A nevem Elizabeth McAlister, de jobban szeretem a Sissyt. Tizenhét éves vagyok. Most költöztem Kréta szigetéről az Egyesült Államokba, pontosabban Forksba a családommal együtt.
Apám egy új állást kapott a városban így hát ide költözünk. Anyám is felmondott az előző munkahelyén ás vállalt itt egy újat. Apám egy biztosító cégnél fog dolgozni, anyám pedig egy bankban. Testvérem nincs, egyedüli gyerek vagyok.
Fájdalmas volt otthagyni a napsütéses szigetet. Odakötött minden emlékem a kiskoromtól kezdve. Barátaim nem nagyon voltak. Egyedül is feltaláltam magamat. Bementem az egyik szobába, amibe rögtön bele is szerettem. Tágas, barátságos és világos volt. Ehhez a szobához külön fürdőszoba és gardrób is tartozott. Érkezésünk után megérkeztek a holmiaink is. Azonnal neki álltam a kipakolásnak. A festéssel nem volt probléma, mert mindenkinek tetszett az összes szín a házban. Az én szobám kék volt, mert imádtam a kéket. A szemem is kék volt, tengerkék. Derékig érő hosszú, szőke hajam volt. Késő este végeztem az összes dobozzal. Felsóhajtva dobtam magamat az ágyra.
- Kész vacsora! - kiáltott fel Laura, azaz anyu.
- Megyek - válaszoltam és lerohantam a húsz fokos lépcsőn.
Anya spagettit készített vacsorára. Ahogy körbe néztem, lassan minden a helyére került.
- Sissy mit szólnál, ha kapnál egy kocsit? - kérdezte apám, azaz rendes nevén Peter.
- Jól hangzik. Persze, hogy nagyon örülnék neki - kerekedett el a szemem a kérdéstől.
- Arra gondoltunk anyáddal, hogy itt lenne az ideje, hogy használd a jogosítványodat.
- Igaz - mutattam rá a dologra.
- Ezért holnap már meg is kapod. Még mielőtt eljöttünk volna Krétáról megvásároltam. Remélem tetszik majd.
- Biztosan - nevettem el magamat.
Vacsora után lefürödtem és bebújtam a hatalmas franciaágyba. Az utazás teljesen leszívta az energiámat.
Vasárnap reggel csöpörgő esőre ébredtem. Kinéztem az ablakon és megláttam egy ismeretlen kocsit parkolni az udvarunkon. Felkaptam egy köntöst és leszaladtam a lépcsőn, az ajtón át a szabadba. Az udvaron egy fekete színű Peugeot 206-os parkolt. A számat is eltátottam. Gyönyörű szép volt.
- Tetszik? - kérdezte egy hang.
- Nagyon. Elképesztően néz ki - válaszoltam, és odafutottam anyuhoz és megöleltem. - Köszönöm.
- Nincs mit, kincsem. Használd egészséggel. Apád már elintézte az ügyeket és beíratott a helyi középiskolába.
- Jól hangzik.
- -Ennek örülök. Remélem hamar összebarátkozol a többiekkel és sok barátod lesz majd.
- Én is anya.
A nap maradék idejében még segítettem szétpakolni anyáéknak és fölfedeztem a ház összes eldugott zugát. Este felé nyitottam ki az erkélyajtót és léptem ki a teraszra. Alkonyodott. Gyönyörű szép látvány volt. Felültem a korlátra és végig néztem, ahogy a Nap utolsó sugara is eltűnnek a horizontról. Este hosszas áztatás és ápolás után feküdtem le, felkészülve a holnapi napomra. Az éjszaka gyorsan elrepült. A csörgő órám pontban hét órakor csörgött. Kimásztam az ágyból és elvégeztem a reggeli teendőimet. Félnyolckor indultam el az iskolába. Elég könnyen odataláltam. Beérve a parkolóba rögtön észre vettem, hogy majdnem mindegyik kocsi új volt. Még jó, hogy apám most vett egy új kocsit, ami nagyon kényelmes és gyors volt. Leparkoltam, majd elindultam a titkárságra, ahol nagyon kedvesen fogadtak és elmagyarázták , hogy merre találom az osztálytermeket. Egy hosszú barna hajú lány lépett mellém.
- Szia. Te vagy az új lány? - kérdezte barátságosan.
- Igen. A nevem Elizabeth McAlister, de maradjunk a Sissynél. - mutatkoztam be.
- Engem Nicole Taylornak hívnak. Segítsek megkeresni az első órád tantermét?
- Igen, köszönöm.
Azzal elindultunk együtt, amerre Nicole mondta és közben beszélgettünk. Sok egyforma érdeklődésű körünk van.
- Nos, megérkeztünk. Ez itt a kémia előadó. Sok sikert kívánok az első naphoz.
- Köszi.
Nicole tovább sétált. Mély levegőt vettem és beléptem a terembe. Amint átléptem a küszöböt becsöngettek. A tanári asztalhoz siettem.
- Jó napot. A nevem Elizabeth McAlister.
- Áhh, Miss McAlister, örülök, hogy megérkezett - mosolygott rám. - A nevem Adam Smith. Osztály egy kis figyelmet kérek. Szeretném bemutatni az új osztálytársatokat Elizabeth McAlistert. Még van egy üres hely Miss Cullen mellett. Foglaljon helyet.
Félénken elindultam az utolsó padsorba, a helyemre. Óvatosan leültem és mellettem ülő lányra mosolyogtam.
- Szia. Alice Cullen vagyok - szólított meg barátságosan.
- Szia. Elizabeth vagyok, de jobban kedvelem a Sissyt.
- Jól van emberek figyelem - szólalt meg a tanár - Egy kísérletet fogunk ma elvégezni. A tankönyvetekben a huszonharmadik oldalon találjátok a kísérlet menetét. Az asztalotokon megtaláljátok az összes hozzávalót. Jó munkát kívánok.
- Kezdhetjük? - kérdezte Alice.
- Persze.
Neki álltunk közösen és megcsináltuk. Negyed óra múlva Mr. Smith ellenőrizte és gratulált a sikeres munkához.
- Hallottam Krétáról költöztél ide. Nagyon sokat utazhattál. Megtudhatom, hogy miért?
- Persze. Apám egy új, jobb állást kapott itt a városban egy biztosítócégnél. Így kerültem ide.
- Értem. S nem hiányoznak a barátaid?
- Nem. Nem nagyon voltak barátaim, inkább a tengerpartot és a napsütést fogom hiányolni.
Az óra maradék részében jobban megismerkedtünk. Mosolyogva váltunk el mikor kicsöngettek.
A folyósón sétálva futottam össze újból Nicolelal. A matek volt a következő órám ,ahova együtt mentünk be. Bemutatkoztam itt is, majd helyet foglaltam az új barátnőm mellett. A matekot idáig sem értettem, de most nagyon elképedtem, hogy miket tanulnak itt a többiek. Az amerikai angol nem volt nehéz nyelv, ugyanis két nyelvet beszélek folyékonyan. Görögül és amerikai angolul.
Az idő pergett és mire észbe kaptam már a negyedik órámra siettem, ami történelem volt. Meglepődtem mikor megláttam Alicet a középső padsorban. Megint bemutatkoztam és leültem újdonsült barátnőm mellé.
- Üdv újra - köszönt.
- Szia - válaszoltam.
- Hogy telt idáig a mai napod? - kérdezte.
- Jól. Lassacskán kezdtem kiismerni az iskolát. Még csak most veszem észre, milyen jól áll rajtad ez a ruha. Hol vetted?
- Köszi szépen. Port Angelesben vettem nem olyan régen. De mint látom te is szeretsz öltözködni - mutatott a kék pólóra és a sötét farmerra.
- Kösz. A vásárlás mellett még a hobbim a zene hallgatás és röplabdázás.
- Aha. A testvéreim is szeretnek sportolni. Mi a baseballt szeretjük.
- Hány testvéred van? - kíváncsiskodtam.
- Négy. Öten vagyunk testvérek.
- Uhh az jó sok.
- Az ám.
- Melyikőtök a legidősebb?
- Edward.
- Aha.
Az óra további részében a ruhákról és a divatról beszélgettünk. Kicsöngetéskor együtt indultunk el az ebédlő felé. Beléptünk és hangos nyüzsi csapott meg.
- Én most megyek. A testvéreim már várnak rám. Majd még találkozunk - búcsúzott el.
- Szia - köszöntem el tőle.
Megpillantottam Nicolet egy asztalnál. Integetett felé és én elindultam az asztal felé.
- Szia. Nem veszel valamit? - kérdezte és a pultra mutatott.
- De máris - feleltem.
Vásároltam salátát, majd újból csatlakoztam barátnőmhöz. Leültem és körbe néztem. Azonnal kiszúrtam Alicet a testvérei társaságában. De az asztalnál öt helyett csak négyen ültek. Mind a négyen gyönyörűen néztek, főleg Alice lánytestvére. Hosszú szőke haját hullámod fürtökben viselte. A másik két fiú is álom szépen nézett ki. Nicole is kiszúrta, hogy nagyon figyelem őket.
- Látom már megismerkedtél Alicesszel.
- Igen. Együtt van kémiánk és történelmünk.
- Értem.
- Jó sokan vannak testvérek.
- Nem vér szerinti testvérek.
Elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Mr. és Mrs. Cullen mindannyiukat örökbe fogadták. Egy nagy összetartó nagy család a Cullenék.
- Most, hogy mondod tényleg nem nagyon hasonlítanak egymásra - vettem őket szemügyre.
- Nem ám.
Aztán az egyik srác, aki az asztalnál ült feldobott egy új témát. A maradék utolsó két órám irodalom és marketing volt. Az utolsó óra után siettem a parkolóba. A szám is tátva maradt mikor megláttam Alicet lánytestvérével együtt egy piros, nyitott fedelű BMW-ben és a maradék Cullen fiúkat is egy ezüst színű dzsipben. Mindegyik kocsi méreg drága volt. Az már biztos volt, hogy a Cullenék gazdagok. Beültem a kocsimba, indítottam és néhány perccel később már úton voltam. Otthon még nem volt senki. Felmentem a szobámba és leültem tanulni, ugyanis már rögtön az első napomon sok leckét kaptam.
Este öt fele értek haza anyáék, addigra én is kész voltam az összes leckémmel és zenét hallgattam.
- Szia kicsim! Milyen volt az első napod? - puszilt meg anya, mikor lent találkoztunk.
- Jól köszönöm. Megismerkedtem Alice Cullennel és Nicole Tylorral is.
- S kedvesek?
- Nagyon, de Alice sokkal közvetlenebb, mint Nicole. Vele többet tudok beszélgetni.
Anya gyorsan készített tojásrántottát, majd mindenki elvonult a saját szobájába. Gyorsan lefürödtem és lefeküdtem az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése