7.fejezet:Cullenek

Másnap kilenc órakor ébredtem fel, ahhoz képest, hogy hajnali kettőkor feküdtem le. Még egy ideig az ágyban pihentem, majd felvettem egy köntöst és lesétáltam. Azt hittem elájulok, amikor beléptem a konyhába. Ugyanis anyuékkal szemben Edward ült, kezében gőzölgő kávéval. Mindannyian rám néztek.
- Jó reggelt - válaszoltam, még mindig csodálkozva.
Eltántorogtam az asztalig, majd helyet foglaltam anya mellett, szemben Edwarddal. Értetlenül néztem a fiúra, amire ő csak elmosolyodott. Anya reggelit készítette nekem. A reggeli elfogyasztása után elindultam az emeletre, magam után invitálva Edwardot. Miután becsukódott az ajtó mögöttünk, először megöleltem, majd kérdőn néztem rá.
- Gondoltam megleplek. Anyukádék boldogan invitáltak be és szívesen engedtek el egész napra hozzánk.
Felragyogott a szemem.
- Komolyan?
- Igen. A szüleim szeretnének megismerni.
Elmosolyodtam.
- Rendben, de először is, ha nem bánod rendbe szedném magamat.
- Csak nyugodtan. Magadra hagyjalak?
- Nem muszáj. Maradhatsz a szobában nyugodtan - feleltem és elvonultam a fürdőbe.
Becsuktam az ajtót, majd amilyen gyorsan csak tudtam rendbe szedtem magamat. Köntösben átosontam a gardróbba és valami ruhát kezdtem el keresni. végül a szoknyámat és egy fehér blúzt választottam a lapos sarkú topánnal együtt. Miután végeztem, kiléptem a szobába, ahol Edward fényképeket nézegetett rólam. Rám nézett, majd fölállt és közelebb lépett hozzám. Átfogta a derekamat és elismerően nézett végig rajtam.
- Csodálatosan nézel ki. Indulhatunk?
- Persze - feleltem és elindultunk lefele.
Lent elköszöntünk a szüleimtől, majd nemsokkal később már úton is voltunk.
- Edward lehet még néhány kérdésem? - szólaltam meg.
- Persze.
- Szóval, ha csak állati véren éltek, akkor miért iszol kávét?
- Csak a látszat kedvéért, de amúgy semmilyen emberi ételt nem fogyasztunk.
- Értem. Tudtad múltkor, hogy Port Angelesben vagyok?
- Igen, azért mentem én is oda, de nem tudtam, hogy merre vagy, bíztam benne, hogy összefutunk.
- Aha, de arra a kérdésemre még mindig nem válaszoltam, hogy mért pont én? - kérdeztem és kinéztem az ablakon. meglepődve vettem észre, hogy egy földes úton haladunk az erdőben.
Edward csak elmosolyodott, majd megállt. Két másodperccel később már kinyitotta nekem az ajtót és kisegített. Ekkor láttam meg a nagy házat. A számat is nyitva felejtettem. Kézen fogott, a bejárat felé kezdett el sétálni. Mielőtt beléptünk volna szembe fordult velem.
- Azért, mert te nem vagy olyan, mint a többi veled egy idős lány. Hisztis, beképzelt, önző és locsi-fecsi. Te pont az ellenkezője vagy ezeknek a dolgoknak. Másrészt pedig, azért mert gyönyörű szép vagy és felkeltetted ezzel és azzal az érdeklődésemet, hogy nem tudok a gondolataidban olvasni. Most pedig üdvözöllek nálunk - válaszolta és kinyitott az ajtót előttem.
Egy nagy, tágas nappaliban találtam magamat. Az ajtótól nem messze egy zongora állt. Szemeimet végig járattam az egész szobán. Ekkor lépett elő egy másik szobából egy férfi és egy nő. Edward elindult feléjük, maga után húzva. Mikor közelebb léptünk hozzájuk elmosolyodtam.
- Anya, apa szeretném nektek bemutatni Sissyt. Sissy ők itt a szüleim - szólalt meg Edward.
Közelebb léptem hozzájuk, akik először meglepődtek a reakciómon, majd ők is felém léptek néhányat. Először a férfi nyújtott kezet.
- Üdvözöllek, a nevem Dr. Carlisle Cullen.
- Jó napot uram! Sissy McAlister vagyok.
- Ugyan, kérlek, maradjunk a Carlislenál.
- Köszönöm.
Most a nő lépett elém. Gyönyörű szép, szív alakú arca boldogságot és szeretetet sugárzott.
- Örülök, hogy megismerhettelek. Esme Cullen vagyok, és nyugodtan tegeződhetünk.
- Sissy McAlister. Rendben, köszönöm. Gyönyörű szép és nagy ez a ház.
- Köszönjük. Szeretnéd, ha körbe vezetnélek? - kérdezte Esme barátságosan, arcán mosollyal.
- Igen - bólintottam én is mosolyogva.
Esme elindult, majd felzárkóztam mellé.
Helységről helységre haladtunk. Esme elindult, majd felzárkóztam hozzá. Helységről, helységre haladtunk. Megmutatta a nagy konyhát, az étkezőt, a teraszt, majd kimentünk az udvarra, ahol már Alice is csatlakozott hozzánk. Ketten mutogattak mindenfelé és közben magyaráztak. Megmutatták a nagy garázst, ahol öt kocsi állt. A számat is eltátottam, hogy milyen márkás autóik vannak. Aztán Alice berángatott a házba, fel az emeletre, elsorolva, hogy melyik szobában ki-kivel lakik. Végül fent a második emeleten megállt egy ajtó előtt.
- Ez pedig Edward szobája - fejezte be a mesélést. - Annyira örülök, hogy eljöttél hozzánk - mondta és megölelt. - Jól van, én most megyek. Edward már vár rád - súgta még oda a fülembe és az ajtóra mutatott.
Mire megköszönhettem volna neki, eltűnt mellőlem. Meghökkentem a gyorsaságon, majd figyelmeztettem magamat, hogy ideje lesz hozzá szoknom ehhez a dologhoz. Illedelmesen bekopogtam és megvártam, míg kiszólnak. Ám ahelyett Edward nyitott ajtót. Rám mosolygott. Megfogta a kezemet és behúzott a szobába. Elámultam, hogy milyen világos és tágas a szobája van. A szoba keleti része csak panoráma ablakokból állt, amik az erdőre néztek. A nyugati falhoz egy nagy szekrény volt elhelyezve. A polcok sok száz CD-től roskadozott. Végig húztam az ujjamat a CD-ken, elolvasva egy-egy előadót. Beethoventől a mai kor zenéig volt minden. Körbe néztem a szobában, ahol még egy kanapé és egy nagy ágy foglalt helyet. Láttam, hogy ő is saját fürdőszobával rendelkezik, mint én. Végül szembe fordultam Edwarddal és a szemébe néztem.
- Fantasztikusan néz ki az egész ház. Nagy és tágas - mondtam.
- Igen, az.
Megfordultam és a nyitót ablakhoz sétáltam. Gyönyörű szép volt a táj. Hallottam, hogy valahol egy patak csörgedezik. Edward mögém lépett és átölelt.
- Nagyon kedvesek a szüleid. Bár a két fiú testvéredet még nem ismerem, de biztosan ők is nagyon kedvesek.
- Hmm. Gyere, menjünk le - felelte és az ajtó felé húzott, majd lesétáltunk a nappaliba. Mindenki itt volt, kivéve Carlisle. Edward egy kétszemélyes kanapéra ült le, maga mellé húzva engem is.
- Mesélj magadról egy kicsit Sissy!. Edward nem sokat mesélt rólad - szólalt meg Esme barátságosan.
Vettem egy mély levegőt, majd neki álltam beszélni. Meséltem Krétáról, a szüleimről, a költözésről és sok más dologról. Egy idő után Edward felállt mellőlem és a zongorához sétált. Leült és halkan elkezdett rajta játszani. Megigézve figyeltem. Éreztem, hogy valaki leül mellém. Odapillantottam és megláttam Esmét. Testtel is odafordultam hozzá.
- Nem tudom, hogy mit csináltál Edwarddal, mert mióta megismert Téged mosolyog és életvidám. Amióta én ismerem, még soha nem láttam ilyennek. Szóval, mivel varázsoltad el? - kérdezte mosolyogva.
- Megsúgom. Semmivel. Csak egy egyszerű lány vagyok a szürke hétköznapokból - suttogtam nevetve.
Esme is felnevetett mellettem hangosan. Együtt nevettünk, míg a többiek csak kuncogtak.
- Én már sejtem, hogy hogyan csinálta - kacsintott rám Emmett és kirobbant belőle a nevetés.
Lesütöttem a szememet és elvörösödtem. Hirtelen a zene elcsendesült, helyébe morgás került. Felnéztem Edwardra, aki mérgesen nézett testvérére, torkából vad morgás hallatszódott. Idegen volt számomra ez a hang. Emmettre pillantottam, aki felpattant ülő helyzetéből és szembe fordult Edwarddal. Mindketten összegörnyedtek támadó állásba. Emmet kajánul vigyorgott, míg Edward vicsorított. Mire bármit is tehettem volna eltűntek a szemem elől és csak a nyitott ajtó árulkodott arról, hogy távoztak a házból. Azonnal felpattantam és kirohantam a szabadba. Két csíkot láttam, akik kergetik egymást. Végül nem messze a lépcsőtől állt meg egymással szemben a két Cullen. A többiek is kijöttek a házból és csendben figyeltek. Lerohantam a lépcsőn és Edwardhoz futottam. Megálltam előtte és a szemét kerestem, de ő Emmett figyelte.
- Edward - szóltam, de nem nézett rám.
Mély fekete volt az írisze.
- Edward - mondtam újból és megsimogattam az arcát.
Végre rám emelte szemeit. Egy ideig az arcomat fürkészte, majd lehunyta a szemét. Mikor újból kinyitotta, szemei karamell színben pompáztak. Szorosan átölelt és mélyen beszívta az illatomat.
- Köszönöm - suttogta.
Épp megakartam kérdezni, hogy mit, mikor elkezdett szakadni az eső. Még egy ideig a szakadó esőben álltunk ölelve, míg Edward fel nem kapott az ölébe és befutott a házba. A hajam és a blúzom csurom vizes volt. A hajam néhány tincse az arcomhoz tapadt.
- Gyere, adok neked száraz ruhát - mondta mellém lépve Alice.
- Köszönöm.
Barátnőm elindult felfele a lépcsőn és én csendben követtem. Bementünk abba a szobába, amit Jasperrel közösen használtak. Az ő szobájuk is nagy és világos volt. Alice kinyitott egy ajtót és belépett egy szobába, ahol a mind a két oldalon plafonig értek a szekrények. Leesett állal figyeltem, míg keresett nekem száraz ruhákat, majd egy másik ajtóra mutatott. Bementem és egy nagy fürdőszobában találtam magamat. Az egyik falon a földtől a plafonig érő tükör volt. A szobában még találtam sok sminket és egyéb neszesszeres dolgot.
- Törülközőt és hajszárított a szekrényben találsz - kiáltott még be Alice.
- Rendben, köszi.
Barátnőm egy egyrészes ruhát és harisnyát adott. Miután átöltöztem, megszárítottam a hajamat. Bele néztem a tükörbe és eltátottam a számat. A tükörből egy gyönyörű szép lány nézett vissza rám. Még egy ideig figyeltem magamat a tükörben, majd felvettem a vizes ruháimat a kezembe és kiléptem a szobába. Alice az ágyon ülve várakozott rám. Végig mért, majd nyitva felejtette a száját.
- Fantasztikusan nézel ki - mondta felállva, majd körbe sétált.
- Köszi.
- Ez az a nyaklánc, amit Edwardtól kaptál? - bökött a szív alakú nyakláncra.
- Igen - pirultam el.
- Gyönyörű szép. Gyere, menjünk le - válaszolta és kilépett az ajtón, én pedig követtem.
- Tényleg, múltkor sikerült vásárolnád ruhákat Port Angelesben?
- Igen. Ami most rajtam volt azt is akkor vettem. Ezeken kívül még vettem farmert, garbót, sapkát, sálat - feleltem, mikor a lépcső aljára értünk.
- Akkor jól bevásároltál.
- Igen - válaszoltam és körbe tekintettem a nappaliban, ahol Emmett, Rosalie és Jasper ült.
Emmett emelkedett fel a helyéről és lépett hozzám közelebb.
- Figyelj Sissy, bocs az előbbiért.
- Ugyan semmi baj - legyintettem.
- Rendes vagy. Köszi - kacsintott rám és visszasétált a helyére.
Én is helyet foglaltam Rose mellett.
- Sissy, csak úgy szólok, hogy Emmett most bocsánatot kért, de legközelebb újból elsüt majd egy poént - súgta oda Rosalie.
- Értem.
- Ugyan Rose, mi lenne velünk, ha nem lennék itt és nem sütnék el poénokat? Szerintem tök unalmasak lennének a hétköznapjaitok.
- Valahol igazad van Emmett, de van egy határ - szólalt meg Alice, Jasper mellet ülve.
- Igaza van Alicenek - hallottam meg egy bársonyos hangot a hátam mögül.
Hátra pillantottam és megláttam Edwardot a falnak támaszkodva. Majd ellökte magát a faltól és elindult felénk, végül helyet foglalt mellettem. Tiszta, száraz kék inget és farmer nadrágot viselt. Éreztem azt a finom illatot, ami tőle származott. Végig nézett rajtam, majd a kezét nyújtotta felém. A kezébe helyeztem a kezemet, mire Ő finoman áthúzott az ölébe. Lágyan átölelt és így beszélgettünk tovább a többiekkel. Edward karjai csak úgy lángoltak, ahogy a testemhez értek. Ölelése nyugalmat és biztonságot árasztott. Soha nem éreztem magamat ennyire biztonságban, mint most. Kicsit hátra fordítottam a fejemet őt figyelve. Edward is engem nézett. Szemei boldogságot, szerelmet és nyugalmat sugárzott. Elmosolyodtam, mire ő is követte a példámat.
Esme lépett be a helységbe és én rákaptam a tekintetemet.
- Sissy nem vagy éhes? Készítettem egy kis sütit. Kérsz?
- Igen, köszönöm - feleltem, váltottam egy gyors pillantást Edwarddal, majd felálltam és a konyha felé vettem az irányt. A pulton egy üres és egy sütis tányér állt roskadozásig megpakolva sütivel. Helyet foglaltam, elvettem egyet és megkóstoltam. Isteni finom volt.
- Esme nagyon finom - szólaltam meg, az első falat lenyelés után.
- Köszönöm. Már nagyon régen sütöttem. Gondolom Edward elmondta, hogy mi nem eszünk emberi ételt.
- Igen, mesélte. Esme kérdezhetek valamit?
- Persze, gondolom a választ négyszemközt szeretnéd megtudni.
- Igen.
- Akkor szerintem menjünk ki a teraszra - mondta.
- Rendben - azzal felálltam és követtem Esmét a teraszra.
Megálltunk a korlátnál és a tájat figyeltük egy ideig csendben.
- Edward egyszer megemlítette, hogy szörnyetegnek tartja magát. Miért? Mi történt?
Láttam, hogy Esme elkomorul.
- Ez már nagyon régen történt. Edward elment tőlünk és a saját útját kezdte el járni. Ekkor történt, hogy elveszítette a fejét és meggyilkolt egy embert. A történtek után találtuk meg, összetörve, teljesen magába fordulva. Visszatért hozzánk, azóta él velünk. Ezért tartja magát szörnyetegnek - mesélte és közben szembe fordult velem. - Nemsokkal később a többiek is csatlakoztak hozzánk. Mindenki megtalálta a párját csak Ő nem. Ez is nagyon zavarta és ettől még jobban magába fordult. Mindig a szobájában gubbasztott vagy zongorázott. Aztán néhány hete minden megváltozott. Akkor láttam évek óta először mosolyogni. Egy ideig nem mondta el, hogy miért mosolyog, aztán végül kibökte. Szemében boldogságot, vidámságot és szerelmet láttam évtizedek óta először. S ez a valami Te voltál Sissy.
Teljesen vörösbe váltott át az arcszínem.
- Ugyan, nem kell szégyenkezni emiatt. Igazság szerint köszönöm, hogy visszahoztad az életbe. Nem tartotta értékesnek a halhatatlan életet, ami megadatott neki. De most, nagyon élvezi és nagyon boldog. Még sosem láttam ilyennek. De nagyon fél attól, hogy elveszít téged - halkult el.
Újból a távolba meredtünk. A fákat figyeltem, mikor valaki a hátamra terített egy pokrócot. Hátra pillantottam és megláttam Edwardot. Esme pillanatok alatt magunkra hagyott. Szembe fordultam vele és a szemébe néztem. Egy ideig álltuk egymás tekintetét, majd elnevettem magamat közelebb léptem hozzá és átöleltem. Megnyugtató volt hozzábújni. Magához ölelt, állát a fejemen pihentette. Lehunytam a szemem. Egy ideig így álltunk, míg el nem tüsszentettem magamat hangosan. Először Edward csak kuncogott, majd kitört belőle a nevetés. Néhány pillanatig csendben figyeltem és Esme szavai jártak a fejemben. Nehéz volt elhinni, hogy valaha is létezett egy olyan Edward. Most egy vidám, barátságos és kedves embert, vagyis vámpírt látok, aki nagyon boldog.
Végül én is hangos nevetésben törtem ki . Miután elcsendesült a nevetésünk és csak mosolyogtunk, visszamentünk a nappaliba. Az órára pillantottam, ami hét órát mutatott. Meglepődtem, hogy milyen gyorsan eltelt az idő. Fél nyolc fele elkértem Alicetól a ruháimat, amik addigra már megszáradtak. Elbúcsúztam a többiektől, majd nemsokkal később a házunk előtt álltunk. Edward a kocsinak dőlt, én meg hozzábújtam. Mélyes sóhajtottam.
- Nem akarok iskolába menni holnap - dünnyögtem.
- Nyugalom, nem kell félned semmitől. Hidd el, csak egy ideig fognak velünk foglalkozni. Tudod mit? Holnap találkozzunk a parkolóban.
- Rendben - mosolyodtam el.
Megölelt egy puszit nyomott a homlokomra.
- Akkor holnap találkozunk. Aludj jól.
- Te is - válaszoltam és megcsókoltam.
Bementem a házba. Anya azonnal letámadott és mindent kikérdezett, amire kíváncsi volt.
Este hamar eltettem magamat aludni.