helyette.
Mindenki felnevetett.
- Úgy látom, Alice nem tévedett – felelte mosolyogva Esme. – Még meleg. Kérsz?
- Igen, köszönöm – válaszoltam és elindultam a konyhába.
Esme egy mélytányérba szedett sült krumplit és húst. Leültem elfogyasztani és közben Esmével az ételek készítéséről beszélgettünk. A finom ebéd után Edward kutatására indultam. A szobájában találtam rá. Zenét hallgatott. Csendben beléptem és leültem mellé a kanapéra.
- Mit hallgatsz? – kérdeztem.
- Yirumát. Ez a kedvenc számom, a Kiss the rain.
- Nagyon szép.
Csendben végig hallgattuk a számot, majd Edwardhoz bújtam és a mai napról beszélgettünk.
- Milyen volt a mai napod?
- Egy szóban unalmas.
Edward halkan felnevetett.
- De a délután része jól, köszönöm.
Összemosolyogtunk.
- Mikor jöttök suliba? Halálra unom magamat az órákon, a szünetekben meg főleg.
- Alice szerint szerdán vagy csütörtökön.
- Tehát akkor holnap nem.
- Sajnos nem.
Felálltam és a nyitott ablakhoz sétáltam. A nap már lemenőben volt. Edward hátulról megölelt. Arca ragyogott a nap utolsó sugaraiban. Sóhajtottam.
- Lassan mennem kell. Van egy-két leckém, amit meg kell csinálnom. Alicetől elkérem még a ruhákat, aztán megyek is.
- Rendben – felelte kicsit lehangoltan.
Kicsit szomorú voltam én is, hogy el kell mennem, de muszáj volt. Alice már szatyorba rakta a ruhákat, mire bekopogtam hozzá. Elköszöntem a többiektől és Edward kikísért a kocsiig. Hátulra beraktam a szatyrokat és az autónak dőltem. Fájt itt hagynom Edwardot, de mennem kellett. Még két nap volt szerdáig.
- Megyek. Majd akkor találkozunk valamikor. Remélem minél előbb.
- Én is. Vigyázz magadra.
Búcsúcsókot váltottunk és beültem a kocsiba. Megfordultam és lassan elhajtottam. A szívem szakadt meg, hogy el kellett jönnöm. Még egy utolsó pillantást vettem a visszapillantó tükörbe. Edward fájdalmasan nézett utánam. Hazaérve az üres lakás fogadott. Sóhajtottam egyet és elindultam felfelé a szobámba. Nyűgösen, de neki álltam megcsinálni a leckéimet. A házi írása után bekapcsoltam egy lassú CD-t. Hangosra vettem, felvettem egy pokrócot és kiültem az erkélyre. A csillagos eget figyeltem. Gyönyörű szép volt a kilátás. Rezgett a mobilom. Elővettem. Anya írt sms-t.
„- Kicsim ma későn érünk haza. ne várjál meg minket. Aludj jól. Ölel és puszil: Anya és Apa. „
Vágtam egy fancsali képet, majd bementem a szobába. Fürdés után ágyba bújtam és elaludtam.
A keddi napom se volt izgalmasabb, mint a hétfő. Ráadásul nagyon sok leckét kaptam matekból, jogi környezetből, fizikából és biológiából. Késő estig tanultam az asztalomnál. Este nyolcra már olyan fáradt voltam, hogy az asztalnál ülve elaludtam. Olyan mélyen aludtam, hogy még arra se ébredtem fel, hogy valaki finoman az ölébe vesz és átvisz az ágyba. Egy puha puszit kaptam az arcomra, mire én átfordultam az oldalamra.
Szerda reggel riadtan nyitottam ki a szememet. gyorsan felültem. Ismerős illat csapta meg az orromat. Kiszálltam az ágyból és mindenhol Edwardot kerestem. Egy üzenet várt az asztalon.
„- Jó reggelt! Este meg akartalak lepni, de mélyen aludtál az asztalon. Ágyba bújtattalak és itt maradtam hajnalig. A suliban majd találkozunk. Vigyázz magadra. Edward „
A naptárra néztem. Szerda volt. Nagyot ugrottam örömömben. Gyors fürdőt vettem, felöltöztem és indultam is a suliba. A szívem majd kiugrott a helyéről annyira vert, mikor behajtottam a parkolóba. A Cullenek az ezüst dzsipnél gyülekeztek. Kiszálltam a kocsiból, leriasztottam és feléjük indultam. Mindannyian felém fordultak.
- Sziasztok. Jó reggelt! – köszöntem vidáman.
- Neked is – válaszolták.
Edward mellém lépett, átkarolta a derekamat és egy puszit nyomott a homlokomra. Mélyet sóhajtottam, megkönnyebbülve, hogy újból mellettem van Edward. Egymásra mosolyogtunk és az óráinkra indultunk, ami biológia volt. Boldog voltam, hogy Edwardék újból vannak suliban. Nagyokat nevettünk a szünetekben. Az utolsó két nap is így telt. Péntek este Edward még átjött hozzám. Sokáig beszélgettünk, míg be nem aludtam.
Szombat reggel a csörgő telefonomra ébredtem fel.
- Tessék? – szóltam bele álmosan.
- Jó reggelt Sissy!
- Alice, minek köszönhetem a hívásodat? – kérdeztem az órára pillantva. tíz óra volt. Nagyot sóhajtottam.
- Van fél órád felöltözni, mert megyünk érted Rosalieval. Ajánlom, hogy melegen öltözz fel!
- Állj, Alice állj! Először is, a szüleimtől nem kéredzkedtem el, másodszor pedig hova akartok menni?
- Anyukáddal már beszéltem. Elengedett. Az úti célt pedig nem mondom el. Meglepetés. Öltözz fel vastagon. Szia Sissy!
- Alice – mondtam, de barátnőm már letette a telefont.
Sóhajtottam egy nagyot. Kikeltem az ágyból, rendbe vágtam magamat. Harisnyát húztam a farmer alá és két garbót vettem fel. A hajamat összecopfoztam és lementem reggelizni. Anya már a konyhában volt és az ebédet készítette.
- Jó reggelt! – köszöntem nagyot ásítva.
- Neked is! Siess, mert a lányok nemsokára itt vannak érted. Nagyon kedves ez az Alice.
- Aha. Hova megyünk? - kérdeztem a hűtőben keresgélve.
- Nem fogom elárulni. A lányok megkértek, hogy tartsam titokban. Majd meglátod.
Összedobtam egy szendvicset és lassan elfogyasztottam. Ittam még egy pohár narancslevet. Letettem a poharat, amikor dudáltak.
- Szia anyu, elmentem – mondtam és még egy puszit nyomtan az arcára.
- Szia. Érzed jól magad és vigyázz magadra.
- Köszi.
Felhúztam a csizmámat, a kabátomat a karomra hajtottam és kiléptem. Az autóhoz sétáltam és beültem hátulra.
- Sziasztok – köszöntem lehangoltan.
- Szia. Jajj, Sissy ne vágj már ilyen fájdalmas képet! Szórakozni megyünk! – mondta Alice.
- Jó, jó, megpróbálok jó kedvű lenni.
Elindultunk, én meg az elsuhanó fákat figyeltem. Edwardon gondolkoztam, hogy vajon mit csinálhat. Sóhajtottam egy nagyot. Elhagytuk Forks-ot és tovább robogtunk nyugat felé. Háromnegyed óra múlva egy Seattle táblát láttam. Az üdvözlő tábla után nem sokkal balra kanyarodtunk éa megálltunk. Kiszálltam a kocsiból és értetlenül néztem az előttem álló nagy épületre.
- Ezt most komoly? – kérdeztem.
- Igen. Mi már nagyon régen voltunk és arra gondoltunk, hogy eljövünk és magunkkal hozunk Téged is. Tudjuk jól, hogy nem tudsz jégkorozni, de majd megtanítunk.
- Ez idáig oké, de cipőm sincs.
Rosalie a csomagtartóból ebben a pillanatban vett elő három pár jégkori cipőt.
- Rendben – mondtam megadóan.
Bementünk, vettünk jegyet, felhúztuk a cipőt és beléptünk a jégpályára.
- Úristen! – kiáltottam fel és jobbra-balra kalimpáltam.
Két kézzel erősen megkapaszkodtam a falban.
- Nyugalom Sissy. Figyelj rám! – siklott elém Rose. – Csúsztasd a lábaidat. Először a balt, majd a jobbat.
Elengedtem a falat és úgy tettem, ahogy barátnőm mondta. Nagyon féltem, de elindultam.
- Figyelj az egyensúlyodra! Kicsit görnyedj be! Menni fog – szólalt meg Alice mellettem csúszva.
Mindkét oldalamon a lányok haladtak, hogy meg tudjanak majd fogni, ha netán elesni készülnék.
- Megmutatom, oké?
Bólintottam. Rose megindult. Kecsesen siklott végig a jégen. Körbe ment a pályán, majd lefékezett mellettem.
- Most te jössz. Sikerülni fog.
Lassan elindultam. Bal-jobb. Bal-jobb. A lábamat figyeltem egy ideig, majd mikor rá éreztem a ritmusra, akkor az útra figyeltem. A lendületem egy gyorsabb lett. Kezdtem élvezni a dolgot. Mosolyogva siklottam végig a pályán. A lányok is magamra mertek hagyni és ők is csak sebesebben haladtak a pályán. Hirtelen egy kisfiú csúszott be elém és én meg nem tudtam még fékezni. balra próbáltam kanyarodni, amiből seggre esés lett.
- Aucs – szaladt ki a számon.
Kicsit megütöttem magamat.
- Jól vagy? – siklottak oda a lányok.
- Persze.
Felszedtek és én újból elindultam.
„- Egy esés még nem a világ vége.” – gondoltam magamban.
Órákon keresztül jégkoriztunk, nevetgélve, viccelődve. A lányok néhány mutatványt is csináltak, amitől nekem és a többi embernek is nyitva maradta a szája. Tartottunk egy fél órás szünetet, amiben megettem egy szendvicset, majd visszamentünk a pályára. Hat fele a lányok szóltak, hogy lassan indulni kéne haza.
- Rendben. Még megyek egy kört – válaszoltam nekik.
Jobban begyorsítottam és élveztem a gyorsaságot. Kicsit csüggedten hagytam el a pályát.
- Köszi csajok, tényleg nagyon jó volt! – köszöntem meg mosolyogva.
- Ugyan, nincs mit. Mi is jól éreztük magunkat.
Hazafelé hangosan hallgattuk a zenét és énekeltünk hozzá. Alice megállt a ház előtt.
- Nincs kedvetek bejönni?
- De – vágták rá a lányok csillogó szemekkel.
Kiszálltunk a kocsiból. Kinyitottam az ajtót és beléptünk.
- Megjöttem! – kiáltottam.
Besétáltam a konyhába, mögöttem a lányokkal. Anya megfordult és mosolyogva nézett ránk.
- Anya szeretném bemutatni Alicet és Rosaliet – mondtam.
- Jó estét Mrs. McAlister – köszöntek a csajok.
- Sziasztok. Ugyan lányok, nem vagyok én még ilyen öreg. Tegeződjünk nyugodtan.
- Rendben. Köszönjük.
- Éhesek vagytok?
Barátnőimre pillantottam.
- Igen – válaszolták fülig érő mosollyal.
Meglepődtem a válaszon. Mindhárman leültünk az asztalhoz és anyu mindannyiunk elé egy tányér makarónit tett le.
Vacsora közben a mai napról beszélgettünk. Nagyokat kacagtunk az esésemen. Az étkezés után felmentünk és megmutattam a lányoknak a szobámat.
- Nagyon szép szobád van – felelte Rosalie.
Minden tárgyat megnéztek. Aztán beszabadultak a gardróbba. Az összes ruhámat megnézték. Alice egy lila egyrészes ruhával jött ki.
- Szeretném, ha holnap ezt vennéd fel hozzánk!
- Tessék? Tudtommal holnap itthon vagyok. megint miben sántikálsz Alice? – kérdeztem összeszűkített szemmel nézve barátnőmre.
- Elfelejtettem mondani, hogy Esme és Carlisle meghívtak titeket hozzánk ebédre, holnapra. Persze anyukád boldogan belement.
- Áh, így már értem. Jól van, majd még meglátom.
A lányok még egy fél órát maradtak nálam, majd elmentek. A lépcsőm felsétálva megfájdultak a bokáim. Bementem a fürdőbe és megnéztem. Mindkettő sebes volt a jégkoritól. Levetkőztem és beálltam a zuhanyzóba. Vettem egy forró fürdőt és megmostam a hajamat. Fürdés után megszárítottam a hajamat, betapasztottam a bokáimat és felöltöztem. Kicsit sántikálva átsétáltam az ágyhoz. Lefeküdtem, mindkét lábamat felpolcoltam és elkezdtem egy könyvet olvasni. Már épp elmerültem volna a könyv világában, mikor kopogtattak. Az erkélyajtó felé néztem. Elmosolyodtam. Intettem az érkező felé. Nyílt az ajtó és belépet a vendég rajta. Leült mellém az ágyra.
- Szia – köszöntem mosolyogva.
- Szia – válaszolta és egy puszit nyomott a homlokomra.
Mélyen beszívtam az illatát és felnéztem az arany szempárba.
- Mi történt a lábaddal? – kérdezte Edward megszakítva a szemkontaktust.
- Semmi komoly, úgy látszik a jégkori feltörte a lábamat.
- Nagyon fáj? – kérdezte óvatosan megtapogatva.
- Nem. Milyen volt a mai napod? Mi jót csináltál?
- Délelőtt otthon unatkoztam. Zongoráztam egy ideig, majd a fiúkkal elmentünk vadászni. Azt hittem, hogy együtt tudunk ma is lenni, de Alice és Rosalie megelőztek.
- Gondolom a holnapi nap miatt mentetek el.
- Igen. Esme nagyon szeretné megismerni a szüleidet.
- Gondolom. Már nagyon várom a holnapi napot.
- Én is kíváncsi vagyok rá.
Edward közelebb jött, hozzábújtam és még halkan beszélgettünk. Aztán minden elcsendesült és elsötétült. Elaludtam.

9.fejezet: a Denali klán

Reggel finom cirógatásra ébredtem.
- Jó, mindjárt felkelek - mondtam és a másik irányba fordítottam a fejemet. Egy ismerős, finom illat csapta meg az orromat. Lassan kinyitottam a szememet. Egy arany szempár nézett vissza rám.
- Jó reggelt - köszönt Edward.
- Neked is - válaszoltam, majd hirtelen elkezdett működni az agyam és minden eszembe jutott.
Azonnal feltápászkodtam Edward mellkasáról, ahol idáig aludtam.
- Úristen! Egész éjszaka itt voltál? - kérdeztem.
- Igen. Ne haragudj, többet nem teszek ilyet - felelte szomorúan.
- Nem, nem, nem. Nekem nem azzal van a bajom, hogy itt maradtál velem. Csak furcsa, hogy nem vagy álmos. Egyáltalán aludtál éjszaka valamit? Olyan frissnek látszol.
Edward halkan felnevetett, majd megfogta a kezemet.
- Nyugalom, nem kell aggódni. Mi sohasem alszunk.
- Komolyan? - képedtem el.
- Igen, szóval nem kell aggódnod. Igazság szerint nagyon nyugtató volt, hogy itt voltál mellettem.
Finoman visszahúzott a mellkasára és a hátamat kezdte el simogatni.
- Valahogy éreztem, hogy itt vagy mellettem.
- Gyönyörű szép vagy, amikor alszol. Olyan törékenynek tűnsz, mikor alszol.
- Pedig nem vagyok az.
- Tudom. Szerintem ideje lesz felöltöznöd. Mi lenne, ha ma én vinnélek el a suliba?
- Jól hangzik - válaszoltam és felálltam.
- Öltözz fel, addig én haza szaladok, átöltözök és elhozom a kocsit.
- Rendben.
Edward egy puszit nyomott az arcomra, majd eltűnt a szobámból. Bementem a fürdőbe és a tükörbe néztem. Azonnal eszembe jutottak a tegnap történtek. Összerándultam. Tegnap egy hajszálon múlott az életem. Gyorsan megráztam a fejemet és neki álltam a reggeli mosakodásnak, öltözködésnek. Átmentem a gardróbba, magamra húztam egy csőszárú farmert és egy kék garbót. Felvettem még egy hosszú nyakláncot és fülbevalót. Összekaptam a tancuccaimat. A hajamat még egy hajráffal hátrafogtam és indultam is lefele. Lent felvettem a magassarkú csizmámat , a kabátomat és kiléptem. Edward már ott várt rám az autónak támaszkodva. Elindultam felé. Rám pillantott. Tágra nyílt szemekkel figyelte közeledésemet. Még pislogni is elfelejtett. Megálltam előtte. Elpirultam hosszas nézése miatt. Edward pislogott néhányat, majd rám mosolygott.
- Gyönyörű szép vagy.
- Köszönöm - vörösödtem el még jobban.
Beszálltunk az autóba, majd elindultunk a suli felé. Végig mértem Edwardot, aki tiszta szürke garbót viselt . Miután leparkoltunk a suli parkolójában kiszálltam. Megvártam, míg Edward bezárja a kocsit. Átfogta a derekamat és mosolyogva indultunk el a suli fele. Mindenki ámulva nézett utánam. Éreztem, hogy Edward keze megfeszül a derekamon. Tudtam jól, hogy meghallotta a fiúk gondolatait, így megfogtam a kezét és egy puszit nyomtam az arcára. Az arc vonásai azonnal meglágyultak és elmosolyodott. Első óránk közös volt, aminek nagyon örültem. A második kémia, a harmadik matek volt. Nicoletól jó messze foglaltam helyet. A negyedik órám irodalom volt. Óra után siettem ebédelni. Kinyitottam az ebédlő ajtaját, mire mindenki rám kapta a tekintetét. A fiúk még mindig nyál csorgatva figyeltek. Tudomást nem véve róluk elindultam ebédet venni. Egy doboz saláta mellett döntöttem. Elindultam az asztalunk felé.
- Váó, milyen jól nézel ki itt valaki - szólalt meg Alice, mikor az asztalhoz értem.
- Szívdöglesztő vagy csajszikám - mondta Rose is.
- Köszi csajok.
Helyet foglaltam és neki álltam elfogyasztani az ebédemet.
- Sissy nincs kedved nálunk tölteni a hétvégédet? Nálunk aludhatnál pénteken és szombaton. Mit szólsz?
- Jól hangzik. Megkérdezem anyuékat, de biztosan elengednek majd.
- Oké. Csapunk egy csajos hétvégét.
Edward köhintett egyet.
- Jól van, ígérem a tiéd is lehet majd.
Elnevettem magamat, majd a többiek is felnevettek mellettem.
Edward suli után haza fuvarozott, később közösen neki álltunk tanulniegész. Mikor anyáék hazaértek, meglepődtek, hogy itt találják Edwardot, de nagyon boldogok voltak. Szívesen elengedtek az hétvégére a Cullenékhez.
Izgulva vártam a másnapot. Számomra az idő csak úgy pergett. Miután vége lett a sulinak, azonnal hazamentem és összeszedtem a cuccaimat. Fel-alá járkáltam a szobában, míg meg nem hallottam a dudálást. Gyorsan lerohantam a cuccaimmal, felöltöztem, bezártam a házat és a kocsihoz siettem. Kalimpáló szívvel ültem be az autóba. Mire kiértünk a városból, már besötétedett. Az egész Cullen ház fényárban úszott. Edward beállt a garázsba. Kisegített, majd kézen fogva elindultunk a lépcsőn fölfele. Belépve a nappaliba Alice ugrott a nyakamba.
- Üdv újra nálunk! - kiáltotta. - Már nagyon vártunk - csiripelte.
- Szia Alice - nyögtem.
- Na és mihez lenne kedved? - kérdezte, mikor elengedett.
- Nem tudom.
- Most jutott eszembe, van egy csomó ruhám, amit én nem hordok. Gyere próbáld fel őket és ha jók, akkor neked adom - mondta, megfogta a kezemet és elkezdett felfelé húzni a lépcsőn.
Bűnbánóan Edwardra pillantottam, mire ő csak elmosolyodott. Barátnőm behúzott a szobájába, felkapcsolta az összes villanyt és bement a gardróbba. Míg ő a ruhák között turkált, én addig körbe néztem a szobában. Az egyik falon csak képek lógtak Jasperről és a család többi tagjáról. Megpillantottam Edward képét . Gondolom régebben készülhetett, mert még itt tüsi haja volt.
- Na, ezek azok - hallottam meg Alice hangját.
Megfordultam és leesett az állam. A ruhák az ágyon a derekamig értek olyan sok volt.
- Szerintem essünk neki - szólalt meg a Cullen lány.
- Támogatom az ötletet.
Egyszerre három ruhát fogtam meg és vittem be a fürdőbe felpróbálni. S ez így ment másfél órán keresztül, míg meg nem szöktem. Alice pont a gardróbban volt, így egyszerű dolgom volt. Lesurrantam a lépcsőn. Meghallottam, hogy valaki a zongorán játszik. Elmosolyodtam és elindultam a hang irányába. Edward lehunyt szemekkel játszott. Halkan hozzá sétáltam és leültem mellé. Fejemet a vállára hajtottam és a zenét hallgattam.
- Hiányoztál - suttogta.
- Nekem is. Megszöktem Alicetől, mert már nem bírtam.
Edward felkuncogott. A zene elcsendesült néhány pillanatig, majd újból felcsendültek az akkordok. Az új dallam ismerős volt a számomra. Először csak dúdoltam, majd halkan énekelni kezdtem. Lehunyt szemekkel átadtam magamat az éneklésnek. Lassan a zene a végéhez közeledett. A szöveg befejeződött, majd a zongora is elhalkult néhány perccel később. Tapsolás hangzott fel. Odakaptam a tekintetemet. Mindenki ott volt és engem ünnepelt. Elpirultam és lesütöttem a szememet. Edward átölelt hátulról.
- Csodálatos hangod van - súgta a fülembe.
- Köszönöm - motyogtam.
- Sissy készen van a vacsora - szólalt meg Esme boldogan.
- Rendben - válaszoltam és felálltam.
A konyhában friss rántott hús és sült krumpli várt rám. A kiadós vacsora után felmentem a második emeletre. Edward szobájának ajtaja tárva nyitva volt. Neki támaszkodtam a félfának és őt néztem. Edward a kinti tájat figyelte.
- Fáradj beljebb - mondta.
Besétáltam a szobába és leültem az ágyra. Nagyot ásítottam. Edward is helyet foglalt mellettem.
- Hol szeretnél aludni?
- Itt, melletted.
Mindketten elmosolyodtunk. Gyors zuhanyzás után bebújtam az ágyba. Edward szorosan magához húzott és így aludtam el.
Szombaton reggel, ébredés után ujjaimmal Edwardot kerestem. Csalódottan vettem tudomásul, hogy nincs mellettem. Megfordultam és körbe néztem a szobában. Üres volt. Felültem az ágyban és egy nagyot nyújtózkodtam.
- Jó reggelt!
A hang irányába kaptam a fejemet. Edward lépett be a szobába, kezében egy tálcával.
- Neked is - válaszoltam.
Helyet foglalt mellettem és a tálcát az ölembe rakta. Volt rajta pirítós, tükörtojás, egy pohár narancslé és egy szál szegfű vázában.
- Hűha, istenien néz ki.
- Jó étvágyat.
- Köszönöm.
- Mit szeretnél ma csinálni? - kérdezte Edward az ágyon könyökölve.
-Hmm, mit szólnál, ha megtanítanál zongorázni? Kiskorom óta szeretnék.
- Én benne vagyok.
A reggeli befejezte után elvonultam felöltözni. Mikor készen lettem kéz a kézben lesétáltunk a nappaliba. Mindketten leültünk elé. Edward az alapoktól kezdett el magyarázni mindent. Már dél is elmúlt, mire eltudtam játszani egy egyszerű zenei részletet. Ebéd után a nappaliban pihentünk. A téve halkan ment. Edward a fejét az ölembe hajtotta és én egy-két tincsével játszottam. Alice futott le a lépcsőn, mosollyal az arcán.
- Denali barátaink meglátogatnak.
Mindenki felkapta a fejét és elmosolyodott. Értetlenül néztem Edwardra. Felült és a szemembe nézett.
- A Denali klán jó barátaink Alaszkából. Ők is vegetáriánus vámpírok, mint mi. Nagyon közeli barátaink - magyarázta.
- Értem - feleltem mosolyogva.
- Mikor érkeznek meg? - kérdezte Esme.
- Körülbelül egy óra múlva - válaszolta Alice és helyet foglalt Rosalie mellett.
Mindenki újból elfoglalta magát. Edward egyik kósza hajtincsemmel játszott, mikor kopogtattak. Mindannyian felálltunk, míg Carlisle az ajtóhoz sétált.
Edward arcon puszilt, majd mindketten a bejárati ajtó felé fordultunk. Carlisle ajtót nyitott és a vendégek egyesével beléptek. Megölelték a családfőt és beljebb léptek. Hirtelen nagy hangzavar támadt, hogy mindenki beszélgetésbe bonyolódott a másikkal.
Aztán az összes érkező kíváncsi tekintettel felém fordult. Kezdtem zavarban lenni, ugyanis most már mindenki engem figyelt a szobában. Edward felém fordult.
- Sissy, szeretném neked bemutatni Eleazart, Carment, Katiet, Irinát és Tanyát.
- Helló, Sissy McAlister vagyok - mutatkoztam be egy szerény mosollyal az arcomon.
Az egyik nő lépett elém.
- Szia, Katie vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek - szólt és barátságosan megölelt.
A többiek is követték Katie példáját, kivéve aki csak biccentett felém.
Igazság szerint nagyon meglepett a közvetlenségük.
- Foglaljatok helyet - szólalt meg Esme.
Edward leült egy egyszemélyes fotelbe és az ölébe húzott. Egy ideig a két család jól elbeszélgetett, míg Irina felém nem fordult.
- Mesélj Sissy, hol ismerkedtetek meg Edwarddal? Mivel sikerült kiolvasztanod?
Mindenki azonnal felém fordult és kíváncsian várták a válaszomat.
- A suliban ismertem meg, miután Krétáról ide költöztem. Igazság szerint nem tudom, hogy mivel sikerült. Ez még számomra is rejtély - feleltem, mire mindenki felnevetett a helységben.
Tanyára pillantottam. Semmit nem tudtam kiolvasni a szeméből.
- S hogyan találkoztatok elősz9r?
- Amikor befordultam a sarkon a folyóson és neki ütköztem.
Meglepődve vettem észre, hogy élvezettel mesélem at Edwarddal való megismerkedésemet. Sok kérdés elhangzott még velünk kapcsolatban, de nem érdekelt. A hangulat fantasztikus volt.
- A Sissy az Elizabeth rövidítése? - kérdezte Carmen.
- Igen.
- Gyönyörű szép neved van.
- Köszönöm.
- Mit szólnátok kedves barátaim, ha elmennénk együtt közösen vadászni? - kérdezte Eleazar.
Jó ötletnek tartom. Tőlem mehetünk - szólt Carlisle.
Mindenki bólogatott.
- Sissy a hűtőben van ennivaló, ha megéheznél - lépett oda Esme és egy puszit nyomott az arcomra.
- Rendben, köszönöm.
Edward szemébe néztem.
- Nemsokára visszajövünk. Itt leszek a közelben, ha valami baj van. Nálam van a telefonom. Szeretlek - mondta Edward és szenvedélyesen megcsókolt.
Megsimogatta még az arcomat, majd távozott a házból. Sóhajtottam egyet, majd a zongorához léptem és leültem. Elkezdtem halkan játszani rajta és énekeltem hozzá. Egy ideig elvoltam, míg meg nem éreztem, hogy valaki figyel. Abbahagytam a zongorázást és felpillantottam. A szívemhez kaptam, úgy megijedtem, mikor megláttam Tanyát.
- Helló - köszöntem és a szemébe néztem.
Egy ideig álltuk egymás tekintetét. Aztán megláttam Tanya sötét szemét.
- Tanya jól vagy? Valami baj van?
- Te vagy a bajom.
- Tessék? - kérdeztem meglepődve.
Mire reagálhatta, volna bármit is, Tanya mögém került és bele markolt a hajamba. Felsikítottam a fájdalomtól.
- Nem értem, hogy miért csinálod ezt! - nyögtem.
- Elvettél tőlem valamit aranyom - válaszolta és a hajamnál fogva felrángatott, majd az üvegnek vágott. A fejem nagyot koppant. Mire megmozdulhattam volna, tanya a nyakamnál fogva az ablaknak nyomott és felemelt. Alig kaptam levegőt.
- Edward az enyém. Mindig is az enyém volt. A sors nekem szánta őt, nem pedig egy nyomorult halandónak - morogta mérgesen.
Hadonásztam, hátha kiszabadulok, de a szorítás még erősebb lett a nyakamon. A látásom kezdett elhomályosodni és már nem kalimpáltam.
- Sissy! - hallottam meg egy ismerős hangot.
Tanya azonnal elengedett és eltávolodott tőlem. Nagy puffanással értem földet. A torkomhoz kaptam és elkezdtem hangosan köhögni és gyorsan venni a levegőt.
Valaki a kezét a hátamra rakta és finoman simogatott.
- Jól vagy? - kérdezte Esme aggódva.
- Igen - válaszoltam elhaló hangon.
Óvatosan felültem és az ablaknak dőltem.
- Tanya mi ütött beléd? - fordult a nő felé Esme.
Ekkor léptek be a többiek az ajtón boldogan, hangosan csevegve, míg meg nem látták Esmét támadó állásban és engem levegő után kapkodva. Edward azonnal odarohant hozzám és leguggolt mellém. Arany színű szemei aggodalmat tükröztek.
- Mi történt? - kérdezte megsimogatva az arcomat.
- Semmi - válaszoltam csendesen.
Edward finoman lefejtette a kezemet a nyakamról és meglátta a fojtogatás jeleit. Szemei elsötétültek. Talpra szökkent, azonnal a túloldalt volt és Tanya nyakát szorongatta.
- Mi műveltél vele? - kérdezte vicsorogva.
- Semmit - hazudta Tanya.
- Hazudsz! - emelte fel a hangát Esme, aki közben magához ölelt és nyugtatgatott. - Mikor bejöttem éppen megfojtani készültél ezt a szerencsétlen lányt. Ki tudja előtte még mit műveltél vele.
Edward morgása egyre erősödött.
- Mit csinált veled Sissy? - kérdezte tőlem, rám sem pillantva.
Nem válaszoltam. Utáltam árulkodni.
- Sissy! - szólt újból Edward mérgesen.
- Hozzá...hozzá vágott az üveghez - feleltem krákogva.
Egyszerre hördült fel mindenki, még a Denali klán is. Edwardból kitört egy újabb morgás és készült volna lesújtani Tanyára, mikor Jasper és Emmett lefogták.
- Engedjetek el! - ordította.
Carlisle lépett elé.
- Nyugodj meg, fiam - mondta, majd Tanya felé fordult. - Tanya ezentúl megtiltom, hogy belépj a Cullen házba és kitiltalak a család barátai közül is.
- Tanya e tetted után, mi is kitagadunk a Denali klánból. Mostantól nem tartózol egyik család barátai közé - szólalt meg Katie.
Tanya döbbenten állt, majd villogó szemekkel rám pillantott és távozott a házból
Carlisle visszafordult a fiához.
- Vidd fel Sissyt a szobádba, mindjárt megyek és megvizsgálom.
Edwardot a fivérei elengedték, mire Ő mellém lépett és finoman a karjaiba emelt. Lassan felsétált a szobájába, becsukta az ajtót maga után és leült az ágyra. Szorosan magához húzott, mire kitört belőlem a sírás.
- Css. Ne sírj Sissy. Már minden rendben van.
Egy ideig csendben sírtam, majd elfogytak a könnyeim. Halkan kopogtattak.
- Szabad - szólt Edward.
Carlisle lépett be a szobába kezében az orvosi táskájával. Felé fordultam és próbáltam vidámabb képet vágni.
- Sissy megengeded, hogy megvizsgáljalak?
Bólogattam, majd Carlisle felé fordultam, de nem szálltam ki Edward öléből.
Carlisle keze jéghideg, de nyugtató hatású volt. Finoman végig tapogatta először a nyakamat, majd a fejemet. Felszisszentem, mikor megérintett egy pontot a fejemen.
- Enyhe agyrázkódása van, semmi komolyabb.
Edward felmordult.
- Sissy szeretném, ha most lepihennél és holnap sem csinálnál semmi megerőltető dolgot. S ne aggódj, itt biztonságban vagy - mondta Carlisle, majd távozott a szobából.
Fürdés után, jól betakarózva Edward karjai közt aludtam el.
Álmomban Tanya üldözött, majd lesújtani akart rám, mikor sikítozva felültem a szobában. Azonnal kinyílt a szoba ajtó és Esme rohant be hozzám. Szorosan magához ölelt és csitítgatott. Zokogásba törtem ki.
- Hol..van.. Edward? - kérdeztem hüppögve.
- Itt vagyok - felelte Edward az ajtón belépve és két lépéssel az ágynál termett.
Esmével helyet cseréltek. Edwardhoz bújtam. Jó melegen betakart és egy dallamot kezdett el dúdolni. Kicsit megnyugodtam, majd újból elaludtam.
Reggel nagy nehezen nyitottam ki a szememet. Lassan felültem. A fejembe tompa fájdalom nyilallt bele. Odakaptam és finoman megmasszíroztam. Nesztelenül kimásztam az ágyból, felöltöztem, és csendben elindultam lefelé. Elhaladtam Carlisle és Esme szobája előtt. bentről halk beszéd halltatszódott ki. Olyan gyorsan beszéltek, hogy nem értettem. A nappali üres volt. Leültem a zongora elé. Egy ideig a kinti tájat figyeltem, majd a zongorához fordultam és elkezdtem játszani rajta. Halkan énekelni kezdtem egy szomorú dalt. Lehunytam a szememet és átadtam magamat az éneklésnek. A zongora lassan elhalkult. A szám véget ért. Eszembe jutottak anyáék, a Cullen család és Edward boldog, mosolygós arca. Én is egy kis mosolyra húztam a számat és egy vidámabb, dallamosabb dalba kezdtem bele. Mosolyogva énekeltem. Hirtelen mély akkordok csendültek fel. Kipattantak a szemeim és oldalra fordítottam a fejemet. Edward ült mellettem és egy mélyebb hangon zongorázott. Tekintetünk találkozott és elmosolyodtunk.
Visszafordultam a zongorához és énekeltem tovább a dalt. Teljesen átadtam magamat a zenének és csak a zongorára,s a szövegre koncentráltam. Majd a hangom fokozatosan elhalkult. Amint a zongora és én elhallgattunk, vastaps fogadta az éneklésemet. A hang irányába néztem. Mindannyian ott voltak. A Denali klán és a Cullenek is. Emmett hangosan fütyült, míg a többiek csak mosolyogtak. Felálltunk, Edward kézen fogott és meghajoltunk a közönség előtt.Zavarban voltam, mert ilyen még soha életemben nem történt. A sok tapsolás után még egyszer mindenki gratulált az éneklésemhez, majd leültünk beszélgetni. Kacagásunk betöltötte az egész lakást, mikor elhangzott egy-egy vicces sztori valakiről.
Háromnegyed nyolc fele elköszöntem mindenkitől és Edward haza fuvarozott. A hűvös időhöz képest még sokáig kint ácsorogtam és még mindig a régi történeteken nevetgéltünk. Aztán elcsendesültünk és egymás szemébe néztünk. Végül hosszas nézés után megöleltem.
- Köszönöm ezt a hétvégét. Jól éreztem magamat.
Edward arca elkomorodott egy kicsit, már nyitni akarta a száját, de a mutató ujjammal elhallgattattam.
- Nem történt semmi, attól a kis incidenstől eltekintve. Nagyon jól éreztem magamat.
- Én köszönöm, hogy velem és a családommal töltötted ezt a két napot.
- Á-á, én köszönöm, hogy meghívtatok hozzátok.
Mindketten elmosolyodtunk. Búcsúcsókot váltottunk, majd bementem. Anyáék épp vacsoráztak, így leültem melléjük és elmeséltem minden jó dolgot a hétvégéről. Persze Tanyát azért kihagytam. Hosszú fürdés után mentem elaludni.