23.fejezet: Boldog születésnapot!

Sziasztok!
Még el sem mentettem a Wordben az új fejezetet, de már fenn van a friss, hogy minék előbb tudjátok olvasni. :)
Látom, hogy egyre többen olvassátok a történetet, aminek nagyon örülök.
Nos, itt az új fejezet, gondolom a címből sejthettek valamit!
Jó olvasást és szórakozást kívánok!
Puxim: Vicky



(Sissy szemszöge)

Az elkövetkezendő napok csendben és nyugalomban teltek el. A többiek a suli utolsó néhány napjára még bementek, majd kitört a nyári szünet. Én otthon voltam Esmével és Edward megengedte, hogy átrendezzem egy kicsit a közös szobánkat, úgy hogy én is elférjek a sok cuccommal.
A vámpírságnak köszönhetően könnyedén toltam el mindent és mire a többiek hazaértek, Edwardot egy új szoba várta.
- Tetszik? – kérdeztem.
- Ha neked igen, akkor nekem is – mondta átölelve a derekamat. Elmolyosodtam és megcsókoltam.
Az Edwarddal való kapcsolatunk teljesen rendbe jött és boldogan éltünk. Közösen mentünk vadászni, és ha tehettük, akkor mindent együtt csináltunk.
Egyik nap mindannyian a nappaliban ültünk, mikor hirtelen látomása támadt Alice-nek. Mindenki rá nézett. Mikor vége lett, pislogott néhányat, majd felpattant és felrohant a felső szintre. Kérdőn néztem Edwardra.
- Nicole eltervezte, hogy meglátogat téged – válaszolta.
- S ezzel mi a baj?
- Sissy, újszülött vámpír vagy. Az első éved nagyon labilis. Ha megéreznéd az emberi illatot, nem biztos, hogy ellen tudnál állni a kísértésnek, hogy megkóstold.
- Én ebben nem vagyok olyan biztos – szólalt meg Jasper.
Ránéztem.
- Sissy teljesen másképp viselkedik, mint mi, amikor vámpírok lettünk. Az első napon nem égette a torkát az éhség, elég volt neki csak a második nap vadászni.
- Van abban valami, amit Jasper mondd – szólt bele Carlisle is. – Én bízok Sissyben.
A többiek is bólintottak. Alice visszajött, kezében egy kis dobozzal.
- Tedd be mindkettőt –mondta és kinyitotta.
Két kontaktlencse volt benne. Kivettem mindkettőt és beraktam. Először furcsa volt és szúrta a szememet, de szép lassan hozzászoktam.
- Így jó is lesz – mondta elégedetten barátnőm.
Megnéztem magamat a tükörben. A lencsének köszönhetően a szemeim újból kékek lettek. Aztán meghallottam, hogy egy kocsi bekanyarodik a bekötő útra. Esme kirakott egy kis nasit az asztalra, hogy majd megkínálja vele Nicolet. Pillanatokkal később a kocsi lefékezett a ház előtt, majd ajtócsapkodás hallatszódott. A kiváló hallásomnak köszönhetően mindent hallottam. Végül osztálytársnőm kopogtatott az ajtón. Carlisle felállt, az ajtóhoz sétált, még visszanézett, aztán kinyitotta az ajtót.
- Szia - köszönt.
- Jó napot! Nicole Taylor vagyok és Sissyhez jöttem.– mutatkozott be.
- Fáradj beljebb. Carlisle Cullen vagyok – invitálta be.
Nicole félősen lépett be a házba. Mindent alaposan megnézett a szobában és elmosolyodott, mikor meglátott. Édeskés illat csapta meg az orromat. Finom volt és ennyi. Nem vonzott, hogy megkóstoljam.
- Sziasztok! – köszönt félénken Nicole.
- Szia – válaszolták a többiek egyesével.
- Gyere drágám, foglalja helyet – mondta Esme kedvesen.
- Köszönöm.
Osztálytársnőm velem szemben foglalt helyet.
- Hogy vagy? – kérdezte.
- Köszönöm szépen jól. Szép lassan felépülök.
- Őszinte részvétem a szüleid iránt. Borzalmas, ami történt.
- Köszönöm. Igen, az.
- Gondoltam meglátogatlak, s ha már erre járok, elhozom neked a bizonyítványodat – mondta és átnyújtotta a kis könyvecskét.
Kinyitottam. A jegyeim legtöbbje ötösből állt, alig volt köztük négyes. Mindig is jó tanuló voltam, rossz jegyeim alig voltak.
- S még valami – szólalt meg Nicole.
Felnéztem és egy ajándékot nyújtott át nekem.
- Boldog szülinapot!
Teljesen váratlanul ért a dolog. Ránéztem a naptárra, ami június harmincadikát mutatott.
„- Így elrepült volna az idő?”- kérdeztem magamban.
- Ööö..köszönöm szépen – mondtam végül és átvettem az ajándékot.
- Szívesen. Hát, én csak ezért jöttem. Sietnem kell, mert anyáékkal még a délután folyamán elutazunk Görögországba – szólt és felállt.
Felálltam én is és elkísértem az ajtóig.
- Hát, köszönöm szépen az ajándékot és jó utazást kívánok!
- Nincs mit! Köszönöm és neked is kellemes szünidőt! – felelte mosolyogva és elindult a kocsija felé.
Miután elhajtott, visszamentem a lakásba, ahol hét szempár nézett rám bűnbánóan.
- Mi a baj? – kérdeztem.
- Ne haragudj ránk Sissy, hogy elfelejtettük a szülinapodat.
- Ugyan, nincs semmi baj. Bevallom, hogy még én is elfeledkeztem róla – vallottam be.
Alice ugrott elém.
- Kérlek, adj nekem egy napot és ígérem, mindent bepótolunk – mondta könyörgő szemekkel.
- Legyen – jelentettem ki.
Barátnőm nagyot ugrott örömében.
- Nem is tudom, hogy hol is kezdjem – motyogta az orra alatt, miközben felment a szobájába.
Megcsóváltam a fejemet és visszasétáltam a többiekhez.
- Carlisle, mit gondolsz, sétálhatunk egyet? – kérdezte Jasper.
- Szerintem megpróbálhatjuk. Ki jön velünk?
Mindenki felemelkedett, kivéve Rosalie.
- Én most kihagynám. Inkább segítek Alice-nek – mondta és felsétált ő is.
- Szerintem indulhatunk is, ha készen állsz Sissy.
- Nem lesz semmi baj?
- Nem, mindannyian ott leszünk, és ha bármi rosszul sül el, akkor mi közbe lépünk.
Bólintottam. Kisétáltunk a garázsba, a kocsikhoz, majd elindultunk. Én Edwarddal mentem, velünk jött még Esme és Carlisle, míg a két fiú az ezüst dzsippel jöttek. Végül megálltunk a város központjában. Mély levegőt vettem, majd kiszálltam. Edwarddal azonnal mellém lépett és megfogta a kezemet.
- Most szép lassan szívd be a levegőt – mondta halkan.
Úgy tettem, ahogy mondta. Sokféle illatot éreztem. Sok volt az emberi illat, de volt köztük virág, fenyőfa, fű, kipufogógáz is. A többiek kíváncsian néztek rám.
- Teljesen rendben. Nincs semmi rossz érzése. Inkább mondhatjuk, hogy élvezi az illatok kavalkádját – jelentette ki Jasper.
Mindenki elmosolyodott.
- Ügyes vagy, kicsim – suttogta a fülembe Edward.
Elmosolyodtam és elindultunk az utcán. Kellemes idő volt, de nem sütött a nap. Szárnyaltam a boldogságban, hogy végre elhagyhatom a házat és kint a városban is mozoghatok.
Még órákig sétálgattunk a szabadba, csak sötétedéskor értünk haza. Meglepetésünkre senki nem volt otthon. Mindenki elfoglalta magát valamivel. A fiúk Tv-t néztek, míg én Esmével olvastam. Carlislenak sajnos be kellett mennie a kórházba egy súlyos eset miatt. Talán éjfél fele járhatott az idő mikor a lányok hazaértek. Rosalie lépett be elsőnek az ajtón.
- Sissy, Alice üzeni, hogy menj fel a szobádba! – adta át az üzenetet.
Mosolyogva felsóhajtottam, majd felsétáltam a szobába. Bekapcsoltam a zenét, majd elmentem zuhanyozni.
Fürdés közben átgondoltam a mai nap történéseit. Először Nicole látogatás lepett meg, majd a tudat, hogy tizennyolc éves lettem úgy, hogy teljesen elfeledkeztem róla. Aztán a séta a városban. Bevallom őszintén, kicsit féltem, hogy valakit bántani fogok, de hála nem így történt. Talán azért, mert már emberi életben is irtóztam a gyilkolástól.
A gondolataimból puha kezek érintése ragadott ki. Elmolyosodtam. Éreztem, hogy Edward egy puszit nyom a vállamra. Megfordultam és megcsókoltam. Mindkettőnkben bugyogott a vágy, s mi hajlandóak voltunk engedni neki. A forró zuhany után az ágyban kötöttünk ki, ahonnan reggelig ki sem mozdultunk. Egész este élveztük, hogy vagyunk egymásnak és, hogy kicsit kettesben tudunk lenni. Reggel az első napsugarak bevilágítottak az ablakon, ragyogásba vonva minket. Mindketten elmosolyodtunk.
- Mit csinálunk ma? – kérdeztem.
- Hát, te a szoba rabja vagy addig, míg Alice nem szól, hogy kijöhetsz. Nekem meg van egy kis dolgom, amit el kell intéznem.
Elhúztam a számat. Még percekig feküdtünk csendben, aztán Edward megmozdult. Felöltözött, még egy csókot nyomott a számra, majd magamra maradtam. Magam köré csavartam a pokrócot és az ablakoz léptem. Kitártam és a friss reggeli levegő beáramlott a szobába. Felöltöztem szabadidőruhába. Belenéztem a tükörbe. Láttam, hogy a lassan kezd aranyszínűvé válni, de megpillantottam benne egy kis feketeséget. Már régen voltam vadászni. Legalább hetente vagy másfél hetente muszáj, vagyok elmenni. Lehunytam a szememet és koncentrálni kezdtem.
„- Esme, eljössz velem vadászni?” – kérdeztem gondolatban.
„- Persze.” – jött a válasz.
„- Kint az erdő szélén találkozunk?”
„- Igen.”
A gondolatbeli beszélgetéshez lassan az egész család hozzászokott. Már nem érte őket váratlanul, ha csak úgy hirtelen megszólítottam őket a gondolataikon keresztül. Még felvettem egy sportcipőt, majd kiugrottam a nyitott ablakon, puhán landolva a fűben. Már nagyon hozzászoktam az ablakon történő járkáláshoz. Két perccel később Esme is feltűnt és együtt indultunk el vadászni. Két szarvas vére kioltotta a szomjamat. Míg Esme nem végzett, addig sétáltam egy kicsit az erdőben. Kellemes szél fújt, az ágakon madarak csicseregtek. Leültem egy fatörzsre és megvártam Esmét. Mikor végzett, együtt sétálva indultunk haza. Nem rohantunk, kiélveztük a jó időt és közben jót beszélgettünk. Talán egy órába tellett mire hazaértünk. Felugrottam a szobába, ahol már az ágyon egy ruha várt egy cetlivel együtt.
„- Kérlek, ezt vedd fel estére és ne felejtsd el megcsinálni a hajadat!” – olvastam fel Alice üzenetét.
Felsóhajtottam. Bekapcsoltam egy pörgősebb számat, majd elmentem fürdeni, hajat mosni. A zuhany után megszárítottam, majd begöndörítettem a hajamat. Felvettem a ruhát, majd kerestem hozzá egy cipőt is. Épp feltűztem a hajamat, mikor Edward lépett be az ajtón elegánsan kiöltözve. Elismerően néztem végig rajta. Közelebb lépett hozzám és átöleltem a nyakamat.
- Gyönyörűen nézel ki – mondta, végig nézve rajtam.
- Te sem panaszkodhatsz – suttogtam, majd megcsókoltam.
Felkapott az ölébe és a falnak nyomott. Már épp tovább léptünk, mikor kopogtattak az ajtón. Edward lábra állított, én pedig megigazítottam a ruhámat.
- Igen? – szólt Ki Edward.
- Minden készen van. Jöhettek – válaszolta Alice kintről.
Elindultunk kifele a szobából, de Edward megállított. Elővett egy kendőt, majd bekötötte vele a szememet. Megfogta a kezemet, majd lesétáltunk a nappaliba. Ismeretlen illatok csapták meg az orromat. Edward megállított egy helyen, majd levette a kendőt. A teljes szoba fel volt díszítve, mindenhonnan szalagok lógtak le. Ismerős arcokat pillantottam meg a szobában először, majd a sok ajándékot, ami mögöttük volt.
- Szia Sissy! Már régen találkoztunk! –szólalt meg Kate először, majd közelebb lépett és megölelt.
- Kate! Carmen! Eleazar! Irina! – mondtam, miközben visszaöleltem Katet. – Jó újra látni titeket!
Mindegyikőjüket szorosan megöleltem.
- Nos, ha már mindenki itt van, akkor neki is kezdhetünk! – csapta össze a tenyerét Alice.
Mindannyian szembefordultak velem.
- Sissy, szeretnénk boldog születésnapot kívánni! – mondta Esme kilépve a többiek közül és megölelt.
- Köszönöm – válaszoltam meghatódva.
Esme után mindenki egyesével felköszöntött, majd leültettek a kanapéra és egyesével odaadták az ajándékaikat. Sokfelé ajándékot kaptam. Könyveket, CD-ket, ruhákat, ékszereket, vásárlási utalványokat és még sorolhatnám a temérdek ajándékot. Persze ne feledkezzünk meg a sok virágról se. A legszebb a tizennyolc szálas vörös rózsa csokor volt, amit Edwardtól kaptam. Mikor kibontottam az összes ajándékot, felálltam és ránéztem mindenkire.
- Köszönöm szépen a sok ajándékot, életemben nem kaptam ilyen sokat.
Halk nevetésben törtek ki mindannyian.
- Köszönöm szépen nektek is, hogy eljöttetek és felköszöntöttek! – fordultam a Denali klán felé.
Rám mosolyogtak mind a négyen.
- Szívesen! Örülünk, hogy meg tudtunk lepni.
- Na, jól van már! Lesz még időtök beszélgetni! – csattant fel Alice. – Most mindenki menjen fel, öltözzön át és öt perc múlva találkozunk a kocsiknál!
Kérdőn néztem barátnőmre.
- Á-á, nem mondok semmit, majd mindent megtudsz a magad idejében – felelte és elindult fölfele. –Ja, és valami bulizós rucit vegyél fel!
Most már aztán tényleg nem értettem semmit. Edwarddal együtt felmentünk, majd átöltöztünk. Öt perc múlva mindenki bulira készen állt a kocsiknál. Három kocsival és jó kedvvel indultunk el. Elhagytuk Forksot és Port Angeles felé vettük az irányt. Végül egy nyitott klub előtt álltunk meg, és szálltunk ki. Már tudtam, hogy mire megy ki a játék. Elmosolyodtam, majd vidáman siettem a többiek után. A klubban már hangosan szólt a zene a táncparkett tele volt táncoló emberekkel. Besétáltunk a parkettre és felszabadultan táncolni kezdtünk. Folyamatosan a legjobb zenék mentek és mi fáradhatatlanul táncoltunk, lealázva mindenkit. A férfiak tátott szájjal néztek, míg a lányok irigykedve. Aztán egy idő után Edward és a többi fiú is becsatlakozott. Akkor kezdődött csak igazán a buli. Felejthetetlen éjszaka volt. Hajnalig táncoltunk és utolsóként hagytuk el a klub helyszínét. Már virradt mikor hazaértünk.
- Hát, köszönöm szépen ezt az estét, nagyon jól éreztem magamat! – mondtam a nappaliban állva és megöleltem Alice-t.
- Nincs mit!
Elengedtem, majd felsétáltam a szobába, ahol már Edward ült az ágyon. Hozzá sétáltam, majd beleültem az ölébe. Elmosolyodott. Viszonoztam a mosolyát. Magához ölelt és együtt néztük meg a napfelkeltét.