4.fejezet: A meghívás

A csütörtök és a péntek gyorsan eltelt. Túl voltam az első hetemen, ami őszintén szólva nagyon jól sikerült. Péntek este sokáig fent voltam zenét hallgattam, TV-ztem és olvastam.
Másnap, szombaton kilenc óra körül ébredtem fel. Kimásztam az ágyból, majd nagyot nyújtózkodtam. Besétáltam a fürdőbe és bele néztem a tükörbe. Elborzadtam a látványtól. A hajam kócos és zsíros volt.
- Phúj - mondtam hangosan.
Levetkőztem és bemásztam a zuhanyzóba. hajat mostam és vettem egy frissítő zuhanyt is. Fürdés után megszárítottam a hajamat. Elégedetten néztem bele újból a tükörbe. Végre a hajam visszanyerte eredeti színét. Nagyon utálom, ha zsíros a hajam. Egy szál törülközőben sétáltam át a gardrób. Elővettem egy fekete szoknyát egy kék pólóval és egy csizmával együtt. Felöltöztem. Felvettem a kedvenc ékszereimet, egy egyszerű, ám gyönyörű nyakláncot, két fülbevalót és a karláncot. Ezeket mindig magamon viseltem bárhova mentem. Elővettem egy táskát, amibe bele raktam az irataimat, a pénztárcámat, a telefonomat és az Ipodomat. Zenen nélkül sehova nem megyek. Mindig szól valami mellettem. Felkaptam a táskámat,a csizmámat és lesiettem.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Neked is! Mi a programod mára? - kérdezte anya, aki még mindig köntösben volt és kávét szürcsölgetett.
- Vásárolni megyek egy másik városba, Port Angelesbe - mondtam, majd készítettem magamnak egy pirítóst és friss narancslevet öntöttem magamnak.
- S tudod, hogy merre kell menni? Oda fogsz találni?
- Persze anya. Alice elmagyarázta és le is rajzolta, hogy hogyan tudok eljutni oda - válaszoltam két harapás között.
- Jól van kicsim. Van elég pénzed?
- Igen anya. Takaréskodtam még Krétán, így van elég pénzem.
- Rendben.
A reggeli befejezte után elpakoltam a mosogatógépbe és felettem a csizmámat, aminek köszönhetoen néhány centivel magasabb lettem. Anyu végig nézett rajtam.
- Sissy fantasztikusan nézel ki. Vásárlás helyett inkább nem randira mész titokban? - nevetett fel.
- Ugyan anyu, dehogy. Kivel?
- Hát azzal a helyes sráccal, akiről meséltél.
- Nem, nem.
- S tényleg mi van vele? Beszélgetettek már?
- Igen. Képzeld a múltkor vele és a testvéreivel voltam egy csapatban, mikor röplabdáztunk.
- Tényleg? Ezt nem is mesélted. S mi volt?
- Semmi. Nagyon jót játszottunk együtt. Mindannyian kiválóan játszanak.
- Aha.
- Nagyon kedvesek mind az öten.
- Öten vannak testvérek?
- Igen, de nem igazi testvérek, hanem mindegyikőjüket örökbe fogadták a mostani szülei.
- Nagyon bátrak lehetnek akkor, ha öt gyereket elmernek vállalni.
- Igen.
- Még nem is mondtad, hogy hogy hívják.
- Edward Cullennek.
- Milyen régies név.
- Igen, de szerintem nagyon is illik hozzá.
Az órára pillantottam. Már fél tizenegy is elmúlt.
- Jól van anyu, én elmentem.
- Várj egy kicsit - mondta anya, majd valamit a kezembe nyomott és elindult az emelet felé.
Megnéztem , hogy mit adott. Egy húsz dolláros pihent a kezemben.
- De anya - kezdtem.
- Tedd csak el. Költsd magadra és érezd jól magadat - szólt még vissza a lépcső közepéről.
- Rendben anyu, köszönöm - feleltem és kiléptem az ajtón.
Az autómhoz sétáltam és beültem. Az időjárás enyhe volt, aminek nagyon örültem. Utáltam, ha nagyon hideg az időjárás. Elővettem a lapot, amit Alicetól kaptam és elkezdtem tanulmányozni. Mellé még elővettem egy térképet. Összehasonlítottam a kettőt és elindultam. Szép lassan vezettem, nem rohantam, hisz még nem ismertem ezt az útvonalat. A rádióban egy pörgős szám ment, ami még jobban feldobta a hangulatomat. Majd egy fél órás vezetés után pillantottam meg a Port Angeles táblát. Vissza vettem a tempóból és szép lassan mentem tovább. Nem sokkal később találtam egy szabad parkolóhelyet és leparkoltam. Kiszálltam, kivettem a táskámat, becsuktam a kocsimat és szép lassan sétálva elindultam. Bedugtam a zenét a fülembe, ha már nem volt velem senki. Minden egyes kirakatott alaposan megnéztem. Végül a nagy plázába tértem be. Egyedül sétáltam, míg mások a barátaikkal vagy családtagjaival voltak. Nem akartam Nicolet elhívni, mert o biztosan csak Edward Cullenról csacsogott volna, amit nem szerettem volna hallgatni. Csütörtökön is addig-addig nyaggatott, míg el nem meséltem neki, hogy mi volt szerdán. Persze az esti dolgot nem mondtam el neki. Így is hülyének tartottam magamat amiért mindenhol Edward Cullent látom.
Először betértem egy ékszeres boltba. Gyönyörű szép volt az összes árujuk. Végül egy pillangós karkötő mellett döntöttem. Megvásároltam és tovább indultam. A füleimben pont egy szép lassú szám ment, amit nagyon szerettem. nem tudom miért, de felrémlett előttem Edward arca és karamell színű szemei. Éreztem, hogy elpirulok.
"- Hát ennyire tetszik neked?" - kérdeztem magamban. "- Nincs mentség. Sissy te fülig szerelmes vagy ebbe a fiúba.
Sóhajtottam egyet.
"- Igen, szerelmes vagyok belé, elismerem" - gondoltam magamban. "- De ki tudja, hogy én tetszek e neki? Idáig úgy tűnt, mintha barátként közeledne. Habár, ha jobban bele gondolok, nem hinném, hogy szimpla barátság lenne közöttünk, hisz megvárt tesi után, márpedig nálam sokkal szebb lányok is járnak a suliba, még sem áll velük szóba csak velem. Csak nem? Ugyan Sissy! Ne kergess ilyen álmokat! - mondtam magamban és lezártam a magammal való beszélgetést.
Tovább sétáltam. A többi üzlet nem nagyon vonzott, így távoztam plázából. Néhány utcával lejjebb betértem egy teázóba és elfogyasztottam egy csésze forró teát nyugodtan. Teázás után újból elindultam. Nem sokkal később bementem egy ruha boltba. Fantasztikus ruhák voltak. Majd egy óra próbálgatás és válogatás után távoztam egy sállal, sapkával, három különböző színű garbóval, egy szoknyával és két farmer nadrággal. Mikor megláttam a számla végét, nagyon meglepődtem, ugyanis ez a bevásárlásom csak ötven dolláromba került. Mielőtt távoztam volna megláttam, hogy majdnem mindegyik ruhára 40-50% akció járt. A kezem tele volt szatyrokkal, ugyanis az eladó csajszi minden egyes ruhát külön szatyorba rakta. Visszasétáltam a kocsimhoz és bepakoltam a csomagtartóba. Nagyot morgott a hasam. Visszacsuktam a kocsit és valami gyors büfé után kezdtem keresgélni. Egy sarki bolt kirakatát figyeltem, miközben sétáltam. Nagyon lekötöttek a könyvek, amik a kirakatban voltak. Épp befordultam a sarkon, hogy tovább nézzem a kínálatot, mikor beleütköztem valakibe.
- Elnézést, nem figyeltem eléggé - kértem bocsánatot és felnéztem az illetőre.
A lélegzetem is elállt.
- Szia Sissy - köszönt a férfi.
- Szia Edward - köszöntem én is illedelmesen.
- Hogy vagy?
- Köszönöm jól.
- Mi jót csinálsz itt, ha szabad tudnom? - kérdezte mosolyogva.
- Vásárolni voltam - mosolyodtam el én is.
Hirtelen megint megkordult a gyomrom hangosan. Lesütöttem a szememet szégyenemben. Edward halkan felnevetett.
- Bocsánat - motyogtam.
- Ugyan semmi baj. Hallom éhes vagy. Netán meghívhatlak vacsorázni?
Mire bármit is válaszolhattam volna megcsörrent a telefonom. Elővettem.
- Elnézést.
- Nyugodtan vedd csak fel.
- Köszi.
Elfordultam, elléptem tőle egy kicsit és felvettem a telcsit.
- Haló? - szóltam bele.
- Szia Sissy. Minden rendben van? Mikor jössz haza? - hallottam meg anyu hangját.
- Igen anyu, minden rendben. Nem tudom mikor megyek haza, mert hívtak vacsorázni.
- Igen? Kicsoda? Csak nem?
- De igen. Most futottunk össze és most hívott meg.
- Jól van kicsim. Akkor jössz, amikor végeztetek, de azért lehet, ne olyan későn jó? Jó szórakozást kívánok! Szia - köszönt el.
- Rendben. Köszi szépen. Puszim - válaszoltam és letettem a telefont. Visszasétáltam Edwardhoz.
- Nos, meghívhatom a hölgyet vacsorázni? - kérdezte udvariasan újból.
- Igen, köszönöm.
- Ugyan, én köszönöm, hogy egy ilyen gyönyörű lány elfogadja a meghívásomat.
Elpirultam, majd elindultam arra, amerre Edward mutatta. Két utcával lejjebb tértünk be egy hangulatos, ám csendes étterembe. Edward egy két személyes asztalt kért. A pincér odavezetett egy asztalhoz és mi helyet foglaltunk.
- Mit hozhatok Önöknek? - kérdezte egy másik pincér udvariasan.
- Sissy?
- Én egy narancslevet kérek szépen.
- Én nem kérek semmit - válaszolta Edward, miközben engem figyelt.
- Rendben, azonnal hozom az italt a hölgynek.
- Mért nem kértél semmit?
- Nem vagyok szomjas.
- Értem.
- Nem sokkal később visszatért a pincér az italommal.
- Sikerült valamit vásárolnod? - kérdezte a Cullen fiú.
- Igen, vettem egy pár ruhát.
- Szeretsz vásárolni?
- Igen.
- A két lány testvérem, Alice és Rosalie is imád. egyszer elmentem Rosazal, borzalmas volt. Majdnem egy teljes napig voltunk oda, mire sikerült mindent megvennie, amit akart - mondta és vágott egy grimaszt, mire én elnevettem magamat.
A pincér zavart meg megint minket.
- Sikerült választaniuk?
Edward rám nézett.
- Én rántott sajtot kérek szépen, sült krumplival együtt - válaszoltam és Edwardra pillantottam.
- Köszönöm, nem kérek semmit.
Értetlenül néztem rá.
- Ne haragudj, de épp vendégségből jövök - mentette ki magát a helyzetből.
- Ohh értem, de ha vendégségből jössz akkor, hogy kerülsz ide?
- Ajándékot keresgéltem egy barátomnak.
- S megtaláltad számára a megfelelőt?
- Igen. Mesélj kicsit magadról! Mit szeretsz csinálni a szabadidődben? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.
Azt hittem mentem elolvadok.
- Hát, ha jó idő van szeretek kint lenni a természetben, ha pedig rossz idő van akkor zenét hallgatok, olvasok, Tv-zek.
- Játszol valamilyen hangszeren?
- Nem, de ne csak én meséljek, hanem te is ha már beszélgetünk - mondtam és kortyoltam egyet az üdítőmből.
Edward elnevette magát.
- Én is szeretek zenét hallgatni. Mindegyik stílust meghallgatom. Szabadidőmben zongorázok, olvasok vagy éppen a családommal töltöm az időmet.
- Régóta zongorázol?
- Gyerekkorom óta.
Megérkezett a pincér a vacsorámmal.
- Biztosan nem hozhatok Önnek semmit? - kérdezte Edwardot.
- Nem, köszönöm - jött a válasz újból.
De a pincér nem mozdult, hanem engem figyelt. Tetőtől talpig végig mért. Felnéztem rá, mire o kaján mosolyra húzta a száját. Edwardra pillantottam és a lélegzetem is elállt. Szeme fekete volt és mérgesen nézett a mellettem álló férfira. A pincér észrevette végre magát és elhúzta a csíkot. Ijedten figyeltem Edwardot.
- Kimegyek a mosdóba - mondta és felállt az asztaltól, mire bármit is mondhattam volna.
Elsietett a mellékhelység felé, majd bement. Ott ültem egyedül és a történteken gondolkoztam. Edward szemei egyik pillanatról a másikra sötétültek el. Érdekes látvány volt, de nem ijedtem meg, hanem attól, hogy milyen, hisz még sosem láttam ilyennek, másrészt pedig féltem, hogy neki esik a pincérnek. Még nem láttam ilyennek, de nem féltem tőle. Inkább o volt az, akiben legjobban megbíztam. Nem tudom honnan volt ez az érzés, de tudtam.
Láttam, hogy Edward kilép a mosdóból és visszasétál az asztalunkhoz. Csendben leült.
- Jól vagy? - kérdeztem és megfogtam a kezét.
Éreztem, hogy jég hideg a keze, de nem érdekelt. Az állapota sokkal jobban izgatott. Rám emelte a szemét, ami megint attól a bizonyos arany színtől ragyogott. Láthatóan meglepte a reakcióm.
- Igen, köszönöm - mosolygott rám. - kifog hűlni a vacsorád és gondolom a szüleid is várnak már rád otthon. Kérlek, bocsáss meg az elobbi incidens miatt.
- Ugyan semmi baj. Nem szeretem, ha így megbámulnak, foleg ha társaságban vagyok. Én tartozom köszönettel, hogy levakartad rólam a hapsit - kuncogtam, mire Edward nevetésben tört ki és együtt nevettünk.
Miután lenyugodtunk, neki álltam elfogyasztani a vacsorámat.
- Hol is tartottunk? - kérdezte Edward és újból beszélgetésbe bonyolódtunk.
Negyed óra múlva Edward jelzett, hogy szeretne fizetni. Egy pincérnősietett hozzánk és közölte a végösszeget. Edward kiszámolta a pénzt és kifizette a vacsorát. Néhány perccel később távoztunk.
- Hát, köszönöm szépen ezt a vacsorát.
- Én köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat.
- Fantasztikusan éreztem magamat - mondtam és felnéztem az égre, ahol ezernyi csillag ragyogott.
- Én is.
- Jönnek érted vagy kocsival vagy? - kérdeztem, mikor a kocsimhoz értünk.
- Gyalog vagyok, mert a többeik csak kidobtak.
- Forks egy kicsit messze lenne gyalog. Elvigyelek egy ideig?
- Nem kell köszi. Hazajutok én innen valahogy.
- Na, gyere ülj be! Elviszlek, hisz egy városban lakunk és még ismerjük is egymást, akkor meg minek gyalogolnál?
- Nem baj?
- Ugyan, hogy lenne az? Gyere ülj be!
Mindketten beültünk, bekötöttem magamat és indultunk is. A rádióban halkan szólt a zene.
- Merre is laksz tulajdonképpen?
- A városon kívül, bent az erdőben.
- Biztos szép hely lehet akkor.
- Igen az.
Egy idáig csendben ültünk, míg el nem értük Forks határát.
- Nos merre menjek?
- Most jut eszembe mondta apám, hogy ugorjak be a kórházba. Netán eltudnál vinni odáig?
- Persze. Apukád orvos?
- Igen.
- Jó,ha van egy orvos a családban. Ki tudja mikor lehet rá szüksége az embernek.
- Így igaz.
Leparkoltam a kórház előtt. Edward rám nézett és elmosolyodott.
- Köszönöm a fuvart. Akkor hétfőn találkozunk. További szép estét. Szia - köszönt és kiszállt a kocsiból.
- Nincs mit. Neked is. Szia.
Miután Edward kiszállt, tovább indultam haza. M4eglepodve láttam, hogy még nyolc óra sincs. Beálltam az udvarra, kiszálltam és kivettem a csomagjaimat. Láttam, hogy lent a nappaliban ég a villany. Miután beléptem anyu azonnal kikérdezett, hogy mi történt, én persze mindent elmeséltem neki. A mesélés után felment a szobámba és ledobtam magamat az ágyra. A szám fülig ért olyan boldog voltam. Az agyamban folyton a ma történtek eseményei játszódtak le. Még zuhanyzás közben is ezen járt az agyam. Boldogan ugrottam be az ágyba.