27.fejezet. Az élet egy fontos pillanata

Sziasztok!
Nos, meghoztam a következő fejezetet! Remélem, tetszeni fog nektek, próbáltam a legtöbbet kihozni magamból és a legérzelmesebbé írni. Csatolok képeket és találtok egy csomó helyen linkeket is, ahol megtudjátok hallgatni a számokat.
Belecsempésztem egy kis idézetet is még.
Kérlek, titeket, írjatok, hogy milyenek a zenék, a képek, a történet!!!
Köszi!
Sok puxim: Vicky

Sissy menyasszonyi ruhája



Sissy csokra


Sissy kesztyűje

Sissy fátyla

Sissy tiarája


Sissy menyecske ruhája


Koszorúslány ruha


A torta



Az idézet:
"A hirtelen támadt szerelem, amely házasságot indít, igazgyöngy, gyémánt, drágakő, melyet a legnagyobb művész csiszolt, kincs, amelyet a szív legmélyén kell elrejteni."


(Sissy szemszöge)

Az olaszországi nyaralásból felszabadultan és vidáman tértem haza Kanadába. Mondanom se kell, hogy még annyi időm se volt, hogy kipakoljak, ugyanis Alice elrabolt, levette a méreteimet és mindenről kikérdezte a véleményemet. Mikor pedig végzet szó szerint kilökött az ajtón. Fejcsóválva mentem vissza a szobánkba. Edwardot egy könyv olvasása közben pillantottam meg, mikor beléptem. A kanapéhoz sétáltam és leültem.
- Edward, te kiket akarsz meghívni az esküvőre? – kérdeztem.
- Hát, a Denali klánt és néhány ismerőst máshonnan is, akiket még nem ismersz.
- Értem. Hát, én csak Aroékat hívtam. Más nincs is, akit meghívhatnák – mondtam, majd hozzábújtam.
Másnap Alice állított be a szobánkba, kezében az egyik meghívóval. Büszkén nyújtotta át. Elvettem tőle és megnéztem. Az elején a nevünk szerepelt és egy fonál kötötte össze őket. Kinyitottam a meghívót.
„- Úgy döntöttünk, hogy még szebbé varázsoljuk egymás életét, s e nemes napon 2011. augusztus 20-án összeházasodunk. Szeretettel várunk minden kedves családtagot és barátot. Helyszín a Cullen család kanadai otthonának kertje. Sissy és Edward” – olvastam fel hangosan.
- Ez gyönyörű szép! – mondtam felállva és megöleltem barátnőmet.
- Örülök, hogy tetszik. Holnap adom postára az összeset – válaszolta, majd elengedett és távozott a szobából.
Egymásra mosolyogtunk Edwarddal, majd megcsókoltam.
Az utolsó másfél hét nagyon gyorsan eltelt. Mire észbe kaptam, már az esküvő előtti este volt és indultunk a legény- és leánybúcsúba. Alice elővett egy extra rövid ruhát, majd rám parancsolt, hogy vegyem fel és indulunk is. Nem volt mit tennem, szót fogadtam. Felöltöztem, majd lementünk a nappaliba. A fiúk is épp indulni készültek. Edward elámult, mikor meglátott.
- Mi lenne, ha inkább elszöknénk és kettesben töltenénk az estét? – suttogta, de barátnőm meghallotta.
- Meg ne próbáljátok! – ripakodott ránk! – Vegyetek egy gyors, ám egy rövid búcsút egymástól, ugyanis holnap az oltárig nem fogjátok egymást látni!
Ledöbbenve néztem Alice-re.
- Komolyan??
- Igen. Reggel kipihened az estét, dél környékén neki állsz az öltözködésnek és három kezdődik az esküvőd, amiről nem késhetsz – válaszolta.
Felsóhajtottam. Átöleltem Edward derekát és a szemébe néztem.
- Nos, akkor érezd jól magadat! Holnap találkozunk! – mondtam.
- Rendben. Szeretlek! – válaszolta és megcsókolt.
Egymásra mosolyogtunk, majd először a fiúk hajtottak el a szürke dzsippel, majd mi Rose BMW-jével. Az idő meleg volt az égen csillagok ragyogtak. Fél óra autókázás után álltunk meg egy bulizó hely előtt. A csajok kiszálltak, majd én is követtem a példájukat. Kifizették a belépőmet és kezdetét vette a leánybúcsúztatom. A zene üvöltött a hangulat fantasztikus volt. Hajnalig táncoltunk a parketten, kibulizva magunkat. Nagyokat nevettünk és hangosan énekeltük a kedvenc számaink szövegeit. Egy emlékezetes este volt ez. Kacarászva szálltunk be a kocsiba és hajtottunk haza. Egymást ölelve léptünk be a házba, ahol ismerős arcok vártak haza, kivéve egyet. Egy pillanatra mindenki elcsendesedett. Az ismerős arcú nőre néztem. Ekkor léptek be a fiúk is az ajtón, akik először vidáman fogadták a vendégeket, majd elcsendesedtek, mikor meglátták a vendéget. Edward azonnal mellém lépett és átölelte a derekamat. Az illető felállt és közelebb lépett hozzánk. Edward halkan felmordult.
- Sziasztok! – köszönt kicsit félősen Tanya.
- Mit akarsz? – kérdezte a fogain keresztül szűrve szerelmem.
- Edward! – szólt a fiára Carlisle.
- Semmi baj, Carlisle. Megértem. Azok után, ahogy múltkor viselkedtem veletek, főleg veled Sissy – mondta felém fordulva. – Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Csúnyán viselkedtem veletek múltkor.
Ránéztem Edwardra.
„- Mit mondanak a gondolatai?” – kérdeztem.
„- Semmi rosszindulat nincs benne.” – jött a válasz.
„- Edward, mindenkinek jár még egy esély. Nem szeretném, ha ez elrontaná a mai napunkat. Szeretném, ha békességben és szeretetben telne el.”
„- Rendben, kicsim.”
- Nyilvánítsuk meg nem történtnek a dolgot, rendben? – kérdeztem Tanya felé fordulva.
Először elkerekedtek a szemeim, majd szorosan átölelt minket.
- Köszönöm.
- Jézusom!! Már ennyi az idő!!! – kiáltott fel Alice. – Nem fogunk elkészülni időben. Gyerünk, Sissy, irány az emelet, az én szobám! – mondta, megfogva a kezemet és elkezdett ráncigálni a lépcső felé. – Tanyával, majd az esküvő után is tudtok beszélgetni.
„- Szeretlek!” – üzentem még Edwardnak.
„- Én is!”
Bementem Alice szobájába és leültem az ágyra. Barátnőm kikészített egy csomó újságot arra az időre, míg ő a díszítéssel foglalkozik. Kapcsoltam halkan egy kis zenét is, de a kiváló hallásommal még így is hallottam, hogy kocsik jönnek és mennek. Ahogy teltek a percek, éreztem, hogy egyre idegesebb leszek, pedig még volt pár óra a ceremóniáig. Mikor végeztem az összes újság elolvasásával, elterültem Alicék ágyán is elmerültem a gondolataimban. Először is Tanya megjelenése jutott az eszembe. Mikor utoljára elváltunk elég fagyos volt a hangulat közöttünk és most mintha kicserélték volna. Teljesen máshogy viselkedett. Másodjára az esküvő menete jutott az eszembe. Sok elképzelésem volt, hogy hogyan fogok férjhez menni, de most egy se jutott az eszembe. Azt se tudtam, hogy Alice milyen ruhát varrt nekem és, hogy egyáltalán jó lesz-e rám. S mi van akkor, ha nem?? Miben megyek hozzá Edwardhoz? Kicsit pánikba estem. A tenyeremet a szememre szorítottam és próbáltam lecsendesíteni a gondolataimat. Hallottam, hogy lent mindenki föl-alá rohangál és pakol. Mire bármit is csinálhattam volna, vagy mondhattam volna, az ajtón belépett Alice.
- Remélem, kipihented magadat, ugyanis mostantól egy perc időd sem lesz pihenni – mondta. – Először is kezdjük azzal, hogy elmész fürdeni és hajat is mosol. A többit utána meglátjuk. S ne félj, minden rendben, előre láttam.
A kezembe nyom egy törülközőt meg egy fürdőköpenyt, majd betuszkol a fürdőbe. Egy picit a lelkem megnyugodott, de nem teljesen főleg a ruhával kapcsolatban. Beálltam a zuhany alá és percekig áztattam magamat, kiöblítve magamból a félelmet. Hajat mostam, majd köntösben visszamásztam a szobába. Alice leültetett egy székre, szemben a tükörrel és neki állt megszárítani a hajamat. Éreztem, hogy az idegesség újra eluralkodik rajtam. Lehunytam a szememet és csendben vártam, hogy készen legyek.
- A hajad kész! – mondta barátnőm. ű
Kinyitottam a szememet és elámultam. A hajam loknikban hullott a vállamra, néhány helyen fel volt tűzve. Eszméletlen volt. Barátnőm elém állt, majd neki állt egy kis sminket varázsolni az arcomra.
- Kész vagy. Menj, öltözz fel! A ruhád a fürdőben van felakasztva a polcra. Szólj, ha segíteni, ami száz százalék, de szólj és megyek!
Bólintottam. Besétáltam a fürdőbe és becsuktam magam mögött az ajtót. Megfordultam és egy meseszép ruha lógott a szekrényen. A szám elé kaptam a kezemet. Közelebb léptem a ruhához és megérintettem. Finom anyagból készült. Gyönyörű szépen nézett ki. Alice az álmaimat váltotta valóra ezzel a ruhával. Még magam sem tudtam, hogy milyen ruhát szeretnék és erre ez a kis csajszi kitalálja. Leakasztottam a fogasról, majd lassan felvettem. Igaza volt Alice-nek. Szükségem van rá.
- Alice! – szóltam ki.
Barátnőm azonnal belépett és az álla is leesett.
- Lélegzetelállítóan nézel ki! – mondta suttogva. Mögém lépett és segített felhúzni a cipzárt. Megigazítottam a ruhát magamon, majd belenéztem a tükörbe. Teljesen elámultam. Egy szépséges lány nézett vissza rám a tükörből. Nem akartam hinni a szememnek, hogy tényleg én vagyok az. Az ámuldozásból a halk kopogtatás zökkentet ki minket.
- Rose vagyok. Bejöhetek? – kérdezte.
- Persze.
Amint belépett ő is teljesen elámult. Nem jutott szavakhoz, ahogy Esme se, aki utána lépett be az ajtón. Miután mindenki kigyönyörködte magát, még felkerült a hajamba a tiara, a kezemre a kesztyű és készen álltam. A lányok elvonultak, hogy ők is felöltözzenek a koszorús lány ruhába. Esmével kettesben maradtunk.
- Csinos vagy, kicsim- mondta kedvesen.
- Köszönöm.
Egy idő után nem tudtam megülni, így fel-alá kezdtem sétálni a szobában, magam után húzva a hosszú uszályt. Kopogtattak az ajtón.
- Ki az? – szólt ki Esme.
- Aro vagyok.
Mindketten teljesen meglepődtünk, majd bólintottam Esmének, hogy beengedheti. Aro egyedül jött be a szobába. Ő is ugyan úgy elámult.
- Aro! – köszöntem. – Örülök, hogy el tudott jönni.
- Ugyan, ez csak természetes. Elbűvölően nézel ki, Sissy – mondta közelebb lépve. – Gondoltam, mielőtt elkezdődik a ceremónia, benézek.
- Kedves volt Öntől. Igazán jól esett – mondtam.
- Nos, megyek is. Elfoglalom a legjobb helyet, ahonnan láthatom az ifjú párt – válaszolta még, majd kilépett a szobából.
Eszembe jutott valami.
- Esme, ki lesz a pap? – kérdeztem.
- Eleazar. Örömmel vállalta el a szerepet.
Bólintottam. Újabb dolog jutott az eszembe. Az álmaim közé tartozott, hogy ha egyszer férjhez megyek, akkor az édesapám kísérjen az oltárhoz. Sajnos, az apám már nem kísérthet, de valaki más igen. Elcsendesítettem a háborgó gondolataimat.
„- Carlisle, fel tudnál jönni egy kicsit?” – kérdeztem gondolatban.
„ – Persze.”
Néhány perccel később kopogtattak, majd Carlisle lépett be az ajtón, fekete szmokingot viselve.
- Fantasztikusan nézel ki! – szólalt meg, mikor rám nézett.
- Köszönöm. Carlisle, szeretnék egy szívességet kérni.
- Igen?
- Elkísérsz az oltárig? – kérdeztem a szemébe.
Meglepte a kérdésem, de halványan elmosolyodott és közelebb lépett. Megfogta a kezemet.
- Örömmel! – válaszolta boldogan.
- Köszönöm.
Lentről halk sutyorgás hallatszódott fel. Percekkel később nyílt az ajtó és két koszorús lányom lépett be rajta. Gyönyörűen néztek ki a kék ruhákban. Alice mellém lépett. Neki állt mindent megigazítani.
- Öt perc és kezdődik – mondta. – Sissy, csak akkor indulj, mikor meghallod az esküvői induló hangját, de Carlisle úgy is tudni fogja. Mi megyünk elől Rosalieval. Tessék, itt van a csokrod is – nyújtott egy csokrot, ami pazarul nézett ki. – Jól van. A vendégek elfoglalták a helyüket. Indulhatunk. Nyugalom, Sissy.
Belekaroltam Carlisleba, és elindultunk lefele a lépcsőn. A ház káprázatosan nézett ki, hogy olyan sok virággal volt feldíszítve. A terasz ajtóhoz sétáltunk. Kikukkantottam. Sokan ültek a székeken és középen Eleazar állt. A lányok beálltak a küszöbre, majd Alice bólintott, mire felcsendültek a dallamok. A lányok lassan elindultak. Mély levegőt vettem és kihúztam magamat. Aztán meghallottam a dallamot, majd Carlisleba karolva elindultunk.
(http://www.youtube.com/watch?v=PsGd0t41Jhw) Mindenki egyszerre állt fel és fordult felénk. Voltak ismerős arcok és ismeretlenek is. Mindenkin elámult rajtunk és ez az arcukon is meglátszódott. Főleg Emmettén, akitől, majdnem hangos nevetésben törtem ki. Szép lassan haladtunk a sorok között. Középre néztem, ahol Edward állt fekete szmokingban. A látványtól a lélegzetem is elállt. Végül az kinevezett oltárhoz értünk. Carlisle megpuszilt, majd a kezemet Edward kezébe helyezte. Rámosolyogtam Edwardra és szembe fordultunk Elezearral.
- Kedves násznép, és kedves ifjú pár! Azért gyűltünk, ma itt össze, hogy megnézzük eme két ember tettét, mikor is házasságot kötnek. Kérdezem hát, Edward Anthony Cullen feleségül veszed-e az itt megjelent Elizabeth McAlistert?
- Igen.
- S te, Elizabeth McAlistert férjedül fogadod, azt itt megjelent Edward Anthony Cullent?
Mélyen Edward szemébe néztem.
- Igen.
- Kérlek titeket, hogy húzzátok föl egymás ujjára a gyűrűket, majd egy hitvesi csókkal köszöntsétek egymást.
Először Edward húzta fel az ujjamra a gyűrűt, majd én. Megfogta a kezemet és megcsókolt. Hangos tapsvihar és éljenzés tört ki a vendégek között. Szembe fordultunk velük és ők pedig egyesével elénk járultak és gratuláltak. Közben Edward bemutatta a brazíliai barátait is. Miután mindenki elmondta a jó kívánságait, következett a fényképezés. Persze a legtöbb rólunk készült, de sok készült a násznépről is. Mikor mindenkiről készült elég kép, Edward kézen fogott és átsétáltunk a sátorhoz, ami alatt egy hosszú asztal volt felállítva és egy tánctér volt kialakítva. Élőzenekar ült az egyik sarokban. Mindenki helyet foglalt, majd sorjában jöttek a köszöntök. Először Carlisle állt fel.
- Szeretnék sok boldogságot kívánni a fiamnak és fogadott leányomnak! – mondta és ránk mosolygott.
Aro következett mire, mindenki elcsendesedett.
- Először is szeretném megköszönni, hogy jelen lehettünk eme csodás eseményen. Gratulálok az ifjú párnak. Náluk szebb és szeretet teljesebb párt még sohasem láttam. Szeressétek egymást és legyetek boldogok! Sok boldogságot!
Mindenki tapsolt, majd a zenekar halk zenét kezdett el játszani. Edward felállt, majd a kezét nyújtotta. Elfogadtam, majd felsétáltunk a táncparkettre. Most következett a pár első, közös tánca. Lassú tánca kezdtünk. Mindenki minket figyelt. (http://www.youtube.com/watch?v=ZGoWtY_h4xo)
- Gyönyörűen nézel ki! – suttogta a fülembe.
- Köszönöm.
Letáncoltuk a számot, majd a vendégsereg egy része feláramlott a táncparkettre és táncolni kezdtek. A hangulat nagyon jó volt, mindenki boldog volt és mosolyogott. Egy pillanatra leültem, hogy kicsit kiszusszanjam magamat. Felnéztem az égre.
„- Anya! Apa! Boldog vagyok!” – gondoltam, majd elmosolyodtam.
- S most következzen a csokor eldobás – hallottam meg barátnőm hangját. – Kérem, a menyasszonyt, hogy fáradjon fel a színpadra, a többi hölgy pedig gyülekezzen a színpad előtt.
Felsétáltam a színpadra, rámosolyogtak a lányokra, majd hátat fordítottam nekik.
- Figyelem! – kiáltottam és hátra dobtam a csokromat.
A lányok egyszerre sikítottak fel. Néhány másodperccel később megfordultam és láttam, hogy Tanya kapta el a csokrot. Hangos tapsban törtem ki. Később Edwarddal felbontottuk a tortát, ami csak dísznek volt, de akkor is. Éjfélig mindenkivel sikerült táncolnom. Éjfél után a lányok gyorsan átöltöztettek a menyecske ruhába és kezdődött a hajnalig tartó táncos mulatság.
Életem legszebb napja volt. Edward kéz a kézben néztük meg, mikor felkelt a nap. Egymásra mosolyogtunk, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

Zenék, amik mentek még a lakodalom alatt:
http://www.youtube.com/watch?v=447yaU_4DF8&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=FULXLzn4Gl0
http://www.youtube.com/watch?v=3Z5WpCvDHZk
http://www.youtube.com/watch?v=sQcYGx_jzlU
http://www.youtube.com/watch?v=FL0bjwez8mg