9.fejezet: a Denali klán

Reggel finom cirógatásra ébredtem.
- Jó, mindjárt felkelek - mondtam és a másik irányba fordítottam a fejemet. Egy ismerős, finom illat csapta meg az orromat. Lassan kinyitottam a szememet. Egy arany szempár nézett vissza rám.
- Jó reggelt - köszönt Edward.
- Neked is - válaszoltam, majd hirtelen elkezdett működni az agyam és minden eszembe jutott.
Azonnal feltápászkodtam Edward mellkasáról, ahol idáig aludtam.
- Úristen! Egész éjszaka itt voltál? - kérdeztem.
- Igen. Ne haragudj, többet nem teszek ilyet - felelte szomorúan.
- Nem, nem, nem. Nekem nem azzal van a bajom, hogy itt maradtál velem. Csak furcsa, hogy nem vagy álmos. Egyáltalán aludtál éjszaka valamit? Olyan frissnek látszol.
Edward halkan felnevetett, majd megfogta a kezemet.
- Nyugalom, nem kell aggódni. Mi sohasem alszunk.
- Komolyan? - képedtem el.
- Igen, szóval nem kell aggódnod. Igazság szerint nagyon nyugtató volt, hogy itt voltál mellettem.
Finoman visszahúzott a mellkasára és a hátamat kezdte el simogatni.
- Valahogy éreztem, hogy itt vagy mellettem.
- Gyönyörű szép vagy, amikor alszol. Olyan törékenynek tűnsz, mikor alszol.
- Pedig nem vagyok az.
- Tudom. Szerintem ideje lesz felöltöznöd. Mi lenne, ha ma én vinnélek el a suliba?
- Jól hangzik - válaszoltam és felálltam.
- Öltözz fel, addig én haza szaladok, átöltözök és elhozom a kocsit.
- Rendben.
Edward egy puszit nyomott az arcomra, majd eltűnt a szobámból. Bementem a fürdőbe és a tükörbe néztem. Azonnal eszembe jutottak a tegnap történtek. Összerándultam. Tegnap egy hajszálon múlott az életem. Gyorsan megráztam a fejemet és neki álltam a reggeli mosakodásnak, öltözködésnek. Átmentem a gardróbba, magamra húztam egy csőszárú farmert és egy kék garbót. Felvettem még egy hosszú nyakláncot és fülbevalót. Összekaptam a tancuccaimat. A hajamat még egy hajráffal hátrafogtam és indultam is lefele. Lent felvettem a magassarkú csizmámat , a kabátomat és kiléptem. Edward már ott várt rám az autónak támaszkodva. Elindultam felé. Rám pillantott. Tágra nyílt szemekkel figyelte közeledésemet. Még pislogni is elfelejtett. Megálltam előtte. Elpirultam hosszas nézése miatt. Edward pislogott néhányat, majd rám mosolygott.
- Gyönyörű szép vagy.
- Köszönöm - vörösödtem el még jobban.
Beszálltunk az autóba, majd elindultunk a suli felé. Végig mértem Edwardot, aki tiszta szürke garbót viselt . Miután leparkoltunk a suli parkolójában kiszálltam. Megvártam, míg Edward bezárja a kocsit. Átfogta a derekamat és mosolyogva indultunk el a suli fele. Mindenki ámulva nézett utánam. Éreztem, hogy Edward keze megfeszül a derekamon. Tudtam jól, hogy meghallotta a fiúk gondolatait, így megfogtam a kezét és egy puszit nyomtam az arcára. Az arc vonásai azonnal meglágyultak és elmosolyodott. Első óránk közös volt, aminek nagyon örültem. A második kémia, a harmadik matek volt. Nicoletól jó messze foglaltam helyet. A negyedik órám irodalom volt. Óra után siettem ebédelni. Kinyitottam az ebédlő ajtaját, mire mindenki rám kapta a tekintetét. A fiúk még mindig nyál csorgatva figyeltek. Tudomást nem véve róluk elindultam ebédet venni. Egy doboz saláta mellett döntöttem. Elindultam az asztalunk felé.
- Váó, milyen jól nézel ki itt valaki - szólalt meg Alice, mikor az asztalhoz értem.
- Szívdöglesztő vagy csajszikám - mondta Rose is.
- Köszi csajok.
Helyet foglaltam és neki álltam elfogyasztani az ebédemet.
- Sissy nincs kedved nálunk tölteni a hétvégédet? Nálunk aludhatnál pénteken és szombaton. Mit szólsz?
- Jól hangzik. Megkérdezem anyuékat, de biztosan elengednek majd.
- Oké. Csapunk egy csajos hétvégét.
Edward köhintett egyet.
- Jól van, ígérem a tiéd is lehet majd.
Elnevettem magamat, majd a többiek is felnevettek mellettem.
Edward suli után haza fuvarozott, később közösen neki álltunk tanulniegész. Mikor anyáék hazaértek, meglepődtek, hogy itt találják Edwardot, de nagyon boldogok voltak. Szívesen elengedtek az hétvégére a Cullenékhez.
Izgulva vártam a másnapot. Számomra az idő csak úgy pergett. Miután vége lett a sulinak, azonnal hazamentem és összeszedtem a cuccaimat. Fel-alá járkáltam a szobában, míg meg nem hallottam a dudálást. Gyorsan lerohantam a cuccaimmal, felöltöztem, bezártam a házat és a kocsihoz siettem. Kalimpáló szívvel ültem be az autóba. Mire kiértünk a városból, már besötétedett. Az egész Cullen ház fényárban úszott. Edward beállt a garázsba. Kisegített, majd kézen fogva elindultunk a lépcsőn fölfele. Belépve a nappaliba Alice ugrott a nyakamba.
- Üdv újra nálunk! - kiáltotta. - Már nagyon vártunk - csiripelte.
- Szia Alice - nyögtem.
- Na és mihez lenne kedved? - kérdezte, mikor elengedett.
- Nem tudom.
- Most jutott eszembe, van egy csomó ruhám, amit én nem hordok. Gyere próbáld fel őket és ha jók, akkor neked adom - mondta, megfogta a kezemet és elkezdett felfelé húzni a lépcsőn.
Bűnbánóan Edwardra pillantottam, mire ő csak elmosolyodott. Barátnőm behúzott a szobájába, felkapcsolta az összes villanyt és bement a gardróbba. Míg ő a ruhák között turkált, én addig körbe néztem a szobában. Az egyik falon csak képek lógtak Jasperről és a család többi tagjáról. Megpillantottam Edward képét . Gondolom régebben készülhetett, mert még itt tüsi haja volt.
- Na, ezek azok - hallottam meg Alice hangját.
Megfordultam és leesett az állam. A ruhák az ágyon a derekamig értek olyan sok volt.
- Szerintem essünk neki - szólalt meg a Cullen lány.
- Támogatom az ötletet.
Egyszerre három ruhát fogtam meg és vittem be a fürdőbe felpróbálni. S ez így ment másfél órán keresztül, míg meg nem szöktem. Alice pont a gardróbban volt, így egyszerű dolgom volt. Lesurrantam a lépcsőn. Meghallottam, hogy valaki a zongorán játszik. Elmosolyodtam és elindultam a hang irányába. Edward lehunyt szemekkel játszott. Halkan hozzá sétáltam és leültem mellé. Fejemet a vállára hajtottam és a zenét hallgattam.
- Hiányoztál - suttogta.
- Nekem is. Megszöktem Alicetől, mert már nem bírtam.
Edward felkuncogott. A zene elcsendesült néhány pillanatig, majd újból felcsendültek az akkordok. Az új dallam ismerős volt a számomra. Először csak dúdoltam, majd halkan énekelni kezdtem. Lehunyt szemekkel átadtam magamat az éneklésnek. Lassan a zene a végéhez közeledett. A szöveg befejeződött, majd a zongora is elhalkult néhány perccel később. Tapsolás hangzott fel. Odakaptam a tekintetemet. Mindenki ott volt és engem ünnepelt. Elpirultam és lesütöttem a szememet. Edward átölelt hátulról.
- Csodálatos hangod van - súgta a fülembe.
- Köszönöm - motyogtam.
- Sissy készen van a vacsora - szólalt meg Esme boldogan.
- Rendben - válaszoltam és felálltam.
A konyhában friss rántott hús és sült krumpli várt rám. A kiadós vacsora után felmentem a második emeletre. Edward szobájának ajtaja tárva nyitva volt. Neki támaszkodtam a félfának és őt néztem. Edward a kinti tájat figyelte.
- Fáradj beljebb - mondta.
Besétáltam a szobába és leültem az ágyra. Nagyot ásítottam. Edward is helyet foglalt mellettem.
- Hol szeretnél aludni?
- Itt, melletted.
Mindketten elmosolyodtunk. Gyors zuhanyzás után bebújtam az ágyba. Edward szorosan magához húzott és így aludtam el.
Szombaton reggel, ébredés után ujjaimmal Edwardot kerestem. Csalódottan vettem tudomásul, hogy nincs mellettem. Megfordultam és körbe néztem a szobában. Üres volt. Felültem az ágyban és egy nagyot nyújtózkodtam.
- Jó reggelt!
A hang irányába kaptam a fejemet. Edward lépett be a szobába, kezében egy tálcával.
- Neked is - válaszoltam.
Helyet foglalt mellettem és a tálcát az ölembe rakta. Volt rajta pirítós, tükörtojás, egy pohár narancslé és egy szál szegfű vázában.
- Hűha, istenien néz ki.
- Jó étvágyat.
- Köszönöm.
- Mit szeretnél ma csinálni? - kérdezte Edward az ágyon könyökölve.
-Hmm, mit szólnál, ha megtanítanál zongorázni? Kiskorom óta szeretnék.
- Én benne vagyok.
A reggeli befejezte után elvonultam felöltözni. Mikor készen lettem kéz a kézben lesétáltunk a nappaliba. Mindketten leültünk elé. Edward az alapoktól kezdett el magyarázni mindent. Már dél is elmúlt, mire eltudtam játszani egy egyszerű zenei részletet. Ebéd után a nappaliban pihentünk. A téve halkan ment. Edward a fejét az ölembe hajtotta és én egy-két tincsével játszottam. Alice futott le a lépcsőn, mosollyal az arcán.
- Denali barátaink meglátogatnak.
Mindenki felkapta a fejét és elmosolyodott. Értetlenül néztem Edwardra. Felült és a szemembe nézett.
- A Denali klán jó barátaink Alaszkából. Ők is vegetáriánus vámpírok, mint mi. Nagyon közeli barátaink - magyarázta.
- Értem - feleltem mosolyogva.
- Mikor érkeznek meg? - kérdezte Esme.
- Körülbelül egy óra múlva - válaszolta Alice és helyet foglalt Rosalie mellett.
Mindenki újból elfoglalta magát. Edward egyik kósza hajtincsemmel játszott, mikor kopogtattak. Mindannyian felálltunk, míg Carlisle az ajtóhoz sétált.
Edward arcon puszilt, majd mindketten a bejárati ajtó felé fordultunk. Carlisle ajtót nyitott és a vendégek egyesével beléptek. Megölelték a családfőt és beljebb léptek. Hirtelen nagy hangzavar támadt, hogy mindenki beszélgetésbe bonyolódott a másikkal.
Aztán az összes érkező kíváncsi tekintettel felém fordult. Kezdtem zavarban lenni, ugyanis most már mindenki engem figyelt a szobában. Edward felém fordult.
- Sissy, szeretném neked bemutatni Eleazart, Carment, Katiet, Irinát és Tanyát.
- Helló, Sissy McAlister vagyok - mutatkoztam be egy szerény mosollyal az arcomon.
Az egyik nő lépett elém.
- Szia, Katie vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek - szólt és barátságosan megölelt.
A többiek is követték Katie példáját, kivéve aki csak biccentett felém.
Igazság szerint nagyon meglepett a közvetlenségük.
- Foglaljatok helyet - szólalt meg Esme.
Edward leült egy egyszemélyes fotelbe és az ölébe húzott. Egy ideig a két család jól elbeszélgetett, míg Irina felém nem fordult.
- Mesélj Sissy, hol ismerkedtetek meg Edwarddal? Mivel sikerült kiolvasztanod?
Mindenki azonnal felém fordult és kíváncsian várták a válaszomat.
- A suliban ismertem meg, miután Krétáról ide költöztem. Igazság szerint nem tudom, hogy mivel sikerült. Ez még számomra is rejtély - feleltem, mire mindenki felnevetett a helységben.
Tanyára pillantottam. Semmit nem tudtam kiolvasni a szeméből.
- S hogyan találkoztatok elősz9r?
- Amikor befordultam a sarkon a folyóson és neki ütköztem.
Meglepődve vettem észre, hogy élvezettel mesélem at Edwarddal való megismerkedésemet. Sok kérdés elhangzott még velünk kapcsolatban, de nem érdekelt. A hangulat fantasztikus volt.
- A Sissy az Elizabeth rövidítése? - kérdezte Carmen.
- Igen.
- Gyönyörű szép neved van.
- Köszönöm.
- Mit szólnátok kedves barátaim, ha elmennénk együtt közösen vadászni? - kérdezte Eleazar.
Jó ötletnek tartom. Tőlem mehetünk - szólt Carlisle.
Mindenki bólogatott.
- Sissy a hűtőben van ennivaló, ha megéheznél - lépett oda Esme és egy puszit nyomott az arcomra.
- Rendben, köszönöm.
Edward szemébe néztem.
- Nemsokára visszajövünk. Itt leszek a közelben, ha valami baj van. Nálam van a telefonom. Szeretlek - mondta Edward és szenvedélyesen megcsókolt.
Megsimogatta még az arcomat, majd távozott a házból. Sóhajtottam egyet, majd a zongorához léptem és leültem. Elkezdtem halkan játszani rajta és énekeltem hozzá. Egy ideig elvoltam, míg meg nem éreztem, hogy valaki figyel. Abbahagytam a zongorázást és felpillantottam. A szívemhez kaptam, úgy megijedtem, mikor megláttam Tanyát.
- Helló - köszöntem és a szemébe néztem.
Egy ideig álltuk egymás tekintetét. Aztán megláttam Tanya sötét szemét.
- Tanya jól vagy? Valami baj van?
- Te vagy a bajom.
- Tessék? - kérdeztem meglepődve.
Mire reagálhatta, volna bármit is, Tanya mögém került és bele markolt a hajamba. Felsikítottam a fájdalomtól.
- Nem értem, hogy miért csinálod ezt! - nyögtem.
- Elvettél tőlem valamit aranyom - válaszolta és a hajamnál fogva felrángatott, majd az üvegnek vágott. A fejem nagyot koppant. Mire megmozdulhattam volna, tanya a nyakamnál fogva az ablaknak nyomott és felemelt. Alig kaptam levegőt.
- Edward az enyém. Mindig is az enyém volt. A sors nekem szánta őt, nem pedig egy nyomorult halandónak - morogta mérgesen.
Hadonásztam, hátha kiszabadulok, de a szorítás még erősebb lett a nyakamon. A látásom kezdett elhomályosodni és már nem kalimpáltam.
- Sissy! - hallottam meg egy ismerős hangot.
Tanya azonnal elengedett és eltávolodott tőlem. Nagy puffanással értem földet. A torkomhoz kaptam és elkezdtem hangosan köhögni és gyorsan venni a levegőt.
Valaki a kezét a hátamra rakta és finoman simogatott.
- Jól vagy? - kérdezte Esme aggódva.
- Igen - válaszoltam elhaló hangon.
Óvatosan felültem és az ablaknak dőltem.
- Tanya mi ütött beléd? - fordult a nő felé Esme.
Ekkor léptek be a többiek az ajtón boldogan, hangosan csevegve, míg meg nem látták Esmét támadó állásban és engem levegő után kapkodva. Edward azonnal odarohant hozzám és leguggolt mellém. Arany színű szemei aggodalmat tükröztek.
- Mi történt? - kérdezte megsimogatva az arcomat.
- Semmi - válaszoltam csendesen.
Edward finoman lefejtette a kezemet a nyakamról és meglátta a fojtogatás jeleit. Szemei elsötétültek. Talpra szökkent, azonnal a túloldalt volt és Tanya nyakát szorongatta.
- Mi műveltél vele? - kérdezte vicsorogva.
- Semmit - hazudta Tanya.
- Hazudsz! - emelte fel a hangát Esme, aki közben magához ölelt és nyugtatgatott. - Mikor bejöttem éppen megfojtani készültél ezt a szerencsétlen lányt. Ki tudja előtte még mit műveltél vele.
Edward morgása egyre erősödött.
- Mit csinált veled Sissy? - kérdezte tőlem, rám sem pillantva.
Nem válaszoltam. Utáltam árulkodni.
- Sissy! - szólt újból Edward mérgesen.
- Hozzá...hozzá vágott az üveghez - feleltem krákogva.
Egyszerre hördült fel mindenki, még a Denali klán is. Edwardból kitört egy újabb morgás és készült volna lesújtani Tanyára, mikor Jasper és Emmett lefogták.
- Engedjetek el! - ordította.
Carlisle lépett elé.
- Nyugodj meg, fiam - mondta, majd Tanya felé fordult. - Tanya ezentúl megtiltom, hogy belépj a Cullen házba és kitiltalak a család barátai közül is.
- Tanya e tetted után, mi is kitagadunk a Denali klánból. Mostantól nem tartózol egyik család barátai közé - szólalt meg Katie.
Tanya döbbenten állt, majd villogó szemekkel rám pillantott és távozott a házból
Carlisle visszafordult a fiához.
- Vidd fel Sissyt a szobádba, mindjárt megyek és megvizsgálom.
Edwardot a fivérei elengedték, mire Ő mellém lépett és finoman a karjaiba emelt. Lassan felsétált a szobájába, becsukta az ajtót maga után és leült az ágyra. Szorosan magához húzott, mire kitört belőlem a sírás.
- Css. Ne sírj Sissy. Már minden rendben van.
Egy ideig csendben sírtam, majd elfogytak a könnyeim. Halkan kopogtattak.
- Szabad - szólt Edward.
Carlisle lépett be a szobába kezében az orvosi táskájával. Felé fordultam és próbáltam vidámabb képet vágni.
- Sissy megengeded, hogy megvizsgáljalak?
Bólogattam, majd Carlisle felé fordultam, de nem szálltam ki Edward öléből.
Carlisle keze jéghideg, de nyugtató hatású volt. Finoman végig tapogatta először a nyakamat, majd a fejemet. Felszisszentem, mikor megérintett egy pontot a fejemen.
- Enyhe agyrázkódása van, semmi komolyabb.
Edward felmordult.
- Sissy szeretném, ha most lepihennél és holnap sem csinálnál semmi megerőltető dolgot. S ne aggódj, itt biztonságban vagy - mondta Carlisle, majd távozott a szobából.
Fürdés után, jól betakarózva Edward karjai közt aludtam el.
Álmomban Tanya üldözött, majd lesújtani akart rám, mikor sikítozva felültem a szobában. Azonnal kinyílt a szoba ajtó és Esme rohant be hozzám. Szorosan magához ölelt és csitítgatott. Zokogásba törtem ki.
- Hol..van.. Edward? - kérdeztem hüppögve.
- Itt vagyok - felelte Edward az ajtón belépve és két lépéssel az ágynál termett.
Esmével helyet cseréltek. Edwardhoz bújtam. Jó melegen betakart és egy dallamot kezdett el dúdolni. Kicsit megnyugodtam, majd újból elaludtam.
Reggel nagy nehezen nyitottam ki a szememet. Lassan felültem. A fejembe tompa fájdalom nyilallt bele. Odakaptam és finoman megmasszíroztam. Nesztelenül kimásztam az ágyból, felöltöztem, és csendben elindultam lefelé. Elhaladtam Carlisle és Esme szobája előtt. bentről halk beszéd halltatszódott ki. Olyan gyorsan beszéltek, hogy nem értettem. A nappali üres volt. Leültem a zongora elé. Egy ideig a kinti tájat figyeltem, majd a zongorához fordultam és elkezdtem játszani rajta. Halkan énekelni kezdtem egy szomorú dalt. Lehunytam a szememet és átadtam magamat az éneklésnek. A zongora lassan elhalkult. A szám véget ért. Eszembe jutottak anyáék, a Cullen család és Edward boldog, mosolygós arca. Én is egy kis mosolyra húztam a számat és egy vidámabb, dallamosabb dalba kezdtem bele. Mosolyogva énekeltem. Hirtelen mély akkordok csendültek fel. Kipattantak a szemeim és oldalra fordítottam a fejemet. Edward ült mellettem és egy mélyebb hangon zongorázott. Tekintetünk találkozott és elmosolyodtunk.
Visszafordultam a zongorához és énekeltem tovább a dalt. Teljesen átadtam magamat a zenének és csak a zongorára,s a szövegre koncentráltam. Majd a hangom fokozatosan elhalkult. Amint a zongora és én elhallgattunk, vastaps fogadta az éneklésemet. A hang irányába néztem. Mindannyian ott voltak. A Denali klán és a Cullenek is. Emmett hangosan fütyült, míg a többiek csak mosolyogtak. Felálltunk, Edward kézen fogott és meghajoltunk a közönség előtt.Zavarban voltam, mert ilyen még soha életemben nem történt. A sok tapsolás után még egyszer mindenki gratulált az éneklésemhez, majd leültünk beszélgetni. Kacagásunk betöltötte az egész lakást, mikor elhangzott egy-egy vicces sztori valakiről.
Háromnegyed nyolc fele elköszöntem mindenkitől és Edward haza fuvarozott. A hűvös időhöz képest még sokáig kint ácsorogtam és még mindig a régi történeteken nevetgéltünk. Aztán elcsendesültünk és egymás szemébe néztünk. Végül hosszas nézés után megöleltem.
- Köszönöm ezt a hétvégét. Jól éreztem magamat.
Edward arca elkomorodott egy kicsit, már nyitni akarta a száját, de a mutató ujjammal elhallgattattam.
- Nem történt semmi, attól a kis incidenstől eltekintve. Nagyon jól éreztem magamat.
- Én köszönöm, hogy velem és a családommal töltötted ezt a két napot.
- Á-á, én köszönöm, hogy meghívtatok hozzátok.
Mindketten elmosolyodtunk. Búcsúcsókot váltottunk, majd bementem. Anyáék épp vacsoráztak, így leültem melléjük és elmeséltem minden jó dolgot a hétvégéről. Persze Tanyát azért kihagytam. Hosszú fürdés után mentem elaludni.