6.fejezet: A bál

Másnap kora reggel csörgött az órám. Este elfelejtettem behúzni a függönyt, így besütött a nap szobámba. Nagyot nyújtózkodtam és elindultam a szokásos reggeli teendőim elvégzésére. Felvettem az új szoknyámat, pólóval és a csizmámmal együtt, majd negyed órával később már úton is voltam az iskola felé. Nagyon izgatott voltam. Épp, hogy leparkoltam és kiszálltam a kocsiból, megcsörrent a telefonom. Megnéztem a kijelzőt, mire a szívem nagyot dobbant.
- Haló?
- Szia Sissy!
- Szia.
- Hogy aludtál? Minden rendben volt tegnap, míg hazaértél?
- Köszi jól. Igen, semmi gond nem volt.
- Csak azért hívlak, hogy sajnos egy ideig nem megyünk suliba.
Már megakartam kérdezni, hogy miért nem, mikor eszembe jutott, hogy süt a nap. Felnéztem az égi testre. nagyot sóhajtottam.
- Rendben - keseredtem el. - Mikor látlak újból?
- Nem tudom. Talán mikor már nem fog sütni a nap.
- Értem. Addig is légy jó - mondtam és elnevettem magamat.
Hallottam, hogy ő is elneveti magát a vonal túlsó végén.
- Rendben. Te meg vigyázz magadra! Szeretlek. Szia.
- Én is. Szia - válaszoltam és letettem a telefonomat.
"-Ki tudja meddig fog sütni ez az átkozott nap". Elcsodálkoztam, hogy idáig a napsütés után sóvárogtam, most meg azt kívánom bárcsak ne sütne.
Nemsokára Nicole is befutott és együtt indultunk el az óráinkra. Az órák eszméletlenül rohantak. Ebédszünetben elmeséltem Nicolenak a hétvégémet, de az Edwardos részt kihagytam. Nem akartam, hogy Nicole és az egész asztal, majd később az egész iskola rólam és Edwardról csacsogjon. Szerintem elég lesz akkor, amikor kiderül . Suli után, ahogy tudtam haza siettem. Otthon nem volt senki, így egy kicsit kiőrjöngtem magamat. Hangosan hallgattam a zenét és hangosan énekeltem a zeneszöveget. Végül fáradtan rogytam az ágyra, arcomról letörölhetetlen mosollyal. Neki álltam a tanulásnak, de közben a háttérben halkan ment a zene.
Hat óra felé végeztem, mikor anyuék megjöttek. Nemsokkal később anya jött be, hogy szóljon, hogy vacsora van.
Anyu istenire főzte a krumplis tésztát, amit apuval nagyon imádtunk . Vacsora után, jól lakottan másztam fel a szobámba. Kint már sötétedett. Elszomorodtam, hogy lemaradtam a naplementéről. Lefeküdtem az ágyra és elkezdtem olvasni egy könyvet, amit még ide költözésünk előtt vettem. Hallottam, hogy kopogtatnak, de nem az ajtón, hanem az üvegen. Hátra kaptam a fejemet az erkélyajtóra. Odaszaladtam és kinyitottam. A bentről kiszűrődő fénynek köszönhetően megpillantottan az illetőt.
- Edward! Te mit keresel itt? Hogy sikerült ide feljutnod? - kérdeztem hitetlenkedve, miközben becsuktam az ajtót.
- Szia. Gondoltam meglátogatlak, mert már nagyon hiányoztál - mondta és átölelt.
- Nekem is. Furcsa volt a mai nap nélküled. De, hogy ugrottál fel ide?
- Hát tudod, nagyot tudok ugrani - kacsintott rám.
- Igen tényleg - kaptam észbe.
Csendben leült és az ölébe húzott.
- Milyen volt a mai napod? Mivel töltötted? - kérdeztem az arcát figyelve.
- Otthon töltősen. Ilyenkor nem nem szoktunk nagyon kimozdulni otthonról. Maximum csak vadászni megyünk el, miután lement a nap.
- A vadászat segít abban az önuralmatoknál, hogy ne támadjatok meg embereket?
- Igen. Minden embernek más-más illata van. A tiéd például - bele szagolt a nyakamba - édeskés és mámorító.
- Köszönöm - pirultam el. - Mikor jöttök újból suliba?
- Alice látomása szerint már csütörtökön.
- Látomás?
- Igen. Alice látja az elkövetkezendő időt, jövőt. De csak azt, ami biztos, hogy megfog történni. De például, ha valaki határozatlan egy döntéssel kapcsolatban, akkor Alicenek mindig változik a látomása.
- Van még valaki másnak a családban képessége?
- Igen, Jaspernek. Ő képes hatni mindenkinek az érzelmeire. Például, ha szomorú vagy akkor pozitív érzéséket próbál sugározni feléd.
- Értem.
Hideg fuvallat támadt egyik percről a másikra. Összeborzongtam.
- Ideje lesz bemenned, mert hideg van és megfogsz fázni, másrészt pedig holnap suli van.
Felálltam és nagyot sóhajtottam.
- Mikor látlak újból? - kérdeztem a követ bámulva.
Edward felemelte az államat, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Nem tudom, de amint úgy tudok jönni, ígérem megfoglak látogatni, ígérem - mondta és megcsókolt.
- Szeretlek - suttogta még és leugrott az erkélyről.
Ijedten néztem utána.
- Edward! - suttogtam. - Jól vagy?
- Persze. Aludj jól szerelmem. Szeretlek.
- Én is - súgtam vissza.
Még álmodozva figyeltem az erdőt, majd mikor nagyot ásítottam, bementem zuhanyozni. Miután bebújtam az ágyba a gondolotaimba elmerültem. Sok ezer érzés kavargott bennem. Főleg szeretet, amit Edward iránt érzek, boldogság, mert végre valaki tiszta szívéből szeret, szomorúság és bánat, hogy nem láthatom. Az oldalamra fordultam és elnyomott az álom.
A kedd is ugyan olyan unalmasa telt el, mint a hétfő Edward helyett, míg Nicole fel nem hívta a figyelmemet a szombat esti bálra.
- Biztos Edward elhív majd.
- Ugyan, dehogy. Mi oka lenne rá, hogy pont engem hívjon el? - kérdeztem.
- Ki tudja, lehet, hogy tetszel neki.
- Te tévedsz - hazudtam neki, de magamban elmosolyodtam. - Miért és téged ki fog elhívni?
- Nem tudom. Majd valaki. Még előttünk van három nap - felelte és én ezzel lezártnak tekintettem ezt a témát.
Este nagyot csalódtam, hogy Edward nem látogatott meg. Próbáltam a pozitív oldalát nézni, hogy sokkal könnyebben tud mellettem lenni, ha vadászik.
Szerdán még mindig szakadatlanul sütött a nap, csak késő délután borult el az ég. Mivel kellemes idő volt odakint, így nyitva hagytam az erkélyajtót.
Így nem vettem észre, hogy valaki hosszú pillanatok óta figyel engem, míg én a leckémmel voltam elfoglalva. Végül halkan kopogtattak . Rögtön odakaptam a tekintetemet és nagy örömömre Edward nézett rám, neki dőlve az üvegnek, rám mosolyogva.
Azonnal felpattantam és a nyakába ugrottam. Ekkor fedeztem fel, hogy milyen finom illata is van.
- Hiányoztál - mondtam, mikor talpra állított.
- Nekem is - csókolt meg finoman. - Szép, nagy szobád van.
- Köszi.
- Szeretnék valamit megkérdezni - mondta és mélyen a szemembe nézett. - Meghívhatlak a szombat esti bálra?
- Hát nem is tudom. Hmm..... mit is kéne válaszolnom? - játszottam meg, hogy töprengek a dolgon és a plafont bámultam.
Végül elnevettem magamat, mikor megláttam Edward türelmetlen, ám boldog arcát.
- Igen, szívesen leszek a párod a bálon.
- Köszönöm - válaszolta és egy vörös rózsát nyújtott át nekem.
Elpirulva elfogadtam a rózsát és megszagoltam. Nagyon finom illatot árasztott magából.
- Figyelj beszélnünk kell - szóltam komolyan, miután vízbe raktam a virágot.
Kisétáltam az erkélyre, ahova követett ő is.
- Hallgatlak - szólt halkan, miután hátulról megölelt és együtt figyeltük az erdőt.
- Arról lenn szó, hogy Nicole állandóan rólunk kérdezget, de én tagadom, hogy együtt vagyunk. Arra gondoltam, hogy szombatig még titokban tarthatnánk a kapcsolatunkat, mert ha holnap kiderül, egy ideig biztosan nem fog békén hagyni. S ha csak szombaton tudná meg, akkor még lenne egy napom felkészülni rá.
- Jól van, ahogy szeretnéd. Nicole tényleg nagyon sokat tudok fecsegni.
- Köszönöm.
- Ugyan, semmiség. Mindkettőnknek könnyebb egy ideig, aztán jön majd csak a fekete leves, de ne félj, egy idő után, már nem fognak velünk foglalkozni.
Egy ideig csendben figyeltük a tájat, mikor hirtelen eszembe jutott valami.
- De Edward! Nincs mit felvennem a bálba! El kell mennem vásárolni valami alkalmi ruhát.
Már pont válaszolni akart, mikor megcsörrent a telefonja. Felvette.
- Igen? - szólt bele. - Igen, itt van mellettem. Adom. Téged keresnek - nyújtotta felém a telefont.
Elvettem.
- Haló? - szóltam bele.
- Szia Sissy. Alice vagyok.
- Szia Alice. Mizujs?
- Semmi különös. Arra gondoltam, hogy holnap elmehetnénk vásárolni valami ruhát a bálra. Úgy is tartozok még neked egy vásárlással. Mit szólsz?
- Én benne vagyok. Még megkérdezem a szüleimet és Edwarddal elküldöm a választ.
- Rendben. Szia.
- Szia - feleltem és visszaadtam a telefont.
- Meg van oldva a probléma - mosolyodott el Edward.
- Tudsz várni egy picit? Mindjárt jövök - mondtam és berohantam a szobámba.
Kinyitottam az ajtót, majd miután távoztam a szobámból bevágtam azt. Lerohantam és lent a nappaliban előterjesztettem anyuéknak a holnapi vásárlást és a szombat esti bált is. Mindkettőre boldogon mondtak igent. Visszaszaladtam a szobámba.
- Nos - kezdtem bele.
- Hallottam mindent. Most már ideje lesz mennem. Holnap akkor találkozunk.
- Jól van. Ne feledd! Mintha nem történt volna semmi - figyelmeztettem és megcsókoltam.
- Ahogy óhajtja hölgyem - felelte boldogan és még egy hosszú csókot váltottunk, majd Edward eltűnt a szemem elől.
Este hamar álomba merültem, felkészülve a holnapi napra.
Reggel izgatottan ültem be a kocsimba. A sulihoz érve azonnal kiszúrtam az ezüst Volvot. Kiszálltam, mély levegőt vettem és elindultam a suli felé. Nicole rohant oda hozzám, majdnem sikítva.
- Sissy nem fogod elhinni ki hívott el a bálba! George Beaker a végzős osztályból. Tudod az a magas, szőke.
- Igen, emlékszem rá - válaszoltam. - Ez fantasztikus.
- S téged elhívott már valaki? - kérdezte, miközben elértünk a bejárathoz, ahol az összes Cullen álldogált.
- Még nem - feleltem és egy gyors pillantást váltottam Edwarddal és egyszerre elmosolyodtunk.
Hála ebből Nicole nem vett észre semmit. A tanítási idő hamar elrohant. Alice-szel úgy beszéltem meg, hogy négy körül jön értem.
Hazaérve a lakás üresen állt. Rendbe szedtem magamat, s mikorra végeztem már egy sötét ablakú Mercedes várakozott rám. Tátott szájjal léptem ki a házból. A vezető oldal felőli balak leereszkedett és megláttam Alice arcát.
- Indulhatunk? - kérdezte.
Bólintottam.
- Akkor gyere, ülj be mellém és induljunk!
Megkerültem a kocsit és beültem az anyós ülésre.
- Szia Sissy - hallottam meg egy hangot, mire hátra fordultam és megláttam Rosaliet.
- Szia Rosalie - köszöntem.
Visszafordultam és már úton is voltunk. Először féltem, hogy nem találom meg a közös hangot a szőke hajú lánnyal, de nagyot tévedtem. Mire kiszálltunk a kocsiból Port Angelesben, már a hasunkat fogtuk a nevetéstől.
Betértünk egy boltba, de nem sokkal később távoztunk is, ugyanis pocsék árujuk volt. Boltról boltra jártunk, míg végül az egyikben mind a hárman megtaláltuk a megfelelő ruhát a bálra.Egyszerre mentünk be a fülkékbe, de mire én kiléptem, a két Cullen lány már a tükörben nézegették magukat.
- Fantasztikusan áll rajtatok a ruha - szólaltam meg, mikor megláttam a két szépséget.
- Te sem panaszkodhatsz! Gyere, nézd meg magadat a tükörben! - hívott oda maga mellé Rose.
S tényleg igaza volt. A kék, pánt nélküli ruha, amit felpróbáltam, olyan volt mintha rám öntötték volna. Végig néztem a lét lányon, Alicen egy vajszínű, míg Rosalien egy rózsa vörös ruha volt, ami hátul szabadon hagyta a hátát. Nemsokkal később visszaöltöztünk, majd fizettünk.
A haza felé út hamar elszállt, de fantasztikusan éreztük magunkat. Boldogan szálltam ki a kocsiból. Otthon anyuéknak is megmutattam a ruhát, ami nagyon tetszett nekik.
A péntek egy szempillantás alatt elrepült. Szombaton reggel kipihenten ébredtem fel. Pizsamában reggeliztem meg, majd utána a szobámban pihentem. A bál csak este kezdődik és addig egy csomó dolgom volt. A ruhám mellé kiválasztottam fülbevalót és karláncot. Anyát megkértem, hogy csináljon majd valami frizurát estére.
Négy óra felé elmentem fürdeni és hajat mosni. Zuhanyzás után, anya begöndörítette a hajamat, majd felcsatolta sok kicsi csattal. Mire csak a hajammal elkészültünk már hat óra volt. Miután anya elhagyta a szobámat, neki álltam öltözködni szép lassan. Nem akartam elsietni a dolgokat. Miután felöltöztem kinyitottam az ajtómat és készülődés közben hallgatóztam. Már éppen a cipőmet akartam felhúzni, mikor meghallottam a kocsiajtó csapódást. Az izgalom azonnal úrrá lett rajtam. Fel-alá járkáltam a szobámban. Mély levegőt vettem, mikor csöngettek lent. Hallottam, hogy apám ajtót nyit és kedvesen invitálja be a vendéget. Anya és apa bemutatkoztak az érkezőnek. Végül meghallottam Edward hangját lentről. Nagyot dobbant a szívem.
- Sissy! Itt vannak érted! - kiáltott fel anya.
- Megyek - válaszoltam.
Még egy utolsó pillantást vettem magamra a tükörben és szép lassan elindultam lefelé a lépcsőn. Óvatosan lépkedtem, mert magassarkú volt rajtam Miután leértem épségben, bementem a nappaliba, ahol hárman beszélgettek.
Mindannyian felnéztek rám. Edward szeme megakadt rajtam és hosszú ideig engem figyelt., végül fölállt és közelebb lépett hozzám.
- Gyönyörű szép vagy - szólalt meg bársonyos hangján.
- Köszönöm - sütöttem le a szememet.
Mielőtt elindultunk volna, még anyuék egy csomó képet készítettek. Mielőtt beszálltunk volna a kocsiba, Edward megállított. Kérdőn néztem rá.
- Neked vettem - felelte és kinyitott egy dobozt.
A lélegzetem is elállt. Egy ezüst nyaklánc volt benne, rajta pedig egy szív alakú medál.
- Ez..gyönyörű szép - mondtam.
Edward kivette a dobozból az ajándékot.
- Szabad? - kérdezte.
- Persze.
A hátam mögé lépett, majd a nyakamba rakta az ékszert. Megfordultam és a szemébe néztem meghatódva.
- Köszönöm szépen.
Megcsókolt válasz képpen, majd kinyitotta az ajtót nekem. Beszálltam, majd nemsokkal Edward is beült mellém. Kikanyarodtunk a főútra és az átlagosnál gyorsabban hajtottunk, de nem érdekelt. Két halk dudálást hallottam, majd hátra fordultam. Megláttam a fekete Mercedest és az ezüst dzsipet. Elmosolyodtam. Edward is mosolyogni kezdett mellettem.
A három kocsi egymás mellett parkolt le egy épület előtt. Mindannyian kiszálltunk.
- Sziasztok - köszöntem.
- Hali - köszöntek a lányok, míg a fiúk csak biccentettek felém mosolyogva.
Bele karoltam Edwardba és elindultunk a bejárat felé. Legelől Rosalie és Emmett ment, mögöttük Alie és Jasper, végül mi zártuk a sort Edwarddal.
Amint beléptünk az előtérbe mindenki elcsendesedett. Mindenki ámulva nézett minket, de legtöbbjüket a mi párosunk lepte meg. Elpirultam, hogy mindenki minket figyel. Ahogy beléptünk a táncterembe mindenki felénk fordult. Sok lány szemében láttam elismerést, gratulációt, de sokakéban gyűlöletet, haragot és csalódást.
- Ne foglalkozz velük - súgta oda bátorítólag Edward.
- Tudom, de akkor is.
- Elhiszem, hogy milyen nehéz ez neked. Ha akarod, elmehetünk.
- Jajj, dehogy! Kibírom, csak hozzá kell szoknom,
- Rendben. Felkérhetlek táncolni? - kérdezte a táncoló párok felé bökve.
- Persze - feleltem, s mintha bátorságot öntöttel volna belém, elindultam a párommal a táncolók felé.
Pont egy lassú számot kezdtek el táncolni. Szembe fordultunk egymással és lassú táncba kezdtünk. Észre vettem, hogy a többi Cullen is táncol. Egy ideig a diákok minket figyeltek, majd követték a példánkat.
Egy pillanatra találkozott a szemem Nicoléval, aki boldog volt, de egyben bosszús is. Gyorsan elkaptam róla a tekintetemet. Sokáig táncoltunk Edwarddal, hol beszélgetve, nevetéssel egybe kapcsolva vagy csak egymást figyeltük. Néha-néha, mikor a fény úgy esett a Cullen fiúra látni lehetett bőre kréta fehérségét. Őszintén szólva fantasztikusan nézett ki a szmokingban.
Éjfél előtt nemsokkal helyet foglaltunk és a többi diákot figyeltük ki beszélve egy-egy diákot. Edward hozott italt mindkettőnknek és társalogni kezdtünk.
Távozás előtt még táncoltunk egy pörgős, majd utoljára egy lassú táncot.
Hajnali egy körül hagytuk el mind a hatan a bál helyszínét. Felszabadultan és boldogan köszöntem el a többiektől és szálltam be a kocsiba. Néhány perccel később már a házunknál voltunk és Edward az ajtóig kísért. Szembe fordultam vele.
- Hát, köszönöm szépen ezt a mai estét. Fantasztikusan éreztem magamat - szólaltam meg elsőnek.
- Én is köszönöm, hogy velem tartottál. Megtiszteltetés volt egy ilyen gyönyörű hölggyel táncolni.
Elpirultam. Közelebb lépett hozzám. Lágyan megcsókolt. Hosszú pillanatokig csókolóztunk, míg levegőt nem vettem.
- Szép álmokat - köszönt el és lassan elindult a kocsi felé.
Jég hideg keze lassan kicsúszott az enyémből.
- Szia - válaszoltam és boldogan integettem neki.
Halkan kinyitottam a bejárati ajtót, majd miután becsuktam magam után az ajtót, nagyon halkan felosontam a szobámba. Azonnal a fürdőbe rohantam és közelebbről is megnéztem a nyakláncot. Lélegzet elállítóan nézett ki. Miután kicsodálkoztam magamat, lefürödtem és ágyba bújtam. Ekkor nehezedett rám az álmosság. Így hamar elmerültem az álmok tengerében.