Másnap már sokkal nehezebben keltem fel, mint előző nap. Kinyitottam az ablakot és jég hideg szél csapott az arcomba. Megborzongtam. Visszacsuktam, s a fürdőbe mentem és szántam magamra tíz percet, hogy valami emberi formát csináljak magamból. Később átmásztam a gardróbba és elővettem egy fekete garbót, egy sötét kék farmert és egy hozzá illő fekete lapos sarkú topánkát. Hosszú frufrumat csattal hátra fogtam a fejem tetején. Lent a konyhában felkaptam egy müzli szeletet és már indultam is a suliba. Amint leparkoltam a parkolóban, észre vettem az ezüst színű dzsipet, a piros BMW-t és egy ezüst Volvót, amely mellett egy srác állt. Fantasztikusan nézett ki. Bronzvörös haja szanaszét állt.
"- Mint egy görög isten" - gondoltam.
Rám emelte karamell színű szemeit és elmosolyodott. Azt hittem elolvadok. Én is mosolyra húztam a számat és lesütöttem a szememet. Sietős léptekkel indultam el az épület felé. Mind végig éreztem a tekintetét rajtam. Nicole jött elém.
- Szia Sissy. Mizujs?
- Hello Nicole. Semmi különös. Hideg van - borzongtam össze.
- Szokj hozzá. Itt mindig ilyen idő van - szólt bíztatólag.
Az első órám matek volt. Nicollal helyet foglaltuk és feszült figyelemmel koncentráltunk a tananyagra, de az óra végére már kezdtük unni így elkezdtünk vicces történeteket mesélni egymásnak. Alig tudtuk visszafojtani a nevetésünket. Nevetve léptünk ki az osztályteremből. A kezemben matek lapok és tankönyvek voltak. Befordultunk az egyik sarkon és véletlenül neki mentem az ott álló srácnak. Az összes cucc kiesett a kezemből és a földön kötött ki. Nicole megdermedt mellettem, míg én leguggoltam, hogy összeszedjem a cuccaimat. Hirtelen a semmiből tűnt fel két kréta fehér kéz és kezdett el segíteni összeszedni a dolgaimat. Felpillantottam és egy karamell színű szempár nézett vissza rám. Elpirultam. Felálltam és bele néztem abba a meseszép arcba.
- Ne haragudj. Nem vettelek észre - habogtam.
- Semmi baj. Nem ütötted meg magadat? - kérdezte átnyújtva a cuccaimat.
- Nem. Köszönöm - vettem át a saját dolgaimat.
- Ennek örülök. Edward Cullen vagyok - mutatkozott be egy fél oldalas mosoly kíséretében.
- Elizabeth McAlister - mondtam és elmosolyodtam.
- Jössz Edward? Mrs. Rowling nem fog örülni, ha elkésünk az órájáról! - szólt egy mélyebb hang.
- Megyek Emmett! - szóét vissza egy izmosabb srácnak. - Egy perc még - odafordult hozzám. - Örültem a találkozásnak Elizabeth. Később találkozunk - felelte s azzal sarkon fordult, zsebre tette a kezét és csatlakozott a másik fiúhoz.
Ott álltam Edward után nézve. A szívem őrülten dobogott, még levegőt is alig vettem.
- Wáó, gratulálok csajszikám - csicseregte Nicole.
- Ugyan mihez? - fordultam felé.
- Hozzá - mutatott a távolodó fiú után. - Edward Cullen két éve jár ebbe a suliba és senki nem felelt meg neki. S most úgy látszik, hogy bejössz neki. Látnod kellett volna, hogy nézett rád. Én a helyedben már rég elolvadtam volna.
- Jajj Nicole, ne csináld már. Biztos rosszul láttad. Hidd el, hogy nem én vagyok az, aki bejövök neki.
- Majd kiderül - azzal tovább sétáltunk a következő óránkra. Ezt az órát egyedül ültem végig, de Edward Cullent nem tudtam kiverni a fejemből. Azok a szemek teljesen megigéztek. Arca pedig földöntúli szép volt. Álmodozásomból a csengő zökkentett ki. A harmadik órám fizika volt. Egyszerűen nekem ez a tantárgy kínai volt, sosem értettem. Csöngetés után azonnal kislisszoltam a teremből. Nicole jött velem szembe.
- Nicole mond, hol találom a .... - néztem az órarendemre - a biológia terem?
- Lent a kémia előadó mellett kettővel, na én mentem. Majd ebédkor találkozunk - válaszolta és elviharzott.
Az órámra pillantottam. Még öt perc volt csöngetésig. Sietős léptekkel elindultam a szekrényem felé. Kivettem a biosz füzetemet, becsuktam az ajtót és siettem tovább. Csengetés előtt pár perccel értem be a terembe. Felfedeztem már egy csomó ismerős arcot a teremben.
- Jó napot! Elizabeth McAlister vagyok, az új diák - mondtam a tanárnak.
- Üdvözlöm hölgyem. Mr. Banner vagyok. Itt vannak a tankkönyvei és még van egy szabad hely. Kérem foglaljon helyet - mutatott egy helyre.
Odanéztem és a lélegzetem is elállt. Ugyanis a padtársam nem más, mint Edward Cullen volt. Gyorsan elkaptam róla a tekintetemet és körbe néztem az osztályban más hely után kutatva, de nem találtam. Megláttam Alicet a szőke hajú Cullen mellett. Végül a maradék két testvért is kiszúrtam Alicék mellett. Vettem egy mély lélegzetet és elindultam a helyem felé. Óvatosan kihúztam a széket és helyet foglaltam.
- Szia Elizabeth - köszönt egy bársonyos hang.
A lélegzetem is elakadt. A hang irányába fordultam.
- Szia. Kérlek szólíts inkább Sissynek. Nem szeretem az Elizebethet - néztem bele a karamell színű szemekbe.
- Rendben.
- Jól van figyelem! Ma szabad foglalkozást tartunk, ugyanis sok munkám van. Csendben foglaljátok el magatokat - szólalt meg a tanár.
Mindenki halk sustorgásba kezdett el. Én elővettem a füzetemet és neki álltam rajzolni. A rajz kézségem nem egy tizenhét éves lányhoz viszonyítható alkotás, inkább maradtam a koöcka rajzolásnál.
- Hallottam elég messziről utaztál ide - szólt egy bársonyos hang.
Elfordítottam a tekintetemet a hang irányába.
- Igen, pontosabban Kréta szigetéről érkeztem ide a szüleimmel együtt.
- Akkor gondolom elég furcsa neked még ez az időjárás. Itt nagyon ritkán süt a nap. Inkább a felhőké és az esőé a főszerep.
- Igen ezt észrevettem ma - nevettem el magamat halkan oldalra pillantva.
A lélegzetem is elállt mikor láttam hogy Edward is elneveti magát.
- Te is mindig Forksban éltél? - kérdeztem a padlót fixírozva.
- Nem. Két évvel ezelőtt költöztem ide a családommal együtt Alaszkából.
- Miért? Túl hideg volt Alaszka?
- Igen.
- Az egyik testvéreddel, Aliceszel már találkoztam. Nagyon kedves lány. Együtt van néhány óránk.
- Igen, mondta ő is, hogy új lány költözött ide.
Hátrafordultam Alice felé, aki rám mosolygott és integetett nekem. Visszaintettem neki.
- Látom jó sokan vagytok testvérek.
- Igen - mondta és hátra fordult a testvérihez.
Követtem a példáját.
- Alice mellett ülő srácot Jasper Halenek hívják. A szőke, hosszú hajú lány, Rosalie pedig a testvére. Rose mellett pedig Emmett ül.
- Rosalie és Jasper tényleg hasonlítanak egymásra. Mióta éltek együtt? Kérlek, ha zavaróak a kérdéseim nem muszáj válaszolnod rájuk - sütöttem le a szememet.
- Jajj, dehogy. Szeretek beszélgetni. Igazság szerint nem nagyon barátkoznak velünk a többiek valamilyen oknál fogva. Hát legalább öt éve élünk együtt. Carlisle és Esme fogadtak minket örökbe.
- Csak tisztelni tudom őket ezért a tettért.
Mélyen egymás szemébe néztünk. A csengő szakította félbe azt a csodás pillanatot.
- Most megyek mert a testvéreim várnak már rám. Még találkozunk - mondta felállva és féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Szia - köszöntem el tőle.
Kisietett a teremből. Teljesen kábán ültem ott utána nézve. Aztán eszembe jutott, hogy ebéd szünet van, szóval gyorsan összekapkodtam a cuccaimat és siettem is az ebédlő felé. Beléptem, leraktam a cuccaimat Nicolék asztalánál és siettem is a pulthoz, hogy vegyek valamit ennivalót. Azt persze nem is vettem észre, hogy valaki minden egyes lépésemet figyeli. Úgy döntöttem, hogy ma salátát fogok ebédelni, mert mást most nem tud elviselni a gyomrom a mai biosz óra után meg főleg nem. Helyet foglaltam barátnőm mellett az asztalnál és neki láttam a saláta elfogyasztásának.
- Milyen volt a biológia óra? - kérdezte Nicole.
- Semmilyen, ugyanis nem tartottak rendes órát. Sok munkája volt a tanárnak.
- Aha.
Megkönnyebbültem, hogy Nicole nem faggatózik tovább, mert nem sok kedvem van elmondani neki, hogy Edward Cullen mellett ülök és egyben a mai órán beszélgettünk is. Biztos erről csacsogna egész nap. Fel rémlett előttem Edward karamell színű szeme. Teljesen elbűvölt. Gyorsan megráztam a fejemet, hogy kiverjem Edward Cullent onnan minél előbb. Újból a salátára koncentráltam. Körbe néztem az ebédlőben. Szemeim egy asztalra tévedtek. Megpillantottam a Culleneket, ahogy egymással beszélgetnek. A lélegzetem is elállt mikor megláttam Edwardot, amint engem figyel hosszú pillanatok óta. Rámosolyogtam, mire ő intett felém egyet. Elkaptam a tekintetemet. Az arcom piros színre váltott.
- Jól vagy Sissy? Minden rendben? - szólított meg Nicole.
- Igen, persze.
- Mi történt? - nézett körbe hátha kiszúrja a pirosodásom okát, de oldalra pillantva láttam, hogy Edward már nem engem figyel.
- Semmi. Most megyek mert még egy kis dolgom van óra előtt - feleltem, azzal fel álltam, kivittem a tálcámat, majd visszasiettem az asztalhoz és fölkaptam a cuccaimat. Sietős léptekkel indultam el az ajtó felé, mindvégig érezve Edward Cullen pillantását.
Hála ma csak öt órám volt, így elég korán hazaértem. Anya már rég otthon volt és főzött.
- Szia kicsim. Milyen volt a napod? - kérdezte miután megpusziltam. - Olyan izgatott vagy. Mi történt a suliban?
- Szia anyu. Semmi különös. A szokásos volt - feleltem, de tudtam, hogy anyut elég nehéz becsapnom, szóval muszáj neki elmondanom vagy nyúzni fog egy ideig. - Hát van egy srác a suliban, aki irtó helyes és nekem nagyon bejön. Képzeld ma véletlenül belebotlottam. Jujj, nagyon gáz volt. Aztán később kiderült, hogy együtt van biológiánk, s ráadásul még egymás mellett is ülünk.
- Hűha. Úgy látom nagyon tetszik neked ez a fiú. S beszélgetettek már?
Elpirultam.
-Igen, de nem sokat anya. Lehet, hogy nem is tetszek neki. Attól, hogy szóba áll velem, az még nem jelenti azt, hogy kedvel is.
- Tudom kicsim. De akkor is drukkolok neked.
- Köszi anyu. Most megyek, mert sok tanulni valóm van - feleltem és a lépcső felé vettem az irányt.
Fent a szobában átöltöztem, bekapcsoltam a rádiót, ahol a PussyCat Dolls új száma ment. A dallam már ismerős volt, így könnyebb tudtam dúdolni, később pedig énekelni. Sokáig tanultam este. Vacsora, majd fürdés után azonnal álomba merültem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése