10.fejezet: Békés napok

Hétfő reggel a szemembe sütő napfény ébresztett fel. Felültem és nagyot nyújtózkodtam. Sóhajtottam és a kinti tájat figyeltem, ahogy a napfényben fürdik. Reggeli teendőimet hamar elvégeztem. Felöltöztem, összepakoltam a cuccaimat, beraktam az Ipodomat és indultam is. Lent még összedobtam egy sonkás-sajtos szendvicset és már mentem is. Nem hajtottam, ráértem, hisz az Edwardék ma nem lesznek suliban. Mielőtt kiszálltam volna a kocsiból, bedugtam a fülembe a fülhallgatót és bekapcsoltam a zenelejátszómat. Így ki tudtam zárni a külvilágot és unatkozni se fogok. Elindultam az első órám tanterme felé. Alice nélkül unalmas volt a kémi. A percek lassan peregtek.
„ – Vajon mit csinálhat most Edward?” – tettem fel a kérdést magamban.
Ezer meg ezer ötletem támadt három óra alatt.
Ebédnél egyedül ültem a Cullenek asztalánál. Éreztem, hogy rezeg a telefonom. Előkaptam és felvettem.
- Haló?
- Szia Sissy.
- Á, szia Alice – mosolyodtam el.
- Mi újság a suliban?
- Unalom. Mi lenne nélkületek?
Alice felkacagott.
- Türelem kislány. Még egy óra és szabadulsz, ugyanis marketing órád elmarad.
- Komolyan? Jaj, de jó.
- Azám. Tegnap itt hagytad a ruháidat. Gondoltam átugorhatnál értük suli után.
Felcsillant a szemem.
- Benne vagyok.
- Tudtam én – nevetett fel.
- Alice, Edwardnak ne említsd, hogy megyek, jó? Szeretnék meglepetést okozni neki. Remélem most sem hall téged.
- Rendben. Dehogy, fent van a szobájában. Ki se mozdult onnan tegnap este óta. Nagyon rossz neki, hogy nem mehet suliba. Fel-alá járkál, s várja, hogy lemenjen a nap.
- Nah, akkor jó, hogy megyek. Megyek megmenteni – válaszoltam és elnevettem magamat.
Barátnőm is csatlakozott hozzám. Nevetésünket a csengő szakította félbe.
- Most mennem kell Alice. Másfél óra múlva találkozunk.
- Rendben. Szia – köszönt el.
- Ja és Alice vigyázz el ne áruld magad!
- Ígérem, ügyelek a gondolataimra.
Mindketten még elnevettünk magunkat, majd letettem a telefont. Az a maradék egy irodalom óra gyorsan elrepült. Fél egy fele már nagyon erősen sütött a nap és meleg volt. Beültem a kocsiba, felvettem a napszemüveget és indultam is. Majdnem elfelejtettem bekanyarodni a házhoz vezető útra. Éreztem, hogy a pillangók elkezdenek repdesni a gyomromban. Elmosolyodtam. Leparkoltam a hát előtt. Még megnéztem magamat a tükörben és kiszálltam. Felsétáltam a lépcsőn az ajtóig és kopogtattam. Gyorsan megigazítottam még a napszemüveget és kihúztam magamat. Nyílt az ajtó és Edward tűnt fel. Arca meglepettséget tükrözött, aztán elmosolyodott.
- Sissy! – kiáltotta boldogan, s szorosan magához ölelt és megpörgetett.
Nagyot nevettem.
- Szia! – köszöntem.
Lábra állított és megcsókolt. A csók után felnéztem a szemébe, ami csak úgy csillogott a boldogságtól.
- Gyere beljebb! – invitált be.
Beléptem. A nagy hangzavarra az egész család összegyűlt a nappaliban.
- Sziasztok – köszöntem mosolyogva.
- Szia – válaszolta mindenki.
- Hogy vagy Sissy? – kérdezte közelebb lépve Carlisle.
- Köszönöm szépen, jól – feleltem levéve a napszemüveget és a szemébe néztem.
- Ennek örülök.
- S minek köszönhetjük a látogatásodat? – kérdezte Emmett fülig érő mosollyal.
- Hát…. úgy hallottam, hogy valaki bajban van és jöttem megmenteni – sandítottam Edwardra.
Emmettből kirobbant a nevetés, míg a többiek halkan kuncogtak. Edward letérdepelt elém és hálásan nézett fel rám.
- Köszönöm, hogy megmentettél, én hősöm! – mondta hálásan.
Először csak kuncogtam, majd kitört belőlem a nevetés. Hangos nevetésem betöltötte az egész szobát. A család többi tagjai is hangosan kacagtak. Letöröltem a könnyeimet, felhúztam Edwardot és egy puszit nyomtam az arcára.
- Esme mi finomat főzöl? – kérdeztem néhány pillanattal később bele szimatolva a levegőbe.
- Brassóit. Alice megsúgta, hogy jössz, így neki álltam főzni valamit. Persze azt is megsúgta, hogy nagyon éhes leszel.
Már ellenkezésre nyitottam a számat, mire a gyomrom válaszolt helyette.
Mindenki felnevetett.
- Úgy látom, Alice nem tévedett – felelte mosolyogva Esme. – Még meleg. Kérsz?
- Igen, köszönöm – válaszoltam és elindultam a konyhába.
Esme egy mélytányérba szedett sült krumplit és húst. Leültem elfogyasztani és közben Esmével az ételek készítéséről beszélgettünk. A finom ebéd után Edward kutatására indultam. A szobájában találtam rá. Zenét hallgatott. Csendben beléptem és leültem mellé a kanapéra.
- Mit hallgatsz? – kérdeztem.
- Yirumát. Ez a kedvenc számom, a Kiss the rain.
- Nagyon szép.
Csendben végig hallgattuk a számot, majd Edwardhoz bújtam és a mai napról beszélgettünk.
- Milyen volt a mai napod?
- Egy szóban unalmas.
Edward halkan felnevetett.
- De a délután része jól, köszönöm.
Összemosolyogtunk.
- Mikor jöttök suliba? Halálra unom magamat az órákon, a szünetekben meg főleg.
- Alice szerint szerdán vagy csütörtökön.
- Tehát akkor holnap nem.
- Sajnos nem.
Felálltam és a nyitott ablakhoz sétáltam. A nap már lemenőben volt. Edward hátulról megölelt. Arca ragyogott a nap utolsó sugaraiban. Sóhajtottam.
- Lassan mennem kell. Van egy-két leckém, amit meg kell csinálnom. Alicetől elkérem még a ruhákat, aztán megyek is.
- Rendben – felelte kicsit lehangoltan.
Kicsit szomorú voltam én is, hogy el kell mennem, de muszáj volt. Alice már szatyorba rakta a ruhákat, mire bekopogtam hozzá. Elköszöntem a többiektől és Edward kikísért a kocsiig. Hátulra beraktam a szatyrokat és az autónak dőltem. Fájt itt hagynom Edwardot, de mennem kellett. Még két nap volt szerdáig.
- Megyek. Majd akkor találkozunk valamikor. Remélem minél előbb.
- Én is. Vigyázz magadra.
Búcsúcsókot váltottunk és beültem a kocsiba. Megfordultam és lassan elhajtottam. A szívem szakadt meg, hogy el kellett jönnöm. Még egy utolsó pillantást vettem a visszapillantó tükörbe. Edward fájdalmasan nézett utánam. Hazaérve az üres lakás fogadott. Sóhajtottam egyet és elindultam felfelé a szobámba. Nyűgösen, de neki álltam megcsinálni a leckéimet. A házi írása után bekapcsoltam egy lassú CD-t. Hangosra vettem, felvettem egy pokrócot és kiültem az erkélyre. A csillagos eget figyeltem. Gyönyörű szép volt a kilátás. Rezgett a mobilom. Elővettem. Anya írt sms-t.
„- Kicsim ma későn érünk haza. ne várjál meg minket. Aludj jól. Ölel és puszil: Anya és Apa. „
Vágtam egy fancsali képet, majd bementem a szobába. Fürdés után ágyba bújtam és elaludtam.
A keddi napom se volt izgalmasabb, mint a hétfő. Ráadásul nagyon sok leckét kaptam matekból, jogi környezetből, fizikából és biológiából. Késő estig tanultam az asztalomnál. Este nyolcra már olyan fáradt voltam, hogy az asztalnál ülve elaludtam. Olyan mélyen aludtam, hogy még arra se ébredtem fel, hogy valaki finoman az ölébe vesz és átvisz az ágyba. Egy puha puszit kaptam az arcomra, mire én átfordultam az oldalamra.
Szerda reggel riadtan nyitottam ki a szememet. gyorsan felültem. Ismerős illat csapta meg az orromat. Kiszálltam az ágyból és mindenhol Edwardot kerestem. Egy üzenet várt az asztalon.
„- Jó reggelt! Este meg akartalak lepni, de mélyen aludtál az asztalon. Ágyba bújtattalak és itt maradtam hajnalig. A suliban majd találkozunk. Vigyázz magadra. Edward „
A naptárra néztem. Szerda volt. Nagyot ugrottam örömömben. Gyors fürdőt vettem, felöltöztem és indultam is a suliba. A szívem majd kiugrott a helyéről annyira vert, mikor behajtottam a parkolóba. A Cullenek az ezüst dzsipnél gyülekeztek. Kiszálltam a kocsiból, leriasztottam és feléjük indultam. Mindannyian felém fordultak.
- Sziasztok. Jó reggelt! – köszöntem vidáman.
- Neked is – válaszolták.
Edward mellém lépett, átkarolta a derekamat és egy puszit nyomott a homlokomra. Mélyet sóhajtottam, megkönnyebbülve, hogy újból mellettem van Edward. Egymásra mosolyogtunk és az óráinkra indultunk, ami biológia volt. Boldog voltam, hogy Edwardék újból vannak suliban. Nagyokat nevettünk a szünetekben. Az utolsó két nap is így telt. Péntek este Edward még átjött hozzám. Sokáig beszélgettünk, míg be nem aludtam.
Szombat reggel a csörgő telefonomra ébredtem fel.
- Tessék? – szóltam bele álmosan.
- Jó reggelt Sissy!
- Alice, minek köszönhetem a hívásodat? – kérdeztem az órára pillantva. tíz óra volt. Nagyot sóhajtottam.
- Van fél órád felöltözni, mert megyünk érted Rosalieval. Ajánlom, hogy melegen öltözz fel!
- Állj, Alice állj! Először is, a szüleimtől nem kéredzkedtem el, másodszor pedig hova akartok menni?
- Anyukáddal már beszéltem. Elengedett. Az úti célt pedig nem mondom el. Meglepetés. Öltözz fel vastagon. Szia Sissy!
- Alice – mondtam, de barátnőm már letette a telefont.
Sóhajtottam egy nagyot. Kikeltem az ágyból, rendbe vágtam magamat. Harisnyát húztam a farmer alá és két garbót vettem fel. A hajamat összecopfoztam és lementem reggelizni. Anya már a konyhában volt és az ebédet készítette.
- Jó reggelt! – köszöntem nagyot ásítva.
- Neked is! Siess, mert a lányok nemsokára itt vannak érted. Nagyon kedves ez az Alice.
- Aha. Hova megyünk? - kérdeztem a hűtőben keresgélve.
- Nem fogom elárulni. A lányok megkértek, hogy tartsam titokban. Majd meglátod.
Összedobtam egy szendvicset és lassan elfogyasztottam. Ittam még egy pohár narancslevet. Letettem a poharat, amikor dudáltak.
- Szia anyu, elmentem – mondtam és még egy puszit nyomtan az arcára.
- Szia. Érzed jól magad és vigyázz magadra.
- Köszi.
Felhúztam a csizmámat, a kabátomat a karomra hajtottam és kiléptem. Az autóhoz sétáltam és beültem hátulra.
- Sziasztok – köszöntem lehangoltan.
- Szia. Jajj, Sissy ne vágj már ilyen fájdalmas képet! Szórakozni megyünk! – mondta Alice.
- Jó, jó, megpróbálok jó kedvű lenni.
Elindultunk, én meg az elsuhanó fákat figyeltem. Edwardon gondolkoztam, hogy vajon mit csinálhat. Sóhajtottam egy nagyot. Elhagytuk Forks-ot és tovább robogtunk nyugat felé. Háromnegyed óra múlva egy Seattle táblát láttam. Az üdvözlő tábla után nem sokkal balra kanyarodtunk éa megálltunk. Kiszálltam a kocsiból és értetlenül néztem az előttem álló nagy épületre.
- Ezt most komoly? – kérdeztem.
- Igen. Mi már nagyon régen voltunk és arra gondoltunk, hogy eljövünk és magunkkal hozunk Téged is. Tudjuk jól, hogy nem tudsz jégkorozni, de majd megtanítunk.
- Ez idáig oké, de cipőm sincs.
Rosalie a csomagtartóból ebben a pillanatban vett elő három pár jégkori cipőt.
- Rendben – mondtam megadóan.
Bementünk, vettünk jegyet, felhúztuk a cipőt és beléptünk a jégpályára.
- Úristen! – kiáltottam fel és jobbra-balra kalimpáltam.
Két kézzel erősen megkapaszkodtam a falban.
- Nyugalom Sissy. Figyelj rám! – siklott elém Rose. – Csúsztasd a lábaidat. Először a balt, majd a jobbat.
Elengedtem a falat és úgy tettem, ahogy barátnőm mondta. Nagyon féltem, de elindultam.
- Figyelj az egyensúlyodra! Kicsit görnyedj be! Menni fog – szólalt meg Alice mellettem csúszva.
Mindkét oldalamon a lányok haladtak, hogy meg tudjanak majd fogni, ha netán elesni készülnék.
- Megmutatom, oké?
Bólintottam. Rose megindult. Kecsesen siklott végig a jégen. Körbe ment a pályán, majd lefékezett mellettem.
- Most te jössz. Sikerülni fog.
Lassan elindultam. Bal-jobb. Bal-jobb. A lábamat figyeltem egy ideig, majd mikor rá éreztem a ritmusra, akkor az útra figyeltem. A lendületem egy gyorsabb lett. Kezdtem élvezni a dolgot. Mosolyogva siklottam végig a pályán. A lányok is magamra mertek hagyni és ők is csak sebesebben haladtak a pályán. Hirtelen egy kisfiú csúszott be elém és én meg nem tudtam még fékezni. balra próbáltam kanyarodni, amiből seggre esés lett.
- Aucs – szaladt ki a számon.
Kicsit megütöttem magamat.
- Jól vagy? – siklottak oda a lányok.
- Persze.
Felszedtek és én újból elindultam.
„- Egy esés még nem a világ vége.” – gondoltam magamban.
Órákon keresztül jégkoriztunk, nevetgélve, viccelődve. A lányok néhány mutatványt is csináltak, amitől nekem és a többi embernek is nyitva maradta a szája. Tartottunk egy fél órás szünetet, amiben megettem egy szendvicset, majd visszamentünk a pályára. Hat fele a lányok szóltak, hogy lassan indulni kéne haza.
- Rendben. Még megyek egy kört – válaszoltam nekik.
Jobban begyorsítottam és élveztem a gyorsaságot. Kicsit csüggedten hagytam el a pályát.
- Köszi csajok, tényleg nagyon jó volt! – köszöntem meg mosolyogva.
- Ugyan, nincs mit. Mi is jól éreztük magunkat.
Hazafelé hangosan hallgattuk a zenét és énekeltünk hozzá. Alice megállt a ház előtt.
- Nincs kedvetek bejönni?
- De – vágták rá a lányok csillogó szemekkel.
Kiszálltunk a kocsiból. Kinyitottam az ajtót és beléptünk.
- Megjöttem! – kiáltottam.
Besétáltam a konyhába, mögöttem a lányokkal. Anya megfordult és mosolyogva nézett ránk.
- Anya szeretném bemutatni Alicet és Rosaliet – mondtam.
- Jó estét Mrs. McAlister – köszöntek a csajok.
- Sziasztok. Ugyan lányok, nem vagyok én még ilyen öreg. Tegeződjünk nyugodtan.
- Rendben. Köszönjük.
- Éhesek vagytok?
Barátnőimre pillantottam.
- Igen – válaszolták fülig érő mosollyal.
Meglepődtem a válaszon. Mindhárman leültünk az asztalhoz és anyu mindannyiunk elé egy tányér makarónit tett le.
Vacsora közben a mai napról beszélgettünk. Nagyokat kacagtunk az esésemen. Az étkezés után felmentünk és megmutattam a lányoknak a szobámat.
- Nagyon szép szobád van – felelte Rosalie.
Minden tárgyat megnéztek. Aztán beszabadultak a gardróbba. Az összes ruhámat megnézték. Alice egy lila egyrészes ruhával jött ki.
- Szeretném, ha holnap ezt vennéd fel hozzánk!
- Tessék? Tudtommal holnap itthon vagyok. megint miben sántikálsz Alice? – kérdeztem összeszűkített szemmel nézve barátnőmre.
- Elfelejtettem mondani, hogy Esme és Carlisle meghívtak titeket hozzánk ebédre, holnapra. Persze anyukád boldogan belement.
- Áh, így már értem. Jól van, majd még meglátom.
A lányok még egy fél órát maradtak nálam, majd elmentek. A lépcsőm felsétálva megfájdultak a bokáim. Bementem a fürdőbe és megnéztem. Mindkettő sebes volt a jégkoritól. Levetkőztem és beálltam a zuhanyzóba. Vettem egy forró fürdőt és megmostam a hajamat. Fürdés után megszárítottam a hajamat, betapasztottam a bokáimat és felöltöztem. Kicsit sántikálva átsétáltam az ágyhoz. Lefeküdtem, mindkét lábamat felpolcoltam és elkezdtem egy könyvet olvasni. Már épp elmerültem volna a könyv világában, mikor kopogtattak. Az erkélyajtó felé néztem. Elmosolyodtam. Intettem az érkező felé. Nyílt az ajtó és belépet a vendég rajta. Leült mellém az ágyra.
- Szia – köszöntem mosolyogva.
- Szia – válaszolta és egy puszit nyomott a homlokomra.
Mélyen beszívtam az illatát és felnéztem az arany szempárba.
- Mi történt a lábaddal? – kérdezte Edward megszakítva a szemkontaktust.
- Semmi komoly, úgy látszik a jégkori feltörte a lábamat.
- Nagyon fáj? – kérdezte óvatosan megtapogatva.
- Nem. Milyen volt a mai napod? Mi jót csináltál?
- Délelőtt otthon unatkoztam. Zongoráztam egy ideig, majd a fiúkkal elmentünk vadászni. Azt hittem, hogy együtt tudunk ma is lenni, de Alice és Rosalie megelőztek.
- Gondolom a holnapi nap miatt mentetek el.
- Igen. Esme nagyon szeretné megismerni a szüleidet.
- Gondolom. Már nagyon várom a holnapi napot.
- Én is kíváncsi vagyok rá.
Edward közelebb jött, hozzábújtam és még halkan beszélgettünk. Aztán minden elcsendesült és elsötétült. Elaludtam.