22.fejezet: Megbocsájtás

(Sissy szemszöge)

- Mielőtt bármit is mondanál, már tudom, és jó ötletnek tűnik – szólt bele Alice a telefonba, miután felvette.
- Akkor jó. Minden féleképpen szeretném végre hajtani.
- Rendben. Mondjuk, ha egy óra múlva érted megyek az úgy jó?
- Persze, addigra én is elkészülök. Csak nehogy elszóld magad a gondolaton keresztül!
- Hidd el, figyelni fogok rájuk.
- Oké. Akkor egy óra múlva.
- Rendben – válaszolta még Alice, majd mindketten letettük a telefont.
Felszaladtam a fürdőszobába és lefürödtem. Ahogy lehetett rendbe szedtem magamat. Farmart és pólót vettem fel. Mikor készen lettem, idegesen járkáltam fel-alá a nappaliban, várva, hogy Alice megérkezzen. Talán negyed órával később barátnőm kopogtatott a bejárati ajtón. Kinyitottam.
- Készen vagy? Mehetünk?
Bólintottam.
- Edward nem sejt semmit? – kérdeztem.
- Nem. Próbáltam mindig másra gondolni és nem a közelébe menni.
- Rendben, köszönöm. Menjünk.
Bezártam az ajtót, majd futásnak eredtünk a Cullen ház felé.
„- Kérlek, add, hogy ne vegyen észre!” – könyörögtem.
Lassítottunk a tempón, elkerülve a lebukás veszélyét. Az utolsó métereket már osonva és csendben tettük meg a házig. Halkan Alice ajtót nyitott és beléptem a hatalmas Cullen villába. Mélyet szippantottam a levegőből. Már nagyon hiányzott nekem ez a hely. Mindenki meglepődött, mikor beléptünk, de azonnal csendre intettük őket és mutogattunk, hogy vigyázzanak a gondolataikra. Alice a lépcső felé bökött a fejével. Bólintottam. Szép lassan elindultam felfele. Egyesével szedtem a lépcsőfokokat. Megálltam az ajtóm előtt. Arra gondoltam, hogy feloldom a képességemet Edwardról. Aztán elcsendesítettem a gondolataimat és Edwardra koncentráltam.
„- Bejöhetek?”- kérdeztem.

(Edward szemszöge)

Lassan már két napja, hogy Sissy elment és hogy, én ennek a szobának a rabja vagyok. Sissy illata már teljesen eltűnt a szobából, nagy bánatomra. Órák hosszat ültem vagy álltam az ablak előtt, várva, hogy Sissy felbukkanjon a fák közül. A családból igazán csak Alice tartotta a kapcsolatot Sissyvel. A többiektől hallottam, hogy már túlesett az első vadászaton is. Szerettem volna én is részt venni rajta, persze ez sikerült is volna, ha nem baltázom el a dolgokat.
Az ablaknál álltam most is, mikor egyszer csak az összes gondolatom elhallgatott a fejemben, és megszólalt egy hang.
„- Bejöhetek?” – kérdezte.
Azonnal megfordultam, az ajtóhoz rohantam és kinyitottam. Először nem akartam hinni a szemeimnek, aztán átléptem a küszöbön és megöleltem.
- Sissy! – suttogtam.

(Sissy szemszöge)

Az izgalom már teljesen eluralkodott rajtam. Másodperccel később, miután elküldtem az üzenetet, kinyílt az ajtó és Edward hitetlenkedve nézett rám, majd magához ölelt.
- Sissy! – suttogtam.
Belesimultam az ölelésébe. Percekig álltunk így, egy szót sem szólva. Edward egy kicsit eltolt magától és megérintette az arcomat.
„- Mennyire hiányzott már az érintése.” – gondoltam.
- Gyönyörűen nézel ki – mondta végig nézve rajtam.
Tetőtől talpig végig mért, mindent aprólékosan megnézve.
- Beszélhetnénk? – kérdeztem.
Bólintott. Arrébb állt az ajtóból, hogy beljebb léphessek. Besétáltam a szobámba, helyet foglaltam a kanapén és kényelmesen elhelyezkedtem. Edward becsukta az ajtót és helyet foglalt velem szemben.
- Mielőtt bármit is mondanál, szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért és a kijelentésemért – mondta bűnbánóan. – Nem így szerettem volna kifejezni magamat. Gyönyörűen nézel ki, a vámpírság csak még szebbé tett, de nem szerettem volna, hogy ilyenné válj. Voltak szüleid, barátaid és életed. Ne haragudj, túl önző voltam, abban a pillanatban.
- Nem, ez nem igaz – szólaltam meg halkan. – Nem haragudtam rád, csak rosszul esett, ami mondtál. Azóta vágytam arra, hogy vámpír legyek mióta megtámadtak a nomád vámpírok. Barátaim, Alicen és Rosalien kívül nem nagyon voltak. Családom volt, de egyedül maradtam – szomorodtam el, felálltam és az ablakhoz sétáltam.
Minden csendes és nyugodt volt odakint. Éreztem, hogy Edward hátulról átölel. Szembe fordultam vele és hozzábújtam.
- Hiányoztál –suttogtam.
Edward finoman megpuszilta a fejemet.
- Nekem is – válaszolta.
Percekig álltunk csendben, egymást ölelve.
- Szükségem van rád, Sissy. Kérlek, gyere vissza – mondta Edward.
A szívem már ordította a választ, de az agyam az ellenkezőjét sugallta.
- Költözz vissza hozzánk, hozzám.
Fájt, amit mondott néhány nappal ezelőtt, de nem tudok nélküle élni. Szeretem őt. Tehát….
- IGEN! – sikított fel Alice lentről.
Elkuncogtam magamat. Először Edward nem értette, majd elmosolyodott.
- Igen, visszaköltözök hozzátok, hozzád – mondtam ki hangosan is a döntésemet.
Edward magához ölelt, majd megforgatott. Felnevettem. Majd lerakott, de a kezemet nem engedte el. Arca ragyogott a boldogságtól.
- Nos, akkor megyek és összeszedem a cuccaimat – szólaltam meg és elindultam a lépcső felé. Mielőtt odaérhettem volna, Edward utolért, megfordított és finoman megcsókolt. Percekig csókolóztunk, míg levegőt nem vettem, lehunyt szemekkel. Majd kinyitottam és rámosolyogtam Edwardra. Kéz a kézben sétáltunk le a nappaliba, ahol először mindenki meglepődött, majd boldogságban törtek ki. Éreztem, hogy bizseregni kezd az arcom. A hirtelen beállt csöndet, ami percekig uralkodott a szobában, barátnőm hangos sikítással törte meg, majd szorosan átölelt mindkettőnket.
- Úgy örülök, hogy kibékültetek. Na de most már induljál, Sissy! Edward majd érted megy kocsival! – mondta Alice, miközben az ajtó felé tessékelt.
„- Várlak majd.” – üzentem még gondolatban Edwardnak, akit meglepett az üzenet, majd bólintott.
Intettem a többiek felé még, majd futásnak eredtem. Könnyen visszataláltam a kis faházhoz. Boldogságom mindent felülmúlt ebben a pillanatban. Amint egyedül voltam a házban, sikításban és ugrálásban törtem ki. A mosolyt, melyet néhány napig nélkülöztem, újra visszatér az arcomra. Felsiettem a szobába és dudorászva összeszedtem a cuccaimat. Nem kapkodtam, szép lassan, mindent egyesével összehajtogattam és elraktam. Mikor végeztem, csak akkor vettem észre, hogy futás közben a gatyám és a pólóm sáros lett. Felsóhajtottam. Beletúrtam a táskába és elővettem egy tiszta famert és pólót. Gyorsan átöltöztem, majd lecipeltem a cuccaimat. Leültem a kanapéra és a lobogó tüzet néztem a kandallóban. A távolból meghallottam egy ismerős kocsi hangját. Gyorsan megnéztem magamat a tükörben, mielőtt ajtót nyitnék. A kocsi megállt, majd csukódott egy ajtó. Egyre jobban izgultam. Hallottam Edward összes léptét, míg az ajtóhoz nem ért és nem kopogtatott. Az ajtóhoz léptem és kinyitottam.
- Szia - köszöntem mosolyogva és a szemébe néztem.
Szemei aranyan csillogtak már. Rám mosolygott és beljebb lépett. Tekintetét körbe járatta a helységen. A táskák mellé léptem.
- Csak ennyi cuccom van –mondtam és tettem a kezemet az egyik táskára.
Edward nem felelt semmit, közelebb lépett és átölelte a derekamat. Percekig csak egymás szemét néztük, majd megcsókolt. Átkaroltam a nyakát és percekig csókolóztunk, míg el nem hatalmasodott rajtunk a vágy. A csókunk vadabbá, követelőzőbbé vált. Neki támaszkodtam a fotelnak, de egy idő után már nem bírtam tartani magamat, így mindketten átestünk rajta. Hangos kacagásban törtünk ki, majd a lent a földön, a kandalló előtt folytatunk mindent. Érzékeltem még, hogy elszakad a ruhám, aztán átadtam magamat a gyönyörnek.
Percekkel vagy talán órákkal később szólaltunk meg, addig élveztük a csendet és egymás közelségét. A kandalló előtt feküdtünk, pokróccal takarózva és Edward finoman kényeztetett.
- Nem gondolod, hogy lassan haza kellene mennünk? – kérdeztem suttogva.
- De – sóhajtott fel.
Csókot nyomott a számra, majd neki állt felöltözni. Magam köré csavartam a pokrócot és én is felálltam. Mikor megfogtam a ruhámat, akkor láttam, hogy ketté van szakítva. Edwardra sandítottam, aki kisfiús szemekkel nézett vissza rám. A fejemet csóváltam mosolyogva, majd elővettem újabb ruhákat. Felöltöztem, majd rendet raktunk a házban. Míg Edward kicipelte a táskáimat, én addig bezártam a házat.
- Sissy! - hallottam meg a nevemet.
Edward felé néztem, aki felém dobott valamit. A vámpírságomnak köszönhetően ügyesen elkaptam. A kezemben a Volvo kulcsai voltak. Kérdőn néztem rá.
- Te vezetsz! – mondta és beszállt a kocsiba.
Már régen vezettem, ezért örömmel ragadtam meg a lehetőséget. Beszálltam, beállítottam az ülést, majd beindítottam a kocsit, ami halkan dorombolni kezdett. Imádtam a hangját.
- Ne izgulj, majd navigállak – mondta Edward.
- Ki mondta, hogy izgulok? – kérdeztem nevetve, majd a gázra léptem.
A testem adrenalinért kiáltott, én pedig szívesen megadtam neki. Az országúton száznegyvennel száguldoztam. A házhoz vezető kisútra kézifékkel kanyarodtam be. Végül a ház előtt szépen lefékeztem, majd megálltam.
- Köszönöm. Igazán rám fért már – mondtam Edwardhoz fordulva.
- Örülök. Gyere, menjünk be.
Mindketten kiszálltunk. Edward kiszedte a cuccaimat hátulról, majd kézen fogva sétáltunk fel a lépcsőn. Épp, hogy csak kinyitottuk az ajtót, két barátnőm már szorosan öleltek át.
- Úgy örülök, hogy visszajöttél! – mondta Rose.
- Én is – válaszoltam visszaölelve.
Egymást ölelve léptünk be a házba. Jó volt újra itthon lenni.
- A ruháért még számolunk – mondta Alice Edwardra sandítva, aki közelebb sétált a hármasunkhoz.
Emmett hangosan felröhögött, mire Edward csibészen elmosolyodott és megrántotta a vállát.
Alice, majd felrobbant dühében, végül szitkozódva ment fel a szobájába.
- Majd veszek neki egy újat – mondta Edward.
Esme lépett hozzánk és mindkettőnket megölelt.
- Boldog vagyok, hogy kibékültetek és, hogy visszajöttél, Sissy.
- Én pedig köszönöm, hogy vagy nekem.
Esmét meghatották a szavaim, sírni tudott volna örömében. Néhány perccel később felsétáltunk Edwarddal az emeletre. Én a szobám felé indultam, de Ő visszarántott és a szemembe nézett.
- nem szeretnél velem összeköltözni? – kérdezte.
Elkerekedtek a szemeim.
- De igen! – válaszoltam, majd beestünk a közös szobánk ajtaján, magunk után becsapva az ajtót.